A növényi olajok nem homogén összetételűek, mintegy kéttucatnyi, különböző mulekulaszerkezettel és élettani funkcióval rendelkező „zsírsav” lehet az összetevőjük. A termesztett növénykultúrák jellemzően különbözőek zsírsavösszetétel szempontjából. A leggyakoribb összetevők az olajsav és a linolsav, melyek együttesen általában 70–90%-ban alkotói a növényi olajoknak. Az evolúció során a napraforgóban a magas linolsav arány stabilizálódott, ez jellemzi a hagyományos fajtákat és hibrideket.
1976-ot írtunk, amikor az akkori Szovjetunióban egy Soldatov nevű kutató kémiai mutáció útján létrehozott egy addig nem létező típusú napraforgót. Az új fajta (Pervenec) olyan olajat akkumulált kaszatjaiban, melynek olajsavtartalma 90–95% körül volt, e tulajdonság tekintetében megelőzve az összes magas olajsavtartalmú növényfajt (olívaolaj, HO sáfrányos szeklice olaj és HO repceolaj) (1. ábra).
Bár a felfedezést csak sok évvel később ismerte meg a világ, már akkor lehetett tudni, hogy valami forradalmi dolog történt a napraforgó háza táján, mely új perspektívát adhat a kultúrának.
Világszerte, így Magyarországon is, a 80-as évek végén, a 90-es évek elején kezdődtek nemesítési programok a magas olajsavas hibridek fejlesztése érdekében, egyúttal kutatás indult a tulajdonság genetikai hátterének tisztázása céljából. A vizsgálatok kimutatták, hogy a kaszattermés olajsavtartalmát parciálisan domináns gének kontrollálják (J. F. Miller, D. C. Zimmerman and B. A. Vick 1987, Crop Science, Vol. 27 No. 5, p. 923-926), melyeknek kifejeződését a környezeti hatások mellett (elsősorban a hőmérséklet) befolyásolja a beporzó fajta olajsavtartalma. Azaz, ha hagyományos alacsony olajsavas fajtát vetünk közvetlenül a magas olajsavas mellé, és az megporozza a magas olajsavas fajtát, lényegesen csökken a magas olajsavas hibrid termésében az olajsavtartalom.
Az első kereskedelmi hibrid piaci bevezetése Magyarországon és Európában 2000-ben a Pioneer cégnek köszönhető. Az Olsavil nevű hibrid olajsavtartalma stabilan 90% körül volt, és 15 éven keresztül minőségi standard fajta volt a kategóriában. 2005-től újabb HO hibridek jelentek meg a vetőmagpiacon, ugyancsak a Pioneer cég jóvoltából. Az első magas olajsavas hibridek termőképessége, betegségrezisztenciája és stabilitása nem érte el a hagyományos zsírsav-összetételű, akkoriban piacvezető hibridek képességeit, és a végfelhasználók körében sem volt az új típusú speciális olajra megfelelő fogadókészség. Következésképpen, a különleges termelési követelmények (pl. virágzási izoláció az LO hibridektől, elkülönített terménytárolás az LO hibridektől, alacsony piaci kereslet a termelt mag iránt) és a bizonytalanabb jövedelmezőség a hagyományos hibridekhez képest, visszafogta a HO típusú hibridek gyors elterjedését.
Az Olsavil megjelenésétől számított 15 év alatt a növényolajpiac valószínűleg jelentős változáson ment keresztül. A HO napraforgóolaj iránt tartósan emelkedő kereslet mutatkozik, mely 2015-ben azt eredményezte, hogy jóval magasabb felvásárlási árszínvonalat tudtak ajánlani a kereskedők a HO napraforgómagért. Az utóbbi években minősített és köztermesztésbe került újabb HO hibridek termőképessége és stabilitása már nem különbözik jelentősen a hagyományos hibridektől. A termelők ebben a döntési helyzetben (biztonságos és magasabb várható jövedelem) természetesen a HO hibridek termelését preferálták. Egyfajta keresleti piac alakult ki a HO hibridek vetőmagja iránt.
1976–2015, csaknem 40 év. Ténylegesen megfordult a világ a napraforgóolaj és a napraforgóhibridek körül ebben az időszakban? Búcsút mondhatunk az LO hibrideknek? A HO hibridek előretörése mögött a felhasználói igények tényleges és gyökeres változása áll vagy csak piaci manipulációk rövid időszakra kiterjedő hatásának vagyunk a tanúi? Esetleg a napraforgó-termesztés soha nem látott boomja következik? Bármi legyen is a válasz, annyi bizonyos, hogy Soldatov úr elégedett lehet felfedezésével. Nekünk nemesítőknek és termelőknek munkát biztosított, az emberiség pedig gazdagabb lett egy új összetételű, remélhetőleg egészségesebb növényi olaj típussal.
