Prof. Dr. Popp József, egyetemi tanár előadásának a „Fényes vagy sötét jövő előtt állunk?” címet adta, mellyel utalt a tejszektor bizonytalan helyzetére. 2013-ban rekordárak alakultak ki a tej világpiacán, az ausztrál és új-zélandi aszály miatti termelés csökkenés, az USA és az EU magas takarmányárai, valamint a kínai tejtermelés visszaesése (-5,7%), s ezzel egy időben importjának hirtelen emelkedése miatt. A tejtermék exportőr régiók termelése 2013 második felében már növekedésnek indult, de a magas árszint 2014 elejéig kitartott. 2014 augusztusában a kínai kereslet csökkenése, és az orosz embargó együttes hatásaként az árak esése felgyorsult. A jövőben a tejtermékek világpiaci árára Kína önellátottsági foka és tejtermékfogyasztásának alakulása hat legerőteljesebben. Ráadásul Kína gazdaságának növekedése az előre jelzett 12–14% helyett, erősen kozmetikázva is, csak 7% körül várható 2015-ben, így importjának jelentős visszafogására kényszerül. A világnak kevesebb tejtermékre lesz szüksége a közeljövőben, amit a tejtermelők még nem reagáltak le. A kőolajexportőr országokban – miután a kőolaj ára nagyon alacsony – szintén csökken a tejtermékimport volumene, ami további árcsökkenést eredményez. Algéria például, egy fontos célpiaca az európai termelőknek, 2015-ben 30%-kal csökkentette az EU-ból érkező importját.
A globális tejtermelés 2015-ben 800 millió tonna körül lesz, ennek felét 3 régió termeli meg, az EU 162 millió tonnát, India 150 millió tonnát (ennek 50%-a bivalytej) és az USA 96 millió tonnát fog előállítani. Jelenleg a kereslethez képest 10% többlettej terheli a globális piacot, ami visszatükröződik az alacsony árakban. A következő 10 évben mintegy 150 millió tonnával fog nőni a tejtermelés, évi átlagban 1,5%-kal (2025-ben 950 millió tonna). A globális tejtermelés 8–9%-a kerül nemzetközi kereskedelembe tejegyenértékben kifejezve. Ehhez képest a 10% többlet csak 1% mennyiséget jelent a termelésben, amit nem tudunk elhelyezni a világ piacain. A hazai árakat is a nemzetközi piac határozza meg, még akkor is, ha a teljes megtermelt mennyiségnek alig 10%-a kerül exportra.
A megtermelt tej 24–25%-a nem kerül feldolgozásra, közvetlenül fogyasszák el. A top 20 tejfelvásárló a világon 184 millió tonna tejet vásárol fel, ez 25%-a a teljes termelésnek. 2013/14-ben 123 tejipari cégfelvásárlás történt a világban, 1 milliárd dollár alatti értékben. Nagy tejfeldolgozó vásárolt fel kicsit. A top 15 felvásárlása évente, 5–28 millió tonna között változik, Magyarországon 1,3 millió tonnát vásárol fel mintegy 120 feldolgozó. Az árbevétel alapján a világ legnagyobb feldolgozója a svájci Nestlé 21,3 Mrd euró, a második a francia Danone 15,2 Mrd euró bevétellel, amit nagyon magas hozzáadott értékű termékek gyártásával érnek el. A 20. helyezett árbevétele is 3,6 Mrd eurót jelent évente.
Az EU-ban 2015-ben a tejtermelés 1%-kal nőtt, s ez a növekedés jövőre is folytatódik. A termelés nőt 2015-ben az alábbi országokban: Hollandia, Írország, Lengyelország, Egyesült Királyság, Spanyolország és Dánia (a tengerparti régiókban). Csökkent: Franciaországban és Németországban, ők az EU két legnagyobb tejtermelő állama. 2015 második félévében gyorsult a tehénvágások száma – Magyarországon is –, így csökkenhet is a tejtermelés a következő hónapokban. A soványtejpor áraelérte az intervenciós küszöböt, a vaj ára 6%-kal alacsonyabb az előző évinél, de 30%-kal magasabb az intervenciós árnál az USA szárnyaló vajárainak köszönhetően. A vajfogyasztás az EU-ban is nő a margarinok kárára (4 kg/fő/év EU-, 1 kg/fő/év magyar fogyasztás). Az EU-ban a vajgyártás fele (150 ezer tonna) megy exportra, fele raktározásra kerül. A sajt ára 20%-kal van az előző évi alatt. Az orosz embargó jelentősen, de nagyon változó mértékben érintette az egyes országok tejtermék exportját, például Magyarországét 10%-kal, Litvániát 52%-kal, Lengyelországét 32%-kal, Hollandiáét 18%-kal csökkentette.
