Ez utóbbi (b) kizárólag azokban az üzemekben fontos, amelyek nyers tejből állítanak elő sajtot, tejterméket.

Az elegytej minőségét több tényező befolyásolja. A tej csíratartalmának (mikrobatartalmának) túlnyomó része NEM a tőgyből, hanem a tejjel érintkező felületekről származik, így azok helyes mosogatása-fertőtlenítése kulcsfontosságú a tej minősége szempontjából. A csíratartalom kisebbik hányada származik a tőgyből, azaz az állományban lévő, kórokozó által előidézett szubklinikai és klinikai tőgygyulladások száma is hatással van az elegytej csíraszámára.

A tőgygyulladás a mikrobaszám mellett, és annál nagyobb mértékben befolyásolja a tej szomatikus sejtszámát. Miután a nagyüzemekben a szomatikus sejtszám az a tényező, amely miatt a tejminőség a leggyakrabban nem felel meg a minőségi kritériumoknak, vagy legalábbis sokszor erősen közelíti a határértékeket, egy kicsit beszéljünk a tőgygyulladás és a fejőházi higiénia összefüggéseiről.

A külső tartási körülmények nagyban befolyásolják a tőgyek tisztaságát, és a tőgyekre/tőgyekbe kerülő kórokozó-flóra összetételét. A jelen cikk a fejőházi higiéniáról szól, úgyhogy itt most a tőgyek tisztításáról és a két fejés közötti minél hatékonyabb védelméről történjék említés.

A fejés előtt a tőgybimbókat meg kell tisztítani a rájuk került szennyeződéstől, és kórokozóktól. Ennek lehetséges módszere az egyfázisú előkészítés, ahol fertőtlenítőszerrel (és esetleg alkohollal) impregnált papírral törlik a tőgybimbókat, és a bimbó végét – ez utóbbi kiemelten fontos –, és az alapos előkészítést és masszázst követően, az első tejsugarak eltávolítása után kerülhet fel a fejőgép a tőgybimbóra. A módszer előnye, hogy egylépéses, ha a papír alkoholos, a bimbó meg is szárad, mire a gép rákerül, és a fertőtlenítőszer a fejő kezét-gumikesztyűjét is folyamatosan fertőtleníti, tehát kisebb az esély arra, hogy egy esetleges fertőzés kézzel tovább kerül egy következő tehénre. Hátránya, hogy ha a tőgyek nagyon szennyezettek és nedvesek, a nedves papír csak elkeni a szennyeződést, ahol ez az állapot rendszeres, ott ez a módszer nem alkalmazható.

Az előkészítés másik módszere a kétfázisú előkészítés, ahol a tőgybimbókat először fertőtlenítőszerbe mártják, ami lehet folyadék vagy hab, lényeg, hogy hatékony és jó minőségű legyen, és LEGALÁBB 30 másodpercig vonja be a tőgybimbó teljes felületét. Ezután következik a törlés vagy papírral, vagy valóban egyszer használatos, és ipari mosógéppel és tisztítószerrel mosott tőgytörlő kendővel az első tejsugarak eltávolítása, és a gépek felrakása. E módszer ugyan több lépésből áll, de szennyezettebb állományokon is alkalmazható; ismételten kiemelem, hogy a folyadék vagy hab állaga, minősége, csíraölő hatása rendkívül fontos.

Ha az előkészítést pontosan és jól végezték, azzal megakadályozható, hogy a két fejés között tőgyre került kórokozók a fejés folyamán bejussanak a tőgybe, és ott szubklinikai vagy klinikai tőgygyulladást előidézve a tej szomatikus sejtszámát (és csíraszámát) megemeljék.

Higiéniai szempontból a következő fontos lépés a fejés utáni tőgybimbó fürösztés. Ennek több szerepe is van. Az első, hogy a fejés közben esetleg a tőgyre került kórokozókat elpusztítsa. A második, hogy a faggyúmirigyeket nem tartalmazó tőgybimbóbőrt ápolja. A harmadik, hogy a két fejés között a tőgybimbón olyan körülményeket teremtsen, amelyek a környezeti kórokozók számára nem megfelelőek, azaz lehetőleg ne tapadjanak meg a tőgybimbókon. Ehhez jó csíraölő hatású, garantáltan bőrvédő anyagokat tartalmazó, és megbízható filmképző hatású szereket kell alkalmazni, amelyekkel a tőgybimbót teljes hosszában bevonják. Nem csak a bimbóvéget kell bemártani, hanem a teljes bimbót, mert ezzel érhető el maximális védelem, és csökkenthetők mind a fertőző, mind a környezeti kórokozók által előidézett tőgygyulladások.

