A hatástanulmányról röviden

Az Európai Unióban évek óta folyamatosan szigorodnak a növényvédőszer-felhasználás szabályai. A kockázat alapú szabályozást a veszély alapú szabályozási szemlélet váltja fel, melynek lényege, hogy a növényvédő szer hatóanyagok engedélyezése, illetve kizárása már nem a kockázati tényezők komplex értékelésén, hanem bizonyos kizáró tulajdonságok vizsgálata alapján történik. Több hatóanyag kivonásra került, és további hatóanyagok kivonását tervezik a döntéshozók. A kivont hatóanyagok számának rohamos emelkedésével kell tehát számolnunk.

A tanulmány három tervezett rendelkezés várható hatásának vizsgálatára, valamint egy már érvénybe lépett rendelkezés következményeinek feltárására terjed ki:

A három kultúrát (őszi búza, kukorica, napraforgó) vizsgáló hatástanulmány főbb konklúziói:

Megkérdeztünk szakembereket arról, hogy véleményük szerint milyen következményekkel járhat az az egyre szigorodó növényvédőszer-felhasználás, a kivont hatóanyagok számának emelkedése?

Hatékony eszközök nélkül a növényvédelem teljes mértékben ellehetetlenül

Mint ahogyan a bevezetőben is utaltak rá, az Európai Unióban évek óta folyamatosan szigorodnak a növényvédőszer-felhasználás szabályai. A kockázat alapú szabályozást a veszély alapú szabályozási szemlélet váltja fel, melynek lényege, hogy a növényvédő szer hatóanyagok engedélyezése, illetve kizárása már nem a kockázati tényezők komplex értékelésén, hanem bizonyos kizáró tulajdonságok vizsgálata alapján történik. Az új növényvédőszer-engedélyeztetési rendszer súlyos következményekkel járhat: hatékony eszközök nélkül ugyanis a növényvédelem teljes mértékben ellehetetlenül, és ennek következtében a mezőgazdasági termelés, következésképpen pedig az élelmiszer-ellátás is veszélybe kerülhet.

A tervezett rendelkezések várható összhatása a terméskiesések következtében elérheti a 300–320 milliárd forintos ágazati bevételkiesést is a vizsgált kultúrákban (azaz őszi búzában, kukoricában és napraforgóban) együttesen. Ezen kultúrákon kívül jelentős mértékben érintett még az őszi káposztarepce, az alma, a szőlő, valamint a különböző zöldségfélék.

Az integrált megoldások a szakszerű növényvédelemben sokkal hatékonyabb megoldást adnak a negatív környezeti hatások csökkentésére, mint a növényvédő szer hatóanyagok betiltása, sőt, a tiltó rendelkezések következménye várhatóan inkább növelni, mintsem csökkenteni fogja a növényvédő szer hatóanyagok felhasználását, ugyanis a felmerülő és fokozódó problémákra csak kevésbé hatékony megoldások állnak majd a gazdák rendelkezésére.

Szalkai Gábor lapunknak elmondta, hogy a Növényvédőszer-gyártók és Importőrök Szövetsége Egyesület 2017. január 1.-től új vezetéssel folytatja működését. Az Egyesület elnöke Kovács Gyula, a Du Pont Növényvédelmi Üzletág ügyvezetője, az ügyvezetői feladatotokat Szalkai Gábor látja el. Az NSz Egyesület küldetése továbbra is a fenntartható, innovatív növényvédelmi technológiák elősegítése, együttműködés a jogszabályalkotókkal, hatóságokkal, partner szervezetekkel –tette hozzá az ügyvezető.

