Mathiász János világhírű szőlőnemesítő szőlőiskolát is működtetett a Kecskeméthez közeli Katonatelepen a múlt évszázad első évtizedeiben. A települést Katona Zsigmondról, a közmegbecsülésnek örvendő kecskeméti gyógyszerészről, Mathiász „igaz barátjáról” nevezték el, aki szabadidejében szintén szívesen foglalkozott a szőlőfajtákkal, kisebbfajta gyűjteményt alakított ki. Az ő hívására érkezett, települt át népes családjával és „még népesebb” szőlőfajta-gyűjteményével Katonatelepre Mathiász, aki a korabeli krónika szerint az évek során csaknem 8 millió darab szaporítóanyagot értékesített. Fajtáit a nemesítők genetikai forrásként felhasználták az egész világon. Mathiász János elsősorban a csemegeszőlővel foglalkozott, követői is ezen az úton jártak, köztük Kocsis Pál, Szegedi Sándor, Füri József, Kozma Pál és Hajdu Edit.

Katonatelepen, Mathiász egykori szőlőbirtokán, jelenleg a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ Szőlészeti és Borászati Kutatóintézete Kecskeméti Kutató Állomása működik, ahol többek között fajtagyűjteményt tartanak fenn, génbankot működtetnek, szaporítóanyagot állítanak elő, végzik a szőlőfajták teljes patogénmentesítését, fajtaérték-vizsgálatát, az ehhez szükséges laboratóriumi és borászati háttér segítségével. A kutatóállomás jelenleg 15 hektár szőlőterülettel rendelkezik, ami csemege- és borszőlő, alany- és speciális (pl. „víruskert”) ültetvényeket jelent.

A világon élenjáró számos csemegeszőlő-termesztő üzemben és néhány hazai gazdaságban is, fedett (fólia, háló) parcellákon, egész sorok, esetenként csak a fürtök fölé emelt „ernyők” alatt termesztik a csemegeszőlőt. Magyarországon inkább a nagyobb kockázatot jelentő fóliatakarás nélküli termesztés jellemző.

Hazánkban a friss szőlő szezonja augusztus elejétől október végéig tart, de újabban, főként az importnak köszönhetően, szinte egész évben folyamatosan kapható csemegeszőlő. Sajnos, napjainkban a hazai csemegeszőlő-termesztés mostohagyermekké lett a borszőlő árnyékában. Míg a borszőlőt megilleti például a szerkezetátalakítási támogatás, addig a „kistestvér” már nem kap különösebb figyelmet, mivel nem tartozik a borágazat körébe, és jelenleg gyümölcsök, az alma, körte, szilva stb. társaságában tartják nyilván.

A nagy bogyójú, tetszetős fürtű szőlőt lehet értékesíteni, az apróbb bogyójú csemegeszőlő kevésbé eladható. Kereskedelmi elvárás a jó manipulálhatóság, a pulton tarthatóság. A sérült, hibás csemegeszőlő eladhatatlan. A vásárlói elvárásokat szem előtt tartva a termesztésben előtérbe kerültek az ellenálló fajták, amelyeknél csökkenthető a növényvédelemi kezelések száma.

A szőlő-lányokat – Katonatelepen így nevezik az új csemegeszőlő fajtákat –, és a kínálatban szereplő ismert fajtákat egyaránt jó ellenálló képesség jellemzi, noha egyik étkezési szőlő sem ellenálló teljes mértékben valamennyi kórokozóval szemben. Nem tesz bennük kárt a peronoszpóra, egyik-másik kevésbé érzékeny a lisztharmatra, rothadásra. Van közöttük téltűrő fajta és bio szőlőtermesztésre alkalmas is. Az eddigi kutatások középpontjában a betegségellenálló képesség fokozása állt, az új biológiai módszerek alkalmazásával a jövőben nyitni szeretnének a tényleges rezisztencia megteremtésének irányába. Nagy lenne a jelentősége, mert a csemegeszőlő esetében a folyamatos szedés miatt nehezebben oldható meg a rendszeres növényvédelem.

Magyarország hagyományos termőtájain, ahol korábban együtt gondozták a bor- és a csemegeszőlőt, ott is a borszőlő irányába fordultak a gazdák. Ennek számos oka van a kereslettől kezdve, a többletráfordításokon és munkaerőhiányon át a jövedelmezőségig. Az Alföldön, például Izsák körzetében nagy mennyiségben termesztettek szőlőt kézi munkaerőre alapozott gazdaságokban, többek között kiváló ízű étkezési fajtákat.