A magas olajsavtartalmú napraforgóhibridek 2014. évi kísérleti eredményeiről
A magas olajsavtartalmú napraforgóhibridek sikeres termesztéséhez szükséges genetikai háttér a termesztők rendelkezésre áll.
2014-ben a NÉBIH a magas olajsavtartalmú napraforgók kisparcellás fajtaösszehasonlító kísérletek értékelését 15-16 termőhelyen végezte el vizsgálati csoportonként.
A magas olajsavtartalmú napraforgók csoportjából az igen korai csoportból 2, a korai csoportból 4, míg a középérésű csoportból 7 hibrid kisparcellás fajtaösszehasonlító kísérleti eredményét közöltük. A magas olajsavtartalmú napraforgók csoportjaiban már IMISun/HO és CLHA Plus/HO hibridek is beállításra kerültek.
Az idei évben: 5 normál HO, 7 IMISun/HO, 2 CLHA Plus/HO és 2 SU/HO hibrideket is fogunk vizsgálni.
Az olajsavtartalom meghatározásánál izolált mintákat vizsgálunk. Az olajsavtartalom eredményeket a mellékelt táblázatokban láthatják.
HO napraforgóhibrid állami elismerésének feltételei:
- Éréscsoportonként a kísérleti átlaghoz történik a hasonlítás.
- Kaszat- és olajtermés vonatkozásában a kísérleti átlagot kell meghaladnia az előterjesztésre kerülő hibridnek.
- Olajtartalom esetén 45%-nál magasabb szintet kell a jelöltnek elérni.
- Minőségi standard: PR65H22/2015-től változás.
- A HO napraforgókkal szemben támasztott minőségi követelményeknél a feldolgozóipari igények az irányadóak (85% olajsavtartalom feletti érték izolált mintákból).
A csoportokban államilag elismert fajták, bejelentett fajtajelöltek és EU-listán szereplő fajták kerülnek elvetésre.
A magas olajsavtartalmú napraforgók termesztésének sikerét nagymértékben meghatározza a szakszerű fajtakiválasztás. A hibridek között termésben, minőségben és növénykórtani tulajdonságokban jelentős különbségeket lehet tapasztalni. Az ismeretlen hibridek termesztésbe vonása gazdaságilag nagyon kockázatos.
A napraforgó árutermő területe idén is meg fogja haladni a 600.000 hektárt. A hazai termelési szerkezetben 80–85%-os a gyomirtó szer rezisztens típusok részesedése, és 130.000 hektár felé fog emelkedni a magas olajsavas napraforgó területe. Egyes előrejelzések szerint a termelésben elfoglalt részarányuk elérheti a 20%-ot. Az első magas olajsavas hibrid 15 évvel ezelőtt került állami elismerésre, és a köztermesztésbe. Kezdetben a gazdálkodóknak a magas olajsavas hibridek termesztésekor alacsonyabb hozamokkal kellett számolni. A jelenleg használt fajtáknál már sokkal kisebb az ilyen kockázat.
Az új fajták termőképessége miatt nem kényszerül kompromisszumra a termelő. A köztermesztésben egyeduralkodó herbicidrezisztens típusok a magas olajsavas minőséggel párosulva új szegmenst jelentenek a fajtaszortimentben. A termelési szándékot a feldolgozóipar által meghirdetett árak irányítják, ami az elmúlt évben jelentős árbevételtöbblettel jutalmazta a magas olajsavas napraforgót. Ennek tükrében megerősödött az igény a termelők részéről a tavaszi vetőmag-vásárlási szezonban ezen fajtatípus iránt. A felhasználás oldaláról folyamatosan nő a kereslet az egészséges táplálkozásban fontos szerephez jutó egyszeresen telítetten zsírsavakat tartalmazó olajakra, melyek magasabb sütési hőmérsékleten használhatók fel, nagyobb az oxidatív stabilitásuk, a szív- és érrendszeri betegségek megelőzésére alkalmasak. A termesztésben a hagyományos napraforgó-technológia alkalmazása mellett termelhető, azonban legalább 100 méteres izolációs távolságot kell tartani a konvencionális napraforgófajták tábláitól. A magas olajsavas napraforgó iránt az elkövetkező években tartósan emelkedő piaci igény mutatkozhat, számítani lehet arra, hogy lassú növekedés lesz ebben a szegmensben. A napraforgó értékesítési árakat számos más tényező is befolyásolja. Az ár mellett fontos szempont a fajtaellátottság, mely a nemesítők és fajtatulajdonosok részéről biztosított. A termesztés sarkalatos pontja a gyomirtás és a kórokozók elleni védekezés. A gyomirtás elleni hatékony fegyver