Nagy feladat hárul a nemesítésre, a rezisztencia beépítésén lesz a hangsúly

Az EU környezetvédelmi és egészségvédelmi okokból már több évtizede jól behatárolható növényvédő szer politikát folytat, aminek révén egyre több hatékony növényvédő szer kerül ki a piacról. A fejlemény nem új, de a növényvédő szer piac széles választéka a rezisztencia problémák növényoldali megoldását háttérbe szorította, és még a mai fajtaprospektusok túlnyomó része is a termőképességgel próbálják a vásárlókat saját fajtájuk, hibridjük előnyeiről meggyőzni. Én pl. a magam részéről sokkal nagyobb veszélynek érzem a hőstabil, le nem bomló gombatoxinok élelmiszerbiztonsági kockázatát, mint egy gyorsan, néhány hét alatt eltűnő vegyszer használata általi kockázatot azontúl, hogy a legfontosabb toxinok LD 50 (halálos dózis, amely a kísérleti állatok, /többnyire patkány és egér/ 50%-ának pusztulását okozza) értéke százszor, ezerszer nagyobb, mint a védekezésül szolgáló fungicideké. Azt gondolom, hogy az EU rossz irányba megy, és igen nagy távlati kockázatokat mutat. Minthogy a világcégek eddig túl sok eredményt nem értek el, a helyzet javulására nem lehet számítani, tehát van egy gazdaságdiplomáciai feladatunk is. A legfontosabb viszont a rezisztencia beépítése minél több betegséggel szemben. Az tényszerűen nem igaz, hogy a rezisztencia termésveszteséget okoz, bár vannak ellenálló és kis termőképességű növények is. De ugyanúgy vannak nagy termőképességű, ellenállóak is. Nagyon sok esetben sikerült a párosítás, igaz, ez fokozott szellemi és anyagi ráfordítást igényel. 

Bár az integrált védekezés eszközei fejlődnek, de a fogékony fajták esetében messze nem elegendőek járványos évben a károk megfelelő mértékű csökkentésére. Ennek egyik legjelentősebb eszköze a vetésváltás pozitív hatásainak kihasználása, de ez a végletekig leegyszerűsödött vetésszerkezetben csak korlátozottan érvényesíthető.

Búza

A búzának nagyjából 250 betegsége van (Compendium of wheat dieases), amelyek túlnyomó része egy adott régióban nem okoz gazdasági kárt, esetleg elő sem fordul, de 15–20 lehetséges járványforrást még így is magában hordoz. Viszont a legfelkészültebb nemesítő cég sem tud 4-5 betegségnél többet figyelembe venni, elég széles az a kapu, ahol meglepetések jöhetnek, és amit adott esetben vegyszeres védekezéssel kell megoldani. Ide értendő a már régóta honos kórokozók új rasszainak megjelenése is. Mára már saját kísérleteink is egyértelműen bizonyítják, hogy a fungicidek olyan szintű hatásához, amelyek a határérték alatt tudják tartani a kalászfuzárium (domináns faj: F. graminearum) okozta toxintartalmat a kalászosokban, minimálisan közepesen ellenálló fajták kellenek, mert a fogékonyaknál a nagymértékű toxinszint-csökkenés sem garantálja a határérték alatti toxintartalmat. Ha azonban ezeket a szereket kivonják, az nyilván az ellenállóképesség további növelését fogja indokolni. Az is világos, hogy önmagában a fuzárium ellenállóság nem oldja meg a problémát, hiszen ott van még a sárgarozsda, levélrozsda, a levélfoltosságok, közülük a fahéjbarna (Pyrenophora tritici-repentis) és a szeptóriás (S. tritici), de a lisztharmat és vírusok is okozhatnak problémát. Ahhoz, hogy a hatástanulmány előrejelzése ne okozzon ilyen mértékű veszteséget, a következő intézkedéseket kell megtenni:

Az elismert búzafajtákat végig kell tesztelni, hogy melyek mutatják a legkisebb termesztési kockázatot, és ezeket kell előtérbe helyezni. Ahol szükséges, ott nemzetközi együttműködés lehetőségeit is ki kell használni a rezisztencia vizsgálatoknál, pl. szárrozsda, Ug99-es rasszcsoport esetében. A feladatot független intézményekhez kellene rendelni, ez a NAIK és a NÉBIH lehetne. A fajtaminősítés külön probléma, a NÉBIH megerősítését nagyon fontosnak tartom. A nemesítő cégeknél ugyancsak nagyobb figyelem szükséges, sajnos nemcsak itt, de az állami intézményeknél is súlyos szakemberhiány van, aminek orvoslása nélkül előrelépés aligha lehetséges. Vagyis, ki kell képezni azokat a fiatalokat, akik majd ezt a munkát elvégzik. Természetesen ez nemcsak a búzára, hanem az összes kalászosra vonatkozik. Nagyon fontos a jelenlegi tenyészkertek ilyen irányú alaposabb elemzése, ugyanis nem ritka a több betegséggel szemben ellenálló törzs előfordulása. Az elmúlt 10 évben elindult egy multirezisztencia nemesítési programunk búzában. Mára már vannak olyan törzseink, amelyek kalászfuzáriummal, levélrozsdával, sárgarozsdával, lisztharmattal és levélfoltosságokkal szemben jó vagy kiváló ellenállósággal rendelkeznek, nem egynél a minőség is megfelelőnek látszik. Azt meg eldöntik a következő évek, hogy melyikből lesz olyan termelőbarát fajta, amely minimális védelem mellett megfelelő és jó minőségű termést fog adni.