Ahogy az a cikk elején szerepelt, a tej csíraszámát leginkább nem a tőgyegészségügy, hanem a tőggyel és tejjel érintkező felületek, azaz a kehelygumi, kollektor, tejcsövek, tejvezetékek, tartályok, hűtők higiéniai állapota befolyásolja. Ahhoz, hogy az ezeken alkalmazott tisztító-fertőtlenítőszerek egyes hatóanyagainak szerepét ismertessem, igénybe vettem a De Laval Efficient Cleaning nevű kiadványát.

Eszerint a különböző szereknek különböző funkciójuk van.

• A lúgok lebontják a zsírmolekulákat és feloldják a zsírt, hogy az eltávolítható legyen a rendszerből. Csökkentik a fehérjék szilárdságát.
• A nedvesítő ágensek csökkentik a zsír és a tejjel érintkező felületek közötti érintkezési felületet.
• A vízlágyítók (Magyarországon nagyon sok helyen kemény a víz) a fémionokkal oldható komplexeket képeznek, és ezzel megakadályozzák a filmképződést.
• A fertőtlenítőszerek elpusztítják a mikrobákat.
• A savak eltávolítják a tej- és vízkő-lerakódásokat a felületekről.
• A legtöbb, fejőház-tisztításra szolgáló szer a detergensek mellett fertőtlenítőszereket is tartalmaz.

Megoszlanak a vélemények afelől, hogy az első, öblítő fázist követő víz hőmérséklete milyen legyen; a tapasztalatok szerint a tejfehérje és a tejzsír 80°C-os hőmérsékleten hajlamos ráégni a felületekre, ezért van, aki 78–79°C-os induló hőmérsékletet javasol, de egyes kiadványokban 70–90°C az ajánlott bemenő hőmérséklet. Amiben minden szakember megegyezik, az az, hogy a visszajövő víz hőmérséklete nem lehet 40°C alatt, akkor lesz hatékony a mosogatás.

Magyarországon többféle gyakorlat van a mosogatásra, van, ahol az egyik mosást lúgos, a másikat savas mosószerrel végzik, van, ahol minden mosás lúgos, és heti egyszeri vagy kétszeri alkalommal használnak savas mosószert; ez ott javasolható, ahol nincs vízkeménységi probléma. Sok esetben az utolsó, öblítő fázisba peroxiecetsavat tesznek, amely oxidálószer, és mint ilyen, egyéb előnyei mellett az anaerob spórás baktériumok ellen is hatékony lehet.

Ha a mosogatást megfelelően végezték és a rendszerben nincsen lerakódás, a mosás végén visszajövő víznek tisztának, mikrobiológiailag gyakorlatilag ivóvíz-minőségűnek kell lennie. Ha a fejés előtt tamponmintákat veszünk az egyes felületekről, azoknak is tisztáknak kell lenniük. E ponton fontos megemlíteni a gumi alkatrészek programozott cseréjének jelentőségét.

Az mindenki számára ismert, hogy a legtöbb fejőgépes cég 2500 fejést jelöl meg a kehelygumik számára, mint azt a fejésszámot, amely után a gumikat cserélni kell. Nemcsak azért, mert a legjobb minőségű gumik rugalmassága is lecsökken ennyi idő után, hanem azért is, mert a felületük kiérdesedhet, mikrorepedések keletkezhetnek rajtuk, amelyekből a szennyeződést a legjobb cirkuláció és leghatékonyabb szerek se biztos, hogy el tudják távolítani, és a tej csíraszáma elkezd emelkedni. A programozott cserénél nemcsak a kehelygumikra kell gondolni, hanem egyéb gumi alkatrészekre is, tömítésekre, tejcsövekre stb.; vannak olyan baktériumok (Pseudomonas és rokona a Burkholderia), amelyek képesek a gumi alkatrészeken túlélni és szaporodni, és ha egyszer valahol megtelepedtek, nehezen pusztíthatók el; ráadásul fehérjebontó hatásuk miatt nemcsak a tej csíraszámát emelik és (súlyos) tőgygyulladást is okoznak, hanem a tej minőségét is rontják.

Egy Magyarországon előadást tartó amerikai farmer azt mondta, hogy az a gyakorlat, ami akkor jó volt, amikor magasan volt a tej ára és nagy nyereséget realizált a tejtermelésen, akkor is jó, amikor a tejár éppen alacsony. Azaz: nem szabad a minőségi szereken spórolni, és minden készítmény valamint fejőgép-alkatrész esetében érdemes a gyári használati utasítást követni. A gyengébb minőségű, olcsó szerek és túlhasznált alkatrészek rontják a tej minőségét és csökkentik a megtermelt egészséges tej mennyiségét is.

Dr. Markus Gabriella
magán-állatorvos, mikrobiológus

A cikk szerzője: Dr. Markus Gabriella