A Nagy-Britannia EU-s tagságáról szóló népszavazáson a kilépéspártiak kerültek fölénybe. Noha az eredmény a közvélemény-kutatások szerint „benne volt a pakliban”, a végeredményen talán éppen az ahhoz legnagyobb mértékben hozzájáruló brit politikusok lepődtek meg legjobban. A kilépésre vonatkozó népszavazás megtartását korábban a választási kampányban „beígérő” David Cameron miniszterelnök lemondott. A kilépés mellett érvelő Boris Johnson nem vállalta a miniszterelnökséget, a függetlenségi párt vezetője, Nigel Farage pedig angolosan távozott a politikai porondról. A belpolitikai válság mélységét jól érzékelteti, hogy a kilépési szándék hivatalos, várhatóan őszi bejelentése az egyébként inkább maradáspárti új miniszterelnökre, Theresa May-re hárul. Ő kezdheti a tárgyalásokat is, ahol a britek fő célja, hogy továbbra is hozzáférjenek a közös piachoz. Az EU döntéshozói azonban kemények lesznek. A 2017 őszi német parlamenti választások előtt Angela Merkel német kancellár minden bizonnyal magabiztosságot és erőt próbál majd sugározni, amivel növelheti megtépázott népszerűségét. Másrészt az EU Nagy-Britannia negatív példáján keresztül meg tudja mutatni, hogy bár az EU nem hibátlan, de kívül mégiscsak sokkal rosszabb. Ez pedig igencsak jól jöhet a szintén jövőre esedékes francia, holland és olasz választások előtt, mert csökkentheti az euroszkeptikus pártok támogatottságát.
Mindez a kezdeti időszakban nehéz tárgyalásokat és nem közeledő álláspontokat jelenthet majd. A tárgyalások során fennálló bizonytalanság negatívan hat a beruházásokra és a növekedésre, elsősorban az Egyesült Királyságban, és érzékenyen érintheti a londoni lakáspiacot is. A Brexit az IMF és az OECD várakozásai alapján 2016–2018 között legalább évi 0,3%-ponttal vetheti vissza a brit növekedést. A Bank of England a gazdasági lassulásra kamatcsökkentéssel reagál majd, a bejelentés szerint augusztus 4-én, a friss inflációs jelentéssel együtt érkezhet a lépés. Nem csoda, hogy a népszavazási eredmény hatására 30 éves mélypontra esett a font és azóta sem talált magára. A legfontosabb angol részvényindex, az FTSE is nagyot esett, igaz az esés csak átmenetinek bizonyult, értéke ma csaknem 6%-kal haladja meg a népszavazás napján mért szintet.
A brit kilépés további következménye, mellyel számolni kell, az is, hogy az Egyesült Királyság hozzájárulása kiesik az uniós költségvetésből, ennek következtében az uniós támogatások nagysága 10%-kal csökkenhet. Amennyiben a tárgyalások olyan irányba fordulnak, melynek eredményeként Nagy-Britannia némi pénzügyi hozzájárulás fejében továbbra is hozzáférést kap az Egységes Piachoz (ahogy az Norvégia és Svájc esetében működik) a támogatások csökkenése csak elhanyagolható mértékű lesz.
A brit kilépés hatására némileg romlottak az eurózóna növekedési kilátásai is, 2017–2018-ban évi 0,1–0,3% között lehet a növekedési áldozat. Mivel az európai gazdaság már a népszavazás előtt is egyértelműen lassult, miközben a gyenge kereslet miatt továbbra is alacsony az infláció, egyre nagyobb a teher az Európai Központi Bankon, hogy tovább élénkítse a gazdaságot. Erre azonban már alig van módja, hiszen elment a falig. A betéti kamat -0,4%, ami érdemben tovább már nem csökkenthető, és kérdéses az is, hogy van-e értelme növelni a kötvényvásárlási program havi 80 milliárd eurós keretét. De még egy utolsó lépésre nekidurálhatja magát az EKB, amire várhatóan szeptemberben kerül sor és emellett bejelentésre kerülhet az is, hogy ezután akár évekig is változatlan marad az európai kamatkörnyezet.
Mindehhez még érdemes hozzátenni, hogy az Egyesült Államokban is egyre inkább úgy tűnik, hogy egy darabig nem lesz kamatemelés, miközben a Magyar Nemzeti Bank is bejelentett július közepén olyan intézkedéseket, amelyekkel változatlan alapkamat mellett is csökkenthetőek az állampapír hozamok, valamint a lakossági és vállalati hitel- és betétkamatok. Ez alapján pedig eléggé valószínűnek tűnik, hogy a jelenlegi, zérus közeli kamatkörnyezet évekig, akár 2018–2019-ig velünk maradhat.
Rátkai Orsolya,
OTP Elemzési Központ
A cikk szerzője: Rátkai Orsolya