Kukorica

Több mint 200 betegsége van a kukoricának. A levélbetegségekkel szemben Amerikában a fungicides kezelés egyre terjed, a toxikus gombákkal szemben egyelőre nincs olyan szintű vegyszeres védelem, mint búzában. A 2014-es fuzárium járvány nagyjából százmilliárdos kárt okozott, vagyis az előrejelzésben szereplő számok akár valóságosak is lehetnek, viszont ezt a fungicid elvonásra nem lehet rátolni. Itt elsősorban a rezisztencia adhat megoldást. Ilyen hibridek ma is vannak a köztermesztésben. Szegeden évekkel ezelőtt megindult a hibridek toxikus gombákkal szembeni ellenállóságának vizsgálata a Magyar Kukorica Klubbal (MKK) karöltve, s ahogy búzában is, itt is jelentős variabilitást találtunk, ami biztató a jövőre nézve. Az MKK honlapján a rezisztencia eredményeket bárki megtekintheti és használhatja a számára leginkább megfelelő hibrid kiválasztásához.

Összefoglalásként azt gondolom, hogy az előre jelzett veszteségek, vagy ahhoz közeliek bekövetkezhetnek, ha semmi sem történik. Ha az államigazgatás és a kutatás, nemesítés össze tud fogni, akkor ma még megvan az az alap, amire építve a károkat igen jelentősen mérsékelni lehet. De ehhez nem feltétlenül a pénz a legfontosabb, hanem egy szemléleti fordulatra van szükség. Egy ma végrehajtott keresztezésből 13–15 év mire fajta lesz és már jövedelmet is termel. Mindezt viszont 2-3 évig futó pályázatokkal finanszírozni nem lehet. Fontos vizsga előtt áll a magyar mezőgazdaság, nagyon remélem, hogy nem fogunk megbukni.

Még mindig marad elegendő hatóanyag kalászosban

A kalászosokban használjuk fel a növényvédő szerek 25–30 %-át. Kb. 1,5–1,6 millió hektáron gyomirtót, több mint 2 millió hektáron gombaölő szert és több mint 1 millió hektáron rovarölő szert.  A kérdés nagyon összetett. Számos területen nehéz jóslásokba bocsátkozni, mivel nagyon sok tényezőt nem ismerünk. Ilyen tényezők a klimatikus viszonyok alakulása, a gyomok, kórokozók és kártevők terjedésének változása, illetve mit tartalmaznak a gyártó cégek ún. „pipeline”-jai.

A 2,4-D kivonása elsősorban az olcsóbb technológia kiszorulását, másodsorban az évelő kétszikű gyomok, főleg a mezei acat elleni védekezést nehezíti meg. Ha ezt tetézi a glifozátok kivonása, akkor a mezei acat elleni védekezést teljesen át kellene értékelni. Ha a tarlón nem tudunk védekezni olyan hatóanyaggal, amely a gyökereket is irtja, csak a kalászosban lesz lehetőségünk erre (klopiralid és aminopiralid hatóanyagok).

A 1,5 millió ha területből 300–400 ezer ha-on használunk olyan készítményt, amely tartalmaz a kivonandó hatóanyagokból. Véleményem szerint a többi területen használt készítmények képesek pótolni ezeket a készítményeket anélkül, hogy hiányuk termésveszteséget okozna. Az biztos, hogy át fog rendeződni a gyomirtó szer piac. Mivel az őszi gyomirtásból kivonták a két piacvezető hatóanyagot
(triaszulfuron, izoproturon), ezért 2017 őszétől gyakorlatban fogjuk látni, mivel és hogyan fogják pótolni a termelők ezeket a termékeket.

... és a növényvédőszer-gyártók sem tétlenkednek, új hatóanyagokkal és új összetételekkel fognak megjelenni a piacon.

