Magyarország a versenytársakhoz képest GDP-arányosan keveset, a nemzeti össztermék kevesebb, mint egy százalékát költi agrár-élelmiszeripari kutatás-fejlesztésre és az is rosszul hasznosul, ráadásul az ágazat megbecsültsége, szakmai utánpótlása is kérdéses, ez pedig hosszabb távon sem biztat érdemi javulással – adott meglehetősen borús helyzetértékelést Tresó István, a K&H bank agrárüzletág-fejlesztési főosztályának vezetője, a bank agrárfelsőoktatásban tanulók számára meghirdetett ösztöndíjpályázatának díjátadóján. A legtöbb versenytárs ország bőven e fölötti arányban igyekszik az innováció révén támogatni saját mezőgazdaságát: Norvégiában a hazainál jóval magasabb GDP hat, Ausztriában három, de még Spanyolországban is két százalékát fordítják e célra.

Az alig egy százaléknyi aránnyal messze elmaradunk a mezőny első 20 tagjától.  Az összehasonlítás akkor igazán fájdalmas, ha azt is hozzátesszük, hogy olyan fejlődő, ám nem tipikusan agrárországok, mint Botswana vagy Mauritius az össztermékük több mint 4 százalékát áldozzák agrárkutatásokra. Ráadásul nemzetközi összehasonlításban az is feltűnő, hogy nálunk a vállalatok adják a k+f ráfordítások 20 százalékát, addig a fent említett országokban ez az arány mindenütt 15 százalék alatti.

A hosszabb távú versenyképesség szempontjából nem biztató az sem, hogy elfogynak az agrárszakemberek. Amellett, hogy öregszik az ágazat, a szakképzett utánpótlás sem biztosított: az egyetemi alapképzésben éves átlagban tanuló 300 ezer hallgatóból mindössze 12 ezer jár agrár-élelmiszeripari képzésekre, mesterképzésre pedig mindössze 1674-en. Ez ahhoz képest meglehetősen kevés, hogy az ágazat adja a magyar GDP hét, a teljes agrobusiness pedig a 15 százalékát.

Mindez együtt nem a tudásbázis erősítése irányába hat, holott erre nemcsak a versenyképesség növelése érdekében, de a szektor előtt álló kihívások, többek között a klímaváltozás okozta változások miatt is szükség lenne – mondta Tresó István. Utóbbi érzékeltetésére megemlítette, hogy az elmúlt 30 évben több mint a duplájára nőtt a rendkívüli, a mezőgazdasági termelési veszteségeket okozó jelenségek – ezen belül is elsősorban a hidrológiai, meteorológiai események – száma globálisan.

 Erre feltétlenül reagálnia kell az ágazatnak, ez rövid távon a mezőgazdasági termelés átalakításával lehetséges. Ebben nélkülözhetetlen szerepet játszanak az új, innovatív megoldások, technológiák, de a megfelelő szaktudásra is szükség van ahhoz, hogy biztosítható legyen a fenntartható, ámde folyamatos termelés – mondta az Agro Naplónak Tresó István. Egyes becslések szerint a főbb árunövények esetében pedig akár 20–40 százalékos potenciális hozamnövekedés is elérhető lenne még a jelenlegi termelési szintekhez képest a megfelelő kutatás-fejlesztési erőfeszítések mellett. A termelékenység kapcsán is bőven van még tennivalójuk a magyar agrárvállalkozásoknak, ugyanis amíg a magyar agrárium termelékenysége éves átlagban 0,5 százalékkal nőtt 2005–2013 között az EU-statisztikák szerint, addig az EU 28 átlagában ez 1,1, az EU 12 átlagában pedig – amely Magyarország fő piaca és konkurenciája – 2,2 százalék volt.

