Vajháton 1961-óta folyik a tejelő szarvasmarha tenyésztés, az induláskor magyar tarka fajtával dolgoztak. Az 1970-es évek második felében, több ütemben, több mint 800 fajtatiszta holstein-fríz vemhes üsző érkezett repülővel Amerikából és Hollandiából. A további tenyésztés alapját ez az állomány alapozta meg, illetve a magyar tarka fajta átalakító keresztezése. A mai állomány jelentős része 220 kódú, tiszta vérű holstein-fríz. Az akkori állami gazdaságokban gyakran alkalmazott Agrokomplex típusú istállók épültek 1981-ben. 7 épületben, egyenként 208 férőhellyel, 2x4x10 állásos fejőházzal működtek tovább. 2002 októberében épült a ma is használt DeLaval 2x32 állásos parallel Blue Diamond fejőház, amely egy nagyon előremutató építészeti megoldás volt. Ez a típus 2004-ben Európában az év fejőháza díjat nyerte el. Halász Tamás szerint a vajháti állatlétszám a határeset a döntésnél, hogy karusszel vagy parallel rendszerű fejőházat építsünk. „A karusszel rendszer az mindig egy fejőgépet jelent, a parallel az kettőt, probléma esetén itt egy oldalon még mehet a fejés. A parallel rendszernek viszont ez a 2x32 állás a maximális mérete, mert e fölött már nem lesz hatékony, a feltöltési idő hossza határozza meg a berendezés kapacitás kihasználtságát.” Vajháton 1580–1650 közti tehénlétszámot tenyésztenek, az elmúlt időszak beruházásainak célja az volt, hogy a fejőház legyen a szűk keresztmetszet, ezt elérték. „Amennyiben a jelenlegi fejőházat le kellene cserélni – bár 108 000 üzemóra után sincs jelenleg erre okunk, tökéletesen működik, nagyon jó szervizzel – mi is a roto rendszert fogjuk választani a jelenlegi fejt létszámunkhoz”.

2004 nagy változást hozott a Hód-Mezőgazda Zrt. életében, ekkor történt meg a cég privatizációja, menedzsment váltása. Ebben az időben 4 telephelyen helyezték el a szarvasmarha létszámot, ezt hozták össze 1 telephelyre, kihasználva az ÁTK pályázatok adta lehetőségeket. A döntés meghozatalában – a közgazdasági előnyök mellett – nyomós érv volt a minőségi munkaerővel való egyre nehezebb ellátása az állattenyésztési ágazatoknak. Vajháton ma szakosított telepről beszélünk, valamennyi korcsoportot egy helyen tartják, ami 3200–3300 darab szarvasmarhát jelent. 2008-ban az ÁTK-III pályázat keretében két új istálló épült, egyenként 638 férőhellyel, 185 cm hosszú és 120 cm széles pihenőboxokkal, amelyben kanadai matracokat helyeztek el. A pihenőboxok méretének kialakításakor a fő szempont a hosszú távú működtethetőség volt, hiszen a céltudatos tenyésztés során az állatok testmérete folyamatosan nőtt az elmúlt években. A pályázat része volt még a telepi úthálózat és a trágyarendszer korszerűsítése.

