Az Európai Unió döntése értelmében 2015-ben kivezetésre kerül a tagállamokra kirótt tejkvóta. Az iparágban dolgozó szakemberek véleményét kérdezzük a várható hatásokról, a szükséges lépésekről.
Köztudott a tejágazat szereplői számára, hogy európai versenytársaink sem tétlenkedtek az elmúlt években. Kaptunk híreket magyar léptékkel is óriási fejőházak építéséről, a tehénlétszám folyamatos emeléséről, a tejfeldolgozó ipar kapacitásainak bővítéséről. Felismerve a koncentrációban rejlő gazdasági előnyöket, a gazdák szövetkezései egyre nagyobb létszámú telepeket építenek. A megtermelt tej mennyiségének növelése azonban felveti a kérdést, hol fognak piacra találni ezek a plusztermékek? Hogy fogja érinteni a magyar tejágazatot ez a folyamat? Van-e még a magyar termelőkben és feldolgozókban tartalék a hatékonyság növelésére? A kérdésekre a szakmai szervezetek már a tavalyi év során, szakértők bevonásával megpróbáltak választ adni.
A jelenlegi tejárakkal a legtöbb gazdaság számára a termelés veszteséges. Nyilvánvalóan ez hosszú távon nem tartható, még a mostani támogatási szint mellett sem. Azonban a közös gondolkodást nem szabad abbahagyni…!
Milyen hatásvizsgálatokat végez és milyen tejkvóta kivezetését ellensúlyozandó intézkedéseket tett és tesz a kormány?
Április után erősödő verseny várható, amely azonban nem jelent majd lényegesen nagyobb kihívást az import termékek elleni harcban, mint amivel jelenleg is meg kell küzdeni Magyarországon. Egyre inkább szükség lesz az összefogásra, a szervezettségre, amelyet egy aktív szakmaközi szervezet képes lehet elősegíteni. Az európai tejpiac gyakorlatilag telített, így a várakozások szerint a többlettermelés jórészt az ún. „növekedési piacok” elérését szolgálja majd (elsősorban Közel-Kelet, Kína, Afrika). Ez természetesen nem jelenti azt, hogy egy nem versenyképesen működő ágazat minden probléma nélkül fenn tudná tartani jelenlegi pozícióját. A válságok idején felerősödhetnek az Európán belüli regionális átrendeződések.
Az ágazat szereplői és a szaktárca együttműködésével évek óta folyik az új helyzetre való felkészülés. A kvótarendszer megszűnésére való felkészülést elősegítendő, a kormány számos hazai intézkedést vezetett be. Ezek célrendszere három részre bontható. Egyrészt célunk volt egy kiegyensúlyozott, kiszámítható, tervezhető hazai tejpiac létrehozása. Az ágazat szervezettségének javításán túl a kormányzat igyekezett ellenőrzési oldalról is támogatni az ágazatot a feketegazdaság elleni küzdelemben, valamint az élelmiszerbiztonság területén vállalt erőteljesebb szerepvállalással. Végül, az európai uniós Közös Agrárpolitika nyújtotta lehetőségeket kihasználva a tejágazat az előző költségvetési ciklushoz képest jelentősen megemelt közvetlen (termeléshez kötött) támogatási borítékkal számolhat. A vidékfejlesztési támogatások tekintetében pedig az élelmiszeripar kap kiemelt figyelmet, amely hozzájárulhat egy egészségesebb termelési szerkezet felé történő elmozdulásban. Ez elsősorban azt jelenti, hogy az alapanyag export helyett a hazai feldolgozás erősítésével minél inkább a hazai alapanyagból, hazai munkaerő alkalmazásával előállított feldolgozott tejtermékeket fogyasszuk. Ebben a tekintetben bőven van tennivaló. A fogyasztókat érzékennyé kell tenni a magyar tej és tejtermékek iránt, így a promóciós tevékenység szerepe jelentősen felértékelődik.
Az intézkedések részletes bemutatása
A tejcsomag hazai végrehajtása keretében
- a nyerstej magyarországi értékesítését előzetesen írásos szerződésbe kell foglalni (6 hónap minimális időtartammal, meghatározott tartalommal),
- elismerhetőek a tejágazatban működő termelői szervezetek (és társulásaik), melyek tagjaik nevében tárgyalhatnak a feldolgozóval/felvásárlóval. Célja az ágazat szervezettségének, valamint a termelők alkuerejének javítása.
- a Tej Szakmaközi Szervezet és Terméktanács (TTT) megkapta reprezentatív szakmaközi szervezeti elismerését. A TTT munkája eredményeként úgy ítéljük meg, hogy az ágazat szervezettebb lett.
A tisztességtelen forgalmazói magatartás tilalmáról szóló törvényben új elemként megjelent a diszkriminatív árképzés tilalma. Ennek célja, hogy a hazai előállítású és az import termékek esetében a kereskedők azonos árképzési módszert alkalmazzanak, valamelyest egyenlőbbé téve ezzel a versenyfeltételeket.
2012-ben a szaktárca a legnagyobb kereskedelmi üzletláncok, valamint a tejfeldolgozók és termelők között egyeztetéseket folytatott annak érdekében, hogy az import UHT tejeket és trappista sajtot népszerűsítő kampányokat leállítsák. Azóta a hazai előállítású folyadéktej belföldi értékesítési aránya jelentősen javult. Mára a belföldön értékesített folyadéktej mintegy 3/4-e hazai.
Továbbra is erőteljes a fellépés a feketegazdaság ellen (NAV és NÉBIH ellenőrzések, FELIR megerősítése, EKÁER). Az ellenőrzési oldal hatékonyságának növelése mellett a szaktárca folyamatosan jelzi a kormány felé, hogy az ágazat versenyképességén jelentősen javíthatna a tej és tejtermékek áfakulcsának csökkentése.
Az európai uniós fórumokon, a kvótakivezetés lehetséges hatásairól folytatott viták során a kvótájukat túllépő, vagy ahhoz közel termelő tagállamok több javaslatot tettek illetékfizetési kötelezettségük csökkentése érdekében (zsírkorrekciós együttható módosítása, illeték elengedése, illeték kamatmentes részletekben történő fizetése). Végül sikerült megvédeni azt a szabályrendszert, amely a kvótájukat túllépő tagállamok termelőit illetékfizetéssel bünteti, így megelőzve azt, hogy az utolsó kvótaévben a túltermelő tagállamok termelői indokolatlan versenyelőnyhöz jussanak a szabályokat betartó, kvóta alatt termelő tagállamokkal szemben. Kompromisszumként elfogadtak egy, az illetéket 3 év alatt, egyenlő, kamatmentes részletekben történő megfizetését lehetővé tévő rendeletet.