A bank lakossági kutatásából az is kiderül, hogy az emberek nyitottak az agrár-élelmiszeripari innovációkra, azonban mindössze a megkérdezettek öt százaléka keresi kifejezetten a magyar termékeket, 46 százaléka számára pedig nem ez a döntő. Ne felejtsük el, hogy az ország 48-49 százaléka minimálbérből él, ezért nemcsak az innováció befolyásolja ezt a piacot, hanem az ár is, ami szintén az innováció következménye. – mondta Tresó István. – A termelők hiába mondják, hogy tessék az árakat karbantartani, ezt a piac, a fogyasztó végzi el, sokkal inkább a saját költségeik hatékony menedzselésével kellene foglalkozniuk, hogy ezen az árszinten is hatékonyan tudjanak előállítani jó minőségű termékeket. A konkurencia élelmiszeripara ide szállítva olcsóbb terméket produkál, mint a magyar helyben, ez pedig nagyon komoly fejlesztési, és politikai kérdéseket is felvet. Alapanyag termelők vagyunk, hosszabb távon feldolgozóipar nélkül csak az afrikai fejlődési modellt járhatjuk be – hívta fel a figyelmet Tresó István.

Összevetve a Magyarország által bejelentett és az eddigi ráfordítások alapján 2020-ra kalkulált k+f költési szintet, és az EU szintjének alakulását az a furcsa helyzet áll elő, hogy Magyarország mindössze az EU tervezett 3 százalékos GDP-arányos k+f költés felét vállalja 2020-ra. Ugyanakkor a hazai ráfordítások a jelenlegi trend alapján meghaladják a vállalást, miközben uniós szinten a trend szerint ez alatta marad a vállalásnak.

Az erőfeszítés értelmét azonban kérdésessé teszi, hogy mennyire érződik e ráfordítások gazdasági hatása. Európai bizottsági számítások szerint az EU esetében a hasznosulási index átlag 0,6, Magyarország esetében azonban mindössze, 0,527, míg a referenciacsoporté – amit cseh, olasz, magyar, szlovák és szlovén adatok alapján számoltak – 0,547. Azonos környezetben, azonos feltételekkel működünk, adódik a kérdés, hogy miért nem tudjuk elérni az uniós szintet az innovációs költések hasznosulása terén – vetette fel Tresó István. Egyértelműen látszik, hogy hiányzik a szektorból a szaktudás, nagyon sokan még mindig hagyományok alapján gazdálkodnak.

 Szerinte itt van igazán jelentősége annak, hogy hányan tanulnak a felsőoktatásban az ágazat arányaihoz képest, milyen az agrárium, az agrárszakmák megítélése a köztudatban. Egy tavalyi felmérésükből kiderült, hogy alig van presztízse az agrárszakmáknak, a fiatalok szerint pedig egyértelműen külföldön van nagyobb igény agrárszakértelemre, ezért el kell gondolkodni, miért érzik ezt a fiatalok, hogy mennyire nyitott a szektor a szaktudásra. Ez az, ami arra ösztönzi az embert, hogy teljes energiával, teljes figyelemmel, lehetőségei maximumával forduljon azok felé a fiatalok felé, akik képesek és hajlandóak olyan extra teljesítményre, ami kibillentheti az országot ebből az állapotból – teszi hozzá a szakember. És ez adja az ösztöndíjprogram létjogosultságát. Mára kiderült, hogy a fiatal szakemberek nagyon komoly eredményeket tudnak elérni, illetve máris felmutatni – hangsúlyozta az Agro Naplónak a szakember.

A bank immár másodjára hirdette meg az agrárképzést nyújtó egyetemek és főiskolák – összesen 13 intézmény 31 karának – mester- és PhD képzésben részt vevő hallgatói számára a pályázatát, melynek keretében a fiatalok tanulmányait támogatja, és kutatásai finanszírozásához járul hozzá. A hallgatóknak olyan pályamunkákat kellett benyújtaniuk, amelyek az ágazat fenntarthatóságát valamilyen új technológia, eljárás alkalmazásával segítik. A felhívásra 50 pályamunka érkezett, és a bank végül hét fiatal kutatásához járul hozzá összesen egymillió forinttal.

A jövő szempontjából biztató, hogy az egyébként az ágazat jelenleg is aktuális problémáira reflektáló pályamunkák alapján van legalább 10–15 olyan tudományos szakmai műhely ma Magyarországon, ahol nemzetközi szintű agrárkutatásokat lehet végezni – mondta Gyuricza Csaba, az MVH elnöke, a bírálóbizottság tagja. Szerinte ez azt jelenti, hogy a viszonylag kevés forrás ellenére is színvonalas kutatásokra van lehetőség, van jövője azoknak a fiatal kutatóknak, akik be tudnak kapcsolódni ezekbe a kutatásokba, így hosszabb távon az ország is profitálhat a munkájukból.

