A tejelő tehén adagjában a kukoricaszilázsnak van a legnagyobb fajlagos energiatartalma, a lucernaszilázsnak pedig a legnagyobb fehérjetartalma. Ennek ellenére a silókukoricára és lucernára alapozott tömegtakarmány-bázis a múlté. A 'két lábon állás' most már nem elég sem a klíma, sem a takarmánybázis biztonsága, sem a nagy termelésű tehén szempontjából. Mégis, paradox módon, pont az alternatív takarmányokkal lehet a silókukorica és a lucerna termőterületét és jelentőségét fenntartani! A 'sokszínűséggel' lehet biztosítani ugyanis, hogy a legfőbb és a takarmányozási szempontból leghatékonyabb tömegtakarmányainkat (a kukoricaszilázst és a lucernaszilázst) mindig a legfontosabb termelőcsoportokkal etethessük, méghozzá nagy mennyiségben! A természet 'okosan' megosztotta a feladatot a tömegtakarmányok között: a silókukorica a bendőben könnyen lebomló keményítő legfőbb forrása, a lucerna szolgáltatja a legtöbb fehérjét, míg a tavaszi betakarítású gabona- és keverékszilázsok adják a bendőben jól fermentálható rostot, a takarmányadag tömegtakarmány-hányadán belül. Szerencsések vagyunk, hogy a Kárpát-medencében mindezen takarmányok megteremnek és nem kell egyoldalúan takarmányoznunk.
Az őszi vetésű és kora tavaszi (április vége) betakarítású gabonaszilázsok ígéretes új nemzedéke (a kalászhányás előtt betakarított rozs) esetleg a búza, árpa vagy tritikálé. Az őszi gabonafélék nagyon korai betakarításakor (a kalász még hasban van, hossza 6–10 cm, április végén) az alacsony keményítőtartalmat kompenzálja a kedvező emészthetőség és a bendőben jól lebomló rostból származó energia (ideális esetben várható nettó energia: 6 MJ/kg sza. NEl). A búza, árpa vagy tritikálé azonban általában kisebb hozamot tudnak adni ebben a fenofázisban, mint a biogáz üzemi célra nemesített, nagy hozamú rozs (rozs: 15–20 tonna szilázs/ha), ezért fajlagos termesztési költségük magasabb egy hektárra vetítve. Természetesen a tejelő tehén a korai betakarítású búza-, árpa-, tritikálészilázst is csemegeként tudja fogadni, csak drágább lesz a napi adag. Ezért várjuk ezen gabonafélék új, korszerű, nagy hozamú változatait! A tavaszi vetésű és őszi betakarítású gabonafélék, mint például a zabszilázs esetében különösen igaz a kedvezőtlen minőségköltség arány, mivel a hozam 10–20%-kal kisebb az őszi vetésűekhez képest. Ez a változat akkor fontos, ha a vetésforgóba más nem illeszthető be, vagy a termőtalaj minősége miatt mást nem érdemes abba a földbe tenni. A május végi, júniusi meleg ezen gabonaféléket erősen visszatartja. Az évjárathatást persze nem szabad figyelmen kívül hagynunk, mivel egy-egy jó nyár akár meg is cáfolhatja az előző mondatok igazságát (a terméshozam tekintetében). A korai gabonaféléket két menetben takarítjuk be: kaszáljuk és renden fonnyasztjuk, mivel fiatalon vizesek (15–25% szárazanyag-tartalommal).
