Második alkalommal utaztunk a Magyar Kukorica Klub Egyesület szervezte csapatként az Egyesült Államokba augusztus végén. Először két évvel, szintén hasonló időpontban tettük meg ezt az utat, nagyrészt hasonló összetételben és hasonló célállomásokkal. Érdekes volt két év elteltével újból találkozni az Amerikai Kukoricatanács vezetőivel és látogatást tenni a legnagyobb mezőgazdasági kiállításon, a Farm Progress Show-n. Talán nem túlzás azt állítani, hogy a két évvel ezelőtti utazáskor, amikor sokan életünkben először vettünk részt ezeken a találkozókon, ill. látogatásokon, egy olyan szegmensével találkoztunk az agrárgazdaságnak, amiről azt megelőzően csak indirekt, jórészt a médián keresztül szerzett tapasztalatunk volt. Itt elsősorban a GMO által alakított növénytermesztésre gondolok, annak kereskedelmi és termesztéstechnológia vonatkozásában.
A Kukoricatanácsnál tett látogatás sok információval szolgált az Egyesült Államok pozíciójáról a világ kukoricatermesztésében és -kereskedelmében, ill. a termelői szerveződésekről a biztonságosabb és profitábilisabb értékesítésről.
Az idei látogatás óta az akkor is leírt helyzet első olvasatra nem sokat változott, mégis sok olyan dolog történt, amelynek tükrében újraértékelhetőek az előbbi kérdések. Ha Európa és Amerika kapcsolatát vizsgáljuk, egyértelműen ilyen a Brexit, ill. a szabadkereskedelmi megállapodás tervezete. Örökzöld kérdés, mégis más hangsúlyokkal, amikor Európa GMO-mentességéről beszélünk. Ha az utazásunk alatt látott technológia, technikai újdonságokról beszélünk, két évvel ezelőtt egyértelműen ilyen volt a GMO technológiákban kialakuló gyomirtószer-rezisztencia feloldását szolgáló segédanyagok, amelyek akkor inkább újdonságként, ma pedig bevett technológiai elemként szerepeltek a kiállításon. Másik, legalább ennyire hangsúlyos téma a precíziós gazdálkodás és annak gépesítése.
Így a beszámoló írását azzal a kérdéssel adom tovább Földesi Lászlónak, hogy egy gazdálkodó szemével nézve melyek voltak a látottak közül a legérdekesebbek és a saját gazdáságába leginkább vágyottak a precíziós gazdálkodás gépei közül?
Kiutazásunk céljait „a nagy termés nyomában” jelmondat fogalmazta meg alapvetően. Azt gondolom, hogy a csapat minden egyes résztvevője szeretett volna valamilyen plusz információval, tapasztalattal hazatérni – elsősorban az utazás szakmai oldalát tekintve –, amelyet az otthoni gazdaságában, munkájában hasznosítani tud. Részemről biztosan elmondható, hogy ez teljesült is, de emellett az országról, az emberekről és magáról az „Újvilágról” is képet kaphattunk. A Farm Progress Show egy kitűnő lehetőség az USA-ban, a mezőgazdasági területen folytatott fejlesztések, aktualitások megtekintésére. A gépek kialakítása, a számítógépes rendszerek használata mind-mind a precíziós gazdálkodás felé való törekvést, és végeredményként az egységnyi területről történő legmagasabb hozam elérését szolgálják. A szatellitek használatával GPS-vezérelt eszközök már mindenütt elérhetőek, és elterjedtek az országban. Olyan traktor is kiállításra került, amelyen már fülke sem volt, irányítása vezető nélkül, informatikai úton lehetséges. A precíziós gazdálkodás egyik nagyon fontos alapja, hogy az adott gazdálkodó ismerje a területét, rendelkezzen információval arról, hogy milyen például a tápanyag-ellátottság a talajban, mi az adott pillanatban a növény igénye, és milyen dózisban és mikor lehet ezt kielégíteni. Erre nyilván a hagyományos módszer az, ha ezt a gazda megnézi és eldönti. A modernkori pedig az, hogy az ipadon vagy az okostelefonon a szatellit rendszeren keresztül információt kap, és ennek segítségével dönthet az adott munkaműveletnél. Amerikában a gazdálkodók 20%-a alkalmazza a – táblán belül – változtatott tőszám lehetőségét, amelyre alkalmas vetőgéppel is rendelkezik. Ez annyit jelent, hogy a rendelkezésre álló adatbázis alapján számítógépes szoftver irányításával a gyenge, vagy az erősebb adottságú területeken különböző tőszámban veti ki a magot. Az egyik gyártó szakmai és költségkímélő újításaként tapasztalhattuk a vetéssel egy menetben történő folyékony műtrágya-kijuttatásnál a szakaszolt, kizárólag a magnál történő kijuttatás kialakítását.