A következő pályázattal épültek meg a takarmánytárolók és került megvásárlásra az RMH etetőkocsi. A nagy tejtermelésű tehenek számára elengedhetetlen a precíz, pontos, jó minőségű TMR etetése. Az állatlétszám befolyásolja az etetőkocsi választást. 400–500 tehén ellátására már van önjáró kocsi, ez alatt a vontatott típusok a gazdaságosabbak. Az önjárók általában nagyobb űrméretűek – 1 m³ általában 300–400 kg takarmányt jelent –, így az etetések számától függően kell kiszámolni az optimális gépszükségletet. A nagyobb állománylétszámoknál az önjárók választása a gazdaságosabb, ha az alternatív választásnál szóba kerülő komplett szerelvény költségeit vizsgáljuk (vontató + kiosztó kocsi + silómaró egység + rakodógép) személyzettel együtt. A vontatott változatoknál a bemérések pontossága is elmarad az önjáróktól. „Amikor áttértünk az önjáró RMH kocsira a vontatottról, 1,0–1,5 kg-mal nőtt a tehenek szárazanyag-felvétele naponta, ami 2-3 literes tejtermelés-növekedést is eredményezhet. Ezenfelül gyors megtérülést garantál az 5% körüli tömegtakarmány megtakarítás is, hiszen ennyivel kevesebb veszteséggel kalkulálhatunk a rakodógépes betárolással szemben. Ez évi 25 000 tonna erjesztett takarmány esetén nagyon jelentős összeg.” – teszi hozzá Halász Tamás. Az izraeli fejlesztésű RMH etetőkocsi már egy professzionális gép a kategóriájában. A Vajháton üzemelő Mixellent típus a csúcsmodell, már 5 hidraulikakörrel van felszerelve, ez biztosítja a marófej, a keverő csigák állítható sebességét, a keverési idő programozhatóságát és a kijuttatás módját is változtatni lehet szükség szerint. A kocsi kormányozhatóságát segíti, hogy igény esetén mindkét tengelyen kormányzott kerekek vannak, ami lehetővé teszi a szűk fordulókon való sikeres áthaladást is. A gép tervezői nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy a berendezés képes legyen meggátolni a komponensek „túltárolását” és maximálisan segítse a kezelők munkáját. Minden komponens betárolásánál és a kiosztásnál is 20 kg pontosságot követelnek meg, ez 1-2%-ot jelent. A telepvezető feladata a takarmányozás ellenőrzése, mint az egyik legfontosabb tényező a tejtermelés szempontjából.

Gyakran elhangzó kérdés: hogy épül fel egy nagy tejtermelő telep irányító menedzsmentje? Vajháton a telepvezető alatt műszakvezetők dolgoznak, akik egy adott területért felelnek, a következő megbontásban. 1. felügyeli az elletőt és borjúnevelést, 2. felel a növendéknevelésért, és a RISKA telepirányítási program adatbázisáért, 3. a fejőház munkaszervezésért felelős, 4. a fejőházi visszaellenőrzéseket végzi, az ALPRO rendszer adatbázisát ellenőrzi, a csoportosításhoz ad információkat, a tejértékesítést felügyeli, 5. a gépek, berendezések üzemelését ellenőrzi, a használt takarmány alapanyagok készleteit figyeli, 6. készletkezelő (alkatrészek, műszaki segédanyagok), anyagbeszerző, a 4 fős karbantartó csapatot irányítja. Az állategészségügy egy állatorvossal, két szaksegéddel és két és fél inszeminátorral a telepvezető közvetlen irányítása alá tartozik.

A tenyésztésért, a genetikai előrehaladásért az állattenyésztési igazgató felel. Fekete Balázs végzi a célpárosítást, kiválasztja a megfelelő bikákat, és nyomon követi az utódok küllemi bírálatát és termelését. 

A takarmányozás sokat változott az utóbbi években. A Tisza-parti vízállásos részeken szinte szükségből kezdődött az olaszperje termesztése. Gyorsan beigazolódott, hogy jó alternatívát jelentenek a gabonaszenázsok, az egyre kockázatosabb kukoricával szemben. A termesztés biztonsága mellett a szaporodásbiológiára gyakorolt hatásuk is kedvező. Törekednek arra, hogy nagy mennyiségű szenázst etethessenek egész éven át. A betakarításkor eddig csak heterofermentatív készítményeket használtak, az idén kísérleti jelleggel kipróbálják a homofermentatív tartósítószereket is. Rozsszenázst a tavalyi évben készítettek először, nagyon jók a tapasztalatuk vele. Az olaszperje és lucerna kombinációval az volt a legnagyobb baj, hogy azonos az érésidejük. Amennyiben kiváló minőségben szeretnék betakarítani a két növényt, szinte egy időben kell hozzákezdeni, ráadásul 1000 hektáron. Így a rozs, a lucerna egy részének helyére kerül a vetéstervbe. „Takarmányozási szempontból az olaszperje szenázsnak nincs párja. Magas beltartalom, kitűnő emészthetőség és tág betakaríthatósági időintervallum jellemzi.” A rozsnál is a betakarítás idejének meghatározása a legnagyobb kihívás, nagyon rövid idő áll rendelkezésre az optimális beltartalom elérésére (6–9 cm hasban kalász állapot). A lucernából, a szenázs mellett évi 1500–2000 tonna szénát, valamint 600–800 tonna réti szénát is készítenek. A legelők egy részét a Charolais törzstenyészet legeltetésére használják. Húsmarhával 2012 májusától foglalkozik a gazdaság, tenyészüsző és -bika előállítást végeznek.  