A 2015–2020 közötti támogatási időszakban jelentősen emelkedik az ágazat támogatottsága. 2015-ben a tejágazat teljes támogatása a 2014-es 28,93 Mrd Ft-ról 49,85 Mrd Ft-ra emelkedik.
Ennek elemei:
A nemzeti forrásból finanszírozott átmeneti nemzeti támogatás (ÁNT), mely 2014 óta a korábbinak a duplájára, 7,10 Ft/kg-ra nőtt, továbbra is elérhető lesz a termelők számára. A több munkahelyet a mezőgazdaságba elnevezésű program keretében 2015-ben 14,8 milliárd forinttal több, összesen 20,8 milliárd forint jut majd a tejtermelőknek ezen a jogcímen.
A 2015-től az európai uniós forrásokból működő rendszerben az eddigi 44,5 millió eurós keret – 55%-os növekedés után – 69 millió euróra fog emelkedni. A bevezetendő jogcím keretében meg kell említeni, hogy az uniós szabályok alapján a tejelő tehenek után nyílik mód a tejtermelők termeléshez kötött támogatására. A támogatás fajlagos mértéke jelenlegi számításaink szerint mintegy 300 euró/tehén körül várható.
Az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap forrásaiból elérhető lesz a tejágazat szerkezetátalakítását kísérő állatjóléti támogatás is.
Egyéb nemzeti forrásból finanszírozott, horizontális jellegű támogatások (állati hulla elszállítás, állatbetegségek megelőzése és leküzdése, rendezett piaci kapcsolatok).
A kvótakivezetést követően növekvő európai tejtermelés-növekedést milyen módon tudják kezelni, kivédeni a tejtermelő farmok?
A tejtermelés hatékonyságában alapvetően két fő irányzat versenyez a világon.
Az egyik a legeltetésre alapozott, mellyel nagyon olcsón állítanak elő tejet (pl. Új-Zéland, Ausztrália stb.) közepes termelési szinten. Hatalmas területű hasznosított legelőikre alapozott tejtermelésük jóval meghaladja belső piaci igényeiket és ezért exportálnak. Igen jelentős a részarányuk a világ vaj, sovány tejpor exportjában.
A másik fő irányzat, a szilázsra, szenázsra alapozott tejtermelés terjedt el Európában (nagy legelőterületek hiányában), mely magasabb tejtermelési szintet jelent magasabb költségekkel. Nekünk ezért elsősorban európai versenytársainkhoz kell viszonyítani magunkat költséghatékonyság tekintetében.
Az európai tejpiacot jelenleg két markáns hatás éri és egyik sem kedvező a magyarországi tejtermelők számára.
Az orosz embargó miatt jelentős tej „fordult” vissza az európai piacra úgy, hogy mindeközben ez év áprilisában a tejkvóta kivezetésre kerül és emiatt szinte azonnal többlettermelés keletkezik. (Jó pár országban már korábban is mutatkozott többlettermelés.)
Az európai tejfelesleg „sajtban” és „tejporban” tárolódik. Mindkettő termékre van kereslet a világpiacon (a világ tejtermék fogyasztása növekszik), de az EU-nak el kell tudni adni ezeket a feleslegeket ahhoz, hogy ne okozzon problémát a saját belső piacán. Ez pedig csak úgy lehet, ha az európai tej, vagy annak feldolgozott termékeinek költsége versenyképes a világpiacon a más régióból megjelenő termékek költségszintjével, azaz maximum annyiba kerül, vagy olcsóbb. És itt már a távoli piacokra való odajuttatás, azaz a szállítmányozás költsége is versenyez.
Magyarországnak történelmi bázison 2 Mrd kg tejkvótája volt, amiből csak cca 1,6 Mrd kg-ot tudtunk megtermelni már. Ahhoz, hogy a magyarországi tejtermelés ne zsugorodjon tovább, alapvetően több szektornak és több feltételnek kell együttesen jól megfelelni.
Ha a költségszint versenyez a világpiacon – és most eltekintünk az Eu-n belüli eltérő támogatási szintektől, ami egyébként piactorzító hatású és nagy valószínűség szerint középtávon akár a következő támogatási ciklusban teljesen eltűnik –, akkor a magyarországi tejtermelő egyetlen lehetősége a költséghatékony termelés, azaz a hatékonyság további növelése.
De! Ez önmagában nem elég. Kell hozzá egy hatékonyan működő feldolgozóipar is, kell hozzá hatékonyan működő kereskedelem, és kell hozzá a hatékonyan működő állam is, mert akkor nem lesznek akkorák az elvonások, nem lesz magas például a forgalmi adó mértéke.
A termelő sokféleképpen növelheti a hatékonyságát egy tejtermelő gazdaságban:
- megfelelő üzemméret elérése, ami abban a gazdálkodási környezetben és saját adottságoknak legjobban megfelel. (Azért a több tej egy helyen jobb, mint a kevesebb.),
- legjobb gépesítés és technológia,
- legjobb genetika,
- legjobb eredmények teljesítése a szakmai értékmérő szempontok tekintetében,
- a legjobb minőségű tömegtakarmányok előállítása.
A legjobb technológiát és legjobb genetikát meg lehet venni, de ha nem tudjuk a jó szakmai értékmérőket kihozni, az már rajtunk múlik. És a tömegtakarmányokat is magunknak kell előállítani, mert kukoricaszilázst, fűszenázst, vagy lucernaszenázst nem lehet venni a piacon. Azt magunknak kell megtermelni és akármennyire is furcsa ez, de föld kell hozzá!
Véleményem szerint a magyarországi tömegtakarmány előállításban van még „tartalék”, mind minőségben, mind mennyiségben. Egyre biztatóbb eredményeket adnak az őszi vetésű növényekből készített tömegtakarmányok, úgymint olaszperje szenázs, vagy rozsszenázs.
Az őszi vetésű növények nagyobb biztonsággal betakaríthatók optimális időben még a csapadékszegény, vagy hőstresszes időszak előtt, szemben a szilázsnak vetett kukoricával.
Európában a nagy tejipari cégek közel 60%-a szövetkezeti, termelői tulajdonban van. Nagyságukról elég annyi, hogy szinte mindegyik cég egyenként a magyarországi teljes éves tejtermelés, azaz cca 1,5 Mrd kg többszörösét dolgozza fel évente. Hatalmas tőke, óriási piac, teljes termékportfólió, szakosodott gyárak, folyamatos technológiai fejlesztés és rendkívül nagy hatékonyság.
Na ezzel kell versenyezni nekünk, ahol a legnagyobb cég is csak közelíti a 0,2 Mrd kg/év feldolgozást, az egyéb elmaradásról nem is beszélve.
Már Magyarországon is van termelői csoportként tulajdonolt tejfeldolgozó, melynek mi is tagjai vagyunk és bízom benne, hogy az elmúlt évek fejlődését folytatni tudjuk a jövőben is. Van hova!
