Mindezek nehezítik az aratását, amely megfelelő adapter, ill. vágóasztal kiegészítők hiányában hagyományos gabona vágóasztallal történő betakarítás (kombájnolás) esetén jelentős veszteségekkel jár. A repce egyenetlen érése érésgyorsítók és mesterséges állományszárítással (deszikkálással) kompenzálható. Ezt a műveletet, a becők 2/3 részének aranysárga elszíneződése és a mag 25–30%-os nedvességtartalmánál – a betakarításra tervezett időpont előtt egy héttel – célszerű elvégezni, amely kontakt perzselő hatású szerek (Reglone, Roundup, Zopp stb.) kipermetezésével jár. A növényvédő szereket forgalmazók a becők idő előtti kinyílását korlátozó bevonatos szereket is ajánlanak, amely a deszikkálással egy menetben juttathatók ki, ezzel is csökkenthető a magok kipergése.

A repce kombájnos betakarítása hagyományos gabona vágóasztalokkal

A repce aratását a deszikkálást követően egy hét múlva, vagy természetes érés és száradás után a magok 10–12%-os nedvességtartalmánál szabad megkezdeni. Ha véletlenül túlszáradt az állomány, éjszakai aratásra kell berendezkedni. Erre a célra megfelelő kiegészítőkkel jól megfelelnek a hagyományos gabona arató-cséplő gépek. A repce kombájnolása során a veszteségek túlnyomó része (közel 100%-a) az aratórészeknél keletkezik. A változtatás nélküli gabona vágóasztalokkal végzett betakarítás során az aratószerkezet a lábon álló (esetleg dőlt) terményt a repceszár alsó elágazásának magasságában vágja le, hogy minél kisebb mennyiségű szalmával kerüljön termés a kombájn cséplőrészébe. Az alternáló kaszaszerkezet vágó-rezgető mozgása, a motolla és az összehordó csiga együttes ütő és behúzó hatása következtében a becők kinyílnak, a magok kiperegnek és egy részük a talajra hull, jelentős veszteséget okozva ezáltal. Ezt csak fokozza, hogy a repce szára az esetek többségében kuszált és összefonódott, ill. megdőlt, amelyet a vágóasztal rendválasztó kúpjai csak jelentős veszteséggel tudnak szétválasztani. A hagyományos gabonavágó asztalokkal csak jelentős (12–15%-os) veszteségek mellett végezhető a repce aratása. A veszteségek csökkentésére a kombájn- és adaptergyártók különféle kiegészítő felszereléseket és átalakító készleteket, ill. speciális repce betakarító vágóasztalokat kínálnak a kombájnokhoz.

