Adott terület talaja a körültekintő gazda számára nem rejthet titkokat. A fajtatulajdonos ajánlása alapján a hibridek igényei a vetésforgó betartásával, okszerű talajműveléssel, termesztéstechnológiával a felhasználási mód ismeretében kiszolgálhatóak. A talajvizsgálati eredmények alapján annak minősége, tápanyag-szolgáltató képessége szerint igazodhatunk a hibrid tápanyagszükségletéhez. A terület kultúrállapotának, gyomflórájának a gyakori kártevők, kórokozók ismeretében károkozásuk növényvédelemmel jelentősen a termésmennyiséget csökkentő mérték alá szorítható. A technikai háttér, gépek, technológiai berendezések széles körével minden szükséges munkánk optimális időben elvégezhető a vetéstől a tárolásig a végtermék feldolgozásáig.

Mi az, ami nehézséget okoz? A csapadék mennyiségét, időbeni eloszlását ma még nehezen befolyásolhatjuk. A csapadék a hibrid minden vegetációs fázisában nagyon fontos szerepet játszik vetéstől a betakarításig, sőt még azon túl is. De, ha mégoly komoly invesztíció árán is, de öntözőhálózati beruházásokkal a hiányzó csapadék mennyisége pótolható, technikai szempontból megoldható.

Mi az, ami nélkül még akkor sem lesz csírázás, növekedés, termésképzés, eredményes készáru tárolás, ha vizünk van? A vetőmagnak való szemeket szárítjuk, odafigyelve a tartalék tápanyagok minőségének, a csíra életképességének megőrzésére. A vetés idejét a megfelelő talajhőmérséklethez igazítjuk. A csírázáshoz, egyenletes keléshez melegre van szükség. Egyes hibridek alacsonyabb hőmérsékleten is csírázóképesek, de még a növényvédelmi munkákat sem javasoljuk 10°C alatt, mint ahogyan magas hőmérsékleten sem. Aggódunk, ha a pollenszóródás idején szélsőségesen alacsony, még inkább, ha túl magas a mikroklíma hőmérséklete, ami a portokok vagy/és a bibe beszáradását, a termékenyülést megakadályozza. A hőmérséklet gyomosodást, gombafertőzéseket, kár-

tevők megjelenését segíti. Hő hatására alakulnak ki a részlegesen termékenyült csövek, „töppedt” szemek, melyekben a tápanyagok beépülése hiányos. A betakarítás előtt rendre szellős, meleg őszt kívánunk, mert ez szükséges ahhoz, hogy a növény kiegyensúlyozott vízleadási dinamikája révén pénztárcakímélő víztartalommal kerüljön a termény a szárítóba és letárolásra. A szárítóban a felesleges víz elvonása és a készáru raktározása is szabályozott hőmérsékleten történik.

Az utóbbi években a nemesítés egyik legfontosabb feladatává vált olyan hibridek előállítása, melyek biológiai tulajdonságaik révén, termőképességük megőrzése mellett a hőstresszel minden életciklusukban képesek megbirkózni. A gyors kezdeti növekedésű, a rövid tenyészidejű, a nagy pollentömeget termelő, a harmonikusan együttvirágzó hibridek esélye hőségben is nagyobb a termékenyülésre, termésképzésre. A hőségnapokon levélállásával, gyökértömegével védekezhet a növény. A tápanyagkísérletek a növénykondicionálás, a tőszámkísérletek, az optimális mikroklíma- talajművelési rendszerek, az állomány, a feldolgozás technológia fejlesztése, a készáru értékmegőrzése révén kapcsolódnak a hőmérséklet okozta káros hatások kiküszöbölésének kutatásához.    

Segítséget jelenthet hibridválasztáskor, ha a korábbi évek tapasztalatai alapján tisztában vagyunk a leggyakrabban tapasztalható hőmérséklet által okozta anomáliákkal és a saját területünkön a vegetációs időben mért hőösszeg értékkel. A hibrid hőösszeg igényének ismeretével és innovatív technológiai megoldások alkalmazásával a hőstressz jó eredménnyel kiküszöbölhető.

 A kukoricatermesztésben a fajtaválasztást a termesztési cél kitűzésével kell kezdeni: a termék hasznosítási módja szemes kukorica/ szilázs, nedves vagy száraz árualapot képezünk. Ezután következik a termelés környezeti adottságainak áttekintése.