A betakarítási munkákat 24 órában kell végezni, hogy minél előbb biztonságban tudják az éves takarmányszükségletet. A szenázsoknál a magas hamutartalom elkerülése végett 8–12 cm vágásmagasságot kell tartani és a felszedésnél a 30% szárazanyag-tartalomra kell törekedni. A szársértés és a szőnyegre terített kaszálás segít rövidíteni a száradási időt. A tömörítéshez mindenképpen tömörítő hengereket kell használni. A CLAAS gépek végzik a szálas- és kukorica betakarítást, az idén fog érkezni az a CLAAS Jaguar 950-es, amelyik már fel lesz szerelve az új szemroppantó technológiával. A területek darabolódása miatt most visszalépés fog történni a traktorlóerő-igényekben, a 140–200 LE közti traktorokra kell cserélni a 300 LE feletti kategóriákat, rontva a gazdálkodás hatékonyságát.

Fontos kiemelni a tömegtakarmányok folyamatos laboratóriumi vizsgálatát, ami a betakarításkor kezdődik, és havonta megismétlik valamennyi etetett komponensnél. Az ÁT Kft. laboratóriumában végzik el a vizsgálatokat, az eredmények alapján újra optimalizálják a receptúrákat. Az abraktakarmányokat saját takarmánykeverőben állítják elő (Hódmix), a saját receptúráik alapján. Input oldalról csak paneleket és alapanyagokat vásárolnak és maguk készítik a saját felhasználásra kerülő takarmányokat, és a Hódmix márkanéven piacra kerülő termékeket.

A nagy tejtermelésű tehenek fehérjeellátásához sem vásárolnak védett fehérje készítményeket. Több éve szoros kapcsolatban állnak Európa vezető növényi alkaloida előállító cégével. Termékeik tesztelésében és fejlesztésében is aktívan részt vesznek. Több nagyüzemi kísérletet hajtottak végre közösen. A tehenészetben tesztelt termékek így megtalálhatóak a pertnereiknek kínált Hódmix termékekben is. Az első terméküket a borjak felnevelésében használták – vízoldékony alkaloidákat adagolva a csírátlanított teljes tejhez –, drasztikusan csökkentve az elhullást az itatásos korcsoportban. Az elmúlt években 1,8–2,5% közti az éves borjúelhullás Vajháton 800–850 g/nap súlygyarapodás mellett. Mind a borjúindító, mind a borjúnevelő tápban megtalálható ez a növényi formula, 6 hónapos korig. Jelentősen csökken a hasmenéses és a légzőszervi megbetegedések száma a felnevelés során. A következő készítményt az ellés előtti tehenek kapják, ez antioxidáns hatású és a máj regenerálódását segíti elő. A tejtermelés időszakában egy harmadik típusú növényi alkaloida keveréket alkalmaznak, ami bendővédetté teszi a takarmányadag keményítő és az aminosavak egy részét. Tapasztalati úton már ismert, hogy a receptúrák készítésekor milyen fehérjemérleghez milyen tejkarbamid értéket várhatunk, s ehhez hány gramm/tehén alkaloida keveréket kell adagolni. Az indulást követő két hónap múlva már minden csoportnál a tehenek 90%-a egyensúlyt mutatott az ÁT Kft. karbamid értékelő rendszerében. A tesztidőszak utáni teljes évben kb. 50 millió forint megtakarítást hozott ez a takarmányozási módszer a védett fehérje alapanyagok teljes elhagyásával. Természetesen a megtakarítás mértékét a védett fehérjehordozók piaci árának változása befolyásolja.

Stabilizált élő élesztőt valamennyi tehéncsoportban etetnek, az anaerob bendőviszonyok fenntartása érdekében. Az előkészítő adagban 40 Mrd élőcsírát, az ellést követő néhány napban 100–200 Mrd, a termelő csoportokban 20–30 Mrd, a laktáció végén 10 Mrd élőcsírát adnak a teheneknek naponta. Az elléskor 20–30 liter drench-et kap minden tehén, amibe a Hódmix Start saját terméküket, valamint propilén-glikolt kevernek langyos vízbe. Következő nap reggel már nyakfogó segítségével, szondán keresztül kapják meg még egyszer ugyanezt a keveréket az állatok. Szükség esetén a harmadik napon is megismétlik a drenchelést.