A gombaölő szer piac átalakulása nagyobb feladatra készteti a termelőt, a hatóságokat, felvásárlókat és a gyártókat egyaránt. A mai magyar gombaölő szer piacon szinte nincs olyan termék, amelyben ne lenne olyan hatóanyag, amelyet a kivonás veszélyeztet. Számos betegség ellen csak az azolok nyújtanak jó hatékonyságot (pl. fuzárium). Azonban marad a piacon olyan triazol (protiokonazol), amely jó hatékonyságot nyújt ezen betegség ellen. A megmaradó hatóanyagokból teljesen új összetételeket fejlesztenek, olyanokat, amelyeket most még nem ismerünk. Ugyanakkor számos cég fejleszt ezen a területen olyan új hatásmechanizmusú, új hatóanyagot, amelyek remélhetőleg képesek lesznek pótolni a kieső termékeket. Ez az a terület, amelyen a legnagyobb változás várható. 5-6 év múlva nem fogunk találni olyan terméket a piacon, amelyet most használunk. Viszont nem fognak hatékony készítmény nélkül maradni a magyar termelők (ellentétben azzal, amit a tanulmány sugall).

A rovarölő szerek területén jelenleg három, eltérő hatásmechanizmusú hatóanyagcsoportból választhatunk: piretroidok, neonikotionidok, szerves-foszforsavészterek. Ezek biztosítják a rezisztencia elleni védelmet. Véleményem szerint még mindig marad elegendő hatóanyag, amellyel meg tudjuk oldani a hatékony védelmet. Egy területen látok gondot, ha a rovarölő szeres csávázásban használt neonikotinoid hatóanyagokat kitiltanák, akkor az őszi levéltetvek és kabócák elleni védelmet új alapokra kellene helyezni. Még egyszer ne felejtkezzünk el a gyártó cégekről, amelyek tudatosan készülnek erre a helyzetre is új összetételekkel és új hatóanyagokkal.

A szója gyomirtás kérdését helyezi fókuszba

Az érintett téma időszerűségét és fontosságát az jelzi leginkább, hogy az esemény bekövetkeztének – részben, vagy egészben – ugyanakkora az esélye, mint annak elkerülésének. A bizonytalanság pedig elemzésekre készteti a szakma szereplőit, hiszen az esetleges változások okozta hatások feltérképezése és az azokra adott válaszlehetőségek időben való számbavétele nem csak, hogy nélkülözhetetlen, de kardinális nemzetgazdasági kérdés is. Ez utóbbi bizton állítható, hiszen hatása közvetett és közvetlen eredőkkel a társadalom és a művelésbe vont környezet minden szereplőjét el fogja érni és befolyással lesz rá. Ezt a lehetséges változásokból származó állapotot próbálta az érintett tanulmány vázolni, több kifutási lehetőséget is modellezve. Szűkebb szakmám alapján és a terjedelmi korlátok miatt kizárólag a gyomnövények/gyomirtás témakörét szeretném röviden elemezni és az ismétlést kerülendő egy a tanulmányban nem szereplő, de egyre fontosabbá váló kultúrnövényünket érintő lehetséges forgatókönyvet vizsgálnék meg és ez nem más, mint a szója. Amennyiben a tanulmányban szereplő legrosszabb forgatókönyv szerinti változások bekövetkeznek, a szója három preemergensen alkalmazható hatóanyaga (pendimetalin, linuron, flumioxazin) és egy posztemergens hatóanyaga (imazamox) kerül az EU-ban szanálásra. A négy érintett hatóanyag aktuális „veszélyeztetettsége” a tervezet szerint különböző mértékű, de a legkedvezőtlenebb megvalósulás esetén nézzük meg a hiányuk által generált problémákat, hiátusokat.

Pendimetalin: nincs kitüntetett erőssége a szója gyomnövényei tekintetében, de kimondottan sokoldalú hatóanyag, amely a gyomnövények széles körét gyéríti. Kimondottan látványosan segíti a nehezen irtható és a klímaváltozással egyértelműen térhódítóvá vált mályva fajok gyomirtásában (selyemmályva, varjúmák), de nagy hatású a parlagfű és libaparéj fajok ellen is.

Linuron: relatíve szűk hatásspektrumú herbicid, de legnagyobb előnye a sok gyomirtó szernek ellenálló és emiatt is jelentős mértékben felszaporodó libaparéj fajok markáns gyérítése.

Flumioxazin: egy nagyon széles spektrumú, hosszú hatástartamú, de vetésváltást nem korlátozó, rendkívüli szelektivitású herbicid szójában. A hatóanyagra a legtöbb fontos és/vagy nehezen gyomirtható gyomnövény érzékeny, így megadja az állománykezelés professzionális kivitelezéséhez a szükséges alapot. Alapkezelésként a leghatékonyabb a csattanó maszlag és a már említett mályvafélék esetén.