Termőhelyi feltételek

A termőhely – az agro, ökológiai adottságaival, azok változásaival – realizálja a hibridekben rejlő potenciális lehetőséget a termesztéstechnológia folyamata során. Hazánkban a fontos klímajellemzők értékei csak ca. 50%-ban felelnek meg a kukorica igényeinek.

A termést limitáló legfőbb tényező a hő- és szárazságstressz (67%),

a fontossági sorrend élén a növény számára felvehető víz biztosítása szerepel.

A talajtulajdonságok (típus, kötöttség, pH, H%...) közül kiemelendő, hogy a humusz a legnagyobb vízszabályozó: Az Ohio egyetem vizsgálata szerint a szervesanyag-tartalom 1%-os növelése azt eredményezi, hogy a talaj 170 000 liter vizet képes visszatartani hektáronként. A szármaradványokat ne vigyük el a tábláról, növeljük talajaink táperejét, javítsuk a talaj szerkezetét. Az öntözés biztonságot adhat, a tápanyag-utánpótlás is csak a vízzel együtt hatékony igazán. Tegyük alkalmassá talajainkat a hirtelen lezúduló, nagy mennyiségű csapadék befogadására, míg szárazságban a kapillaritás biztosítása döntő jelentőségű lehet. 

A domborzat (lejtés, fekvés) eltérően hat a termesztésre: száraz és nedves évben más-más területrész lesz a jobb, illetve rosszabb.

A heterogén, gyengébb minőségű, lejtős talajokra válasszunk nagy termőhely stabilitással rendelkező hibrideket a kínálatból. 

Éghajlat: a korai hőmérsékleti anomáliák (fagy, hideg) ellen az optimális vetésidő betartásával, jól kivitelezett és precíz vetéssel védekezhetünk, ami egyöntetű, gyors kelést és dinamikus kezdeti fejlődést eredményez. A későbbi időszakok hőstresszeit mérsékelni tudjuk azzal, ha mindent elkövetünk a gyökérzet folyamatos, erőteljes, akadálytalan fejlődéséért, a növényegyedek harmonikus táplálásáért. Ebben az időszakban segíthetnek a levél felületére permetezett készítmények éppúgy, mint a hőtöbbletcsökkentő öntözések is. Előnyben vannak a hőstressz idején a gyorsan és jól összevirágzó hibridek, válasszunk közülük a siker érdekében. Július végén, augusztusban a szemkitelítődés időszakában jobban elviselik a hőséget a kiemelkedő fotoszintetikus intenzitású, nem hirtelen leszáradó hibridek, ezek segíthetnek az érték megőrzésben.

A vetésszerkezet tényezői

A termőhelyi és klimatikus értékeléseink összegzése adja meg a vetésszerkezetünk vázát, és jelzi azt is, hogy a tábla megfelel-e a kukorica termesztési igényeinek. A környezeti kritériumok egyik legfőbb eleme a (köz)gazdasági feltételek adta lehetőségek számbavétele. Végezzünk jövedelmezőségi számításokat, állítsunk fel növényi rangsort az adott táblára. Meg kell felelni a Helyes Gazdálkodási Gyakorlat szabályainak, a Zöldítési rendelet előírásainak is.

Elővetemény: vizsgáljuk meg az előző 5 évben a táblán elért hozamokat a különböző növénykultúrákban. Készítsünk víz- és tápanyagmérleget (mi történt az elővetemény szármaradványával, milyen volt a talaj vízfeltöltöttsége az előző tenyészidőszakban).

Utónövény: őszi kalászosok vetésének tervezése meghatározza a választható hibridek körét. Ha nincs utóvetemény „korlát”, akkor a kukoricának megfelelő termőhelyeken szemesként a leghosszabb tenyészidejű hibrideket termeljük, amelyek még biztonságosan beérnek. Fontos a hibridek szárszilárdsága, vízleadási dinamikája és egészségi állapota. A nedves tartósításhoz másként kell közelíteni.

Itt a szem nedvességtartalma másodlagos tényező. Kell egy korai betakarítású, nagy hozamú hibrid augusztus végére, majd egy későbbi, bőtermő nemesítvény, amivel szeptember végén ismét feltölthetőek a tárolók.