A jövő szempontjából fontos, hogy terheink ne térjenek el jelentősen a környezetünkben az azonos piacon lévők terheinél. Jelenleg egyik ilyen jelentős eltérés az áfa mértéke, ami nem kedvez a belső fogyasztásnak, de kedvez a „fekete” gazdaságnak.
És ez nemcsak tejre, hanem az egész élelmiszergazdaságra vonatkozik.
Mi kell, hogy tejet tudjunk termelni versenyképesen? Tőke – föld – technológia – tudás – segítség (hatékony állam szerepében) és természetesen borjú!
A tejkvóta-kivezetés hatása az európai tejpiacra?
A magyar termelők „védekezési” lehetőségei
A tejpiacot liberalizáló lépéseknek és a globális kereslet növekedésének köszönhetően a világpiaci folyamatok hatása az EU-ban tovább erősödik, mivel a tejtermékek világpiaci ára egyre inkább meghatározza a közösségi árakat. Ezzel párhuzamosan nő a szélsőséges ármozgások és a krízishelyzetek kialakulásának kockázata is.
A nemzetközi kereslet évi 2%-os élénkülésének hatására az EU exportlehetőségeinek további javulásával számolhatunk, a kivitel növekedése pedig enyhítheti a nyomást a belpiacon. Ez fontos szempont, mert az uniós piacon az alacsony gazdasági növekedéssel párhuzamosan a tejtermék fogyasztása is csak szerény mértékben nő.
Az EU a világ legnagyobb tejtermelőjeként termelésének 11%-át exportálja, ez az arány a jövőben emelkedik Kína és Ázsia más térségeinek növekvő keresletének köszönhetően. A tejkvóta kivezetése után az EU tejpiacán nő a kibocsátás, átmenetileg mérséklődnek a termelői árak, sőt egyes tagországokban a tej termelői ára tovább csökken. A növekvő nemzetközi keresletnek megfelelően a beruházások főleg a tejpor- és tejsavótermékek gyártására irányulnak számos tengerparti uniós tagországban, ahol a legelőre alapozott relatíve olcsóbb tejtermelés nemzetközi versenyképessége erősödik, miközben a tej- és tejtermékek észak-déli, illetve nyugat-keleti irányú áramlása felerősödik. A nyugat-európai tejágazat közel 60%-a nagy mennyiségű tejet feldolgozó szövetkezetek formájában működik, amelyek a piaci árakra jelentős befolyással bírnak és a piaci igények változásaira is ezek a szövetkezetek tudnak a leggyorsabban reagálni.
Az EU-ban a magyarországi tejtermelés a genetikai háttér és a termelési paraméterek vonatkozásában élenjáró, mert az intenzív tejtermelés koncentrált üzemekben, magas szakmai színvonal mellett folyik, de a nyerstej zsír- és fehérjetartalma alacsony. Magyarországon a felvásárlási és tejtermék árak az uniós árakhoz igazodnak, így a világpiaci árak változása a jövőben még nagyobb hatással lesz a hazai piacra. Magyarország külkereskedelmi egyenlegét és kvótakihasználását tekintve a legkevésbé versenyképes tagországok csoportjába tartozik. Ugyanakkor a tejtermelés támogatottsági szintje tovább nő, a termelői ár 20–25%-át teszi ki (100 Ft/l termelői árat feltételezve). A magyar tejipar kibocsátásának közel 70%-a jövőben is a folyadéktej és trappista sajt lesz, a nyers-
tej kivitel folytatódik, a sajtok számára pedig a Közel-Kelet továbbra is stabil felvevőpiacot jelent. A tejtermelésben a koncentráció folytatódása várható. A hazai fogyasztók viszonylag gyenge fizetőképessége mellett a tejtermékpálya leggyengébb eleme a multinacionális tejipari vállalatok visszavonulásával az elavult, kevésbé versenyképes termékszerkezettel, kis gyártási volumennel rendelkező magyar tulajdonú tejfeldolgozók. Mind a termelő, mind a feldolgozó mennyiségekben, volumenekben gondolkodik, ezzel szemben a minőség háttérbe szorul.
A tejtermelés hátránya a szemes- és silókukoricára épülő takarmányozási rendszer. Ez egyrészt magasabb tejhozamokat biztosít, ugyanakkor csökkenti a tej beltartalmi paramétereit, a szaporodásbiológiai mutatókat és az állatok hasznos élettartamát. A szemes kukorica túlsúlyának kiváltásához több szálas takarmányra, lucernára (és gyepterületre), ezzel párhuzamosan nagyobb takarmánytermő területre van szükség. Mindez a szója felhasználását mérsékelné és a szerves trágya hasznosítását is javítaná. A hatékony tejtermelő gazdaságok azonban általában bérelt földterületen gazdálkodnak, amelyet a politika által preferált „földműves” könnyedén megszerezhet, vagyis a termelés hatékonyságát és jövedelmezőségét ma a föld- és birtokpolitika is korlátozza. A kisüzem és nagyüzem ellentétet a politika szítja, pedig mindkettőnek helye van a tejtermelésben. A kisüzem főleg a direkt értékesítésben tud érvényesülni, a nagyüzem pedig az exportban és/vagy a feldolgozói beszállításban.
További probléma a termelői kör elöregedése, az állattenyésztés alacsony presztízse és a képzett munkaerő hiánya. Ezek a tényezők is gátolják az új technika, illetve technológiák és innováció gyors elterjedését a tejágazatban. Magyarországon nagyon alacsony a munkatermelékenység, egy gondozóra átlagosan csupán 20–25 tehén jut. Ehhez az alacsony technológiai színvonal, K+F+I és munkaerő kínálat mellett a független, professzionális szaktanácsadás hiánya is hozzájárul.
Szükség lenne a termelői szerveződésekre, illetve ezek egymás közötti szövetkezésére. A hazai viszonyok között ezek nem működnek. Ereky Károly, a biotechnológia atyja, 1916-ban a „Parcellázás, mezőgazdasági nagyüzemek és élelmiszertermelés” c. művében azt írta, hogy „Magyarországon nem fejlődhet ki… szövetkezeti mozgalom, mindenekelőtt azon oknál fogva, mert egyetlen parasztgazda sem hajlandó feladni az önállóságát.” Ma is ez a helyzet, a jövőben sem várható változás a lakosságcsere kivételével.