a gyomirtó szer rezisztens változatok megjelenése a magas olajsavtartalmú fajták területén, mely folyamat az elkövetkező években felerősödhet. A neonikotionid hatóanyagú inszekticides csávázószerek betiltása nem befolyásolta látványosan a napraforgó-termesztés volumenét. Az unió egyes tagországaiban a Clearfield technológia ellen egyre erősödnek a környezetvédelmi aggályok. A magas olajsavas napraforgó termesztésének biztos növekedési pályát jelenthet az, ha általánosan elterjed a forgalomba kerülő étolajoknál a termékek egyszeresen telítetlen zsírsavtartalomra vonatkozó jelölése. Az egészségtudatos életmód térnyerése a táplálkozásban növelheti a termék iránti keresletet, ami az alapanyag-termelés oldalán stabilizálhatja a termelés volumenét. A vetőmag-forgalmazók és fajtatulajdonosok kiemelten foglalkoznak minden speciális igény kielégítését szolgáló fajta piaci bevezetésével és fontos fejlesztési irányként tartják azokat számon. A magas olajsavas napraforgó-termesztésnek az igazi hírverést a magas minőséget elismerő felvásárlási árak és a pénzügyileg is sikeres termelési szezon jelentheti.
Napraforgó piaci kitekintés
A felkérés a magas olajsavtartalmú napraforgó piacának rövid bemutatására szólt, erre vonatkozóan azonban sem hazai, sem nemzetközi adatok nem állnak rendelkezésre. Mindazonáltal a globális „napraforgó-komplex” tömör összefoglalása segít elhelyezni a hazai ágazatot a világban és azon belül Európában.
Az emberiség növényolajok iránti étvágyát nehéz kielégíteni, a kereslet a népesség növekedése, a feltörekvő gazdaságokban az étkezési szokások rohamos változása, valamint az ipar egyre bővülő igényei miatt rendkívül gyors ütemben nő. Az utolsó lezárt gazdasági évben, a 2013/2014. szezonban (október–szeptember) világszerte 196,4 millió tonna növényolajat állítottak elő, ebből a napraforgóból kinyert olaj 8,0 százalékot képviselt, amivel negyedik helyen állt a pálmaolaj (29,8 százalék), a szójaolaj (22,3 százalék) és a repceolaj (13,1 százalék) mögött. Az olajmagdarák 302,4 millió tonna körüli globális termeléséből a napraforgó feldolgozása során keletkező, fehérjékben gazdag takarmány alapanyag 5,7 százalékkal részesedett a szójadara (61,3 százalék) és a repcedara (12,1 százalék) után.
A világ napraforgó-termelése tíz esztendő alatt, Magyarország európai uniós csatlakozásától a 2013/2014. gazdasági évig 26,5 millió tonnáról 43,2 millió tonnára (történelmi csúcs) futott fel. Ezzel párhuzamosan a termény összes felhasználása 61,9%-kal nőtt. Elemzők a folyó, 2014/2015. gazdasági évre ennél jóval kevesebb, 41,1 millió tonna körüli terméssel számolnak, de ez a volumen még mindig a második a sorban.
A világ legnagyobb napraforgó-termelői sorrendben Ukrajna (25,3%-os részesedéssel bírt a 2013/2014. gazdasági évi globális termésből), Oroszország (23,1%), valamint az EU (20,9%), de említésre érdemes Kína (5,6%) és Argentína (5,2%) is. Az EU vezető napraforgó-termelő tagországai Románia (a 2013. évi 9,0 millió tonna körüli rekordtermés 23,8%-át itt takarították be), Bulgária (20,5%), Franciaország (17,9%) és Magyarország (16,7%).
A napraforgóolaj döntő részét – ellentétben a pálma-, a szója- és a repceolajjal – világszerte élelmezési célra használják fel. Az ömlesztett és a palackozott márkás napraforgóolaj vezető exportőre Ukrajna: a 2013/2014. gazdasági évben összesen 3,8 millió tonnát, a nemzetközi forgalomba kerülő mennyiség több mint felét értékesítette a külpiacokon, ebből több mint 0,4 millió tonnát az EU tagországaiba szállított. Ukrajnában a növényolajgyárak száma 900 körüli, az előállított növényolaj volumenének bő négyötöde azonban mindössze 20 üzemből kerül ki. A világ legnagyobb nettó napraforgóolaj-importőrei sorrendben India, Egyiptom, Kína, Irak és Irán. Rajtuk kívül említést érdemel még Törökország, amely napraforgóolajból egyszerre kiemelkedő exportőr a közel-keleti térségben és jelentős importőr a Fekete-tenger térségében.