Az évjárat lehet (eltérő valószínűséggel) jó vagy rossz. A nemesítők megtalálták a kiemelkedő termésbiztonságot adó új hibrideket, használjuk bátran azokat! Jó választást kíván a DEKALB fejlesztői csapata.

Megkérdőjelezhetetlen  a  kukoricatermesztés  kiemelten fontos helyzete  a hazai  mezőgazdaságban. Termesztésének  sikere meghatározhatja a szántóföldi növénytermesztés eredményét, a  gazdálkodás jövedelmezőségét.  A  jövedelmező termesztésben kiemelkedő szerepe van a termésbiztonságnak. A  termésbiztonság  növelhető a megfelelő, termőterületre harmonizált  agrotechnika használatával, illetve a megfelelő hibridválasztással.

Ahhoz, hogy jó döntést tudjunk hozni, ismerni kell területeink környezeti kritériumait és ezeket figyelembe véve kell kiválasztani az oda leginkább illő hibridet. Ezek a tényezők nem egyenként hatnak, hanem egymással kölcsönhatásban, erősítik  vagy  gyengítik egymást, de mindenképpen komplex rendszert alkotnak. A későbbiekben többször ismétlődnek megállapítások, de ez nem véletlen, mivel minden mindennel összefügg.

Nagyon fontos a kiválasztott terület talajadottsága, talajtípusa. Ez alapvetően befolyásolja  kukoricatermesztésünk sikerességét. A kukorica sajátos igényének kielégíthetőségét elsősorban a talajok genetikai, fizikai tulajdonságai szabják meg. A kukorica fejlődéséhez, gyökérzetének kialakulásához szükséges optimális víz-levegő arányt, megfelelő felmelegedést a vályog típusú talajok biztosítják. Ma már egyre több területen végeznek mintavételen alapuló talajvizsgálatot, így a termőterület tápanyag-szolgáltató képessége ismert, a talajerő-utánpótlás optimalizálható.

Fontos tudni területünk hőösszegét. A kukorica termeszthetőségének legalapvetőbb feltétele a hőmérséklet. A különböző FAO-számú hibrideknek eltérő a hőösszeg-igényük.

A sikeres termesztés érdekében a területre legalkalmasabb tenyészidejű hibridet válasszunk. Mindezek természetesen nem külön-külön jelentkeznek, hanem összességében. Fontos, hogy adott terület talaja mennyire gyorsan melegszik fel, így meghatározható az optimális vetésidő és ehhez érdemes hibridet választani.

A kukorica vízigényes növény. A kukorica alapvető fiziológiás funkcióját a hőmérséklet határozza meg, azonban a nagy terméspotenciálja harmonikusan nagy vízigényt is támaszt. Legtöbb vizet a kukorica a címerhányástól a szemtelítődésig terjedő időszakban igényli. Ez a legkritikusabb időszak július-augusztus hónapokra esik. Hibridválasztásnál szem előtt kell tartani, hogy ha a virágzás előbbre hozatalával próbáljuk elkerülni ezt az időszakot, akkor nagyobb lesz a termésbiztonság. Itt kell megemlíteni újra a táblánk talajadottságait, vízmegtartó képességét, vízszolgáltató képességét, víz-levegő arányt.

Fontos lehet a tábla fekvése, az általános széljárás, ami egyes években pozitívan befolyásolja az érésidőt, gyorsítja a vízleadást.

Nem szorosan vett környezeti tényezők az emberi tevékenységgel kialakított adottságok, helyzetek. Ilyenek a feldolgozóhelyek távolsága, ami szintén befolyásolhatja a hibridválasztást. (Ipari feldolgozás közelsége megengedi a későbbi érésű hibridek használatát.)

A helyes hibridválasztás alapja a szorosan vett termőterületünk tábla szintű ismerete, klimatikus, mikroklimatikus adottságaink figyelembe vétele. A döntés mindig nehéz, főleg mert évről évre változik környezetünk, ami minden szezon kezdetén új kihívások elé állít.