A nyerstej és az alacsony hozzáadott értékű termékek piacán kíméletlen a verseny magas hatékonyság, alacsony profit és termelői ár mellett. A tömegtermékek helyett magas minőségű terméket kell gyártani. Így nő mind a termelő, mind a feldolgozó profitja és enyhül a konkurencia a hazai piacon. A fejlesztés tőkét igényel, ehhez növelni kell a profitot drágább tejtermékek gyártásával. Tudatos fogyasztási kultúra kialakításával a tömegtermék fogyasztása helyett tehát a speciális, magas hozzáadott értékű tejtermék fogyasztására indokolt helyezni a hangsúlyt. Ehhez egyrészt segítséget nyújthat a marketing és iskolatej program, de ennél is nagyobb előrelépést jelentene a pedagógusok bevonása. Ennek keretében az óvodásokat és az általános iskolás tanulókat célszerű meghívni a telepekre, feldolgozó üzemekbe és a folyadéktej mellett a feldolgozott tejtermékek fogyasztását is felkínálni a gyerekeknek az iskolákban és meglátogatott üzemekben egyaránt. Ilyen típusú ismeretterjesztő és szaktanácsadási rendszer működtetését nem felülről, hanem alulról jövő kezdeményezéssel kell végezni, mert így a siker is garantált.
Milyen hatása lehet az európai tejkvóta kivezetésnek a magyar tejtermelőkre, optimista és pesszimista megközelítés szerint?
A világ ma hihetetlen gyorsan változik és nagyon sok benne a bizonytalanság, a kiszámíthatatlanság – különösen azokban a régiókban, ahol a következő évtizedekben az élelmiszerek, benne a tej iránt a legerősebb keresletnövekedés várható. Ez elég kockázatossá teszi a tej és különösen a tejtermékek nemzetközi kereskedelmét. A magyar tejtermelőket ennek ellenére nem féltem annyira, mint sokan teszik, hiszen egyrészt az elmúlt tíz év nagyon megedzette az ágazat szereplőit, sokan komoly fejlesztéseket hajtottak végre, továbbá vannak biztató körülmények. Gondolok itt a 2015-től induló, a többi tagállamhoz képest nagyságrenddel jobb termeléshez kötött támogatási rendszerre, a tenyésztőszervezetek és a terméktanács egyre hatékonyabb működésére, vagy az ágazat kormányzati megítélésére. Ezeknek a tényezőknek a belső piac stabilizálásában óriási jelentősége van. Különösen, amikor az európai és a világpiacon az árak volatilitása egyre erősebb és az EU rendkívül nehézkes intézményi rendszere csak kullog az események után.
A kvótakivezetés nem egy azonnali intézkedés és hatása sem hullámszerűen jelentkezik. Ez egy több évig elhúzódó folyamat, ami már több mint két éve tart és még hátravan belőle legalább ugyanennyi. Az eddigi tapasztalatok és a szakértői előrejelzések azt a véleményemet erősítik, hogy a magyar tejágazat nem lesz a kvótakivezetés vesztese, sőt, egyre több esélyt látok arra, hogy megerősödve kerülünk ki ebből az időszakból. Nagy kérdés, hogy azok a nagyüzemek, amelyek jelentős terület-
alapú támogatásoktól esnek el, hogyan tudják megőrizni versenyképességüket, illetve kibocsátási szintjüket. Mert az azért világosan látszik, hogy 1800 ha felett nem tudja kompenzálni a kiesést a többlet tejtámogatás sem! Az ilyen üzemek a termelésük hatékonyságában és a szakmai rátermettségükben bízhatnak. Folytatódnia kell a belső piac visszaszerzésének, amiben a legnagyobb szerepe a beígért és a feldolgozóipar által betervezett fejlesztéseknek lesz. A hazai és az európai piac további bővülése ugyanakkor nem valószínű, ezért az exportpiacokat is fontos megtartani és újakat szerezni, ez is a fejlődés záloga. Fontos kérdés, hogy az orosz-ukrán háború milyen hatással lesz az európai piacokra és az arab országokban tapasztalható zűrzavar és robbanás közeli politikai helyzet milyen irányban változik. A hazai tejtermelés általános genetikai és technológiai színvonala, szervezettsége és a kedvező szakmapolitikai környezet együttesen jó alapot jelentenek ahhoz, hogy a magyar tejtermelők az előttünk álló egyáltalán nem könnyű időszakban erősíteni tudják piaci pozícióikat.
A kvótakivezetés után szükséges tejtermelésünk hatékonyságának emelése. Milyen lehetőségeket lát erre, saját szakterületén?
A költséghatékonyság egyik alapja a jó takarmányértékesítés, azaz az 1 kg tej termeléséhez szükséges takarmány mennyiségének csökkentése. Nagyobb energia- és fehérjetartalmú tömegtakarmányt etetve csökkenthető az abrak részaránya az adagban, és a bendőműködés számára kedvezőbb abrak:tömegtakarmány alakítható ki. Különös szerepet kap ezen a téren a fiatalon betakarított tavaszi tömegtakarmányok emészthető fehérjetartalma és a lebontható rostból származó energiatartalom, mert mindkettő csökkenti az
1 kg tej termeléséhez szükséges abrak felhasználását. A tömegtakarmány részarányának növelése ily módon csökkentheti a napi takarmányadag költségét. Ennek további, hosszú távú kedvező hatását valamennyien ismerjük (a bendőacidózis kockázatának csökkenése, az ellenállóképesség javulása: kevesebb láb- és tőgyprobléma, kedvezőbb szaporodásbiológiai státusz, több borjú, több tej, hosszabb hasznos élettartam).
A hazai üzemi gyakorlat jelen pillanatban közepes vagy annál gyengébb minőségű átlageredményt tudott felmutatni 2013-2014. folyamán a tavaszi betakarítású tömegtakarmányok terén (a megállapítás az ÁT Kft. Takarmányanalitikai Laboratóriumába beérkezett nagyszámú mintára vonatkozik, nem hivatalos adat). A szója kétségkívül az egyik legértékesebb és egyben a legdrágább fehérjehordozó. De csak egy komponens az adagban. Miközben a lucernafehérjét évtizedek óta pazaroljuk! A fehérje a szó szoros értelmében a lábunk előtt hever és kizárólag rajtunk múlik, hogy lehajolunk-e érte!
A silókukorica a tömegtakarmányok királya, míg a lucerna a királynője. Nem érdemtelenül! Ennek ellenére a silókukoricára és lucernára alapozott tömegtakarmány-bázis már a múlté. A két lábon állás most már nem elég sem a klíma, sem a biztonság, sem a nagy termelésű tehén szempontjából. Mégis, paradox módon, pont az alternatív takarmányokkal lehet a silókukorica és a lucerna termőterületét és jelentőségét fenntartani! A 'sokszínűséggel', a 'zöldítéssel' lehet biztosítani ugyanis, hogy a legfőbb és a takarmányozási szempontból leghatékonyabb tömegtakarmányainkat (kukoricaszilázs, erjesztett lucerna) mindig a legnagyobb termelésű csoportokkal etethessük, méghozzá nagy mennyiségben!