Az EU, noha a napraforgóolaj termelésében a harmadik a globális rangsorban, e termékből nettó importőr: exporttal korrigált behozatala éves átlagban 0,7 millió tonnára tehető. Elsősorban Ukrajnától, másodsorban Oroszországtól vásárol napraforgóolajat; az Argentínából behajózott volumen mára elenyésző, mindössze néhány tízezer tonna. Az import mintegy háromötöde Spanyolországba, Olaszországba és Hollandiába érkezik.
Magyarországon a napraforgó területe az EU-csatlakozás óta közel harmadával nőtt, 2014-ben 615 ezer hektár körül alakult. Tavaly ősszel 1,6 millió tonnát közelítő rekordtermés került le a táblákról.
A napraforgó növényolajipari feldolgozását végző három legnagyobb vállalat összesített inputkapacitása ma meghaladja a 1,5 millió tonnát. Az iparági beruházások nyomán a napraforgóolaj és napraforgódara kivitele a közelmúltban dinamikusan nőtt, a 2013/2014. gazdasági évben az előbbi nettó külpiaci értékesítése meghaladta a 475 ezer tonnát, míg az utóbbié megközelítette a 333 ezer tonnát. Ezzel párhuzamosan a napraforgómag nettó kivitele számottevően visszaesett: míg a 2011/2012. gazdasági évben még közel 580 ezer tonnára rúgott, addig a 2013/2014. gazdasági évben alig volt több mint 160 ezer tonna. A magyarországi napraforgómag legnagyobb vásárlói Németország és Hollandia, napraforgóolajból Hollandia veszi a legtöbbet, míg napraforgódarából elsősorban Németországba, Olaszországba és Hollandiába szállítanak a hazai kereskedők.
A magas olajsavtartalmú napraforgó termesztésének perspektíváját az élelmiszeripar, illetve a fogyasztók és a termelés szempontjából kell és lehet értékelni.
Élelmezési szempontból kifejezetten perspektivikus, mert nagyon kedvező a zsírsavösszetétele. Ha reálisan értékeljük a jelenleg nagy mennyiségben fogyasztott hagyományos (linolsavas) napraforgóból készült étolajat, akkor szembesülünk vele, hogy ez az egyik legegészségtelenebb növényi olaj. Ennél még a sertészsír zsírsavösszetétele is kedvezőbb!
Ebből következően indokolt lenne minél nagyobb ütemben teljesen lecserélni a hagyományos napraforgóolajat a táplálékaink sorából a magas olajsavas napraforgó étolajra.
Termesztési szempontból teljesen megegyezik a hagyományos napraforgóval. A termesztéstechnológia, a termésszint és a termelés kockázata is teljesen azonos. Az egyetlen dolog, amire oda kell figyelni, hogy nem keveredhet össze a hagyományos napraforgóval a betakarítás után. Ez a kockázat azért áll fent, mert egy időben történik a két különböző típusú termény betakarítása.
Jelenleg a termelés növekedését a rendelkezésre álló vetőmag is korlátozza.
Ha a fogyasztók is és az élelmiszeripar is fontosnak tartja a termelés növelését, akkor talán célszerű lenne a vetőmagszektorral egyeztetni az igények kielégítését.
Az elmúlt évekre jellemző volt egy érezhető bizonytalanság a magas olajsavtartalmú napraforgómag-keresletben. Hol kisebb felfutást, hol kisebb-nagyobb visszaesést tapasztaltak a termelők a magas olajsavtartalmú napraforgómag-keresletben.
A vetőmagos cégeknek ez a kiszámíthatatlanság komoly kihívást jelentett. Hol azzal kellett szembe nézni, hogy nem tudjuk kielégíteni az igényeket, hol azzal, hogy átmenő készletek maradtak.
2015 minden eddiginél nagyobb igényt hozott a magas olajsavtartalmú napraforgómag-piacon. A felvásárlók jelentősen több termeltetési szerződést kötöttek és az ár is attraktív, hiszen 40–60 euró/t felárat ígértek.
A keresletnövekedés alapvetően meglátszott a hibridszerkezet-átalakulásban. A szezon kezdetén – és ez a folyamat kitartott egészen február végéig – szinte csak a magas olajsavtartalmú hibridekről lehetett a termelőkkel tárgyalni.
Felmerül a kérdés: ez a jelenség egyedi, csak 2015-re szól, köszönhetően a kifogyott alapanyagkészleteknek? Több forrásból is kellett tájékozódni ahhoz, hogy a kép tisztuljon. Egy vetőmag-forgalmazó vállalatnak a tervezés szempontjából égetően szükséges azt tudni, hogy egyszeri vagy tartós keresletről van-e szó.