Aki csemegeszőlő termesztésével akar foglalkozni, annak tisztában kell lennie annak jelentős kézimunkaerő igényével. Így csak olyan kedvező adottságú területen érdemes csemegeszőlőt termeszteni, ahol a környezeti feltételek mellett elegendő kézimunkaerő és szaktudás is rendelkezésre áll. Az a jó, ha a termesztés helyéről nem kell hosszú úton szállítani a friss gyümölcsöt az értékesítés helyéig, illetve, olyan fajtát választunk, amely jól tárolható, ezáltal szélesíthető az értékesítési időszak. Kisebb mennyiségek esetén a leggazdaságosabb, ha maga a termelő közvetlenül értékesíti a friss áruját a helyi piacokon. A vásárlások döntő helyszíneit adó nagy elosztó hálózatokba csak nagy mennyiségekkel lehet bejutni, ami a döntő többséget adó, háztáji méretű kertészetek számára szinte elérhetetlen kihívást jelent. Erre részben megoldást jelenthet a „rövid ellátási láncok” (REL) fejlesztése, ami elsősorban a kisebb, elaprózottabb termékek eljutását segíti elő a fogyasztókhoz. A piacokat uraló import ellenében a réspiacokat lehet megcélozni, itt lehet fenntartani a magyar csemegeszőlő iránti folyamatos vásárlói keresletet. A kereskedelmi láncok előnyben részesítik a nagy szemű, lehetőleg mag nélküli, illetve a kevés vegyszerrel termesztett tetszetős szőlőt, az íz sokszor már nem is lényeges. A magyar kertészeteket egyéb érdekek is vezérlik, például a nagyobb termesztési biztonság mellett a mennyiségi és minőségi mutatók költséghatékonysága, a tetszetősség, az íz- és aromaanyagok gazdagsága, mindez pedig fokozza a rezisztens fajták felé irányuló termesztői és vásárlói érdeklődést.

Magyarország nem egy kimondottan csemegeszőlő-termesztő ország, noha számos olyan termőhely ismert, ahol érdemes ezzel foglalkozni. Gyenge adottságú termőhelyen nem hízhat meg a bogyó. Fontos a termőhely megválasztása, aminek alapja, hogy a lehető legjobban védett legyen a természeti kihívásokkal szemben. A talajtípus szerint a kötött területeken az oltványok használata kötelező. Meszes talajokon mésztűrő alanyok használata ajánlatos. A homoktalajokon sajátgyökerű dugványok is alkalmasak ültetvények létesítéséhez. A termőhelyi kataszter segítségével alapvetően megadható, mely helyeken termeszthető biztonsággal, de hogy az adott ültetvényben milyen a mikroklíma, a páraképződés, fagyzugos-e, merre fekszik egy erdőszél stb., csak a helyszínen válaszolható meg. De arról sem szabad megfeledkezni, hogy a szőlőtermesztés fontos alapja az egészséges szaporítóanyag telepítése.

Ennél is fontosabb kérdés, milyen kereskedelmi csatornán értékesíthető a termés. Minden tényező kihat a technológiára, fajtakiválasztásra, de még a szüret időzítésére is! A csemegeszőlőt nem egyszerre szüretelik, a gépesítés nem jöhet szóba, az év közbeni kezelése is csak kevésbé gépesíthető, több a zöldmunka igénye. Szakképzett munkaerő nélkül nem érdemes hozzáfogni. A termelés biztonságát meg kell teremteni, közte az öntözést, a fürtök csomagolását, a logisztikai lánc elemeit.

A termesztő berendezésnek nagy a jelentősége. Olaszországban a klímaváltozás miatt özönvízszerűvé vált az esőzés, ez Magyarországon is egyre gyakoribb. Kitalálták a sorok között megnyitható fóliát, a jégeső, a madarak elleni hálót, és a nap perzselése elleni védekezés sem maradhat el.

A csemegeszőlőt termesztik az egész országban, kertekben, a házak mellett egyaránt. A közel egy évszázad óta tartó, több generációt átívelő kecskeméti kutatás ellenére sincs teljes, minden tényezőre kiterjedő ismeretünk az alanyok eltérő termőhelyen való viselkedéséről. Az új fajtákról, illetve az új eljárásokról sincs még elegendő tapasztalat a kutatók kezében, például arról, hogyan reagálnak az egyes fajták a tárolásra. A jelenleg végzett kísérletekben most előterbe állították többek mellett az öntözővízben oldott tápanyagok kijuttatásának vizsgálatát, illetve a lombtrágyázást. 

A kecskeméti csemegeszőlő fajtasort több mint 10 étkezési szőlőfajta alkotja, a szőlő-lányok egy része még állami elismerés előtt áll. Szegedi Sándor, a jeles nemesítő, családja női tagjairól, édesanyjáról, lányairól és unokáiról nevezte el az augusztus elejétől október közepéig érő toleráns fajtákat.