A természet 'okosan' megosztotta a feladatot a tömegtakarmányok között: a silókukorica a bendőben könnyen lebomló keményítő és az energia legfőbb forrása, a lucerna szolgáltatja a legtöbb fehérjét, míg a tavaszi betakarítású gabona- és keverékszilázsok adják a bendőben jól fermentálható rostot, a takarmányadag tömegtakarmány-hányadán belül. Kiemelek két fontos szilázs alapanyagot, a korai betakarítású rozs és a szuperintenzív füvek kiváló 'komplementer' komponensei a hazai takarmányadagnak (ahol termesztésük megoldott)! Szerencsések vagyunk, hogy a Kárpát-medencében mindezen takarmányok megteremnek és nem kell egyoldalúan takarmányoznunk.
Természetesen vannak jó példák a hazai tejelő gazdaságokban, látható a 'gondos gazda' munkája. Van olyan tehenészet, ahol szinte minden tömegtakarmány kiváló minőségű! Amennyiben azonban az átlagértékeket vesszük alapul és több tömegtakarmány együttes potenciálját tekintjük, úgy ez a minőség megközelítően 1–5 kg tej/nap/tehén termelésének szükségletével egyenértékű fehérjealapon számolva. Ennyit veszítünk el, vagy ennyi (a kompenzációhoz szükséges) többletköltséggel terheljük a termelést. A szója teljes kiváltása nem lehetséges tömegtakarmányokkal, de a fiatalon betakarított és jól erjedt tömegtakarmány jelentős költségcsökkentő tényező lehet! Ne tekintsük azonban a fehérjét egyedüli kritikus tényezőnek, mert a szerves anyagok emészthetősége és az erre épülő energiatartalom, továbbá a megfelelő bendőállapotot biztosító emészthető, de egyben strukturális rost is alappillérre a tejelő tehén költséghatékony 'működésének'. És ezen a téren is csak közepes az átlagos! Ne felejtsük el, még a jó szakács is csak jó alapanyagokból tud finomat főzni!
Milyen piaci lépéseket terveznek a kvótakivezetést követően?
A kvótarendszer megszűnése évek óta szakmai viták tárgya az ágazatban. 2013-ban, amikor a tejpiac viszonylag kedvező volt, a legtöbb szereplő elégedett volt a piacgazdaság működésével és csak néhányan kérdőjelezték meg, hogy okos dolog-e követni a világpiaci tendenciákat. Ez a kedvező időszak is hozzájárult ahhoz, hogy a kvótakivezetés következményeiről szóló viták kevésbé voltak intenzívek, és még ma is tart a gondolkodás arról, hogy milyen lépésekkel lehetne tompítani a kedvezőtlen következményeket.
Miről is van szó pontosan? A kvótarendszer megszűnése azt eredményezi, hogy az árakat a világpiac fogja meghatározni annak ellenére, hogy az általunk előállított tejnek, illetve tejterméknek csak kis része kerül értékesítésre külföldön. A legtöbb ágazati szakértő az árak a korábbinál szélsőségesebb hullámzását várja. Ugyanakkor mindenkit a várható árszint alakulása érdekel. Ezzel kapcsolatban több szcenárió lehetőségével is számolnunk kell. Az élelmiszergazdaság szakértőjeként nyilvántartott Rabobank elemzése szerint, a tejtermékek iránti kereslet növekedése 2030-ig meg fogja haladni a kínálat bővülésének mértékét. Ebből kiindulva a bank szakértői egy magasabb ársávban való hullámzást prognosztizálnak a tej esetében. Ezzel ellentétesek a Goldman and Sachs várakozásai, amelyek értelmében 2020-ig alacsonyabb árszint melletti kemény piaci versenyre kell felkészülni. Az ő prognózisuk szerint csak ezen időszakot követően haladja meg a kereslet növekedése a kínálatét.
Milyen következtetéseket vonhat le mindezekből egy magyarországi tejfeldolgozó vállalkozás? Kinek lesz igaza? Ha a világpiacon árnövekedés lesz, úgy a SoleMizo növelni tudja exportját és a hazai piacon is jó áron tudja majd értékesíteni termékeit, így az UHT tejet és a trappista sajtot is. Termelő és feldolgozó is elégedett lesz, talán csak a fogyasztó nem lesz igazán boldog. Ha a világpiaci ár alacsony lesz, akkor a SoleMizo is nehézségekkel találja magát szembe. Ebben az esetben ugyanis nem csak az exportpiacokon, de belföldön is – elsősorban a volumenhordozó termékek esetében – az importnyomásnak köszönhetően a verseny erősödése várható. Az alacsony árak elvehetik a magyar tejtermelők termelési kedvét és csődközeli helyzetbe sodorhatják a tejfeldolgozókat. Az biztos, hogy a piacon hektikusabb mozgásokat tapasztalunk majd és nem várhatjuk, hogy új állami intervenciós eszközök alkalmazására kerül sor. Mivel a közeljövő rendkívül kiszámíthatatlan és nem tudhatjuk biztosan, hogy a piacon a hiány vagy a többlet lesz-e jellemző, alacsony, vagy magas tejárakat tapasztalunk-e majd, a SoleMizo megpróbál felkészülni minden eshetőségre.
A cég a következő lépéseket teszi a kvótarendszer megszűnésére reagálva:
Tisztán kell látnunk, hogy mi, a magyar tejágazat szereplői, bizonyos szempontból egy hajóban evezünk. Noha nagy a verseny közöttünk is, az igazi versenytársak külföldről érkeznek. A legnagyobb veszély az, ha tartóssá válik a külföldről származó rendkívül olcsó termékek okozta piaci nyomás és az alacsony árak miatt a magyar tejtermelők egyre nagyobb része fejezi be a termelést.
A feldolgozóknak tejre van szükségük és csakúgy, mint a tejtermelőknek, gazdálkodásuknak eredményesnek is kell lennie. Megfelelő jövedelmezőség hiányában a termelők befejezik a tejtermelést, a feldolgozókat pedig felvásárolják külföldi versenytársaik. Félő, hogy a magyar tejágazat ördögi körbe kerül: kisebb mennyiségű tejtermelés; csökkenő tejfeldolgozás; több import; kevesebb vásárlóerő; kisebb mennyiségű tejtermelés… A veszély fennáll, de nem szükségszerű, hogy a pesszimista forgatókönyv valósuljon meg.
A magyar tejtermelők többsége versenyképes és a magyar tejfeldolgozó iparnak is azzá kell válnia…
A kvótakivezetést követően növekvő európai tejtermelés növekedést milyen módon tudják kezelni, kivédeni a tejtermelő farmok?
Mi tejtermelőként amióta tudjuk, ill. tudatosult bennünk, hogy a kvóta egyszer kivezetésre kerül, folyamatosan erre a helyzetre készülünk!
