Azonban a modern szőlőtermesztésnek mégsem ez a célja. Sokkal inkább az, hogy egyensúlyba hozzuk a szőlő termését, minőségét úgy, hogy gondoskodunk a talajtermékenység megőrzéséről. Ehhez minden makro- és mikrotápelemre szükség van a talajban, mégpedig a növény számára könnyen felvehető formában és egymáshoz viszonyítva kiegyensúlyozott arányban. A szőlő a teljes vegetációs periódus alatt igényli a biztonságos mennyiségű és minőségű tápanyagellátást, nemcsak azokban az időszakokban, amikor a számára stresszes időszak következik, illetve amikor egy-egy tápelemből a legtöbbet igényli. Ellenkező esetben látható jeleit mutathatja a (relatív) tápanyaghiánynak: klorózisos tünetek, fejlődési rendellenességek, kocsánybénulás stb.

Termesztett fajtáink száma nagy, így igényeik, tulajdonságaik is igen változatosak. A helyzetet bonyolítja, hogy minden év mást és mást hoz, és bízva a jó szüretben, évről évre – fáradhatatlanul – megteszünk mindent, hogy jó termést érjünk el. Alábbi írásunkkal ehhez szeretnénk hozzájárulni.

A szőlőtalajok talajon keresztüli trágyázása azért elengedhetetlen, mert

• a szőlőt eltérő kémhatású és eltérő tápanyag-szolgáltató képességű talajokon termesztik (homok - vályog - agyag),
• a szőlőt többféle cél érdekében termesztik (csemegeszőlő, pezsgő alapbor, természetes csemegebor), melyeknek eltérő a tápanyagigénye.
• a szőlőt különböző alanyfajtákon termesztik, melyek módosítják a tápanyagfelvevő képességet (Ca-érzékenység),
• a szőlőt többségében évszázadok óta ugyanazokon a helyeken termesztik, ami egyoldalú  tápanyaghiányt eredményezhetett.

A szőlő célzott tápanyag-utánpótlásának alapja és elengedhetetlen előfeltétele a talaj- és levélanalízis. A makroelemeket – a nitrogén kivételével – ősszel a talajzónába kell bedolgozni. A szerves trágyázás – a magas Ca-tartalmú talajok kivételével – javítja a műtrágyázás hatékonyságát, a vízgazdálkodást, ezért ha lehetőségünk van rá, érdemes kijuttatni.

A harmonikus növénytáplálás fő célja a fürttermés mennyiségének és minőségének  optimalizálása a termesztési cél függvényében (rosé vagy fehér, asztali vagy  minőségi  bor). Ennek a célnak az eléréséhez biztosítanunk kell, hogy a talajban a makro és mikro tápanyagok könnyen felvehető formában és a szőlő igényének megfelelően álljanak rendelkezésre. Tápelemhiányok és aránytalanságok klorózishoz, kocsánybénuláshoz, növekedési és minőségi  zavarokhoz vezethetnek.

10 tonna terméssel egy év alatt kivett tápelemek mennyisége

• Nitrogén 70–80 kg/ha
• Foszfor 20–25 kg/ha
• Kálium 90–100 kg/ha
• Kalcium 65–120 kg/ha
• Magnézium 20–25 kg/ha
• Vas 600 g/ha
• Mangán 80–150 g/ha
• Bór 80–150 g/ha
• Cink 100–200 g/ha

A szőlő trágyázásánál a terméssel kivont tápanyagmennyiségeket mindenképp figyelembe kell venni. Helytelen, ha nem pótoljuk ezeket a tápelemeket, mert

• csökkenni fog  a talaj tápanyagkészlete,
• egyúttal csökken a tőkék teljesítménye,
• csökken a növények stressztűrése,
• csökken a tőkék betegség ellenállása,
• csökken a borok minősége (extrakt,  fajtajelleg).

Ezért a telepítést megelőző alaptrágyázás, s azt követően a fenntartó trágyázás nélkülözhetetlen a kiegyenlített, jó minőségű nagy termés biztosításában.

A következőkben vegyük sorra a főbb tápelemeket:

A nitrogén

A szőlő nem kifejezetten nitrogénigényes növény. Adagolásakor körültekintően kell eljárni, mivel mind a nitrogénhiány, mind a nitrogénbőség káros következményekkel járhat. 

A nitrogén hiánya a következőkben mutatkozik meg:

• gyenge növekedés,
• vékony hajtások,
• világoszöld levelek,
• a levélnyeleken és az éretlen hajtásokon pirosas elszíneződés jelentkezik,
• csökkent asszimiláció, melynek következtében a mustfok alacsonyabb, a bor vékony, rossz a vesszőbeéredés.

A nitrogén túladagolása miben mutatkozik meg?