A felvásárolt tejmennyiség az EU-ban 1,3%-kal nőtt 2014/15. január és augusztusa között, az ár augusztusban 29 cent/kg volt a 28 tagország átlagában, valós beltartalom mellett. Magyarországon 24 cent/kg volt az augusztusi ár, ami valós tej beltartalomra vonatkozik, de az EU átlagnál sokkal alacsonyabb a magyar tej zsír- és fehérjetartalma. A globális tejpiacon a nyerstej termelői ára 70–100 Ft/kg között mozog, a legalacsonyabb Új-Zélandon és a legmagasabb az USA-ban, az EU-ban (a hozzánk közeli régiókban) 75–85 Ft/kg. A nyerstej spot felvásárlási ára jelenleg Hollandiában 25 cent/kg, áfa nélkül, szállítással együtt, ez az ár Olaszországban (Lodi) 34 cent/kg.
2016 év közepéig a globális tejpiaci kínálat meg fogja haladni a keresletet. Okozhat időjárási anomáliákat az El Ninó jelenség a déli féltekén, de ez ma még nem mérhető. Kína importja tejegyenértékben kifejezve 2015-ben 32%-kal volt alacsonyabb, de a csökkenés üteme augusztusban már csak 4% volt, a kínai gazdaság növekedése azonban a bejelentett 6,9%-kal szemben valójában 0% körül lehet. Oroszország 2–3 millió tejegyenértéknek megfelelő tejterméket nem vásárolt meg 2015-ben az EU-ból. Az EU belső piaca telített, a gazdasági növekedés csak 2%, az embereknek nincs több pénze fogyasztásuk növelésére. A világban felhalmozott készletek leépítéséhez valószínűleg az egy év is kevés lesz.
Magyarország mezőgazdaságának – benne a tejtermelés – status quo-ja az elmúlt 100 évben nem változott és a következő 50-ben sem fog. A magyar gazda magatartása általában individualista, mert ellenzi az összefogást, a szövetkezést, nem fog össze senkivel, nem adja fel az önállóságát, s ez fejlődésünk legnagyobb gátja. Ereky Károlyra hívta fel az előadó a figyelmet, aki ezt már 1909-ben leírta, s szó szerint igazak megállapításai napjainkban is. Az EU fehérjeimport függősége is alig változott az elmúlt 100 évben, s a gyakorlatorientált felsőoktatás hiányáról tett megállapításai is helytállóak. Az előadó a magyar és belga mezőgazdaság adatait összehasonlítva vezette le a magyar mezőgazdaság egyik legnagyobb problémáját, a feldolgozott, magas hozzáadott értéket előállító élelmiszeripar HIÁNYÁT! A magyar mezőgazdaság nagyon magas támogatottsági foka elkényelmesíti a piaci szereplőket, hiányzik az innováció és a kreativitás, a világ pedig elmegy mellettünk. Tovább rontja ezt a helyzetet a felsőfokú végzettségűek alacsony száma Magyarországon (19%, a 15–74 éves népességből), ez az EU legalacsonyabb értéke, pl. Dániában, Finnországban és Svédországban 40–60% ez az arány. A mezőgazdaságban még rosszabb a helyzet, az egyéni gazdák 80%-a minden szakmai végzettség nélkül, hagyományból végzi tevékenységét.
Dr. Orosz Szilvia a 2015-ös év kukoricaszilázsairól hozott összefoglalást. A betakarított kukoricák között különbséget kell tenni az augusztus 20-a előtt és ez utáni silózásúakban. Az ünnep után az ország egyes körzeteiben jelentős csapadék hátráltatta a munkákat. Az előző évekhez képest alacsonyabbak a keményítő- és a terméshozamok egyaránt. A tavalyi 32,9 tonna/ha után, 2015-ben, 24,3 tonna/ha silókukoricát takarítottak be jelentős szórásokkal. A szárazanyag-tartalomban nincs változás az előző évhez képest (2015-ben 35,9%), az USA ajánlás 35% körüli. A keményítőtartalomban azonban gyengébbek az idei szilázsok (2014-ben 360 g/kg sza., 2015-ben 306 g/kg) ez 378 g/nap/tehén elmaradást jelent (7 kg sza. szilázs/nap/tehén), országos átlagban, amit kb. 0,5 kg száraz kukoricával, vagy 1 kg/tehén/nap nedves roppantott kukoricával tudunk pótolni. A kukoricaszilázsok nyersrost-tartalma javult az idén, az átlag 194 g/kg száraz anyag. A rostok emészthetősége is megfelelő. Ahol hiány jelentkezik, ott az emészthető rostot szénával nem szabad pótolni. Különösen nagy baj van ugyanis a lucernaszénákkal Magyarországon, ezekből – az amerikai sztenderdeket figyelembe véve – csak 6% megfelelő minőségű. A kukoricaszilázsok lebontható rost (dNDF) tartalma 2015-ben javult az előző évhez képest, átlag 219 g/kg sza. A bendőben ez javítani fogja a mikróbák működését, továbbá javítja a tejzsírtermelést. A szerves anyagok emészthetősége (OMd) viszont romlott 2014-hez képest, ami az alacsonyabb keményítőtartalomból adódik. A kukoricaszilázsok energiatartalma a tavalyi 6,56 MJ/kg száraz anyagról, 6,38 MJ/kg-ra csökkent, ez kb. 0,5 liter tejnek megfelelő energiahiányt jelent. A kukorica keményítőtartalmának emészthetőségét befolyásolja a száraz anyag, a szemroppantás és a tárolási idő. A CSPS érték azt mutatja meg, hogy a keményítőnek hány százaléka található a 4,75 mm-nél kisebb méretű szemekben. Optimum: 70% felett. A bélsár keményítőtartalma pedig legyen 10% alatt. A tárolási idő növekedésével javul a keményítő emészthetősége a silótérben. Amerikai szakértők szerint 3–4 hónap állásidő az optimális az etetés megkezdése előtt. A szemroppantás elégtelensége miatt az átlagos 6,38 MJ/kg energiaértékeket 5,98 MJ/kg-ra kell módosítani 2015-ben, ami 0,9 kg/nap tejveszteséget okoz (ha nem pótoljuk a hiányzó keményítőt). A Shredlage technológiával szerelt szemroppantókkal jelentősen javíthatóak a szemroppantottsági értékek.
Dr. Béri Béla „A tejtermelés hatékonyságának növelése tenyésztési módszerekkel” címet adta előadásának. A klímaváltozás hatására át kell értékelni az állattenyésztés helyzetét. A szélsőséges hőmérsékleti és csapadékellátás közvetlenül hat állatainkra, azok egészségére (új betegségek megjelenése) és erőteljesen meghatározza a takarmánytermesztést. A magyar tejtermelés 80%-a nagyüzemekből kerül ki, a szarvasmarhatelepek jövőbeni működése nem függetleníthető a birtokpolitikától. A tejtermelés hatékonyságát befolyásoló tényezők: a takarmányozás, tartástechnológia, szaporodásbiológia, állategészségügy és a tenyésztés. Napjainkban a tenyésztésben két kérdés újra aktuális: milyen összetételű tejet termeljünk és milyen tenyésztési eljárással (fajtatiszta vagy keresztezett)? A világon meghatározó a nagy árbevételt jelentő, nagy mennyiségű híg tej termelése és ezt fajtatiszta tenyésztéssel elsősorban a holstein-fríz fajtával érik el. A tejhasznosítású szarvasmarhatartásban nem jellemző a keresztezés és ezáltal a heterózis hatás kihasználása. Mivel a holstein-fríz tejmennyiségét minden keresztezési partner rontja – és amíg a tej átvételi árában a mennyiség a meghatározó – a keresztezés kevésbé hatékony. Ugyanakkor a tejtermék exportjában meghatározó Új-Zélandon már jellemző a keresztezés, az ellenőrzött állomány közel 50%-a holstein x jersey keresztezés, közel 5%-os zsírtermeléssel.
A nagy mennyiségű fogyasztói tejre történő szelekció káros következményei: hasznos élettartam csökkenése (2,2 laktáció), két ellés közti idő 440 nap felett, letális gének megjelenése, beltenyésztettség foka 6% felett van. A holstein-fríz fajta mellett az egyéb tejhasznosítású fajták aránya a legtöbb országban minimális. A fajtatiszta tenyésztésben is új irányzatok jelentek meg, pl. molekuláris genetika eredményeinek alkalmazása, a szelekciós indexalkotók arányának változása, de a közeljövőben várhatóan felértékelődik a keresztezések jelentősége. A feldolgozott termékek iránt jelentkező fogyasztói igény növekedés indokolja a koncentráltabb tejet termelő fajták és a keresztezések terjedését.
A rostemészthetőségre koncentrálva
A rostból származó energiára nagyobb figyelmet kell fordítani – ez az egyik vezér mottója a Limagrain egyedülálló nemesítési programjának. A magasabb rostemészthetőség növeli az energiahozamot – világított rá Perczel Péter, a LG magyarországi vezetője, hozzátéve, hogy 1%-kal magasabb emészthető szárazanyag-tartalom 670 kg többlettejet jelenthet hektáronként. A szakember kifejtette, hogy a neutrális detergens rostemészthetőség rejtett pénzforrás, hiszen az NDF 1%-os növelése magasabb tápanyagfelvételt (+0,17 kg), magasabb tejhozamot (+0,25 kg/tehén/nap) és súlygyarapodást (+0,04 kg) eredményez.