A takarmányozás hatékonyságát rendszeresen ellenőrzik, havonta a bélsár átmosásával, a TMR szitaanalízisét hetente végzik el.

A takarmányozás mellett a másik nagyon fontos terület a szaporodásbiológiai menedzsment. Az első, megtalálni az ivarzó tehenet. Ivarzás-megfigyelő ember alkalmazásával csak 65%-át lehet felderíteni a termékenyítésre alkalmas egyedeknek. „A mindenki keresi a telepen az ivarzó teheneket, abból sem lesz semmi.” Amerikában ezt nagyon jól csinálják, protokoll rendszereket állítanak fel, amelyben pontosan tudja mindenki, mikor, mi a feladata, ezt leírják és dokumentálják. Ebben a tehenészetben a „krétázás” néven ismert ivarzásjelző módszert alkalmazzák. Mindegyik inszeminátor részt vett vagy amerikai, vagy magyar tréningen, ahol ezt a módszert elsajátították, begyakorolták. A szaporodásbiológia első lépése a gyors méhinvolúció. A kezelést szakemberre kell bízni, és 20-21 napig rendszeresen, a telepre adaptált protokoll szerint kell végezni. Amennyiben az ellés után a méh visszaalakulása rendben lezajlott, az esetek nagy részében a spontán ivarzások is beindulnak. Számos jól működő módszer ismert. Izraelben ellés után 60 napig a tehénhez, 90 napig az üszőhöz nem nyúlnak. Magyarországon is van tehenészet, ahol ezt az önkéntes várakozási időket követik az első inszeminálással, és nagyon jó két ellés közti időt érnek el. Vajháton 55 napos önkéntes várakozási idővel dolgoznak. Azokat a teheneket, amelyek ez ideig nem ivarzanak, azonnal hormonkezeléssel indítják. A fellelt képletnek megfelelően, ha sárgatest van PG, ha nincs sárgatest GnRH. Az átlagos első termékenyítés ideje 62 nap. A vemhesség vizsgálatot ultrahanggal 30 naposan vizsgálja egy szaporodásbiológus állatorvos, a nem vemhes teheneket azonnal kezeli, indítja. 

Az állategészségügyi státusz fontos eleme a lábvég-megbetegedések elkerülése. Évente kétszer állományszintű körmölést és minden munkanap 15%-os rézgálic oldattal lábfürösztést végeznek. A klasszikus Mortellaro-betegséget így kézben lehet tartani. A különböző kórokozóktól való mentesítése a telepeknek gyakran felmerülő kérdés a szakemberek között. Számos tehenészet, így a vajháti is küzd a Staphilococcus aureus, a Prothotheca fajok, a sarjadzó gombák okozta problémákkal. Más farmokon a Paratuberculozis, vagy a már említett Mortellaro okoz jelentős károkat. Halász Tamás véleménye szerint a megelőzés a legfontosabb, idegen tenyészetből csak nagyon komoly okkal hozzunk állatokat. Amennyiben bekerült az állományba a nem kívánatos kórokozó, a minél gyorsabb reagálás a legfontosabb. A St. aureus miatt az elsőborjasok tejét, amíg a státusza nem ismert, nem ihatja a borja. Minden elsőborjas állattól, klinikai tőgygyulladást mutató és az összes apasztott tehéntől tejmintát vesznek és heti gyakorisággal, laboratóriumban ellenőrzik a benne lévő kórokozókat. Az St. aureus azért is veszélyes, mert nem minden stádiumban mutatható ki, annak ellenére, hogy fertőz. Ezért szükséges a gyakori kontroll. A pozitív állatok egy külön csoportba kerülnek, utolsóként mennek fejésre, a fejők kesztyűt cserélnek és minden állat után a fejőkelyheket jódos szerrel elmossák.