Számos olyan környezeti tényező kíséri végig a kukoricát a tenyészidőszakon, aminek haszonélvezői vagy szenvedői lehetünk anélkül, hogy változtatni tudnánk rajta. Ezekhez legfeljebb csak alkalmazkodni tudunk, illetve hatásaikat enyhíthetjük megfelelő hibridválasztással és agrotechnika alkalmazásával. Az elsődleges és talán legfontosabb limitáló tényező a csapadék mennyisége, eloszlása a tenyészidőszak során. A csapadékhiány ráadásul általában magas hőmérsékletekkel is együtt jár a nyári hónapokban.

A vetést meghatározó környezeti tényezők közül a talaj, a talaj szerkezete, az elővetemény típusa, a magágy elkészítéséig alkalmazott műveletek mind kitapasztalható, vizsgálható, illetve tudatosan tervezhető tényezők. A talajművelés során érdemes odafigyelni a talaj vízgazdálkodására, a művelt felület lezárására az egyes munkamenetek során. A lazább szerkezetű talajba a gyökerek mélyebbre hatolnak, jobban felhasználják a vízkészleteket. A tápanyag-utánpótlást minden hibrid meghálálja. A kiegyensúlyozott makro- és mikroelem-tartalom segíti a fejlődést és a növekedést, a növények jó kondícióban jobban elviselik a később kialakuló kedvezőtlen körülményeket.

A vetés elkezdése, válasszunk bármilyen hibridet is, már attól függ, hogy az adott talajtípus milyen gyorsan melegszik át. Ekkor már csak az hátráltathatja a vetést, ha nagyon átnedvesedett, vagy rosszabb esetben vízborította a tábla. A korábbi vetésnek kétségtelenül számos előnye lehet. Az előrébb tolódó virágzás esélyt ad a június végi, júliusi forróság okozta megtermékenyülési problémák elkerülésére, valamint korábbi betakaríthatóságot eredményez. Ugyanakkor a hűvösebb magágy miatti lassabb csírázás és elhúzódó kelés már korán olyan veszteségeket okozhat, amik a termésre is kihatnak. Az elhúzódó vetés esetén már komolyan számolni kell a hibrid tenyészidejével is, hogy még alacsony szemnedvességgel lehessen betakarítani.

A nyár beköszöntével a hőstressz és a csapadékhiány továbbra is vezető szerepet tölt be a termést csökkentő tényezők között, amivel mindenképp számolni kell a kukorica vetésszerkezet tervezésénél. A stressztűrő képesség és elsősorban a hő- és aszálytűrés vagy tolerancia mindenképp döntő tényező egy-egy hibrid esetén. Mivel szinte bármely fenofázisban szembe találkozhat a növény ezekkel a stresszfaktorokkal, ezért általánosságban, és nem egy-egy fejlődési szakaszra kihegyezve kell, hogy megfeleljenek a növények.

Mivel előre nem tudhatjuk, hogy a következő szezonban mikor fordulnak kedvezőtlenebbre a körülmények, érdemes úgy programozni a növények fejlődését, hogy minél változatosabb felépítésű legyen a kukorica állományunk. Erre két hatékony eszköz áll rendelkezésre: az egyik a különböző érésidejű hibridek választása, a másik pedig a különböző vetésidők tervezése. A FAO300-as és FAO400-as hibridek a vetésszerkezetben meghatározó arányuk és fejlődési ütemük miatt a hő- és szárazságstressznek leginkább kitett éréscsoport. Éppen ezért a vetésidőnek talán ebben a korai csoportban van a legnagyobb jelentősége.

A másik lehetőség a rövidebb tenyészidejű hibridek beépítése a kukorica vetésszerkezetbe. Ezek a hibridek fővetésben is elvirágoznak már július előtt. Megcsúszott vetéseknél pedig már csak ezzel az éréscsoporttal számolhatunk. Alacsonyabb terméspotenciáljukat ellensúlyozza kiváló alkalmazkodó-képességük és a rövidebb tenyészidőből eredő korábbi betakaríthatóságuk. Egy rövidebb tenyészidejű hibridet már szeptember első felében be lehet takarítani, így egy csapadékos ősz esetén, amire az elmúlt két szezon adott példát, nem tesszük ki a termésünket kórokozók támadásának, a betakarítás elhúzódásából eredő veszteségeknek. Aki őszi kalászos vetésére készül a kukorica után, annak a magágykészítésre fordított munkával is kalkulálnia kell.