• túlságosan erős növekedésben,
• korai levélhullásban,
• erőteljes virághullásban,
• alacsony ellenállóképességben a gombás betegségekkel szemben,
• a bor íz-, illat- és zamatanyagai csökkennek.

A szőlő foszforigénye alacsonynak mondható.

Hiányára utal, bár ritkán fordul elő:

• ha túlságosan sötétzöld a levél,
• lekonyuló a levél nyele,
• pirosasra színeződik a levél nyele és a levélerek,
• gátolt a gyökérzet növekedése.

 Foszfor-túladagolás esetén:

• apróbb levelek fejlődnek,
• kevés termés képződik,
• a réz, cink és mangán felvétele gátolt.

A kálium

Megvédi a szőlőt a stressz okozta tünetektől és erősíti ellenálló képességét.

Valójában milyen stressztől védi?

• Mérsékli az ültetvény fagykárosodását,
• növeli a szárazsággal szembeni ellenálló képességet,
• részt vesz a savanyagok tompításában, a pufferképesség kialakításában, ezáltal javítja az íz- és zamatanyagok arányát,
• növeli a kártevőkkel és a kórokozókkal szembeni ellenálló képességet, különösen a lisztharmattal szembeni ellenálló képességet, továbbá szerepe van a peronoszpóra és a szürkerothadás kialakulásának csökkentésében is.

A szőlőtalajok többsége Magyarországon évszázadok óta szőlőtermesztéssel hasznosított erodált területen található, vagy sovány homoktalajokon, ahol az okszerű K-trágyázás elengedhetetlenül szükséges.

Az elmúlt 50 évben gyakran megfigyelték, hogy kötött, sok agyagásványt tartalmazó talajokon jelentős K-trágyázás ellenére K-hiány alakult ki. A magyarázat az úgynevezett káliumfixálás jelensége. A K az agyagásvány rácsok között hosszabb-rövidebb ideig úgy megkötődik, hogy a növények számára felvehetetlenné válik. Pedig 10-11 tonna/ha termés esetén a vegetációs periódus alatt kb. 90 kg/ha K2O kerül felvételre. Ezért a kötöttebb talajokon a jó káliumellátás mellett is indokolt a káliumtrágyázás. Amennyiben pótoljuk, tapasztaljuk, hogy az időszakos vízhiányt, a száraz és hőstressz periódusait a szőlő különösebb károsodás nélkül átvészeli. A sejtnedvben található magas káliumkoncentrációnak köszönhetően a fagyáspont alacsonyabb lesz, így a fagykárok veszélye is csökken.

Fontos tudni, hogy a szőlő határozottan kloridérzékeny növény. Új ültetvény létesítésekor ezt figyelembe kell venni. Készlet-
trágyázásra Patentkali-t vagy káliumszulfát tartalmú trágyát célszerű választani.

Tapasztalatok szerint a szulfát formában adott K készlettrágya

• javítja a szőlő egészségügyi állapotát (főleg botrytis ellen),
• növeli a must cukortartalmát,
• kék szőlőben növeli a tannin- és a színanyag-tartalmat. 

A káliumhiány tünetei:

• a levelek a szélek mentén és az erek között sárgulnak, barna nekrotikus foltok képződnek, a levél széle besodródik (felfelé kunkorodik), a levélnyélhez közeli részen a levéllemez elsárgul,
• a levéllemezen a barnától (fehérborszőlőn) a liláig (vörösbor szőlő fajtákon) tartó elszíneződés jelenik meg,
• ősszel a levelek széle elhal,
• a bogyók aprók, fejletlenek és savanyúak, az egész tőke vízhiányos, fonnyadó jellege van,
• hiányos a virágzat és a gyökérképződés,
• romlik a minőség.

Káliumhiány tünete szőlőn

A kálium, magnézium optimális aránya a talajban a K2O: Mg arány 2-3:1. 

Az okszerű káliumtrágyázás alapja a telepítés előtti készlettrágyázás.

A szőlőtelepítés előtti alaptrágyázás hatása a szőlőre:

• elősegíti a tőkék korai termőre fordulását,
• szakszerű talajerő-gazdálkodással a terület fajlagos hozama és a termésminőség egyaránt növelhető,
• növeli a termésbiztonságot, a termés-
  ingadozást csökkenti,
• kedvezően befolyásolja a must minőségét és a bor organoleptikus értékét,
• fokozza a szőlővesszők beérését, a tőkék stressztűrését (aszály, fagy),
• számottevő a hatása a tőkék élettartamára,
• az alaptrágya, mint beruházás, a második termőév többletjövedelméből kamatostól megtérül,
• növeli a minőségi borszőlőtermesztés versenyképességét.

Magnézium – a kocsánybénulás megelőzéséért

Döntő szerepe a nitrát- és foszfor felvételében és a foszfor szállításában van.

