– Professzor Asszony, hol tart a Corvinus Almanemesítési Program?

– Az államilag elismert fajták köre az utóbbi években négy újabb multirezisztens (ventúriás varasodásra rezisztens, valamint almalisztharmattal és tűzelhalással szemben ellenálló vagy toleráns) fajtával bővült, ezek a Hesztia, az Artemisz, a Rosmerta és a Cordelia. Ezeket a fajtákat a SZIE Budai Campusán, a közelmúltban átnevezett Budapesti Corvinus Egyetem Gyümölcstermő Növények Tanszékén nemesítették. Az alma főbb betegségeivel szemben ellenálló fajták lehetővé teszik a korszerű, környezetkímélő termesztéstechnológia alkalmazását.

Az almanemesítési program legfontosabb célja a rezisztencia megteremtése. Fajtáink között szerepel több, amelyek ajánlottak integrált termesztésre. Magyarországon változatlanul a Jonathan fajtakör a legnépszerűbb, csakhogy betegségekre fogékony, addig a világfajták közül például a Red Delicious klónok toleránsak bizonyos betegségek ellen, ezáltal kevesebb költséggel termeszthetőek. Két édes ízű fajtajelöltünk, a Rodonit és a Karneol jó ellenállóságot mutat a lisztharmat és a tűzelhalás ellen, az előbbit a Gála klónok leváltására ajánlom. A Karneol kissé hosszúkás alakja a Glosterre hasonlít, szeptember végén szedhető. A Rodonit akár három hétig a fán tartható, hibája, hogy túlkötésre hajlamos. Mindkét fajta toleráns a varasodással szemben. A nemesítés során nagyon sok almát elvetettem, végül olyan szülőkre leltem, amelyek lombja ugyan fertőződött, de a gyümölcs nem! A Karneol hordoz egy olyan gént, ami szabályozza a varasodás toleranciát. Fajtáink mindegyike normál hűtőtárolóban jól tárolhatóak, a kutatás következő lépéseként teszteljük a modern tárolásukat, most tervezzük a kutatás programját.

– A fogyasztók szemében a magyar alma kiváló ízű, tetszetős, de legalább ilyen fontos elvárás a gazdaságos termeszthetősége, manipulálhatósága. Ez utóbbi mutatókat is teljesítik?

– Az újonnan telepített fajták, legyen az hazai, akár külföldi, nagyon jó termőképességgel rendelkeznek, ma nagyon kevés olyan fajtát ültetnek, amelyeknek kicsi a termőképessége. Magyarországon a jellemzően M 9-es alanyra oltott, és precíziós technológiával gondozott ültetvények esetében általában nem gond a termőképesség. A kutatásunk kiterjed a fajták termőre fordulásának a vizsgálatára is, egyes fajtáink a harmadik, sőt a második évtől teremnek.

– A termésből mekkora az aránya az első osztályú, étkezési almának?

– Ez részben technológia, részben fajtafüggő. Egyes fajok virágcsomónként egy darab gyümölcsöt nevelnek, a legtöbb fajta esetében a termést szabályozni kell metszéssel vagy hormonális kezeléssel. Régen úgy tanítottam az egyetemen, a fogyasztó szemmel vásárol. A legújabb vásárlói kutatások azonban arról számolnak be, hogy a széles kínálat miatt a vásárlók döntésében elsőként az íz számít! A termelőknek olyan különleges ízeket kell felkínálniuk, amire a fogyasztó felfigyel. De ne csak jó ízű legyen egy alma, mint például a Jonagold, legyen benne valami további különlegesség, amiért visszatér a fogyasztó. A varasodásra rezisztens fajták forrása a vadfajokra vezethető vissza, s ha jól választunk, találunk érdekességet az alma ízében. A mi Cordeliánk vagy a vörös húsú fajtajelöltünk például ilyen. Valamikor sokat beszéltünk az alma „divatjáról”. Hol a sárga, hol a piros volt divatos, később a zöld, napjainkban pedig sorra jelennek meg az újabb színkülönlegességek. A Goldennél sokáig előnytelen volt a napbarnított felület, ma éppen a bronzos pírral rendelkező újdonság a népszerű. A vevő számára első tehát az íz, de fontos elvárás, hogy az alma legyen tetszetős, húsa roppanó és lédús, és persze számít a gyümölcs mérete is.
Ez utóbbiban nem egységes az elvárás a világban, például Ázsiában és Észak-Amerika országaiban inkább keresik a nagyméretű, hatalmas almát, Európában az extra méret mellett népszerű a közepes, ezzel szemben az úgynevezett „suli” almaként az aprót kínálják.