A farmlátogatásunk alkalmával a Cinammon Ranch-en John Maxwell-nél jártunk, ahol a teljes gazdaságról kaptunk átfogó képet. John is – mint szinte minden gazda az USA-ban – elkötelezett a GM növények iránt, és gazdálkodását erre építi. Használata – a folyamatos fejlesztések következtében – egyre költséghatékonyabb, és csökkenti az időjárási tényező miatt kialakulható kockázatot, egyszerűsíti a kórokozók, kártevők elleni védekezést. A gazdálkodása egyik alapelve az aktuális, fejlett technológia használata, amivel a saját, és a családja életét is megkönnyíti. A 200 tehénnel rendelkező farmon automata fejőberendezés szolgálja ki a teheneket, a GPS-vezérelt traktorok pedig a precíziós gazdálkodás elemeinek használatát lehetővé téve teremtik meg számára a gazdálkodás feltételeit. Ennek persze az is a feltétele, hogy számára kiszámítható legyen az előállított termékeinek a piaca. Az értékesítés egy része a „becsületkasszás” kisboltjukban valósul meg a főút mentén, a másik része pedig a termelőket abszolút előtérben képviselő USA Gabonatanács, vagy a Kukoricatermesztők Nemzeti Szövetsége által biztosított piaci lehetőségek használatával teljesül. Ezek a szervezetek a termelők érdekeit képviselik.
Kedves Zoli!
Milyennek találtad a kiállítás tápanyag-gazdálkodási irányultságát, kaptál-e információt arról, hogy mennyire tekintik fontosnak ezt a precíziós gazdálkodás elemeként az USA-ban?
Számomra némi csalódást hozott a tápanyag-gazdálkodás és ezen belül a precíziós témakör a FARM PROGRESS SHOW-n, mivel nem nagyon láttunk újszerű megoldásokat azon kívül, amit Földesi László kollegám említett. Egyetlen tápanyag-gazdálkodási makroelem jelent meg, ez pedig a nitrogén volt, természetesen nem vitatom ennek fontosságát, hisz a termésképzés legfontosabb eleme, de nem lenne elhanyagolható a többi tápelem fontossága sem. Több prezentációt tudtam megnézni a precíziós gazdálkodás témakörében, és a legfontosabb kitörési pontot a GM mellett jelenleg a táblán belüli változtatható tőszám jelenti, mind a fejlesztő cégek, mind pedig a gazdálkodók számára a legfontosabb növényük, a kukorica termesztésében. Mint Földesi László is említette, az amerikai termelők 20%-a alkalmazza a táblán belüli változó tőszámok kivetését, annak ellenére, hogy 60%-uk rendelkezik erre alkalmas vetőgéppel. Még náluk sem tisztázott, hogy milyen adatokra alapozzák a vetőgép vezérlését, hisz csak a hozamtérképezés nem ad elegendő információt ennek a kérdésnek a megválaszolására, és a Monsanto (The Climate Corporation-on keresztül), akinek már van saját, letölthető alkalmazása a tőszámok beállítására, további együttműködéseket eszközölnek annak érdekében, hogy ne csak a hozamtérképeket, de a talajt is mint nagyon meghatározó tényezőt vegyék bele a modell kialakításába. Tehát további fejlesztésekre van még szükség, annak érdekében, hogy tényleges megoldást adjanak a gazdálkodók kezébe. Visszatérve a tápanyag-gazdálkodás kérdéséhez, talán azért sem kaptunk válaszokat a precíziós tápanyag-gazdálkodással és a nitrogén mellett más tápelemekkel kapcsolatosan, hisz az Egyesült Állomokban gyakorlatilag a kereskedő cégek adnak szaktanácsot a tápanyag-gazdálkodást illetően, táblaspecifikusan, kevert műtrágyákra alapozva. A kevert műtrágyák alkalmazásával lehet egyetérteni és lehet vitatni is, de beszélgetve szakértő amerikai kollegákkal tápanyagot illetően, arra a kérdésemre, hogy szerinte mi a legnagyobb korlátozó tényező a kukoricatermesztésben, a válasza az volt, hogy a foszfor helytelen megítélése és alkalmazása. Amiben jóval előttünk vannak az amerikai termelők a tápanyag-gazdálkodás témakörében, az az, hogy minden alapinformáció elérhető a gazdálkodók számára interneten a talajaikról, amely a kormányzat óriási erőfeszítéseinek az eredménye, mivel az 1950-es években elindították a mezőgazdasági területek mintázását, az adatok feldolgozását, tárolását és elérhetővé tételét a gazdálkodók számára. Ezen alapinformációk ismeretében és akárcsak részleges felhasználásukkal a gazdálkodásban (és itt nem beszélünk a precíziós tápanyag-gazdálkodásról), már sokkal közelebb vannak az erőforrásaik hatékonyabb kihasználásában és a nagyobb termések elérésében, hisz ha alapszinten is, de jóval szélesebb termelői körben jelenik meg a tápanyag-gazdálkodással kapcsolatos tudatosság. Az én véleményem az, hogy az USA mezőgazdaságának is további lehetőségei vannak, ha a GM technológiák, a precíziós gazdálkodás fontossága mellé „fel tud nőni” fontosságban a tápanyag-gazdálkodás.
Kedves Sándor!