Peter Roebben, a K&H vállalati üzletágának vezetője a díjak átadásakor elmondta, a banknak hagyományosan erős kapcsolata van az agráriumban tevékenykedő vállalatokkal, a 2015-ös adatok szerint a K&H helyezte ki az alap mezőgazdasági tevékenységhez nyújtott hitelek 25 százalékát. Az üzletágvezető szerint a vállalkozókon nagy a nyomás, hogy a legkorszerűbb technológiákat alkalmazzák annak érdekében, hogy a folyamatos növekedés, fejlődés mellett a fenntarthatóság kritériumait is teljesíteni tudják. Hosszú távon ez túlélésük záloga is – tette hozzá.

A díjazottak:

TDK kategória

PhD kategória

-kmk-

Övék a jövő

A megújulás és az innováció elengedhetetlen része a versenyképes magyar mezőgazdaságnak. A K&H most hét fiatalt díjazott, akik egyedülálló munkájukkal, ötleteikkel és tudásukkal a fenntartható agráriumért dolgoznak.

Az innováció került az idén központba a K&H a fenntartható agráriumért ösztöndíjpályázatban. Olyan hallgatók munkáit várták, akik az ágazat fenntarthatóságát valamilyen új technológia, eljárás alkalmazásával segítik.

A TDK első helyezettjei párban nyújtották be győztes pályaművüket: Bacsárdi Szilvia és Máté Rózsa „Innovatív talajjavítás bioszénnel – laboratóriumtól a szabadföldi alkalmazásig” címmel. „Már a szakdolgozatomat is a Környezeti Mikrobiológia és Biotechnológia Csoportnál írtam – meséli Máté Rózsa (képen). – Azon túl, hogy fontosnak tartom a problémakört, egy nagyon gyakorlatias és úgymond kézzel fogható téma. A pályázat témájából fakadóan a probléma adott volt, a megoldás kigondolása, kivitelezése pedig igazi csapatmunkával valósult meg.”

Bacsárdi Szilvia (a képen) így emlékszik: „Az évfolyam levelező listájára küldte el a pályázati felhívást az egyik tanár úr, aki a pályázatokról szokta értesíteni a hallgatókat, és úgy gondoltam, a kutatásunk beleillik a kiírt témába. De azért is tetszett meg nagyon ez a téma, mert társadalmi szempontból is hasznosítható ismereteket dolgoz fel.”

Aktuális problémát választott témájául a TDK kategória második helyezettje, Farkas Nikoletta Annamária (a képen). Pályamunkájának címe: „Néhány gyümölcslé fermentálhatóságának vizsgálata probiotilus baktériumokkal.” „Konzulenseimmel, Dr. Bujna Erikával és Dr. Nguyen Duc Quanggal döntöttünk a témáról. A vegetáriánusok, a tejfehérje allergiában, illetve laktóz intoleranciában szenvedő egyének, valamint vallási szokásokat vagy az aktuális élelmiszerfogyasztási trendeket követő fogyasztók esetében a tej alapú probiotikus termékek fogyasztása nem lehetséges – magyarázza a szakember. – Számukra ideálisnak mutatkoznak az általam vizsgált gyümölcslevek. Hasonló kísérleteket ugyan már végeztek kutatók, azonban ezen gyümölcslevek és vegyes kultúrák alkalmazása új, és mindenképpen innovatívnak számít.

„Úgy gondolom, hogy kiemelten fontos feladat a természet megóvása, illetve a lehetőség szerinti szinten tartása. Ebben a szellemben nőttem fel, és ezt szeretném az élet minden területén továbbvinni. Munkámból adódóan kézenfekvő volt, hogy egy olyan témát válasszak, ami növénytermesztéssel kapcsolatos” – vallja Hanász Alexandra (a képen), a Debreceni Egyetem Agrártudományi központ Nyíregyházi Kutatóintézetének munkatársa.
A kutató TDK kategóriában ért el 3. helyezést „In vitro ozmozikus stressztűrési kísérletek burgonyanemesítési klónokon” címmel beadott pályaművével. „Napjaink legjellemzőbb problémája az időjárás kiszámíthatatlansága. A hazai burgonyatermesztés alapjában véve is visszaszorult az utóbbi időszakban, de több tényező összeadódásával még inkább a negatív irányba haladhat a burgonya termesztése a jövőre nézve. Olyan burgonyafajták létrehozásával azonban, amelyek tolerálni képesek az öntözésmentes területeken a tartósan aszályos időszakokat, valamelyest mérséklődhetne a burgonyatermesztés kockázata.”