– E szerint egy kutatónak illik figyelnie a generációk igényére is?

– Az idősek, illetve a fogyasztók nagyobb csoportja hazánkban a Jonathánt keresik, a plázák közönsége a címkézett világfajtákból választ magasabb arányban. Igen, kell figyelni a generációk elvárásaira, a fogyasztók igényére. Az idősek emlegetik a szájban szinte olvadó Pamuk fajtát. Ha egy nemesítő sok fajtát tud felkínálni a kertészeknek, a különböző almák megjelennek az ültetvényekben, annak eredményeként egy széles kínálatból válogathat a vásárló. A Jonathánt én is kóstoltattam diákjaim körében, őket már nem ragadja el, más ízélményt adó almát keresnek.

– Olvastam, a világ almatermesztésében beszűkült a fajtahasználat. Lényegében öt almafajta uralja a piacot. Hazánkban a Jonathan mellett tíz-tíz százalékkal szerepel az Idared, Golden, Starking. Hogyan lehetne változtatni a hazai fajtakínálaton?

– A nemesítők kezdeményezték több országban, közte Magyarországon, hogy szülőfajtaként jobban támaszkodjunk térségünk fajtáira, változtassunk az egysíkúságon. A legtöbb ország önálló fajtahasználatra törekszik, s e törekvések egyik érdekessége, hogy például az USA-ban Washington állam más új almákat akar köztermesztésbe vonni, mint New York állam. Mindkét államban kertészetek százai vesznek részt az új fajtajelöltek kipróbálásában és bevezetésében. Az egyetemi kutatásokban mi is támaszkodunk a kárpát-medencei fajtákra.

– Az új fajták esetében említette a gyors termőre fordulást. Mennyire könnyű és stabil a termeszthetőségük?

– A kutatás során jellemzően M 9-es alanyokra oltottunk nemes újdonságokat, de vizsgáltuk erősebb alanyokon is. Nyilván egy sívó homoktalajon más alanyt kell választani, mint a jó termőterületeken. Az M 9-es és MM 106-os alanyra oltott hibrideket kiadtuk termesztőknek, akik szuper és normál orsós koronaformát kialakító termesztést követnek. A zalai ültetvényben a szuperorsós alma már a második évben nagy termést hozott. Fontos a kerti bemutató, odahívjuk a kertészeket, nézzék meg. A termeszthetőség kiemelt feltétele a porzás, fagytűrő képesség, fajtatársítás. Az almafajták megfelelő fajtatársítása a sikeres termesztés egyik fontos kritériuma. Az alma gyakorlatilag önmeddő, annak ellenére, hogy van néhány olyan fajta, melynek virágait kismértékű öntermékenyülés jellemzi. Egy fajtatársítási terv elkészítéséhez több tényezőt kell összehangolni, ehhez ismerni kell a fajták ploiditását, virágzási idejét, S-genotípusát, mert ezek határozzák meg a gyümölcskötődés mértékét. Előnyös, ha a társítandó fajták szüreti ideje, agrotechnikai igénye hasonló. A varasodás rezisztens fajtáink mellé a külföldi varasodás rezisztens fajták is javasolhatók pollenadónak. A ventúriás varasodással szemben ellenálló fajták társítása során ügyelnünk kell a genetikailag vegyes ültetvények létrehozására. Az azonos rezisztenciagén által meghatározott ellenállóságot a kórokozó könnyebben áttöri, így az addig ellenálló fajták fogékonnyá válhatnak. Az ültetvényekbe ezért érdemes úgy megválasztani a fajtákat, hogy ellenállóságuk eltérő genetikai hátterű legyen. A mi fajtáink többek között ezért is figyelemre méltóak.

– Miért fontos a minőségi almatermesztésben a modern termesztéstechnológia?

– Kérdés, a kertészek milyen piacokon akarnak érvényesülni, mert különbséget kell tenni a kereskedelmi láncok igényei, a helyi kispiacok, az export és a biotermesztés között. A termesztési módokat befolyásolja a tőkeerősség, de aki jól akarja csinálni, az modern eljárásokat követ. A termeszthetőségi kísérletünkben részt vevő egyik ültetvény gazdája egyszerre három szakértő véleményére támaszkodik, hogy megfelelő víz- és tápanyag jusson a fáknak, illetve milyen fitotechnikai és növényvédelmi lépéseket kövessen. Egy mai telepítésű ültetvény esetében elvárt az öntözés, a jégháló, fagyvédelem.

– Vizsgálták a termesztés költségeit is?