A szőlőnél, mint bármely élelmiszerünk esetében, egy újdonság, egy új fürttípus pénzzé tehető marketing értéket hordoz. Ez nem mond ellent annak, hogy a jellemzően idősebb vásárlók körében népszerű a régi, megszokott Otelló, Izabella, vagy a bornak és csemegének is alkalmas Chasselas. Azonban e fajták egy most telepítendő szőlőültetvény számára aligha adnak további versenyelőnyt a jövőben, az előző kettő direkt termő fajtát amúgy is tilos üzemi környezetbe telepíteni.

Fontos az egészséges szaporító bázis. A kecskeméti fajtagyűjtemény egyik célja, hogy segítse a nemesítőket az újdonságok előállításában. Tervezik a teljes állomány újratelepítését, a leöregedett szőlőtáblák cseréjét. A már felújított ültetvényeket bemutatókertnek kívánják kialakítani, ahol az érdeklődő szakemberek megismerkedhetnek a fajtákkal. Vizsgálják a sor- és a tőtávolság hatását a termésre, horizontális lombozatforma kialakítására törekszenek, hogy a levelek árnyékolják és védjék a fürtöket, miközben szellős marad a szőlők sora. A vizsgálatok érintik a zöldmunkákat, a magasban lévő fürtök szüretelését stb. A számos új kihívás egyike az Aranyszínű sárgaság fitoplazma. A kór ellen jelenleg hatásos növényvédő-szeres kezelés nem ismert, csak az azt terjesztő amerikai szőlőkabóca gyérítésére van lehetőség. Ez megkérdőjelezi a vegyszer nélküli termesztést. Elébe menve a veszélynek, érdemes néhány szert kipróbálni, ebben érdekeltek lehetnek a szerek gyártói is.

Újra lendületbe kell hozni a hazai nemesítést, a vásárló mindig az újdonságokat keresi. A mag nélküli fajták ilyenek lehetnek, noha az átlagnál ezek érzékenyebbek. A mi klímánkhoz alkalmazkodó, adaptált fajtákat javasolt telepíteni.

Megpróbálják az ajánlott fajtákat bemutatni a vevők számára, gond, hogy kevés a szaporítóanyag-mennyiség. Ehhez és a divatigényeket kielégítő fajták előállításához további források kellenének. Az új fajták között akad muskotályos, harmonikus cukor-sav érzetű, ez utóbbi sokkal meggyőzőbb, visszatérnek érte a vásárlók. 

Egyes csemegeszőlőkből szőlőitalok, dzsem, vagy más, különleges ízű termék is készíthető. Bővítené a hazai szőlők bolti jelenlétét a hosszú tenyészidejű szőlőfajták tárolása. Az alma tárolóterei alkalmasak lehetnek a szőlő tárolására is. Az olaszoktól eltanulhatnánk azt is, hogy közvetlenül abba a rekeszbe, ládába szüreteljünk, amelyben értékesítünk majd, hogy ne kelljen még egyszer hozzányúlni a terméshez. Ők rövid ideig tárolnak, bejáratott értékesítési láncokhoz kapcsolódnak. Egyes termelők a fürt méretét is alakítják. Beavatkoznak a fürtök kifejlődésébe, alakját hosszítják, hogy tetszetősen nézzen ki. Kutatóink előtt álló kihívás, hogyan lehet a gyakorlatba bevezetni az új eredményeket. A csemegeszőlőből, borszőlőből a hagyományos fajtákat telepítik a kertészek, főként a borszőlőt termesztők konzervatív módon keresik az alanyokat. A csemegeszőlő esetében a késői és az igen korai fajták iránt nő az érdeklődés, ezen belül is a rezisztenseké, de itt nem a fajtát kell eladni, mint a borszőlőnél, hanem magát a szőlőt, a termést. A következő feladat, hogyan lehet továbbfejleszteni a meglévő fajtákat az új technikákkal. Ez az építkezés időszaka. A szőlőt hosszú távra telepítik, a borszőlő esetében harmincéves ciklusokban kell gondolkodni, az étkezési szőlő esetében is valami hasonlót lehetne kialakítani, azzal a megkötéssel, hogy itt nagyobb a beruházásigény. Kecskeméten korábban vizsgálták, milyen csemegeszőlőt keresnek a vásárlók. A katonatelepi fajták üzenete a jó íz, a tetszetős bogyók, és hogy részei az egészséges táplálkozásnak. A szőlő erősen szezonális gyümölcsünk, kötődik a vásárlók szokásaihoz. A kereskedelem meghatározza az értékesítés módját, a hálózatok rendre akcióznak, amely nem feltétlenül jó a termesztőknek, mert leverik az árakat.

-btj-

A cikk szerzője: Bálint Tóth János