A Tisza ölelésében fekvő település határa egykor a szőke folyó ártere volt, nem véletlen hát, hogy az egész táj meghatározója az általa sok-sok évezred alatt itt hagyott hordalék: a nyírségi homok. Ebből, a gazdájával olykor igencsak mostohán bánó földből igyekszik megélni Sütő Csaba és családja.
„Területünk 75%-a saját tulajdon. Erre nagyon büszkék vagyunk, mert így nem vagyunk kiszolgáltatva a bérbeadóknak” – büszkélkedik a gazda. Mint kiderül, valójában nem egyetlen cégről, hanem egy kisebb cégcsoportról van szó, amely több családi gazdaságból, egyéni vállalkozásból és egy kft-ből tevődik össze: „Jómagam a Sütő-Agro Kft. ügyvezetője vagyok, emellett családi gazdálkodóként tevékenykedem. Egyéni vállalkozó édesapámmal, az én kis családommal és bátyámmal, valamint az ő családtagjaival dolgozunk együtt.”Több változatban, nagy területen termelnek – és a Sütő-Agro Kft. révén külső gazdaságokkal termeltetnek – borsót. Mindemellett ipari növények is megtalálhatók a gazdaság palettáján: kukorica, napraforgó, repce, valamint a juhászatuk szalmaellátása végett kalászosok.
Ahol a fű sem terem...
„Talajaink nagyon heterogének. A Tisza mentén öntéstalajok találhatók, itt-ott jókora homokdűnékkel, amelyekről lefolyik a csapadék, és ettől körülöttük szikfoltok keletkeznek. A folyótól távolodva egyre uralkodóbbá válik a homok, és ezeken a területeken sok helyütt agyagfoltok jelennek meg. Az Arany-féle kötöttségi szám szinte mindenütt 30 alatt marad, a talaj humusztartalma pedig alig éri el az 1 %-ot, de vannak olyan tábláink, ahol inkább a nulla felé közelít. Jellemzően szélsőségesen savanyú talajokon gazdálkodunk, vannak jócskán 4 alatti pH-val rendelkező földjeink is” – sorolja nehézségeiket Sütő Csaba, majd hozzáteszi: „Tizenhárom településen gazdálkodunk, és mindenütt azt látom, hogy a többi termelő is ugyanezekkel a problémákkal küszködik.”
A gazdaság több területén mind ez idáig gyakorlatilag lehetetlen volt növényeket termeszteni. A fuzáriummal erősen fertőzött, savanyú homokon szinte még a parlagfű sem maradt meg, a kukorica, a napraforgó vagy a borsó pedig 3-4 leveles állapotában rendre kipusztult. Ekkor lépett színre a történetben a Phylazonit „talajdoktor” csapata.
„Baktériumtrágyát immár nyolc éve használunk, viszont igazán nagy sikereket az elmúlt három évben értünk el. A Phylazonit kutatás-fejlesztési vezetője, Dr. Balázsy Sándor és munkatársai eljöttek, talajmintákat vettek, és kifejezetten a mi számunkra, ezekre a területekre optimalizálva kidolgoztak egy több éves talajjavító programot.
Segít a tudomány
„Amikor a helyszínen jártunk, azt tapasztaltuk, hogy az érintett földterületeken a kukorica legfeljebb 60–70 centiméteresre nőtt, és egyáltalán nem volt rajta betakarítható termés. A begyűjtött minták laboratóriumi vizsgálata során kiderült, hogy a károsodott területeken gyakorlatilag teljesen hiányzott a talajflóra, a baktériumok helyett csak gombák éltek a földben, és rendkívül erős fuzárium-fertőzöttséget mértünk” – idézi fel a három évvel ezelőtti első tapasztalataikat dr. Balázsy Sándor, a biológia tudomány kandidátusa.
A talaj kémhatása a sokat látott mikrobiológust is meglepte: a pH helyenként 3,5 volt. E tény megítéléséhez tudni kell, hogy a talajbaktériumok, és általában a legtöbb növény a semleges, azaz 7 körüli, illetve kevéssel az alatti pH-t kedvelik, ellentétben a gombákkal, amelyek vidáman elvannak a legsavanyúbb talajokban is. Az első cél tehát a pH emelése volt, mert ezzel a folyamattal párhuzamosan automatikusan visszaszorulnak a gombák, és egyre jobban tudnak szaporodni az egészséges talajhoz nélkülözhetetlen baktériumok.
„Minthogy a tiszabezdédi homokban igen alacsony volt a humusztartalom, ezért a növények csak addig tudtak fejlődni, amíg elegendő tápanyagot biztosított számukra a mag. Ám a gyökérváltás után már nem találtak felvehető tápanyagot, így törvényszerűen kifehéredett, elpusztult az állomány. Ugyanezt tapasztaltuk a kukorica mellett a takarmányborsó esetében is”.
A Phylazonit „talajdoktorai” által kidolgozott technológia keretében gondoskodtak a talaj szervesanyag-ellátásáról, és ezzel együtt beoltották azt a megfelelő baktériumtörzsekkel. Zöldtrágyaként borsót és olajretket ajánlottak, az egészséges talajflóra támogatására pedig Phylazonitot. A baktériumkészítményben található speciális mikrobatörzsek tevékenysége nyomán humuszt képezve lebomlanak a tarlómaradványok, aminek eredményeként jobb a talaj víz- és tápanyag-gazdálkodása.
Sütő Csaba visszaemlékezése szerint ez a kombináció hamar csodát tett: „A korábban teljesen halott táblákon a növények akkorára nőttek, hogy nem látszott ki belőle a birka!” A gazda szerint a Phylazonit által javasolt program a kukoricában is megtette a hatását. Három év elteltével most ott tartunk, hogy azokon a táblákon, amelyeken eddig semmi sem termett, már mérhető, sőt nem is túl gyenge hozamokat produkál a borsó és a kukorica” – magyarázza Sütő Csaba.
Dr. Balázsy Sándor mikrobiológus mindvégig figyelemmel kísérte a program végrehajtását és annak eredményeit. Amint elmondja, mérhetően és jelentősen nőtt a talajok humusztartalma, gyarapodott a mobilizálható nitrogén, s úgy tűnik, végre kezd helyreállni a talajflóra is. Ehhez persze az ilyen savanyú talajokon kell a meszezés és a magnéziumpótlás is. „Minden jel arra vall, hogy most már az egyetlen limitáló tényező a csapadék lesz. Mindez hosszú távú munka, egyik évről a másikra ne várjunk látványos eredményt” – figyelmeztet Dr. Balázsy Sándor, akitől azt is megtudjuk, hogy többek között a tiszabezdédi tapasztalatok alapján új, ma már bármelyik termelő számára elérhető terméket fejlesztettek ki. „A Phylazonit Talajregeneráló készítmény optimális arányban tartalmazza azokat a baktériumtörzseket, amelyek a szélsőségesen savanyú talajokat – az okszerűen alkalmazott agrotechnika mellett – helyre tudják állítani.
A regenerált területeken újra kell gondolni a tápanyag-utánpótlási technológiát, az egyre inkább helyreálló talajokban ugyanis már fel tudnak táródni a tápanyagok, amelyeket a növények így sokkal hatékonyabban hasznosítanak. „Mindez azt jelenti, hogy a jövőben jelentősen csökkentenünk kell a műtrágyadózisokat, főleg a nitrogént. Elindultunk tehát egy jó úton.” – összegzi tapasztalatait Sütő Csaba.