Az első hírek a termelés keletre való áthelyezéséről szóltak. Aztán mára kiderült, hogy a franciáknál is nőtt a termőterület. (Franciaország a legnagyobb magas olajsavas napraforgómag előállító). Több felvásárló, gabonakereskedő vállalat is úgy nyilatkozott, hogy folyamatos növekedést prognosztizál az elkövetkezendő 10 évben. A 10 év végére mintegy 1,0 millió ha-t prognosztizáltak Európában.
Ha valóban így van, akkor egy folyamatos – ha nem is a 2015-re jellemző nagyságrendű – igénnyel számolhatunk.
Magyarországon 2014-ben 60 ezer ha magas olajsavas napraforgó került elvetésre. 2015-ben a terület minden bizonnyal eléri a 100 ezer ha-t, de vannak olyan előrejelzések, hogy a 120 ezer ha sem lehetetlen.
Ha a tendenciát, annak meredekségét nézzük, akkor azért nagyon komoly kockázatokkal is szembe kell néznünk. A felvásárlók folyamatosan kötik le a végterméket. Első menetben csak 1 t/ha termést. Minden felvásárló úgy nyilatkozik, hogy minden termést átvesz – kérdés a később lekötött mennyiségeknél az ár. Csak remélni tudjuk, hogy a hirtelen megjelenő nagy mennyiségű termés miatt nem alakul ki árerózió, illetve, hogy a termelők nem kerülnek kiszolgáltatott helyzetbe.
Vetőmag oldalról elmondható, hogy a Magyarországon működő vetőmag-tulajdonosok – kisebb nehézségekkel – de jól ”állták a sarat” és a megjelenő igényeket ki tudták elégíteni. Mára mindenki el tudta vetni a megrendelt és időben megkapott vetőmagot.
Tanulva az idei tapasztalatokból – biztos vagyok benne –, hogy a fajtatulajdonosok nagyobb pufferrel fognak készülni az elkövetkező szezonokra.
A ma piacon lévő hibridek többsége már nem mutat termésdegressziót a linolsavas napraforgókkal szemben. Termőképességük kiváló és ez – hibridtől függően – magas betegségtoleranciával párosul.
A fentiek alapján kijelenthető, hogy genetikai oldalról bármekkora növekedést ki tud szolgálni a vetőmagipar.
Az elmúlt években a feldolgozóipar és ezzel párhuzamosan az olajgyártók részéről nagymértékben megnőtt a kereslet a magas olajsavas termékek iránt. Mivel a magas olajsavas napraforgó termesztése extra pénzügyi ráfordítást nem igényel, csak nagyobb odafigyelést (izoláció, betakarításkor, tároláskor elkülönítést), ezért a termelők kiváló gazdasági haszonnal tudták azt értékesíteni. Ha az Európai Unió területét nézzük, akkor a magas olajsavas napraforgó termőterületét Magyarországon, Romániában és Bulgáriában lehet könnyedén és szignifikánsan növelni.
Hiszünk abban, hogy hosszú távon a magas olajsavas napraforgó termőterületének piacrésze meghatározó lesz itthon is. Éppen ezért a nemesítési programunk elsősorban erre a szegmensre fókuszál. A kereskedelemben is a napraforgó portfóliónk zöme is magas olajsavas típus.
Az általános nemesítési célok, mint például a magas terméshozam és a betegség ellenálló képesség (peronoszpóra, szklerotínia, szádor stb.) valamint jobb megtermékenyülés a tányér közepén, szárszilárdság; mellett a gyomirtási technológia (Clearfield, Clearfield Plus) is fontos szempont. Különösen koncentrálunk az évjárattól független nagyon stabilan magas olaj- (50% feletti) és olajsav (85–90% feletti) tartalomra.
Mint tudjuk, az élelmiszeripar a pálmaolajat részesítette előnyben az elmúlt időkben, mivel ennek kedvező az ára és stabilan viselkedik üzemi körülmények között. Egy európai uniós rendelet szerint a közeljövőben az élelmiszerek csomagolásán fel kell tüntetni, hogy azok pontosan milyen növényi olajat tartalmaznak. Az egyre tudatosabb vásárlók próbálják elkerülni az egészségtelen olaji összetevőket tartalmazó élelmiszereket. A fogyasztók megítélése a pálmaolajjal szemben, részben a benne található magas telített zsírsavarány miatt, részben az előállításával kapcsolatos környezeti terhelés miatt negatív. Éppen ezért a feldolgozóipar ennek helyettesítésére keresi a megoldásokat.