Egy olyan ágazaton belül, ahol a legkisebb hiba vagy változtatás, legyen az tartástechnológia, takarmánybázis, szaporodásbiológia, genetika, hónapokra visszavetheti vagy éppen ellenkezőleg, csak évek múlva érződik a pozitív hatása, nem lehet egy-két hónap alatt felkészülni!
Erre tudatosan készülni kell és ha az ember úgy érzi, hogy mindent megtett a versenyben maradás érdekében, még akkor is történhetnek olyan időjárási, piaci globalizációs, politikai és gazdaságpolitikai, birtokpolitikai történések, amivel nem tudunk mit kezdeni vagy csak futunk az események után és tüzet oltunk!
Nem árulok el nagy dolgot azzal, ha mi is az önköltség, a termelési szint és az optimális állományméret összhangját keressük!
Vannak területi és éghajlati adottságaink, amivel soha nem fogunk tudni versenyezni olyan országokkal, ahol az időjárási adottságok eleve olcsóbb tömegtakarmány előállítást vagy éppen a tartástechnológia költségeit teszi kedvezőbbé! Nem mehetünk el a szabályzók és leginkább a környezetvédelmi szabályzók szigorságának különbsége mellett sem! Eleve hátrányból indulunk sok országgal szemben!
Az elmúlt 10 évben tudatosan és következetesen olyan irányt követtünk a genetikában, ahol a magas tejtermelési potenciált céloztuk meg! Ennek eredménye a 2012-ben már elért 11,124 kg-os laktációs termelési átlagunk! Mivel egy telepnek, főleg egy újonnan épült telepnek magas állandó költségei (pl. amortizációs) vannak, a fajlagosan termelt nagyobb tej mennyiségen ez is jobban eloszlik!
Ezzel párhuzamosan, hasonló elvek miatt törekedtünk az általunk optimálisnak – környezeti feltételeket is figyelembe véve – tartott állománylétszám elérésére, ami a mi esetünkben 1100–1200 tehén! 2015 év végére ezt is meg fogjuk közelíteni!
A versenyképesség feltétele egyik általunk évekkel ezelőtt megfogalmazott szempontja volt, hogy a kvótakivezetés idejére elkészüljünk minden építési, technológiai és gépi beruházással! Ez az elmúlt év végére be is fejeződött! Természetesen ehhez nagy segítség volt az elmúlt évek európai uniós és hazai forrásból megpályázható támogatások volumene is!
Tudatosan készültünk, minden információt és tapasztalatot begyűjtöttünk, képeztük vezetőinket és fizikai állományú dolgozóinkat annak érdekében, hogy az esetlegesen csökkenő földterületekről is biztonságos hozamok és kiváló beltartalmakkal alapozzuk meg a tömegtakarmány bázisunkat! Ennek a munkának is talán egy piciny részeredménye, hogy épp a napokban kaptunk két elismerést is! Ezek: „Az Év Tömegtakarmány bázisa 2014” és „Az év rozsszilázsa 2014” címet!
Ezek az eredmények is az önköltség-csökkentés irányába hatnak!
Ugyancsak nagy hangsúlyt fektettünk a szaporodásbiológiára, azon belül is az ivarzás megfigyelés hatékonyságára, az állatok általános egészségügyi státuszára!
Még arra is igyekeztünk figyelni, hogy könyvelésünkbe véletlenül se maradjon erre az időre vagyoni értéket megtestesítő tejkvóta, az időben leírásra kerüljön!
Minden eszköz és beruházás értékét a valós piaci értéken kívánjuk nyilvántartani, hogy költségeinkkel minden pillanatban tisztában lehessünk és túlélhessünk egy hasonló helyzetet, mint a mostani is, amikoris mélyen minden önköltséget alulmúló átvételi árakon kell értékesítenünk a tejet!
A mi önköltségi helyzetünket – ha szabad ilyet mondani – rontja, hogy a nyugati határszélen dolgozva, személyi jellegű kiadásaink, megkockáztatom, hogy 20–40%-kal magasabbak, mint a keleti vagy déli országrészben termelő telepeken! Igaz, ezzel szemben adott esetben szállítási költség szempontjából és ezzel együtt közvetlen exportpiaci lehetőséget tekintve meg lehet kicsit előnyösebb!
A kvótakivezetést követően növekvő európai tejtermelés-növekedést milyen módon tudják kezelni, kivédeni a tejtermelő farmok?
Az európai tejkvóta-kihasználtságot vizsgálva megállapítható, hogy a felvásárolt és közvetlenül értékesített tej mennyisége már 2009-től kezdődően folyamatosan a rendelkezésre álló kvóta alatt maradt. Ez a tavalyi kvótaévben meghaladta a 9 millió tonna mennyiséget. Mindösszesen 5 tagállam lépte túl a kvótáját mintegy 160 ezer tonnával. Ezek a számok azt mutatják, hogy önmagában a kvótarendszer kivezetése nem változtathatja meg jelentősen az európai tejpiaci viszonyokat, hisz évek óta nem korlátozza a termelést. Továbbá minden egyes piaci előrejelzés azt mutatja, hogy az elkövetkező évtizedekben a tej- és tejtermékek iránti kereslet folyamatosan bővülni fog, tekintettel a világ népességének növekedésére, valamint az egy főre jutó tejfogyasztás emelkedésére.
A magyar tejgazdaság európai felvásárlási árintegrációja nagyrészt megtörtént, a hazai árak szoros korrelációval követik le az európai ármozgásokat. Egyrészt ebből fakad az ágazat érzékenysége is, másrészt abból, hogy a piaci viszonyokra befolyása nincs, hisz az európai termelésnek alig több mint egy százalékát adja. Ha visszatekintünk az elmúlt évek jelentős felvásárlási árcsökkenést hozó időszakaira, akkor az aktuális piaci helyzetváltozás mellett szoros összefüggést találunk az árcsökkenés és a kvótarendszer módosítása között. Érthető, hisz ezekben az időszakokban a piaci szereplők drasztikusan visszafogják aktivitásukat, várakozó álláspontra helyezkednek, rövid távú, óvatos szerződések kötődnek, figyelve a kvótarendszer módosulásából fakadó termelési változásokra is. Ezt az időszakot éljük most is. Sajnálatos módon a kvótarendszer megszűnésének időszaka egybeesik olyan jelentős piaci kihívással is, mint az orosz embargó, mely tovább tetézi a problémákat. A kérdés pusztán az, hogy a jelenlegi mélypontról várható-e gyors piaci megnyugvás vagy egy lassú, elhúzódó rendeződésre kell számítani.
Mit tud tenni ebben a helyzetben egy magyar termelő? Tekintettel arra, hogy sem az időjárásra, sem a piaci árakra befolyással nem bír, csak azt tudja tenni ma is, holnap is, amit tegnap kellett (volna). A tejtermelés hatékonyságának folyamatos javításával igyekezzen az európai piacon versenyképes maradni. Azaz egy forintból minél több tejet, vagy egy liter tejet minél olcsóbban előállítani.