A leginnovatívabb pályázók mindegyikére jellemző, hogy folytatnák kutatói munkájukat, továbbra is folyamatosan fejlesztenék magukat szakterületükön. Egyikük sem kifejezetten gazdálkodó családból származik – bár Máté Rózsa édesapja állattenyésztéssel foglalkozik –, a környezetvédelem és az agrárium fenntarthatósága azonban mindannyiuknak szívügye.

Így van ezzel Varga Zsófia (a képen) is, a PhD kategória első helyezettje. A környezetmérnökként végzett kutató megújuló energiaforrásokkal, illetve környezetkímélő technológiákkal foglalkozik, jelenleg a Szent István Egyetem Kertészettudományi karának Műszaki Tanszékén tanul, illetve oktat. Ahogy azt a „A fény hatása a kertészeti termesztésben – A programozható OLED technológia” címmel beadott pályaművében kifejti, a LED technológiában komoly lehetőséget lát a mezőgazdaság számára. „Azt gondolom, egyre nagyobb lesz az igény, az időjárástól mindinkább független, zárt termesztés elérése, illetve a minél inkább automatizált, ugyanakkor energiahatékonyabb termesztési rendszerek kialakítására. Mindkettő megvalósítható a LED farming technológiákkal. Emellett hiszem, hogy a megújuló energiaforrásokkal, például a napelem technológiákkal, ezen rendszer könnyebben összekapcsolható lesz. Ennek műszaki vizsgálata, illetve fejlesztése jelenleg a célom.”

Zentai Andrea

„Növényvédőszer-maradékok és más szennyezőanyagok élelmiszerfogyasztásból származó akut expozíciójának probalisztikus modellezése” címmel adott be pályamunkát Zentai Andrea (képen), és lett a PhD kategória 2. helyezettje. A Budapesti Corvinus Egyetemen tanuló szakember így vall pályázatáról: „Munkahelyi feladataimból adódóan is szakmai érdeklődésem az élelmiszer-biztonság és az egészségügyi kockázatbecslés felé irányul. Véleményem szerint az élelmiszer-biztonság fontos tényezője az agrárium fenntarthatóságának, ami az élelmiszerlánc összes szereplőjének részvételét igényli. Az élelmiszerbiztonsági intézkedések megalapozásához pedig nélkülözhetetlen az érdekmentes, hiteles, független, tudományos kockázatbecslés. A különböző értékelendő esetekre (növényvédőszer-maradékok, mikotoxinok) finomítottam egy, az étrendi kockázatbecslésben világszerte terjedő modellezési eljárást.”

Szöllősi Attila, a Budapesti Corvinus Egyetem Élelmiszertudományi Doktori Iskolájának kutatója „Mikrobiális üzemanyagcella teljesítményének növelése” címmel adott be pályázatot, és lett a PhD kategória  3. helyezettje. A jelenleg egy borászatnál laborvezetőként dolgozó kutató már mesterszakos hallgatóként is foglalkozott pályamunkája témájával. „A mikrobiális üzemanyagcella kettőssége, mint bioreaktor és energiaforrás teljes mértékben lenyűgözött. A konzulensem, Dr. Nguyen Duc Quang professzor írta ki ezt a témát közösen Dr. Baranyai László tanár úrral a Fizika-Automatika tanszékről az akkori MSc-ek számára. Rögtön lecsaptam a lehetőségre, mert a mikrobiológia és az elektronika mindig is közel állt a szívemhez. A tanszék ekkor szerezte be az első mikrobiális üzemanyagcellákat, így nekem és a konzulenseimnek egyaránt rengeteg újdonságot jelentett a kutatási téma. Véleményem szerint ez a technológia, ha eléri a megfelelő fejlettségi szintet, versenyképes szennyvíztisztítási alternatíva lehet, miközben közvetlenül elektromos áram termelhető a mikrobák élettevékenysége révén.”

- hj-

Képgaléria: http://bit.ly/1UnPjCS

A cikk szerzője: Hardi Judit