A fejéskor használt előmártóval szembeni elsődleges követelmény, hogy tisztítson. A habosodó készítményeket preferálják, mert a nagyobb felület miatt jobban tisztítanak és a tapasztalat szerint gazdaságosabb a használatuk. A száraz előkészítéssel „z” hajtogatású kétrétegű papírtörlővel tisztítják meg a tőgybimbókat. Az utófürösztőknél több kísérlet után a „klasszikus” minimum 3–5000 ppm jód és 12% glicerin- és allantoin (bőrápolók) tartalmú termékeket versenyeztetik, és ár alapon döntenek.

Közismert, hogy a Hód-Mezőgazda Zrt. tagja az Alföldi Tej Értékesítő és Beszerző Kft.-nek, mint a legnagyobb termelői tulajdonban lévő tejfeldolgozó üzemnek. A kereskedelmi igazgató véleménye szerint a tejpiac jelenlegi helyzete teljesen kiszámíthatatlan. Látható, hogy ömlik be az országba az import tej, a 18%-os áfa a régióban a legmagasabb, az EU-kvóta eltörlése is szerencsétlen időpontban szakadt rá az európai tejtermelőkre. Az is egyértelmű, a multinacionális kereskedelmi láncok a magyar tejet negatívan pozícionálják, nagyon nyomott áron vásárolják fel a magyar tejfeldolgozóktól és óriási árréssel teszik ki a polcokra. Így az árérzékeny magyar vásárló az olcsóbb készítményeket fogja preferálni. A termelői összefogás Magyarországon gyenge, vannak a Tejtermék Tanács szervezésében demonstrációs próbálkozások a figyelem felkeltésére, de a kívánt hatást nem érték el. A tejtermelőknek ma egyetlen esélye van túlélni valahogy ezt a helyzetet.” Az Alföldi Tej, mint a termelői csoport tulajdonolta feldolgozó, egy kockázati tényezőt kiszűr. A fogyasztó és a tejtermelő között mindig van egy feldolgozó és egy kereskedő. Egy konfliktusforrást – a termelő és feldolgozó között – így ki lehet küszöbölni. Hosszú távon vizsgálva a folyamatokat, az Alföldi Tej tagjaként a termelők pozitív szaldót tudtak elkönyvelni a nem termelői csoporthoz tartozókkal szemben. A tej átvételi árát havonta határozza meg a gyár vezetése a piaci és a termelési viszonyokat figyelembe véve. A tulajdonos tagokat azonban a tej átvételi árán kívül a feldolgozóüzem eredményéből osztalék is megilletheti, amikor eljön annak az ideje, hogy osztalékot lehet osztani. A termelői csoporthoz tartozás, a szövetkezés mindenképpen csökkenti a tejtermelők sebezhetőségét. Az Alföldi Tej jelentős beruházásokat végzett eddig is és  tervez a jövőben is azért, hogy a tagjai által megtermelt tejet mind fel tudja dolgozni és versenyképes termék formájában a piacra juttatni.

A beruházási kedv, ami a szarvasmarha telepi fejlesztéseket érinti, jelenleg nulla. Már a második olyan évet éljük, amikor a tejtermelők jelentős veszteségeket szenvednek el. A pályázatok a kisüzemekre vannak szabva, a magyar tejtermelés zömét viszont a nagyüzemek adják. Azt még nem látjuk, hogy a tehénállomány milyen „úton” fog a nagy telepekről a kisüzemekbe átjutni. Amennyiben létezik egyáltalán ez az út! A nagyüzemek szaktudását biztosan nem lehet átadni egy családi gazdaságnak. Vélhetően jelentősen csökken majd az élelmiszer-előállítás hatékonysága, ezzel együtt jelentős árrobbanást idézhet elő. Az élelmiszer alapanyagok minősége kritikus szintet fog elérni! A nagyüzem ellenes környezetet tovább erősíti a földbirtok politika, ami támogatja az állatállománnyal rendelkező gazdaságok alól a földek eladását. A nagyüzemi szarvasmarha telepek vezetői a következő években is folyamatos improvizációra lesznek kényszerítve, s ez az ágazat sajátosságait figyelembe véve életveszélyes.

„Ez nem brojler, ahol 30 naponta eldönthető, hogy megyek tovább, vagy leállok. Az idén még a vajháti telep melletti legelőket használhatják az üszők, kihasználva a legeltetés biológiai előnyeit. 55 év után jövőre ezt már a Hód-Mezőgazda Zrt. állatai nem tehetik meg…!”

-an-

A cikk szerzője: Agro Napló