Felvételét számos tényező befolyásolja, ezek közül kiemelkedő szerepe van a talaj kémhatásának, humusztartalmának, fizikai talajféleségének, agyagtartalmának és az antagonista ionok, mint a Ca, K és ammónium-ion jelenlétének.

A szőlőlevél Mg-tartalma a tenyészidő kezdetétől a lombhullásig fokozatosan növekszik, ellentétben a N, P és K dinamikájával. Mg-hiány esetén csökken az enzimaktivitás, s ezáltal gátoltak az anyagcsere-folyamatok. A szőlőben a Mg-hiány nemcsak terméscsökkenéssel jár, hanem fokozza a kocsánybénulás kialakulásának lehetőségét.

A magnéziumhiány jellegzetes tünete:

• a szőlőlevélen: a levéllemez levélerek által határolt része sárgul, majd barnul, de a levélerek melletti rész zöld marad,
• nő a kocsánybénulás veszélye, főleg, ha a K:Mg aránya nagyobb, mint 2:1-hez, a talaj alacsony humusztartalma esetén, változékony időjárás esetén, főleg, ha hideg, nedves periódust hirtelen túl meleg követi, illetve nagy adagú N-táplálás továbbá megkésett N-adagolás esetén,
• általában csökken a tőke egészségi állapota,
• a gyökerek növekedése lelassul.
  Magnéziumhiány tünete szőlőlevélen

A kocsánybénulásra érzékeny borszőlőfajták

Közepesen érzékenyek:

• Kékoportó
• Chardonnay
• Szürkebarát 

Nagyon érzékenyek:                       

• Rajnai rizling
• Tramini
• Chasselas
• Merlot
• Pinot noir
• Cabernet sauvignon,
• Kékfrankos

10–20 kg/ha keserűsós levéltrágya két,  ill. három alkalommal – kéthetes időközökkel – történő kijuttatásával a kocsánybénulás megelőzhető. Svájci kutatások alapján a legjobb eredményt a röviddel a virágzás utáni kezelés adta, mégpedig akkor, ha közvetlenül a fürtök magasságában permetezünk. 

A kénről és a mikroelemekről se feledkezzünk meg

• A kén a nitrogéntrágyázás hatékonyságát javítja,
• a must aminosavtartalmát növeli, ezért a bor ízét pozitívan befolyásolja,
• alacsonyabb hajlam botritisz-
• fertőzésre,
• magasabb mustfok,
• magasabb tannin- és színanyagtartalom,
• biztos kénellátás.

Kénhiány ritkán fordul elő szőlőnél, mivel trágyázására túlnyomórészt szulfáttartalmú trágyákat használnak. Amennyiben semmilyen szulfáttartalmú trágyát nem használnak, a légkörből és a kedvezőtlen talaj- és időjárási viszonyok következtében szerény mennyiségű kén áll a növények rendelkezésére. A gombaölő szerek hatóanyagaként kijuttatott kén nem biztosítja a szőlő számára szükséges mennyiségű kénpótlást.

A mikroelemek meghatározó jelentőségűek

A mikroelemek kis mennyiségük ellenére meghatározó jelentőséggel bírnak a termés mennyiségére, minőségére és a termésbiztonságra. Mikroelemek hiányát szőlőben gyakran talajtani (pH-érték) vagy meteorológiai tényezők okozzák.

A szőlőtermesztésben a legfontosabb mikroelemek közé tartozik a bór, a vas és a mangán.

A bór élettani szerepe

A bór elengedhetetlen a szőlő jó megtermékenyüléséhez. A muskotályos és rezisztens fajták hideg, nedves időjárás esetén rosszul termékenyülnek.

Bórhiány esetén a vesszők növekedése gyengül, a bogyók aprók maradnak.

A probléma megelőzésére bórtrágyázás javasolt.

A mangán élettani szerepe

A mangán szerepe a fotoszintézisben, a nitrátredukcióban és az aminosav-képzésben nyilvánul meg.  Mangán hiányában az idősebb levelek világoszöld színűekké válnak, de az erek mentén sötétzöld foltok maradnak (márványozottak), csökkent cukorképződés jellemző.

Mangán túlkínálat erősen savanyú erdőtalajokon fordulhat elő.

A bór- és mangánhiány megelőzésére levéltrágyák használata javasolt. Teljes virágzásban a legtöbb levéltrágya alkalmazását kerülni kell!

A vas élettani szerepe

A vas szerepe a klorofillképzésben jelentkezik. Hiánya először a fiatal leveleken mutatkozik meg. A hajtáson az alsó levelek normális méretűek és színűek. A felső levelek sárgulnak, majd elhalnak. A kacs normális méretű, de sárga színű.

Minden Kedves Olvasónak eredményes szőlőtermesztést és kiváló minőségű borokat kívánunk!

Dr. Zsom Eszter
zsom.eszter@t-online.hu

A cikk szerzője: Dr. Zsom Eszter