Az őszi vetésű és kora tavaszi betakarítású takarmánykeverékek növelik a tömegtakarmány-termesztés és -felhasználás 'biodiverzitását', aminek számos előnye van. A 'sokszínűség' révén segíthet a penészgombák és a gombatoxinok visszaszorításában a szántóföldön. Több faj használata nagyobb termésbiztonságot jelenthet. A keverékek termesztésekor kedvezőbben hasznosul a talaj víz- és táplálóanyag-készlete, a pillangós-gabona keverékek a vegetációjukhoz elegendő vízmennyiséget különböző gyökérmélységekből képesek felvenni, a dús növénytakaró gyommentes környezetet alakít ki, a pillangós növények miatt a talaj az utódnövényeknek jó tápanyagellátást biztosít. Az őszi vetésű gabonafélék és keverékek pedig jól illeszthetők a vetésszerkezetbe (ha idejében vetik és takarítják be őket). A különböző keverékszilázsokban a pillangós és a gabonakomponens energia- és fehérjearány tekintetében kiegészíti egymást, ezért az üszőnevelés kiváló tömegtakarmányai, de a szárazonállók, a kis- és közepes tejűek is kaphatják. Aszályos vagy forró nyár után kialakulhat egy rendkívül veszélyes helyzet, amikor nem terem elegendő silókukorica. Ekkor nagy segítség, ha az üszőket jó minőségű, rostban gazdag, fehérjében és energiában kiegyenlített keverékszilázsokkal nevelhetjük fel. A külföldi szakirodalom szerint a korai betakarítású gabona- és keverékszilázs még az intenzíven termelő nagytejű teheneknek is kiváló takarmánya lehet fehérje- és rostforrásként, a silókukorica- és a lucernaszilázs mellett, ha kalászhányás előtt takarítják be! Ha a kalászos virágzása után, 5–10% keményítőtartalom mellett történik a betakarítás, akkor a sok emészthető rost mellett jelentős lesz az emészthetelen rosthányad is. Ez nem kedvez a tejelő tehénnek, ezért az ebből a fenológiai fázisból származó keverékszilázsokat inkább üszőknek adjuk.
A cirok nagy kérdés. Nem a cirok az aszályos nyarak megoldásának kulcsa hazánkban. Ennyire nem rossz a helyzet, illetve ettől magasabb a tejtermelés színvonala. A hagyományos cirokszilázs ugyanis rendkívül szerény energiatartalmú, a nagy hozam és a magas rosttartalom miatt. De egy korai betakarítású gabona vagy keverék után akár a cirok is számításba jöhet, ha nem bízunk az adott termőterületen a silókukoricában. Ha a cirok mellett döntünk, akkor tejelő tehénnek csak a kis termetű, kisebb rosttartalmú és jó rostemészthetőségű cirokfélét válasszuk. Növendéknek azonban a klasszikus, nagy hozamú, kevésbé jól emészthető silócirok is termeszthető. Hozzá kell tennünk, hogy a növendékek is jobban meghálálnák a 2–4 cm szecskaméretű (jó struktúrhatású), finom rostú, energiában és fehérjében kiegyenlítettebb keverékszilázsokat (árpás borsó, búzás borsó, árpás bükköny, búzás bükköny keverék szilázsok).
A gabonaféléket betakaríthatjuk tejes-érésben is, egy menetben. Ekkor általában 30% körüli a lábon állló anyag szárazanyag-tartalma. Ebben a fázisban 10–20% keményítőtartalom mellett gyengébb emészthetőségre és korlátozott energiatartalomra számítsunk (maximum 5,5 MJ/kg sza.). Növendékeknek adható (bár a fehérje-energia aránya nem olyan jó, mint a keverékszilázsoké). Ha jól erjedt, és nem vizes (35% sza.), akkor tejelő tehénnek strukturális rostként (széna részbeni helyettesítőjeként) adható a durva rostszerkezet miatt, 1 kg száraz anyag/nap mennnyiségben. Több nem, mert csökkenti az adag energiakoncentrációját a TMR-ben.
A differenciált termesztési technológiára és betakarításra (egy menet-két menet), differenciált silózási technológiának kellene épülnie (többféle tömegtakarmány, több és kisebb méretű silótér), ami majd lehetővé teszi a differenciált és költséghatékony takarmányozást.
Sok múlik a tavaszi szezonban betakarított tömegtakarmányok táplálóanyag-tartalmán, emészthetőségén és erjedésén. Különös szerepet kap az emészthető fehérje és a lebontható rostból származó energia, mert mindkettő csökkenti az 1 kg tej termeléséhez szükséges abrak felhasználását. Nagyobb energiatartalmú tömegtakarmányt etetve csökkenthető az abrak részaránya az adagban, a bendőműködés számára kedvezőbb abrak:tömegtakarmány alakítható ki. Ennek hosszú távú kedvező hatását valamennyien ismerjük (hosszú hasznos élettartam, ellenállóképesség: javuló láb- és tőgyállapot, kedvezőbb szaporodásbiológiai státusz). A tömegtakarmány részarányának növelése ily módon csökkentheti a napi adag költségét.