A tejtermelés legnagyobb költségtényezője a takarmányozás. A jó minőségben és elégséges mennyiségben előállított tömegtakarmányok alapjában meghatározzák a versenyképességet. A takarmányozási költségeken kívül hatnak az állategészségügyi státuszra – így a gyógyszerköltségekre –, valamint a szaporodásbiológiára. Rostevő, kérődző állatról beszélünk, így nem kerülhető meg a minimális földigény kérdése. Magyarországon nem alakult ki a tömegtakarmányok szabad piaca, így a takarmányellátás biztonsága, valamint a trágya szakszerű elhelyezése kerülhet veszélybe saját használatú földek nélkül.
Ki kell emelni a nagy tejtermelésű tehén igényeit kielégítő, korszerű technológia szükségességét. Az utóbbi években megépült fejőházak, istállók, trágyatechnológiák szinte az utolsó pillanatban készültek el. Hatalmas lemaradásunk van még azonban ezen a területen a versenytársainktól. Azt sem szabad elfelejteni, hogy ezek 15–20 évre szóló beruházások, amelyek megtérüléséhez kiegyensúlyozott, előre tervezhető jogi környezetre is szükség van.
Nagyon fontos egy nagy tejtermelő üzem esetében a szakmai menedzsment felkészültsége, rátermettsége. Ez a CSAPAT a jövő záloga!
Milyen lehetőségeket látnak a tejtermelés hatékonyságának további emelésére a genetika színvonalának emelésével?
A szarvasmarha hosszú generációs intervalluma miatt a tejelőmarha fajták tenyésztésekor-párosításakor minimum 3 évre előre kell tervezni (felelős szakember 5–10 évben gondolkodik előre).
A tartástecnológia folyamatos fejlődése-változása, a tenyészállat piac hektikussága, a költségek emelkedése, a folyamatosan változó mikro- és makrogazdasági környezet (lásd tejkvóta-kivezetés) generálta tejárváltozás csak hatékonyan termelő tejelőállomány birtokában kezelhető-élhető túl gazdaságilag.
Genetikai munkánk célja olyan állományok kialakítása, melyekkel ezekre a hatásokra a hatékony farmmenedzser reagálni képes. A genetikai színvonal emelését a tecnológia tűrés tekintetében a funkcionális küllem javításában, a gazdaságosság szempontjából a fertilitás növelésében látjuk. Mindezekkel alapozható meg az egyedi és az állományi hosszú hasznos élettartam.
A költséghatékonyság javítására a kvóta nélküli piacon?
A költséghatékonyság növelésének sok eszköze közül kiemelném az inproduktív időszak csökkentését, a minél korábbi (természetesen optimális egyedfejlettség mellett) tenyésztésbe vételt. Nagyon nagy a jelentősége. Minél rövidebb nevelési költség terheljen minél hosszabb produktív időszakot!
A másik stratégiai terület az újravemhesülés. Itt általában még nagy tartalékai vannak a magyar állományoknak. Ha a genetikailag megalapozott fertilitás jó szaporodásbiológiai menedzsmenttel társul, az egy laktációs napra eső tejtermelés jelentősen növelhető.
A tejtermelés legnagyobb költségtényezője a takarmányozás. A kvótakivezetés következtében előálló piaci helyzetben felértékelődik a termelés hatékonyságának növelése. Milyen programokkal, tanácsokkal látják el partnereiket? Milyen lehetőségeket látnak a takarmányozás színvonalának emelésére kis és nagyüzemek esetében?
Az Európai Unió tejtermelésében megkezdődik egy bizonyos átrendeződés a tejkvóta-kivezetés kapcsán és nem csak a termelés emelkedése prognosztizálható, hanem a régiók szerinti differenciálódás is. A magyar termelőknek a következő 1-2 évben kell biztosítani helyüket ezen a piacon, és hogy ezt sikeresen meg tudják tenni, a takarmányozás terén is komoly lépéseket kell tenniük. Partnereinkkel közösen ezt a munkát már mi is elkezdtük, elsődleges célunk a lehetséges költségcsökkentés és a hatékonyság javítása.
A hazai tejelő tehén takarmányozás legnagyobb szakmai és közgazdasági hiányossága, hogy még mindig nagyon sok abrakot használ fel a tejtermeléshez. Ennek döntően két fő oka van: az első az a tévhit, hogy a sok tej csak sok abrakból képződhet. A másik, hogy a magasabb abrakfelhasználást sokszor indukálja a kevés és gyenge minőségű tömegtakarmány bázis. A tejelő tehén még mindig nem abrakfogyasztó állat, de ennek a tételnek az érvényesítéséhez jó minőségű (emészthetőségű), magas beltartalmú tömegtakarmányokkal kell rendelkezni.
A tömegtakarmány-termesztési szokásoknak az elmúlt évtizedekben kialakult, túlzottan is kukorica alapú bázisszemléletét a klimatikus és a növény-egészségügyi környezet változásai miatt módosítani szükséges az őszi vetésű gabonaszenázsok, illetve a keverékekből készíthető takarmányok irányába.
A BONAFARM Bábolna Takarmány Kft. tejelő takarmányozási ars poeticája egyértelműen az egészségesen, magas színvonalon termelő állomány kialakítására alapoz. Ehhez elengedhetetlen a borjú- és növendéknevelés magas szintű megvalósítása. Legnagyobb referencia telepünk esetében a tenyésztésbe vétel 365 napos életkorban, minimum 375 kg-os testtömeg elérése esetén történik meg. Ezek a számok jelzik, hogy országosan és a nemzetközi trendeket is figyelembe véve, kiváló munka és kiváló program találkozik egymással.
Az egészséges állomány esetében egyrészt az egészséges tőgyállapot és lábszerkezet megvalósítását érthetjük, ezekre a paraméterekre szarvasmarha komplett premixeink kialakításával is célzottan hatunk: saját előállítású, magas hasznosulású, szerves kötésű mikroelemeink széles körű alkalmazásával. Másrészt a hazai telepek legnagyobb tartalékot hordozó területe a szaporodásbiológia. A jelenleg európai színvonalat elért termelési mutatóink folyamatos emelkedése mellett a szaporodási mutatók egyre kedvezőtlenebb képet mutatnak. A legmegtérülőbb beruházás a takarmányozásba ennek a területnek a javítása, mely egyben a fajlagos költségek javítását is megvalósíthatja, amennyiben sikerrel járunk. Természetesen ez nem pótlólagos beruházást jelent, hanem okszerűen megvalósított szárazonállási és előkészítési technológiát, mely biztosítja partner telepeinken az ellés normális, szövődménymentes lebonyolítását, valamint a magas szintű laktációkezdést. Az anyagforgalmi betegségek megelőzésére, a laktáció eleji energiahiány mérséklésére cégünk már nemcsak a speciális bendővédett zsírkiegészítéseket alkalmazza, hanem esszenciális zsírsavakat is használunk termékeinkben.