Ezt a hozzáadott értéket jelenti a Limagrain silókukorica nemesítési programja. A nemesítőházak közül náluk egyedüliként a rostemészthetőség, a keményítő lebomlás áll a nemesítés fókuszában. Ezt a célt szolgálva a hibrideknek nemcsak a legszigorúbb agronómiai elvárásoknak, hanem a szigorú takarmányozási paramétereknek is meg kell felelnie. A program eredményét köztermesztésben és élő állatokon végzett etetési kísérletekben is megmutatták.
Az INRA-francia kutatóintézet 150 hibridet vizsgáló kísérlete bebizonyította, hogy a magasabb energiatartalmat biztosító szemek arányának növekedése a szárazanyag-tartalomban csak egy bizonyos mértékig garantálja a magasabb energiatartalmat, egy ponton túl már nincs jelentősége a szem számnövekedésnek. Állandó kérdésként merül fel, hogy a mennyiség vagy a minőség a meghatározó a silókukorica-termelés során? A szárazanyag-termés és az érési folyamat előrehaladását mutató vizsgálat szerint, amikor a kukoricanövény eléri a szilázskészítéshez optimális száraz-
anyag-tartalmat (32–35%), a szemek keményítőtartalmának további növekedése már nem biztosít többlet-energiatartalmat a növény zöld részeinek jelentősen csökkenő emészthetősége miatt. Így a silókukorica sejtfal emészthetőségének növelése és a keményítőtartalom optimalizálása az energiatartalom növelésének útja.
Az LG Animal Nutrition védjeggyel ellátott termékpalettája többlet-energiahozamot, magasabb rost- és szárazanyag-bevitelt, egészségesebb állatállományt, magasabb tejhozamot, ezáltal nyereséges tejtermelést nyújt a termelő számára.
A gyakorlatból bizonyíték erre a bemutatásra került mezőhegyesi kísérlet, amelyben az LGAN hibridek segítségével naponta tehenenként 0,6–1,1 kg-mal több tejet állítottak elő. Kiszámolható, hogy 800 tehénnel, 300 napos laktációval, 72 Ft/liter tejárral kalkulálva ez 14 688 000 többletbevételt hozott a gazdaságnak.
A kiváló minőségű szilázs előállítása már a szántóföldön elkezdődik
Egy kiváló minőségű silókukorica hibridből hogyan lehetséges nagy zöldtömeget adó, energiában gazdag betakarítandó növényt előállítani? A megtermelt silókukoricát hogyan tudjuk optimális körülmények között tartósítani, ami egész évre megfelelő minőségű és stabil tömegtakarmányt tud biztosítani az állatállományunk számára? Ezekre a kérdésekre adott választ előadásában Kürthy-Molnár Zoltán, a Timac Agro Hungária Kft. termékmenedzsere.
Ahhoz, hogy a kiváló genetikai potenciállal rendelkező silókukorica vetőmagból megfelelő minőségű tömegtakarmányt állítsunk elő, számos feltételnek kell teljesülnie. Az egyik ilyen fontos kritérium, hogy növényünket megvédjük a különböző stresszhatásoktól, illetve tompítsuk azokat. A növény folyamatos növekedése és a kiváló termékenyülése miatt ajánlott a biostimulátorok kijuttatása. A biostimulátorok használatával növelni tudjuk a növény ellenálló képességét, ezzel a „plusszal” egy aszályos, hőstresszes időszakot is túl lehet élni.
A silókukorica sejtfalalkotóit vizsgálva nem mindegy, hogy milyen megoszlásban van jelen a cellulóz, hemicellulóz és a lignin, ugyanis ezek aránya határozza meg annak emészthetőségét. A Fertileader® AXIS biostimulátor használatával fokozódik a tápanyagok beépülése, a növény öregedése lelassul, a silókukorica emészthetősége javul. A biostimulátort a kukorica 8–12 leveles fejlettségi állapotában javasolják kijuttatni.
A megtermelt silókukoricát tartósítanunk kell. A jó minőségű és stabil szilázst különböző baktériumkultúrákkal tudjuk elérni, ehhez a Timac Agro egy kombinált oltóanyag készítményt ajánl Silaprilis PRO néven, mely tejsavbaktérium-törzseket és propionsav baktériumtörzset tartalmaz. A tejsavbaktériumok biztosítják, hogy az erjedés intenzíven menjen végbe, illetve egy nap alatt a kémhatás a kritikus 4,5 pH alá csökkenjen. A szilázskészítés ideje alatt és a silóbontást követően pedig a propionsav baktériumok gátolják meg a penész és élesztőgombák elszaporodását.
-an-
A cikk szerzője: Agro Napló