Szeretnélek megkérdezni, hogy mi a véleményed az USA mezőgazdaságának termelési szerkezetéről? Hogyan látod európai szemmel annak a modellnek a fenntarthatóságát?
Az USA méretéből (közel 10 millió km2), lakosságszámából (320 millió) és kedvező környezeti adottságaiból adódóan is a világ egyik legnagyobb és legintenzívebb mezőgazdaságát üzemelteti. így például az Egyesült Államok a világ legnagyobb kukorica- és szójatermelője, -exportőre.
A gazdálkodás szerkezetét meghatározza, hogy a rendkívül nagy kiterjedésű ország (K-Ny-i irányban kb. 5000 km, É-D-i irányban kb. 2500 km) belső, kontinentális sík vidéki területei szántóföldi növénytermesztésre nagyrészt kiválóan alkalmasak. Illetve a lakosság nagy része a K-i és Ny-i tengerparti nagyvárosokban él. A belső államok nagy területére viszonylag kevés lakos jut, tehát alacsony a népsűrűség.
Ezért nagyméretű gazdaságok alakultak ki, melyek átlagos mérete kb. 170 ha, de a csak szántóföldi növénytermesztést végző üzemek inkább 4-500 ha körüli nagyságúak. Rendkívül nagy gépekkel, néhány fő (gyakorlatilag a családtagok) művelnek nagy területeket. A Farm Progress Show keretében is szinte csak nagy gépek láthatók. Erőgépek esetében gyakori a 4-600 LE motorteljesítmény, a törzscsuklós kivitel, az iker kerekek, de még inkább a gumihevederes járószerkezetek alkalmazása. A kombájnok vágóasztal szélessége gyakran 12 m, vagy 12 sor, de 16 soros csőtörő adaptert is forgalmaznak, illetve láthattunk 24 soros kukorica vetőgépet is.
Tanulmányutunk során a kukoricaövezet (13 állam, a Nagy Tavaktól délre) kukoricatermesztését tanulmányoztuk. Az összesen 37,5 M ha kukorica és 33,5 M ha szója vetésterület nagy része ide esik. Véleményem szerint az e két növény termesztésére alapozott struktúra gazdasági értelemben rendkívül hatékonyan szervezett, nagyon intenzív. Ugyanis a kukorica többéves termésátlaga ekkora hatalmas területen 10 t/ha körül van. Ezt a specializációt és professzionális, iparszerű termelést véleményem szerint a kényszer szülte, ugyanis a termelők nagy része szinte kizárólag csak e két növényfaj termeléséből él. Ezért a piaci áraknak (melyek jelenleg világszerte nagyon alacsonyak) rendkívüli módon ki vannak szolgáltatva. Alacsony terményárak mellett pénzügyi stabilitásukat úgy tudják megőrizni, ha egyre többet és egyre alacsonyabb fajlagos önköltségen termelnek. Ebben sokat segít a hatékony gépesítés, talán a GMO-k is és az egyre inkább általánossá vált precíziós gazdálkodás. Azonban e kemény versenyben csak a legjobbak maradnak talpon, a gyengébbek, rossz döntéseket hozó gazdák a nehéz években eladósodnak, tönkremennek. Sajnos számos öngyilkosság is történik ilyen helyzetekben a kilátástalan pénzügyi helyzet miatt. Ennek eredményeként a sikeresebb gazdaságok egyre nagyobbak, tehát a termelés tovább koncentrálódik. Az általunk meglátogatott CinnamonRidge Farm is kb. 2000 ha-t művel.
A fenntarthatóságot viszonylag gyakran emlegetik, de ez véleményem szerint inkább a gazdaságosságot és a fizetőképességet jelenti, tehát e fogalom inkább ökonómiai értelemben használatos.
Véleményem szerint ez az igen intenzív és egyoldalú termelési szerkezet sem ökológiai, sem környezetvédelmi, sem vidékfejlesztési szempontból hosszú távon nem fenntartható. A jövő célja nem lehet a hozamok végtelenségig történű fokozása (a jelenlegi kukoricarekord 33,5 t/ha) mindössze két növényfaj termesztése mellett, a környezetvédelmi szempontok háttérbe szorításával.
Úgy gondolom, hogy idővel szemléletváltásra lesz szükség, ahogy ez Európában is megtörtént, hogy a fenntarthatóság ne csakis kizárólag a hozam növelésén, hanem a környezetvédelmen, a diverzifikáción, több lábon álláson, szövetkezésen, a tájgazdálkodáson, kézműves termékek előállításán és a vidéki turizmuson is alapuljon.
E tekintetben az általunk meglátogatott gazdaság előremutató példa értékű stratégiát választott: a nagy üzemméret mellett tejelő tehenészettel, kisebb saját sajtüzemmel és vegyesbolttal is rendelkezik.
Továbbá professzionális szakmai turizmus szervezést folytat: kis csapatunkat is beleértve az éves látogatószám 6000 körüli! (A néhány órás, saját készítésű ebéddel teljessé tett professzionális farmbemutató díja látogatónként 35 USD volt.)
-an összeállítás-
A cikk szerzője: Agro Napló
