Az ilyen típusú anyagoktól azt várjuk, hogy az állatok termelési eredményeinek javítása mellett lehetőleg pozitív hatással legyenek az állati eredetű élelmiszerek (tej, tojás, hús) minőségére. A takarmány-adalékanyagok csoportjába tartozó növényi kivonatok és az egyes fűszernövényekből kivont éterikus (illó) olajok aktív hatóanyagai kémiailag flavonoidok, polifenolok vagy tanninok, illetve katechol vegyületek (MÉZES és HAUSENBLASZ, 2009). A természetes eredetű éterikus olajok összetétele egy adott növényfajon belül is eltérhet, attól függően, hogy mikor történt a betakarítás, illetve az olajat a növény mely részéből vonták ki. Egyes becslések szerint a természetben több ezer esszenciális olaj ismert, de ebből csak néhány száznak van kereskedelmi és gyakorlati jelentősége.
A növényi kivonatok és illóolajok a baktériumok növekedését és szaporodását gátolhatják, vagy akár el is pusztíthatják, ún. baktericid hatásúak lehetnek.
A sertés- és a baromfifajok takarmányozásában a hozamfokozó antibiotikumok (AGP) alternatívájaként szintén elterjedtek, mivel alkalmazásukkal a bélflóra egyensúlyi (eubiotikus) állapota is fenntartható. A növényi kivonatok közül a tanninok hasmenést gátló hatása évszázadok óta ismert, illetve megakadályozzák egyes patogén baktériumok (pl. Salmonella fajok) bélhámsejtekhez való kötődését (MÉZES és HAUSENBLASZ, 2009). Irodalmi adatok szerint az éterikus növényi olajok kedvező hatásúak lehetnek a kocák takarmányfelvételére, az emésztőrendszerből felszívódó táplálóanyagok mennyiségére, a kocák tejtermelésére és a malacok választáskor mért súlygyarapodására is (1. táblázat). Újabb szakirodalmi adatok alapján megállapítható, hogy egyes aromás vegyületek stresszellenes hatásuk mellett az étvágyközpontra is hatnak, ami ugyancsak a takarmányfelvétel növekedésével jár együtt.
A különféle növényekből (pl. oregánó, kakukkfű, citrom, fahéj, gyömbér, kurkuma, bors stb.) kivont anyagok és illóolajok számos komponense a kérődző állatok takarmányozásában is széles körben elterjedt. Az éterikus olajok jótékony hatással lehetnek a bendőben élő mikroflóra és fauna összetételére és optimális arányára, közvetve így segítik elő a takarmánnyal felvett táplálóanyagok hasznosulását. A fűszernövények egyben stimulálják az állatok nyáltermelését, ezzel biztosítják a bendőfolyadék optimális pH-értékének fenntartását, továbbá a strukturális (NDF, ADF) és nem strukturális szénhidrátok (keményítő) kedvezőbb bendőbeli lebomlását (1. ábra). Egyes vizsgálatok eredményei szerint a növényi kivonatok és éterikus olajok használata esetén szignifikáns mértékben csökken a bendőfolyadék ammóniakoncentrációja (2. ábra), javul a rost bendőbeli lebomlása és növekedhet a cellulóz- vagy a keményítőbontó baktériumok száma. In sacco vizsgálatok adatai alapján az ilyen kiegészítők növelik a bendőben le nem bomló (ún. bypass) keményítő és fehérje részarányát is, ami a tejtermelés kismértékű emelkedésével járhat.
Saját vizsgálatok eredményei
Egy hazai dunántúli sertéstelepen (Topigs, n=98 többször ellett koca, átlagos élősúly: 262±26,6 kg) 3 ismétlésben végzett etetési kísérletben tesztelték egy növényi kivonatokat és éterikus olajokat tartalmazó kereskedelmi forgalomban lévő készítmény hatékonyságát (KÖRMÖNDI és mtsai, 2015; előkészítés alatt). Megállapították, hogy a kocák kísérlet alatti élősúly veszteségében nem volt szignifikáns különbség a kontroll és a kísérleti egyedek között. Ugyanakkor a kísérleti csoport egyedeinek átlagos takarmányfelvétele szignifikánsan nagyobb volt (+4,7%; P
A cikk szerzője: Dr. Tóth Tamás