Gabona vágóasztal átalakító repcebetakarító szerelékek

A kombájngyártók és erre szakosodott adaptergyártók is kínálnak a gabona vágóasztalokra felszerelhető alternáló rendválasztó repcevágó oldalkaszákat, amelyekkel az összekuszálódott repceszárak elvághatók, csökkenthetők ezáltal a pergési veszteségek és a vágóasztal eltömődések, folyamatosabbá válik a kombájn munkája. A gabona vágóasztal egy (általában a fogásvétel szempontjából kedvezőbb jobb), vagy két oldalára függőlegesen felszerelhető rendválasztó repcekaszák, a vágóasztalról mechanikusan, vagy külön hidrosztatikusan, ill. elektromotorral hajtott alternáló kaszaszerkezetek, 120–150 cm hosszúak és 70–80 mm-es lökethosszal dolgoznak. Éles hosszított pengéikkel elvágják a repce szárát, elősegítik a repce vágóasztalra jutását és megakadályozzák a száraknak a motolla tengelyére történő felcsavarodását. Természetesen ezek is okoznak pergési veszteséget, amely azonban csak 1-2% között alakul. Ezek a berendezések megtalálhatók a CLAAS, a Bächt, Deutz-Fahr, a Biso, a Cressoni, a Geringhoff, a Perarol, a Zürn, a Ziegler és a Sauerburger kínálatában. Az oldalkaszák a függőleges kaszatartóból, a kettős ujjnélküli kaszagerendelyből, az alternáló kaszahajtásból, a biztonsági tengelykapcsolóból és meghajtó hidro-, vagy elektromotorból, ill. mechanikus hajtás esetén ékszíjtárcsából épülnek fel. (Ez utóbbi manapság már ritkának számít). A kaszasíneken 105 mm széles recés élű kaszapengék találhatók (2x18-22 db). A kasza alternáló mozgását excenteres hajtómű hozza létre, amelynek behajtó tengelyéhez rugalmas, oldható tengelykapcsolón keresztül csatlakozik a hidraulikus, vagy elektromos hajtómotor. A meghajtó egységek teljesítménye 400 és 800 watt között változik. Az elektromotoros meghajtásnál 12 Voltos 400 wattos, vagy 24 Voltos 750 wattos motorokat alkalmaznak a kombájn elektromos hálózatának függvényében, amelyek áramfelvétele 25, ill. 40 amper. Egyes kaszák magassága a repceállomány magasságához igazítottan állítható. A repce oldalkaszák felszerelése a gabona vágóasztalokra a csatlakozások megfelelő kiépítettsége esetén legfeljebb 1-2 órát vesz igénybe. A repce oldalkaszák 500 ezer és 1 millió Ft közötti áron szerezhetők be. Legdrágábbak a hidromotoros hajtásúak, azoknál 20–25%-kal olcsóbbak az elektromotoros kaszák és akár 50–60%-kal is kedvezőbb az áruk a mechanikus hajtásúakénak. A repce oldalkaszák a legtöbb különböző munkaszélességű és hajtású gabona vágóasztalokhoz beszerezhetők, 3,6 méteres munkaszélességtől egészen a 12,5 méteres munkaszélességig, függetlenül azok gyártójától. A hagyományos gabona vágóasztalok mások fontos átalakító egysége a vágóasztal felületének (a kasza és az összehordó csiga közötti távolság) megnövelésére szolgáló fenéklemez toldatok, amelyek utólag szerelhetők fel a vágóasztalokra, ezáltal nagyobb felület áll rendelkezésre a levágott és az asztalra döntött repcenövény fogadására. Csökkenthető a motollaterelő munkája, kisebb agresszivitással hordja középre a ferdefelhordóhoz a gyűjtőcsiga a terményt és kevesebb mag hull ezáltal ki a vágóasztalról a földre. A vágóasztaltoldatok vágóasztal specifikus kialakításúak, azaz a vágóasztal márkájától, munkaszélességétől és hajtásrendszerétől függőek. Az asztaltoldat a vágóasztalt előrefelé 700–1000 mm-rel meghosszabbítja. Ennyivel előrébb kerül a vágóasztal alternáló kasza szerkezete a csigához képest, megnövekszik a lekaszált repcenövény fogadó felülete, csökken a motolla és a gyűjtőcsiga agresszivitása. Az asztaltoldatok erősített vázzal rászerelt, egy- vagy két repce oldalkaszával és komplex hajtásrendszerrel készülnek, hogy egyszerűen minél kevesebb szereléssel legyenek csatlakoztathatók a hagyományos vágóasztalhoz. A vágóasztaltoldatok általában a 3,6 és 12,5 m közötti munkaszélességű vágóasztalokhoz vásárolhatók meg. Gyakori, hogy a vágóasztal központi hajtóművére telepített hidraulikaszivattyú működteti az oldalkaszák hidromotoros hajtásait. Egyes típusoknál a kaszahajtások ki- és bekapcsolható hajtásrendszerrel rendelkeznek. Az asztaltoldat és az oldalkaszák csavarkötésekkel csatlakoznak a vágóasztalhoz az egyszerű szerelhetőség végett. A vágóasztaltoldatok gyártói között a legtöbb repce oldalkasza gyártó megtalálható.

Vario vágóasztalok

A vágóasztal fogadó felületének meghosszabbítása a más csépelhető növények betakarításánál is előnyökkel jár, ezért több arató-cséplő gép gyártó is (CLAAS, Deutz-Fahr, CASE IH, Fendt, John Deere, MF, New Holland stb.) kínál már ún. „vario” vágóasztalokat, amelyek felülete gyári konstrukciós kialakításban a kombájn vezetőfülkéjéből általában 170 mm-től akár 800 mm-rel is megnövelhető (azaz a kaszaszerkezet előre tolható). Egy részüknél a fokozatmentes állítással – akár menet közben is – az aratásra kerülő növényállomány magasságának arányában végezhető a beállítás és csökkenthetők az aratási veszteségek. A repcebetakarításhoz a „vario” vágóasztalokhoz értelemszerűen nincs szükség vágóasztaltoldatra, hisz azt maga a Vario vágóasztal biztosítja, de azokat is fel kell szerelni oldalkaszákkal a veszteségek csökkentése érdekében.