Ismételve tehát önmagunkat, a változatosságra változatossággal reagálva nem csak a környezeti hatások tompíthatók, hanem könnyebben kitapasztalhatja minden termelő a saját területeinek, felszereltségének, igényeinek legmegfelelőbb termelési rendszert a minél nagyobb kukoricatermés érdekében.

Magyarország a kukoricatermesztés szempontjából a száraz kontinentális éghajlatba tartozik. Így általánosságban véve azokat a hibrideket kell elsőbbségben részesíteni, melyek megfelelő szárazság- és hőstressz ellenállóképességgel rendelkeznek. Ez természetesen egy általános megfogalmazás, ezen belül részleteiben is meg kell vizsgálnunk az adott termőhely adottságait és a hibridek tulajdonságait.

A kukorica a fejlődése során különböző éllettani változásokon megy keresztül, melyekre az adott időszakban hatással vannak az éppen fennálló környezeti tényezők. Ezért ha a leginkább megfelelő hibridet keressük, akkor ismernünk kell, hogy a különböző időszakokban mikor milyen környezeti hatások fellépése a legvalószínűbb a területen.

Vetés-kelés időszakában a legfontosabb környezeti tényező a talajhőmérséklet. Amennyiben korai vetésről van szó, illetve hideg, nehezen felmelegedő talaj áll rendelkezésre, akkor gyors korai fejlődési eréllyel rendelkező hibridet válasszunk, azon belül pedig olyan tételt melynek magas hideg és meleg csíraszáma. Ebben az időszakban dől el, hogy mennyi potenciálisan betakarítható növényünk lesz az aratásra, ezért már itt fontos a megfelelő hibrid kiválasztása.

Az intenzív növekedés időszakában is termést befolyásoló hatással bír a szélsőséges időjárás. Az aszály és a hőstressz befolyásolhatja már ekkor a végleges csőméretet. Ha tudjuk, hogy ebben az időszakban (május közepétől június végéig) jellemző az adott régióban a szárazság vagy a hőstressz, akkor kérjük ki a nemesítő véleményét, mely hibridek azok, amelyek jobban viselik ebben az időszakban az előbb említett stresszhatásokat. A Pioneer részletes információkat tud adni hibridjeivel kapcsolatban.

A virágzás, megtermékenyülés időszakában mind a szárazság, mind pedig a hőstressz súlyos károkat, jelentős termésveszteséget tud okozni. A Kárpát-medencében gyakran számolhatunk légköri aszállyal, mely következtében a megtermékenyülés súlyos zavart szenved. A hibridek fontos tulajdonsága a szinkronizált virágzás és a pollentermelő képesség, melyekkel csökkenthetőek a károk.

A szemkitelítődés időszakában a hőstressz okozhat komoly termésveszteséget azáltal, hogy nem tud a megfelelő mennyiségű keményítő beépülni a szemekbe. Fontos itt említést tenni a napfényből származó energia és a hőmérséklet összefüggéséről. A magas termés elérése szempontjából az a kedvező, ha minél több napfényenergiát tud hasznosítani a kukorica. A napfényből származó energia a fotoszintézisen keresztül keményítőként jelenik meg a szemtermésben. Ezt a folyamatot lassítja a hőstressz, 30°C felett már lelassul, 34°C felett leáll az asszimiláció,  tehát nem tudja hasznosítani a kukorica a napfényenergiát. A hazai klímához leginkább alkalmas hibridek ebből a szempontból azok, amelyek a kevesebb hasznosítható napfényenergia mellett is magasabb terméseket tudnak elérni. A napfényenergia és hőmérséklet összefüggésének mérésére a fototermikus együtthatót használjuk. A Kárpát-medencét szinte rendszeresen sújtó szemkitelítődés időszakában előforduló hőstressz miatt ez a hányados nálunk rendszerint alacsony. Európát kelet-nyugati részre bontva azt találjuk, hogy nálunk azok a hibridek sikeresebbek, melyeket az alacsony fototermikus hányados kevésbé viseli meg, azaz toleránsabbak a hőstresszel terhelt viszonyokra.

A megfelelő hibrid kiválasztásához tehát konzultáljunk a nemesítő képviselőjével, ugyanis a siker kulcsa a megfelelő hibrid kiválasztása a megfelelő környezeti adottságokhoz!

                - an összeállítás -

A cikk szerzője: Agro Napló