A tavalyi év egyik kérdésére választ kaptunk 2015. december 16-án, ugyanis a Fed 9 év után először 25 bázisponttal, 0,25–0,50%-ra emelte az alapkamatot, ezzel megkezdve a konjunkturális helyzet alapján már egy ideje indokolt és beharangozott kamatemelési ciklusát. Az emelés indoklásaként az amerikai jegybankárok a munkaerőpiac egyensúly közeli állapotba kerülését és a munkanélküliséget tágabb értelemben értelmező mutatók érdemi javulását jelölték meg. Emellett a jegybankárok szerint az infláció alakulása is kedvező, ugyanis az éves pénzromlás üteme a nyersanyagár-esés és az erősödő dollárnak köszönhetően alacsony, azonban ezek kifutásával, a Fed várakozásai szerint, középtávon 2% közelébe kerülhet az infláció.

Az azonban továbbra sem világos, hogy milyen ütemben emeli majd a kamatot az amerikai jegybank. A jegybankári útmutatás szerint a következő kamatemelés időpontja alapvetően az adatoktól függ majd, azaz erősödő inflációs nyomás, tovább csökkenő munkanélküliség és erősödő bérnyomás esetén kerül rá sor. Az mindenesetre kijelenthető, hogy a döntéshozók sokkal gyorsabb emelést vetítenek előre, mint amit a piac áraz. A jegybankárok szerint 2016 végére 1,38%-ra, 2017 végére 2,38%-ra, 2018 végére pedig 3,25%-ra emelkedhet a dollár alapkamat. Ehhez képest a piac kevésbé meredek kamatpályát vár, 2016 végére 0,88%, 2017-re 1,40%, míg 2018-ra 1,75% a beárazott szint. Ez azért fontos, mert ha az emelés gyorsabb lesz a beárazottnál, az jelentősen erősítené a dollárt, növelné a hosszú hozamokat és a dollárban eladósodott – sokszor nyersanyagexportőr – országok terheit.

A tavalyi év másik nagy kérdésére sem kaptunk még egyértelmű választ. Egyelőre csak annyi biztos, hogy a kínai gazdaság lassul, szerkezete pedig átalakul. A kormányzat eközben számos intézkedéssel próbálja élénkíteni a gazdaságot, azonban a befektetői aggodalmakat nem tudják elhessegetni, amit a nyári, az őszi vagy a 2016 első kereskedési napja óta tartó eladói nyomás is jelez.

A hivatalos GDP statisztika is mutatja a lassulás tényét, azonban több havi rendszerességgel közzétett statisztika is élesebb lassulásra utal.

Az ázsiai ország számára a következő évekre a legfőbb kérdés, hogy a korábbi beruházásvezérelt, kétszámjegyű, de jelentős eladósodással járó növekedésről át tudnak-e állni egy lassabb, de fenntartható, fogyasztásvezérelt gazdasági modellre. Ha nem, akkor egy fokozatosan lassuló növekedés helyett akár egy bankválsággal súlyosbított recesszióba is süllyedhet a kínai gazdaság. Az, hogy melyik forgatókönyv valósul meg, az egész világ érezni fogja. Egyrészt egy menedzselt lassulás esetén lassan véget érne a nyersanyagárak esése, míg a rosszabb forgatókönyv esetén borítékolható a további erős esés. De mivel Kína mára a világon nemcsak a legnagyobb nyersanyag-felhasználó, hanem a világ legnagyobb autó- és luxustermék piaca is, egy kínai recessziót erősen megérezne a német autóipar is.

OTP Bank

A cikk szerzője: OTP