Magyarország maga is egy szabadkereskedelmi övezet tagja lett az uniós tagsággal, ennek ellenére továbbra is leginkább befelé figyel. Kevés figyelmet fordít az európai gazdasági trendekre, világkereskedelmi súlya csekély, ugyanakkor a globális áruforgalom trendjei nemcsak a termelők és feldolgozók, hanem sokszor a fogyasztók számára is érzékelhetőek. Elég csak a tejpiaci válságra gondolni: a hazai tejtermelés visszaszorulásával fenyegető krízis piaci és politikai tényezők együttállása miatt egyre súlyosabb: az uniós kvótaeltörlés miatti és a globális túltermelés, valamint az orosz embargó hatása egyszerre sújtja az állattartókat.

Ugyanakkor ma az EU is egyre inkább veszít világkereskedelmi súlyából, gazdasági befolyásából a feltörekvő ázsiai és dél-amerikai gazdaságokkal szemben. Sokszor épp az EU által meghozott környezetvédelmi, állatjóléti, szociális és munkaügyi szabályok miatt. A visszaszorulást megakadályozandó és a gazdasági válság negatív hatásait ellensúlyozandó merült fel az Atlanti-óceán két partját összekötő hatalmas szabadkereskedelmi zóna létrehozásának ötlete. Az Egyesült Államok és az EU együtt a világ GDP-jének közel felét adja, világkereskedelmi részesedésük a teljes áruforgalom 30, a szolgáltatáskereskedelem 40 százalékát adja.

Napi szinten az áru- és szolgáltatásforgalom 2,7 milliárd euró, és tartós, bár szűkülő EU aktívum jellemző – ismertette a kiindulási helyzetet Tarpataki Tamás, a Földművelésügyi Minisztérium főosztályvezetője a Fiatal Gazdák Magyarországi Szövetsége (Agrya) évindító konferenciáján tartott előadásában. Az EU ipari exportjának 17, agrárkivitelének pedig 13 százaléka irányul az Államokba. Utóbbi 2014-ben 16,4 milliárd euró volt, míg az USA-ból importált mezőgazdasági áruk értéke 10,35 milliárd euró. Az agrárexport szerkezete is inkább az EU-nak előnyös, mivel főleg prémium kategóriás, illetve magas hozzáadott értékű feldolgozott élelmiszert és szeszes italokat visz ki, míg az import mintegy felét friss és szárított trópusi gyümölcsök, zöldségek, szója, szeszes italok, élelmiszer alapanyagok adják.

A tervezett Transzatlanti Kereskedelmi és Beruházási Partnerségről (Transatlantic Trade and Investment Partnership – TTIP) szóló tárgyalások 2013 nyarán kezdődtek. Noha az EU és az USA közti kereskedelem mindössze 5-6 százalékát teszi ki a mezőgazdasági áruforgalom, az e területtel összefüggő tárgyalási pontokat az unió polgárai részéről kiemelt figyelem övezi az elmúlt egy-két évben. Az Egyesült Államok által szorgalmazott szabadkereskedelmi tárgyalások során az aláírásokig jobbára alig szivárog ki valami a lényeges pontokról – ez azonban az EU-val tervezett megállapodás esetében a folyamatos civil tiltakozások hatására megváltozott, és a tárgyalások lebonyolításával megbízott Európai Bizottság (EB), ha nem is teljes körűen, de a főbb pontokról tájékoztatja a közvéleményt is.

 Mivel a két fél között számos esetben már olyannyira alacsonyak voltak a vámok, hogy azokon érdemben már nincs mit csökkenteni, ezért a tárgyalások során jóval nagyobb súlyt kap a különféle nem vám jellegű kereskedelmi akadályok leépítése. Például az egészségügyi és növény-egészségügyi intézkedések, szabályozások, minőségügyi és egyéb szabványok, garanciák összehangolásának ügye.

