„Nagyon jó talajkinccsel rendelkezünk, talajaink állapota kiváló, tulajdonságuk különleges, meglehet, ezzel az értékkel, minőséggel még a gazdálkodóink sincsenek teljesen tisztában” – e szavakkal kezdődött el a panelbeszélgetés a Portfolio és az agrárszektor.hu szakmai fórumán, ahol többek mellett az aranyat érő talaj ügye került terítékre. Csakhogy így folytatódott a gondolat: „de mai állapotuk nem jó”. Összegzésképpen mégis úgy fogalmazott Michéli Erika, a Szent István Egyetem professzora, a Magyar Talajtani Társaság elnöke, hogy a talajt szeretni kell, nagyon jól kell ismernünk, mert minden talaj más és más. Egy termelőnek, egy tudósnak is célja, hogy a talajéletet optimálisan használjuk a javunkra, illetve minél több hasznot tudjunk kihozni a művelésével.

Sajnos hiányzik néhány láncszem a magyar gyakorlatból. A felkészültség gyengesége, a szakmai információk hiánya, illetve a nem megfelelő bánásmód egyaránt szerepet játszik abban, hogy a gazdák rengeteg rossz döntést hoznak – hangoztatta a szakmai csoport, melynek további tagjai voltak (a képen balról jobbra) Vajda Péter (Phylazonit ), Sándorfy András (Dow AgroSciences Hungary Kft.), Nyárádi Attila (Framest Kft.), Mátrai Zoltán (Agrárin Kft.), Michéli Erika (Szent István Egyetem professzora), Blum Zoltán (Saaten-Union Hungária Kft.), és Petőházi Tamás (GOSZ).

Megtudtuk, a németországi talajok állapota gyengébb a magyarnál, ám ott nagyobb tisztelet övezi. A magyar talajműveléssel sokban hasonló eljárások mellett jelentős eltéréseket látni, például az időjáráshoz történő alkalmazkodásban, esetenként más vetésforgót alkalmaznak, magasabb a hozzáértés színvonala. Az USA-ban megint más úton járnak, ott a talajjal való gazdálkodás teremti meg a sikeresség alapjait, pedig az óceán túlsó oldalán fekvő talajokról keveset tudunk, nem véletlen, hogy a közelmúltban a talajállapot felmérésére egy jelentős programot indítottak el, így akarják elejét venni a további romlásnak.

Minél nagyobb egy gép, annál károsabb. Ezt a sokszor hangoztatott vélekedést nem osztotta Nyárádi Attila, aki úgy érvelt, egy kis teljesítményű géppel akár 3-4-szer kell bejárni a művelt területet a szükséges talajmunkák miatt, ellenben egy nagy gép akár egyetlen lépésben végez a munkálatokkal, illetve méreteinél és teljesítményétől fogva eleve szélesebb fogásokra alkalmazható. Számolás kérdése belátni, kisebb lesz a taposási kár, kevesebb a gázolajigény is, a munka gyorsabban befejezhető. Fontos lenne, ha a talajművelési gépek kiválasztásánál a hazai gazdálkodók is a praktikusságra törekednének. A gépek fejlesztőit minden esetben az vezérli, hogy a gazdák jól művelhessék meg a talajokat. Michéli Erika megjegyezte, a talaj állapotának minőségét főként a gépi művelés megfelelő időzítése határozza meg, s nem a gépek méretei. Talajaink tömörödöttek, ez már valóban nagy gond. Nem engedhetjük meg, hogy akár egyetlen cseppnyi eső ne tudjon leszivárogni a talajba. Nyárádi Attila szerint itthon rengeteg a rossz talajművelési döntés, elsősorban a tudás és a szaktanácsadói hálózat hiánya miatt. Nálunk a gazdák hektikus körülmények között gazdálkodnak, a gyakori fejlesztési irányváltások az utolsó erőforrásaikat is felemésztik. Egy gépforgalmazó azzal tud a legtöbbet segíteni, ha megmutatja a korszerű technológiákat és ad hozzá gépeket. A bajok gyökere, hogy a mindennapi döntésekhez szükséges tudás és információ nem áll a gazdák rendelkezésre.

Vajda Péter a talajállapot és a talajkémhatás romlását hozta szóba. Számára kicsit mosolyogtató, hogy mindig csak a talaj feletti résszel foglalkozunk, holott a talajélet pusztulására utal, hogy a szántóföldi növénytermesztésben az elmúlt tíz évben nincs hozamnövekedés. A tarlómaradványok rothadása visszafordíthatatlan károkat okoz, és a hagyományos talajműveléskor, a vegyszeres növényvédelemi beavatkozáskor nem figyelünk arra eléggé, hogy megóvjuk talajaink mikroorganizmusait, holott ismertek rá jó tarlókezelési technológiák. A beszélgetés egy későbbi időpontjában tovább gördítette a szót: „Ahol kemikáliát használnak, ott folyamatosan pusztulnak a mikroorganizmusok. Baktérium nélkül nincs élet. Már 1918-ban olvasni lehetett a baktériumok fontosságáról a magyar szaksajtóban, csak ez a tudásunk elfelejtődött sokáig.”

Magyarország területének 70 százaléka, a szántóterületek akár 80 százaléka nitrátérzékeny. Michéli Erika szerint a hazai szabályozás mindmáig szigorúbb az európai országok gyakorlatával szemben. Sándorfy András megjegyezte, az uniós keretszabályok mentén nemzeti elbírálást alakítanak ki a tagállamok. Magyarországon szigorú a szabályozás, szigorúbb, mint azt az uniós irányelvek megkövetelnék, „pápábbak lettünk a pápánál”. Dániában 100 százalék érzékeny területen tevékenykednek a gazdálkodók, tartanak nem kevés állatot, még sincs különösebb gond a nitrátérzékenységgel, működtetik a vízmonitoring rendszerüket. Ha túllépik a határértéket, beavatkoznak, és megteszik a szükséges lépéseket. Magyarország a megelőzésre tette a hangsúlyt. Majd meglátjuk, mi milyen eredményre jutunk. A világban egy csaknem negyven éve ismert hatóanyaggal megfékezhető a nitrát lemosódása, illetve blokkolható a víz mély rétegébe jutása. Sándorfy András erre utalva megjegyezte: ”Szerintem aránytalanul sokat foglalkozunk a víz hiány/többlet kérdésével, és a kelleténél kevesebbet a talajaink állapotával.”

Bálint Tóth János

Bővebb információ a rendezvényről

A cikk szerzője: Bálint Tóth János