Jövőbe tekintve pedig a magas olajsavas napraforgó-nemesítési programunkban fontos szerepe van a speciális, úgynevezett Ome-
ga-9-es olajprofilnak. Ezen olajok még alacsonyabb telített zsírsavtartalmuknál fogva egészségesebbek, ráadásul a feldolgozóiparban üzemi körülmények közt stabilabban viselkednek.
Úgy gondolom, hogy amelyik termelő elkötelezi magát a magas olajsavas napraforgó termesztése mellett, hosszú távon csak nyerhet vele.
A magas olajsavas termékek feldolgozóipari, használati és egészségügyi előnyei bizonyítottak. Ha nemzetközi összefüggésben nézzük, akkor a magyar piac késésben van több nagy napraforgót termelő országhoz viszonyítva. Franciaországban az összes napraforgó terület 65%-án HO-termelés folyik, erős fejlődés várható Spanyolországban, Romániában, Magyarországon, de Ukrajnában és Oroszországban is. Elterjedtsége az egyes országok törvényhozásának hozzáállásától nagyban függ. Így Észak- és Dél-Amerikában törvény tiltja a linolsavas olajok élelmiszeripari használatát. A másik fontos meghatározó és motiváló tényező az ár. Jelenleg európai szinten átlagosan 20–30 € többlet árbevételt biztosan hoz a HO-termesztés azonos termőképesség mellett, de ez egyes években elérheti akár a 70–100 €-t is.
A magas olajsavas napraforgóhibridek nemesítése már az 1990-es években is zajlott. Azóta termőképességben, betegségekkel szembeni ellenálló képességben utolérték a hagyományos hibrideket. Ma már nem az a kérdés, hogy jó termőképességű legyen a HO hibrid, hanem a piaci verseny azok speciális változataiért (HOCL, HOCL PLUS, RO – szádor rezisztencia) folyik. De már folyamatban van az egyéb olajnövények, pl. szója, Canola, zöldségfélék HO-nemesített változatainak megjelenése is.
A hazai HO-termelésnek nagy lökést adhatna, ha az élelmiszeripar – mint leginkább érintett – fogyasztói reklámmal és törvényhozási lobbi tevékenységgel támogatná a hazai szemléletváltozást. Jelenleg úgy néz ki, hogy a vetőmag-nemesítőházak megelőzték a hazai igényeket.
A magas olajsavtartalmú napraforgóhibridek termesztésének térnyerésében az élelmiszeripari felhasználók igényeinek az elmúlt néhány évben végbement változása, az amerikai, majd európai élelmiszer-címkézési szabályok szigorodása fontos szerepet játszott. Ismertté vált kedvező humán-egészségügyi hatása és az is, hogy a gyorsétteremláncok technológiájában képes helyettesíteni a pálmaolajat, amelynek termelésével és felhasználásával kapcsolatban az utóbbi időben többféle kockázat is felmerült. Az okok bővebb elemzésére nem vállalkoznék, bizonyára sokkal pontosabban és részletesebben megteszik helyettem a feldolgozó- és az élelmiszeripar érintettjei.
A HO napraforgó viszonylag alacsony vetésterületi arányból következik, hogy a növekedési potenciál jelentős. Illetve jelentős lehet, ha a keresleti oldalról hosszabb távon is kiszámítható és a termelők által is elfogadható árat ajánlanak a terményért. Az elmúlt években azonban azt tapasztaltuk, hogy a linolsavas, azaz alacsony olajsavtartalmú (LO) napraforgóhoz képest sokkal inkább zárt pályán mozgott a magas olajsavtartalmú napraforgó termelése és kereskedelme. Ugyanis limitált volt az igény, amelyért magasabb árat is kínáltak. A magas olajsavas napraforgóhibridek vetőmagja iránti keresletet is ez határozta meg.
Amennyiben a felhasználás volumenének további növekedése következik be – a szabályozásban előírt kötelezettségek, az egészségesebb élelmiszerek előállítása miatt –, az is megtörténhet, hogy megfordul a jelenleg fennálló LO/HO vetésterületi arány. Viszont ennek a következménye az lehet, hogy az eddig tapasztalt árkülönbözet már nem lesz olyan jelentős. Az árakra további negatív hatást gyakorolhat az is, ha Ukrajna és Oroszország rövid időn belül képes lesz az összesen több, mint 13 millió hektáros napraforgó vetésterületén megfelelő izolációval és terménykezeléssel nagy mennyiségben előállítani az olajipar igényeit kielégítő terméket.