A gazdaságos tejtermelés egyik legfontosabb területe az állatok fehérjeigényének kielégítése. A magas szintű termelés párosul a laktáció eleji by-pass fehérjeszükséglet kielégítésével. Egyrészt több éve elindított programunk a növényi alkaloidák és illóolajok alkalmazásával biztosít költséghatékony megoldást ezen a területen, másrészt K+F részlegünk legújabb kutatása, új GMO-mentes, bendővédett fehérjeforrás kifejlesztésére is ennek a célnak a szolgálatában áll.
Fentiekről folyamatosan konzultálunk partnereinkkel szakmai rendezvényeinken is, melyek a tudásátadás magas szintű fórumaivá váltak az elmúlt években.
A magyar tejtermelés genetikai háttere világszínvonalú, a termelési eredmények tekintetében jelentősen megelőztük a szomszédos országokat. Az elmúlt években a telepek technológiai színvonala is sokat javult. A koncentrált, nagy állatlétszámú telepeken magas szintű szakmai munka mellett a következő évek az ágazat számára akár sikertörténetet is hordozhatnak.
Fentiek megvalósítása nemcsak a tejkvóta-kivezetés, hanem a jövedelmezőség érdekében is közös cél!
A tejtermelés legnagyobb költségtényezője a takarmányozás.
A kvótakivezetés következtében előálló piaci helyzetben felértékelődik a termelés hatékonyságának növelése.
A kvótarendszer idei kivezetése Európában már évek óta készül, hatékonyságnövelő beruházásokat hajtanak végre a piaci verseny éleződésének idejére. Hazánk a közel 2 milliárd literes kvótáját az elmúlt években közel sem tudta kihasználni: 1,5-1,6 milliárd liter körül mozgott a beszállított tej mennyisége. Ez eleve hátrányos pozíciót jelent a hazai termelőknek. Előreláthatóan a tejárak emelkedésre nem számíthatunk, ezért hamarosan egy nagyon kiélezett piaci helyzet várható. Emiatt találnunk kell olyan megoldásokat, amelyek ezt a nehéz helyzetet enyhíthetik, tehát a tej előállítási költségét csökkenteni kell. Amiből előnyt kovácsolhatunk az a genetikai lehetőségekben rejlik, hiszen köztudott, hogy a hazai szarvasmarha állományok döntő többségét a holstein-fríz fajta adja, mely egyértelműen a tejtermelésre specializálódott. Ismert sajnos az a tény is, hogy a hazai tehénállomány szaporodásbiológiai mutatói meglehetősen rosszak. A holstein-fríz fajta ki sem tudja bontakoztatni képességeit, hiszen teljesítménye a harmadik, negyedik laktációban mutatkozna meg igazán: 443 nap a két ellés közötti idő, 2,2-2,3 laktáció után már selejtezünk is, ami évente az állomány 30–35%-át érinti.
Szakmai körökben régi axióma, hogy a genotípus determinál, a környezet realizál. A tejelő szarvasmarha genetikailag arra van predesztinálva, hogy minél több tejet adjon, ezért, ha csökkentett táplálóértékkel etetjük, azzal csak a hosszú hasznos élettartamot csökkentjük és a selejtezések számát növeljük. Próbáljuk meg inkább a genetikai potenciálnak megfelelő biológiai igényt olcsóbb alapanyagokkal kielégíteni.
Milyen programokkal, tanácsokkal látják el partnereiket?
Érdemes feleleveníteni korábbi gyakorlatainkat. Értékes fehérjehordozó a lóbab, csillagfürt, borsó is, ráadásul fehérjeösszetételük remekül kiegészíti a napraforgóét. Sajnos nagyon visszaszorult a termesztésük, talán a fehérjenövények termeléshez kötött támogatása (200 euró/hektár) segíteni fog ezen. Kellően alacsony ár esetén részben alternatívát jelenthetnek a szójának is. A GMO-mentes törekvések megjelenése még árnyaltabbá teszi a képet, mivel a korábban említett, ökonómiai szempontból is komoly előállítási nehézségeket mindez tovább fokozza.
A takarmányadagok optimalizálása a technikai fejlődéssel párhozamosan egyre szofisztikáltabb módon elvégezhető, ehhez számos döntéstámogató szoftverek állnak már a felhasználók rendelkezésére. Mindezt természetesen csak a megfelelő tapasztalattal rendelkező takarmányozási szaktanácsadó alkalmazása mellett lehet célravezető.
Milyen lehetőségeket látnak a takarmányozás színvonalának emelésére kis és nagyüzemek esetében?
Fontos a nagyobb fehérjetartalmú szenázsok készítése és etetése is, valamint legyen mindig fűszilázs is a gazdaságban. Ez a kukoricaszilázs alternatívája lehet, főként toxinveszélyes évjáratokban. Ilyenkor az ún. toxinsemlegesítő készítmények csak részben adnak megoldást. Mindehhez az eddiginél tudatosabb gyepgazdálkodás, szálas takarmány termelése szükségeltetik. Ez szorosan összefügg a megfelelő silóhibrid alkalmazásával.
Számos kis és nagyüzem már lépett a technológiafejlesztés területén (nagy kapacitású silógépsor, ideális szecskaméret, jó hatásfokú keverőkocsik stb.). Ennek jelentősége továbbra is megmaradt.
Ahogy korábban is, most talán még nagyobb súllyal a különböző takarmányozási alternatívák keresése komoly gazdaságossági előnyt jelenthet, így a melléktermékek folyamatos piaci szondázása és kellő szakmai körültekintéssel történő nagyobb arányú használata (pl. DDGS, WDGS és CGF, sörtörköly, az élesztőgyártás és melléktermékei, ún. glükoneogenetikus anyagok, mint a propilén-glikol, vagy a biodízelgyártás melléktermékeként keletkező glicerin vagy a karbamid-, illetve retard karbamid készítmények).
A tejtermelés legnagyobb költségtényezője a takarmányozás. A kvótakivezetés következtében előálló piaci helyzetben felértékelődik a termelés hatékonyságának növelése. Milyen programokkal, tanácsokkal látják el partnereiket? Milyen lehetőségeket látnak a takarmányozás színvonalának emelésére kis és nagyüzemek esetében?
Nemrég néztem a statisztikát és abban láttam, hogy a magyar mezőgazdasági termelés negyedét a tejtermelés adja, a kb. 30% baromfihús és 26% sertéshús termelés mellett. Ez igen szép rész a teljes tortából, de ha ezt az arányt még jobban szeretné a tejágazat növ