Nem lehet figyelmen kívül hagyni az erjedés minőségét sem, mert az erjesztett takarmánynak hosszú ideig kell stabilnak lennie és a tehénnek nagy mennyiségben kell fogyasztania ahhoz, hogy a tejtermelés valóban költséghatékony legyen. Amikor minden összefog ellenünk tavasszal, esős az idő, nedves a talaj és vizes a növény, akkor keverhetjük a zöld alapanyagot higroszkópos (vízmegkötő hatású) anyagokkal (10–20% gabonadara vagy 10–20% száraz keverék: szalmaapríték és gabonadara). Általában 100 kg gabonadara elegendő 900 kg vizes zúzalékhoz az elfogadható minőségű erjedés eléréséhez. A gabonadara növeli a keverék energatartalmát és jelentős a vízmegkötő képessége (1 kg árpadara 6 kg vizet köt meg)! A szalmaapríték csak kényszermegoldás, mert ugyan megköti a vizet, de csökkenti az emészthetőséget és az energiatartalmat. A savkeverékkel történő kezelés eredményes lehet (3–5 liter savkeverék/tonna zöld anyag), de a savkeverék kiadagolása veszélyes, az anyag korrozív, továbbá jelentős többletköltséggel jár. A járvaszecskázó felszerelhető olyan berendezéssel, mely a savat még a szántóföldön egyenletesen kiadagolja. A silódepóban történő kijuttatás azonban rendkívül veszélyes a dolgozókra! A keverékben a hangyasav Clostridiumgátló hatása fontos tényező, mert gátolja a vajsavas erjedést. A propionsavnak erősebb a penészölő hatása. A biológiai adalékanyagok többszörös dózisban adagolva hatékonyan segíthetik a gyors tejsavas erjedést, de nem tekinthetők biztos megoldásnak 20% körüli szárazanyag-tartalom esetében. A konzerváló szerek közül a K-szorbátot emelném ki, mint korszerű és nem veszélyes gombaölő hatású szert. Ez a tejsavas erjedést ugyan nem segíti, de gátolja a penész- és az élesztőgombák szaporodását. Külön felhívjuk a figyelmet a földszennyeződésre, ami komoly kockázatot jelenthet és tovább növeli a káros erjedés, a romlási folyamatok és az instabilitás kockázatát. Ezért emeljük meg a tarlómagasságot 8–10 cm-re és a rendkezelőket is emeljük fel annyira, amennyire lehet, továbbá a harmat felszáradása után kaszáljunk és sáros földfelületre ne tegyük le a rendet! Ha az időjárás-előrejelzést figyeljük, akkor a várható esős időszakra felkészülve, sokkal korábban (kisebb hozammal de jobb minőségben) kaszáljunk, vagy várjunk (ekkor sajnos elöregedhet az alapanyag).
Még egy utolsó gondolat a tavaszi előkészületekhez… A műtrágya első kijuttatása az egyéves rozs és intenzív füvek esetében célszerűen kora tavaszra, a hóolvadást követő időszakra tehető (ahogy a földekre rá lehet menni). Az április utolsó hetében betakarításra kerülő szálas tömegtakarmányok alá a nitrogén (utolsó adagjának) kijuttatását március utolsó hetében be kell fejezni annak érdekében, hogy elkerüljük a takarmány nitrátterheltségét. Talajadottságoktól függően a rozs alá megközelítőleg 80–100 kg/ha N hatóanyag szükséges (hatóanyag, tehát nem termék) a kielégítő hozamhoz és a megfelelő nyersfehérje-tartalom eléréséhez, mindösszesen ősszel és tavasszal. A május első hetében kaszálásra kerülő takarmányok esetében április 7-ig kiadható a nitrogén-műtrágya utolsó, korlátozott mennyiségű adagja. A TMR-re vonatkozó nitrát-nitrogén határérték (vemhes üsző, tejelő tehén a vemhesség 180. napjáig): 1500 ppm sza. Efölött az étvágycsökkenés, a szaporodásbiológiai eredmények romlása, súlyosabb esetben vetélés várható a tehénállományban.
A gazdaságos és költséghatékony tejtermelés kulcsa továbbra is a jó minőségű tömegtakarmány. A tavaszi betakarítási szezonra való felkészülés pedig lassan kezdődik!
Dr. Orosz Szilvia
Állattenyésztési-Teljesítményvizsgáló Kft., Gödöllő
A cikk szerzője: Dr. Orosz Szilvia