Genetikai oldalról a további növekedéshez a kínálat megfelelő, azaz készen vannak a 83% feletti olajsavtartalommal rendelkező hibridek. Ezek a magyar termesztési adottságoknak is megfelelnek, ugyanis a hazai termelők által elvárt nagy termőképességgel, a legnagyobb kockázatot jelentő betegségekkel szemben – peronoszpóra, sclerotinia, fóma – jó ellenállósággal, illetve toleranciával bírnak. Jelentős részük már szádor rezisztenciával rendelkezik. Tenyészidő szempontjából korai és közép-
érésű hibridek is rendelkezésre állnak. A gyomirtásuk sem jelent különösebb kockázatot, hiszen vannak herbicid rezisztens magas olajsavas hibridek is.
A vetőmagellátás szempontjából viszont tudni kell, hogy a vetőmag-előállító területek és feldolgozó kapacitások végesek. Ahhoz, hogy megfelelő minőségben és időben rendelkezésre álljon a szükséges vetőmagmennyiség, elengedhetetlen, hogy világossá váljon a feldolgozóipar legalább középtávú igénye. Csak ennek ismeretében lehet megtervezni – a szülői vonalak felszaporításával elkezdve – a vetőmag-előállításokat.
A 2015-ös napraforgó vetőmag piacon, szinte rögtön a szezon indulásától, igen erős kereslet merült fel a HO hibridek iránt. Ez az igény a termelők részéről folyamatosan fennmaradt. Mondhatjuk, hogy „hisztéria” alakult ki. A vetőmag-forgalmazó cégek nem győzték kiszolgálni a megrendeléseket, és végül a kurrens hibridek teljesen elfogytak. A szezon elején mintegy 20 ezer Ft/t felvásárlási árelőny került meghirdetésre, amely később 15 ezer Ft/t-ra mérséklődött, de ez még így is jelentős a hagyományos linolsavas hibridekhez képest.
Nekem az a véleményem, hogy az extrém kereslet senkinek sem jó: a forgalmazóknak nehéz felkészülni rá kellő mennyiségű készlettel, a termelők pedig, főleg, akik kicsit később döntenek, már úgy érezhetik, hogy „hoppon maradnak”. Ilyenkor gyakran az szokott történni, hogy a következő évben visszaáll a kereslet egy alacsonyabb szintre, a forgalmazó cégek pedig az előző évre alapozva túlkészleteznek, és így raktáron marad a sok eladatlan vetőmag.
Mindenesetre most úgy tűnik, hogy a HO napraforgók iránti világpiaci és hazai kereslet is megvan. A transzzsírsavak használatának korlátozása egyre inkább az egészségesebb összetételű olajok felé tereli a vásárlók figyelmét. (Személy szerint üdvözölném, ha az olajfeldolgozó cégek a boltokban elérhető termékek csomagolásán feltüntetnék, hogy pontosan mennyi magas olajsavat tartalmaznak).
Az elvetni kívánt 628 ezer ha napraforgóból a magas olajsavasak aránya kb. 150–170 000 ha lehet, ami kb. 2,5–3 szoros növekedést jelent 2014-hez képest. Ez nem is csoda, hiszen a mai korszerű HO hibridek termésszintje eléri, ideális esetben meg is haladja a linolsavasokét. A magas termés kombinálva a nagyobb átvételi árral kedvező hektáronkénti eredménnyel kecsegtet.
A termesztéstechnológiánál figyelni kell az izolációra. Mi a 300 métert tartjuk ideálisnak a minél magasabb olajsavtartalom elérése miatt. Célszerű az aratást a HO hibridekkel kezdeni.
Magyarországon a Clearfield napraforgók aránya 65% körül van. A termelők a HO szegmensben is egyre inkább előtérbe helyezik a CL hibridek termesztését. Évekre visszanyúló tapasztalattal rendelkezünk a HO CL szegmensben. Nemesítőink is nagy perspektívát látnak ebben a piacban, a nemesítési célok között szerepel a termőképesség, az olajsav- és olajtartalom, a betegség ellenállóság, a szárazságtűrés valamint a koraiság elérése a termésstabilitás megőrzése mellett.
A magyar piaci igényeket és körülményeket látva még több HO CL hibrid kerül majd forgalomba. A HO CL+ hibridek pedig a következő lépcsőfok lesz. A termékportfólió kialakításakor mindig két szempontot kell figyelembe venni: a termelői igényeket, és a már kereskedelmi forgalomba hozható, elérhető vetőmagokat. Ezek megfelelő összehangolása a cél.
