A kutatóintézet munkatársai olyan magyar hibrid előállítására törekednek, amely megőrzi a jelenleg konstans fajta gömbölyű alakját, betegségek és a kórokozókkal szembeni jó tolerancia
képességét, magas szárazanyag-tartalmát, egyedi ízeit, miközben csökkenthető a jelenlegi 140 napos tenyészideje. Ez alapja lehet a vecsési káposztatermelés megújításának, a belőle készített káposzta termékek széles körű hazai, akár nemzetközi bemutatkozásának.

Héring Viktor kifejti, a káposztafeldolgozó üzemek modern hibrid fajtákból készítik a dobozos és a tasakos kiszerelésű savanyú káposztát. E kínálatban sajnálatosan kevés a magyarországi klímához alkalmazkodott bevált tájfajta, közte a Hungaricum címre érdemes vecsési káposzta. A vecsési gömbölyű káposztákat a kertészek még termesztésben tartják, ám egyre nehezebben állják a versenyt a holland kínálattal a fajta hosszú tenyészideje miatt. Mégis kitartanak mellette kiváló szárazanyag-tartalma, íze és szeletelhetősége miatt, valamint, hogy a xanthomonas (fekete erűség) betegséggel szemben toleranciát mutat, viaszos levélzete jól védi a tripszek ellen.

A kutatás sarkalatos pontja a vecsési káposzta fajtákra jellemző jó feldolgozhatóság megőrzése, a tenyészidő legalább 120 napra történő leszorítása, illetve a konstans fajtákra nem jellemző homogén méretek elérése. A feldolgozóüzem igényli a kertészektől a gömbölyded formájú, manipulálható fejeket, a torzsa kicsi legyen és szimmetrikusan elhelyezkedő, továbbá, hogy a levélzet ne essen szét a szeletelés ideje alatt a torzsa kifúrása után. A fejek víztartalma ne legyen magas, jobb a kissé szikkadt állag, a súlya érje el a 3 kilogrammot, hiszen egy kis fejből nem lehet hosszú és vékony szeleteket készíteni.

Héring Viktor hangsúlyozza, a nemesítő, a feldolgozó és a kutató intézet együttesen vállalkozott rá, hogy megmutassák országnak-világnak a híres vecsési káposztát. A kész élelmiszert persze egy feldolgozó tudja piacra vinni, a márkát felépíteni, amelynek hátterét adja a termesztés körülményeinek leírása, a minőség garantálása, hogy a vásárló mindig az elvárt terméket kapja. A vecsési káposzta esetében adott a termőtáj, amely a Duna öntésterületétől kiindulva Vecsésen át kinyúlik egészen Ceglédig. A feldolgozás technológiája adott, követik az ősi recepteket, a feldolgozóüzemet a lehetőségeik szerint modernizálják, fejlesztik, illetve növelik a versenyképességet. Ehhez keresik a jó alapanyagot. Sajnos az alapoktól kell a munkát kezdeniük. Miként Héring Viktor fogalmaz, a fajták megmentésének utolsó pillanataiban vannak. A kutatóintézet segítségével egy olyan fajtát kívánnak előállítani, amelynek a termesztése jövedelmet ad a kertészeknek, az ipar számára jó alapanyag, a vásárlók számára pedig egy kiváló élelmiszer készíthető belőle.

A kutatás túlmutat azon, hogy itt van egy vecsési káposzta, és kezdjünk vele valamit. Héring Viktor kifejti, Európa-szerte kárt okozott tavaly a xanthomonas betegség. A kihívás uniós problémává vált. Ha a magyar kutatóknak sikerül megoldást találniuk a kihívásra a toleráns vecsési fajtákkal, úgy a kutatói dicsőség mellett jelentős piaci előnyre is szert tehetnek.

-btj-

A cikk szerzője: Bálint Tóth János