Az unió mindenféleképp szeretné javítani az agrártermékek amerikai piacra jutási feltételeit, és ezen belül is elsősorban a földrajzi árujelzős termékek teljes körű jogi védelmét biztosítani – hangsúlyozta Tarpataki Tamás. Ez utóbbi azonban több élelmiszeripari ágazatban is komoly akadályokba ütközhet, tekintve, hogy a bevándorlók által hozott receptek, elnevezések használatára épülő amerikai szektorban aligha vállalják be szívesen, hogy dollármilliókért átmárkázzák a termékeiket, miután nem lehetne például fetának nevezni az ott előállított sajtokat. A tárgyalt árujelző listán a Tokaji, a Szegedi szalámi, a szegedi téliszalámi, a pálinka és a törkölypálinka szerepel jelenleg. Az unió arra törekszik a tárgyalásokon, hogy bizonyos termékek esetén csak akkor nyissa meg a piacát, ha az USA-ban is betartják a nálunk használatos állatjóléti előírásokat.

Az előzetes felmérések szerint a TTIP nyertese az unió részéről az autó-, vegyipar, a kozmetikai és a gyógyszeripar, az élelmiszeripar, az elektronikai és gépipar lehet, míg az USA részéről az elektronika, a vegyipar, a kozmetikai és gyógyszeripar mellett a biztosítási és pénzügyi szolgáltatások lehetnek. Az egyelőre erősen vitatott, hogy mekkora lehet valójában az a gazdasági növekedés az EU-ban, amit az egyezmény generálna: egyes kutatóintézetek 0,3–0,5, de akad, ami 5,3 százalékra teszi a 2027-re jelentkező GDP-többletet.

Számos civil szervezet szerint ez azonban elég gyenge kompenzáció lenne azért a szabályozásbeli változásért, amit cserébe adni kellene. Több ágazatban ugyanis homlokegyenest ellenkezik a két kontinens szemlélete: az EU-ban például egy vegyi anyag addig be van tiltva, amíg ki nem derül, hogy nem ártalmas, Amerikában pedig addig csak akkor tiltják be, ha teljesen biztos, hogy káros. Nálunk rá kell írni az élelmiszerek csomagolására, ha van benne génmódosított alapanyag, az USA-ban nem, ráadásul ott alig van már olyan élelmiszer, amiben nincs génmódosított alapanyag.

Magyar részről támogatjuk a megállapodás létrehozását, de kizárólag egy kiegyensúlyozott, ambiciózus megállapodást tartunk elfogadhatónak – hangsúlyozta Tarpataki Tamás. Cél a gazdasági növekedés, a munkahelyteremtés, továbbá a földrajzi árunevek védelme, a nem vámjellegű akadályok és az állat- és növény-egészségügyi előírások megfelelő figyelembe vétele. Fokozott figyelemmel kísérjük majd a GMO kérdést, valamint a feldolgozott zöldségfélékkel, a bioetanollal, valamint az élelmiszerbiztonsággal kapcsolatos szabályokat – mondta Tarpataki. Hozzátéve, hogy a TTIP létrehozásához szükséges a magyar kormány jóváhagyása és a magyar Országgyűlés megerősítése is.

Az eredeti tervek szerint 2016-ban lezárulnának a tárgyalások, azonban erre kevés esély van, tekintve hogy az eddigi 12 tárgyalási forduló után is még több, az EU számára fontos kérdésben – mint környezetvédelem a mezőgazdasági termékek eredetvédelme, a GMO-mentesség, és legfőképpen a befektető-védelmi eljárás ügyében – homlokegyenest ellenkeznek az álláspontok. Ráadásul az uniós polgárok is erőteljesen tiltakoznak bármiféle, az európai szabályokhoz képesti engedmény ellen a fenti témákban, az Európai Parlament – amelynek szintén ratifikálnia kell majd az egyezményt – pedig egyre kevésbé megy szembe a népakarattal.