– Fő célunk a betegség ellenálló fajták nemesítése, ennek egyik eredménye, hogy az ellenálló képesség fokozásával jelentősen csökkenthető a növényápolás költsége. Az alma esetében nem ismert eljárás a növényvédelem teljes hiánya, de kiszámíttattam a soroksári kísérleti telep munkatársaival a rezisztens almák gondozásának költségeit, ami összevetve másokkal, 60–70 százalékkal kevesebb volt. 

– Vizsgálják-e az egyetemen a körte ellenálló képességét is?  

– Korábban Gyuró Ferenc professzor és Nyéki József, a közelmúltig pedig Göndör Józsefné vizsgálta a körte ökológiai igénye mellett szaporítási lehetőségeit, fajtahasználatát, művelési rendszereit, az ültetvények létesítésének és termesztéstechnológiájának legújabb módszereit, növényvédelmét, ellenálló képességét. Jelenleg nem tudok róla, hogy hazánkban folyna nemesítés. A Nébih fajtagyűjteményében szerepel több értékes orosz és ukrán körtefajta, érdemes lenne felkarolni. Magyarországon néhány nagyobb termesztő körzetben termelnek Bosc kobak, Vilmos valamint Packham's Triumph körtét, Zalában, Somogyban, Bodrogközben és Szatmárban. Csak nyernénk vele, ha behoznánk néhány bizonyított világfajtát, például Concorde fajtát, az olaszok újabb fajtáit, például a sikerfajtának tekinthető Carment, a csehek, románok egy-két fajtáját, melyek varasodásra nem érzékenyek és az Erwiniával szemben is ellenállóak. A világ, de főként a magyar vásárló konzervatív a körte esetében, szűk a termékkínálat, például, mi magyarok a Bosc kobakot és a Vilmost kedveljük, egyes olasz kertészek csak a mi piacaink miatt telepítik. Európában népszerű a Conference. Egyre keresettebb a Fétel apát valamint a portugálok Rocha körtéje, amely egy táj jellegű fajtakörből nőtte ki magát az európai értékesítési lista negyedik helyére.

– Ipari vagy étkezési alma? A kutatók, kertészek körében döntésre váró kérdés.

– Merevek a vonalak, az ipari alma esetében mindenki csak a léalmára gondol, holott az almából számos termék, közte befőtt, almaszirom, aszalvány és püré készíthető. Nem értek egyet azokkal, akik szerint ipari almaként nem szabad rezisztens fajtából célültetvényt létesíteni. Pont fordítva, a költségek alacsony szinten tartása miatt használjunk rezisztens almát. Sajnos sok termelő úgy gondolja, valahogyan termelnek almát, abból kiválogatják az étkezési minőséget, míg a csúnyát és a felesleget eladják ipari almának. Csakhogy az ipar célfajtát és minőségi alapanyagot akar. Az asztali fajta esetében pedig miért ne lehetne cél, hogy a gyümölcs 95 százaléka minőségi legyen? Kifejezetten ipari alma nemesítésére én is kaptam felkérést, pürét akar készíteni egy feldolgozó sárga húsú és sárga héjú almából. Van is ilyen minősítés előtt álló fajtánk. A kertészeknek közelíteniük kellene a feldolgozás felé, nem szabadna elvetni az ipari igényeket, amely egy új irányú lehetőséget kínál. A cukrászatok, éttermek jó félkész alapanyaga a kompótalma, és a helyi piacokon is lenne kereslete a feldolgozott almának.

– Hol a helyük a táj jellegű almáknak a hazai kertészetekben? Maradjon kiskerti kategória?

– A kárpát-medencei fajtákkal, mint génhordozókkal sokat foglalkoztunk. Több fajta mutat tűzelhalás, varasodás ellenállóságot. Azonban a legtöbb fajta nem felel meg a modern követelményeknek, például nehezen osztályozhatóak az alakjuk miatt. Fennmaradnak mégis, mert a legtöbbjük jól tárolható. Nagyon sok régi fajtát értékeltünk. Az egyik baja a rövid kocsány, a másik nagyon finom, ám bordázott, vagy puha húsú stb., összességében kevesen teljesítik a manipulálás követelményeit. Azonban ott kell tartani a helyi kínálatban, illetve a biotermesztésben. A vizsgált almák egyike sem teljesíti az exportpiacok elvárását, de egy meghatározható hazai vevőkörre biztosan számíthatnak. Kutatóként annyit tehetek, hogy a régi fajták jó tulajdonságait igyekszem átmenteni egy utódba.

-BTJ-

A cikk szerzője: Bálint Tóth János