Szállítószalagos vágóasztalok

Ugyancsak számottevően csökkenthető a repcebetakarítás aratási vesztesége szállítószalagokkal felszerelt („ponyvás”, „szállítóhevederes”) vágóasztalokkal (Max Flow, Power Flow, Premium Flow, TriFlex stb.). Ezeknél a kaszagerendely és a gyűjtőcsiga közé hossz/vagy keresztirányban mozgó szállítószalag kerül beépítésre. Ezzel megnő a kasza és csiga közötti távolság és a vágóasztal aktív felülete. A kaszaszerkezet által levágott termény többnyire rendezett formában a szállítószalagra kerül. A szalagokon anyagtovábbító bordák, vagy lécek találhatók, amelynek segítségével a hosszirányban beépített szalagok az összehordó csigának adják tovább a terményt, amely azt a kombájn ferdefelhordójára, a keresztirányba beépített és mozgó szalagok pedig közvetlenül középre hordják, ahol egy rövid adagolócsiga juttatja tovább azt a ferdefelhordóra. A szalagok sebessége fokozatmentesen állítható. A hosszirányban beépített, hátrafelé szállító szalagok 4–9 db, azonos munkaszélességű tagokból épülnek fel, a hosszuk 60 és 80 cm között változik. A keresztirányba beépített, középre hordó szalagok munkaszélessége 90 és 106 cm közötti hosszúságúak, a vágóasztal munkaszélessége arányában változik. Az előttük dolgozó kaszaszerkezetek merev, vagy flexibilis gerendellyel készülnek, amelyek 1080–1300 vágás/min frekvenciával dolgoznak. Nagyon dőlt repceállományban kalászemelők használata is indokolt lehet. Mindkét szalagos megoldásnak az előnye, hogy nagyobb felületen történik a lekaszált repce fogadása és sokkal kíméletesebb annak a ferde felhordóra juttatása, ezért kisebb pergési veszteséggel dolgoznak, ill. az esetlegesen a csiga és a motolla által kipergetett szemek nem a földre, hanem szalagokra és onnan a ferdefelhordóra kerülnek. A szalagos vágóasztaloknak a további előnye, hogy nagyobb munkasebességgel üzemeltethetők, ezáltal nagyobb lehet a kombájn betakarítási teljesítménye is. A szállítószalagos vágóasztalokat is fel kell szerelni a repcebetakarításhoz oldalkaszákkal.

A terelő motolla beállítása

A repce betakarításánál a motolla beállítására különösen oda kell figyelni, mert jelentős pergésveszteséget okozhat. A motolla kerületi sebességét úgy kell beállítani, hogy 1,1–1,3 szorosa legyen a haladási sebességnek, a magasságát pedig, hogy éppen csak érintse a repcét, minimálisan hatoljon be az állományba, fésülő mozdulatokkal rásegítve támassza meg a növényt és döntse azt a vágóasztalra. Dőlt állományban a dőlés irányával szemben haladva a motolla használata mellőzhető is. Az aratórész felkészítésénél figyelemmel kell lenni arra is, hogy csak hibátlan éles kaszapengékkel felszerelt kaszaszerkezettel lehet tökéletesen levágni a repcét.

Beállítások a cséplőszerkezeten 

A megfelelően beérett és mesterségesen leszárított szalmájú repce kis veszteség mellett könnyen csépelhető. A cséplődobnál nagyobb dob-kosár hézag beállítása és a dob fordulatszámának csökkentése szükséges. Erre vonatkozó adatok az egyes típusok esetében a kombájnok kezelési és üzemeltetési utasításai között megtalálhatók. Nagyobb fordulatszámnál, különösen ha nedvesebb a repceszár, a dob összetömöríti (paplanhatás) és belepréseli a szárak közé a magokat, amely jelentős többletmunkát ad a szalmarázóknak. A magtisztító szerkezetnél a rosták megválasztására, a rosták nyitására és főleg a szelelő légmennyiség mennyiségének megválasztására kell odafigyelni. Az erős szél ugyanis könnyen kifújja a pelyvával együtt a könnyű repcemagokat is.

Dr. Hajdú József

A cikk szerzője: Dr. Hajdú József