A parlament a Hamisítás Elleni Kereskedelmi Megállapodással, vagyis az ACTA egyezménnyel már bebizonyította, hogy hajlandó leszavazni olyan nemzetközi egyezményeket, amik nem tetszenek a szavazóiknak. Az EP még 2014-ben elfogadott egy olyan határozatot, amelyben rögzítette, hogy nem járul hozzá az egyezményhez, ha az a génmódosított élelmiszerek szabad kereskedelmére, az élelmiszerek és vegyi anyagok engedélyezésének összehangolására, és a közegészségügyi rendszerek megnyitására is kiterjed.

A megállapodás gyors aláírásának esélyeit az is csökkenti, hogy az Obama-kabinet mandátuma hamarosan lejár, az elnökválasztási kampány, és az új adminisztráció felállása pedig elvonja erről a figyelmet. Az pedig egyáltalán nem tudható, hogy az új amerikai elnök és kormánya számára mennyire lesz fontos ez az egyezmény.

Szabadkereskedelmi egyezmények virágkora

A Világkereskedelmi Szervezet (WTO) egyre kevésbé tudja betölteni eredeti, az áruforgalomra vonatkozó szabályok és vámok leépítése hatására jelentkező kereskedelemélénkítési küldetését. A WTO tagállamok 2001 óta nem tudnak megállapodni olyan piaci liberalizációs kérdésekben, amelyeket egyébként a lassan az egész világra kiterjedő kétoldalú, vagy akár egész régiókat összefogó szabadkereskedelmi megállapodások valamilyen formában rendeznek.

Az Európai Unió is tárgyal több kétoldalú, illetve más szabadkereskedelmi övezetekkel kötendő egyezményekről is. A hazai csemegekukorica termesztőket például a Thaifölddel zajló tárgyalások érinthetik közvetlenül, de még nem zárták le a Vietnámmal, Szingapúrral és Japánnal megkezdett egyeztetéseket sem.  A rekorder minden bizonnyal a Marokkóval még 2000-ben megkezdett tárgyalás, de ugyancsak hosszú ideje nincs előrelépés a Mercosur államokkal – Argentína, Paraguay, Uruguay, Brazília, Venezuela, Bolívia, Chile, Columbia, Equador, Peru – még 2004-ben elindított tárgyalásokon sem. Ausztráliával pedig most kezdődött meg tapogatózás egy szabadkereskedelmi egyezmény kidolgozásáról.

Ezzel szemben az Egyesült Államok gazdasági érdekeit előtérbe helyezve sokkal előrébb jár a különféle egyezmények létrehozásában és beüzemelésében. A 2015 őszén létrehozott Csendes-óceáni partnerség (TPP) jóval fontosabb volt az USA számára, mint az európai egyezmény, tekintve, hogy ipari és mezőgazdasági exportja csaknem fele a térségbe irányul. Ez a megállapodás többek között tartalmazza a kereskedelmi korlátok nagy részének lebontását, közös szabványok kialakítását számos iparágban, valamint kitér a környezetvédelmi és munkaügyi szabályozásra is. Az egyezményről Ausztrália, Új-Zéland, Kanada és Japán mellett még Peru, Vietnam, Szingapúr, Chile, Brunei, Malajzia és az USA állapodott meg. A térségben ugyanakkor több más szabadkereskedelmi övezet is működik, vagy van létrejövőben. Az ASEAN országok mellett Ausztrália, Kína, India, Japán, Dél-Korea és Új-Zéland készíti elő a Regionális Átfogó Gazdasági Társulást (RCEP). Emellett a Csendes-óceáni Szabadkereskedelmi Térség is egyre több országot fog át. Az USA pedig akár közvetlenül, akár közvetve, de mindegyik egyezmény részese, mindegyik előnyeit ki tudja használni.

-kmk-

A cikk szerzője: Kiss Melinda Katalin