A Bonafarm csoport vetésszerkezetében átlagosan 1 500 ha területet foglal el a napraforgó. A termésátlagok az elmúlt 10 évben a 3,1–4,2 tonna/h között alakultak. A termelési költségek 250.000 Ft/ha-ról mostanra 350.000 Ft/ha-ra emelkedtek, annak ellenére, hogy folyamatosak a költségcsökkentések (talajművelési, tápanyag-gazdálkodási, növényvédelmi megoldások). Az eredményes termelés ennél a növénykultúránál is elengedhetetlen. A csoport régóta csak a magas olajsavas napraforgó termesztésével foglalkozik. A régen megszokott terméskülönbség (-10% a magas olajsavas hátrányára) mára teljesen eltűnt. Az átvételi ára viszont magasabb (+10–15%). Termesztéstechnológiai különbségek nincsenek, egyetlen dolog, amire figyelni kell, az izoláció. Összességében termesztési szempontból a kétféle napraforgó közül a magas olajsavas napraforgó termesztését preferáljuk.
Alapvetően mindig az igény, a kereslet tud változást előidézni a megszokottá vált növényi kultúrák termesztésében.
Nem véletlen, hogy az évekkel ezelőtt megjelent magas olajsavas napraforgó termelésére egyik évről a másikra nem álltak át egységesen a termelők. A 2014-es évben főleg a dunántúli termelők egy része az országos vetésterület 10%-ot meghaladó részén 57 000 hektáron termelt HO napraforgót. Egyértelmű volt a motiváció, a jóval magasabb felvásárlási ár. A mostani becslés szerint a 2015-ös évben ez a vetésterület megháromszorozódni látszik, ami nem biztos, hogy háromszoros termésmennyiséget jelent, hisz a 2014-es évben kiemelkedően jó eredmények születtek.
Most április 22-ét írunk, a napraforgók nagy része elvetésre került, a gyomirtó permetezés várja az esőt és minél tovább várja, annál kisebb lesz az esélyünk megközelíteni a tavalyi termésátlagot. Én magam is váltottam és HO napraforgót vetettem abban reménykedve, hogy a nagy felhasználók termékeik előállításához évről évre növekvő mértékben használják a magas olajsavas napraforgóolajat. Ebből adódóan a hagyományos olajjal szemben meg tud szabadulni a kőolaj árától való függőségtől.
A kedvező árakra, mint láthatjuk a termelők gyorsan reagálnak, de felhívnám a figyelmet egy-két dologra, amellyel számolni kell. Ilyen pl. a hagyományos napraforgóból származó árvakelés, mely egyenletesen oszlik el táblaszinten és a nem kívánatos megporzással a minőséget leronthatja az elvárt 82-83% alá.
Fokozott veszélyt jelent ez az integrátorok közös tárolójába begyűjtött áruk esetében, ahol az azonnali vizsgálatra nem minden esetben van lehetőség.
Néhány megoldás rendelkezésre áll, mint pl. a Clearfield-es fajta alkalmazása technológiájával együtt, még akkor is, ha egyéb gyom nem jelenik meg, csak az árvakelésű napraforgó. Az átállás általában egy-egy körzetben, integrációban egységesen történik, így a védőtávolságokra nem kell különösen figyelni. Nyilvánvaló a termelők legnagyobb hányada továbbra is megtalálja számítását a hagyományos fajták termelésében. Nem vonható kétségbe ezen fajták előnye a fejlesztést illetően, ami kiegészülhet még egy több évtizedes szállító-vevő kapcsolattal, főleg a hazai feldolgozók közelében. Megjegyzem, a vevők számára is ez lenne a könnyebben kezelhető.
A jövőt illetően a téma potens szereplőinek meg kell keresni a módját, hogy a piac tervezett részét lefoglaljuk, ehhez pedig be kell vállalni az előszerződés kockázatát.
A McDonald's a 90-es évek elején döntött a magas olajsavas napraforgó felhasználásával készült sütőolaj mellett. A sütőolaj fejlesztése során a következő szempontokat, illetve kutatási eredményeket vettük figyelembe:
Ennek érdekében olyan termelőkkel szerződtünk, akik növénynemesítési eljárással fejlesztett magas olajsavtartalmú repce és napraforgófajtákat termesztettek. Mivel Európában a McDonald's elkötelezte magát amellett, hogy nem használ GMO terméket, a nemesítési folyamat nehézségeivel szembe kellett néznünk. A 90-es évek elejétől 2007-ig tartott az a folyamat, amelynek során egyre több gazdát vontunk be és elértük a váltáshoz szükséges mennyiséget, ez alatt többször csökkentettük sütőolajunk transzzsírsavtartalmát a telített zsírsavak alacsony szinten tartása mellett.
2007 októberétől Európa minden McDonald's éttermében a következő paraméterekkel rendelkező sütőolajat vezettük be:
A cikk szerzője: Agro Napló