Imazamox: hiányával elveszítjük az egy menetben való posztemergens magról kelő egy és kétszikű irtás/gyérítés lehetőségét és növeljük a megmaradó két hatóanyag esetén a rezisztencia kialakulását. Jelentősen megnő a kockázata annak, hogy nem tudjuk eredményesen mentesíteni a szóját a fekete csucsortól, a selyemmályvától, a szerbtövis- és libaparéj fajoktól.

A megmaradó preemergens hatóanyagok sérülékenysége abból adódik, hogy a gyomirtási spektrum limitált és/vagy a tartamhatás nem elégséges. Továbbá bizonyos fajták herbicidérzékenységét is figyelembe véve a megmaradó hatóanyagokkal vagy a gyomnövények jelentős körét nem tudjuk kontrollálni, vagy pedig kényszer fajtaváltásra kényszerít minket a kialakult szituáció.

Végezetül az állománykezelés megmaradó hatóanyagai erős kétellyel lennének csak képesek kezelni a preemergens veszteségből fakadó erősödő gyomnyomást és figyelembe véve a hatóanyagok célnövényekre kifejtett teljesítményét, a nyár végi magaskórósok erőteljes téruralása prognosztizálható (parlagfű, fekete csucsor, csattanó maszlag, szerbtövis fajok, libaparéj fajok) a legszigorúbb korlátozás esetén.

Glifozát az európai unióban

A mezőgazdasági alkalmazást tekintve Magyarországon és világviszonylatban a glifozát messze a legnagyobb mennyiségben alkalmazott gyomirtó hatóanyag. A glifozát európai uniós engedélyét 2016. június 30-ig kellett volna megújítani, de e helyett csak meghosszabbításról született határozat.

Magyarország 2004-es európai uniós tagfelvételekor a 91/414/EKG irányelv határozta meg a növényvédő szerek engedélyeztetésének menetét, amelynek megfelelően a hatóanyagot uniós szinten hagyták jóvá, míg a termék engedélyeztetése nemzeti hatáskörben maradt. Kiegészítő szabályozási elem volt a már meglévő hatóanyagok felülvizsgálata, amelynek keretében a glifozát 10 éves, 2002. július 1-től 2012. június 30-ig tartó engedélyt kapott. Az uniós hatóságok leterheltsége miatt hatóanyag engedélyének lejárta előtt nem került sor a megújításra, hanem meghosszabbítás történt, amely 2016. június 30-án lejárt. Időközben a jogszabályok is megváltoztak, mivel az említett irányelv helyett 2011. június 14-től a 1107/2009/EK rendelet lépett hatályba. A hatóanyagok engedélyeztetésébe veszély alapú szigorítások kerültek, így az új rendszerben nem engedélyezhetők olyan hatóanyagok, amelyek például rákkeltőek, mutagének vagy a hormonrendszert károsítják. A teljes glifozát dosszié Németországban, mint jelentéstevő tagállam került benyújtásra 2012-ben, a tíz éves engedély lejártát megelőzően. A hatóanyag toxikológia tulajdonságait értékelő Európai Élelmiszerbiztonsági Hatósága, az EFSA összefoglaló jelentése, figyelembe véve a Nemzetközi Rákkutató Ügynökség besorolását is, 2015. november 12-re elkészült. A jelentés alapján nem bizonyított a rákkeltő hatás és egyéb kizáró ok sem merült fel a hatóanyag újraengedélyezésével kapcsolatban. Szakmailag minden adott volt ahhoz, hogy a Bizottság javaslata alapján a glifozát 15 évre szóló újraengedélyezése megszavazásra kerüljön. Azonban, az egyes nagy európai uniós tagállamokban a politika túlzott mértékben beleszólt a hatóanyag engedélyeztetésébe, ami az illető tagállamok tartózkodását eredményezte, így nem alakulhatott ki az engedélyeztetéshez szükséges minősített többség. Az emiatt kialakult patthelyzetnek köszönhetően a Bizottság saját hatáskörben 2017. december 31-ig meghosszabbította a hatóanyag engedélyét és ezzel egyidőben felkérte az Európai Vegyianyag Ügynökséget toxikológia szakvélemény kialakítására. A szakvélemény megszületése után, valószínűleg a 2017-es év utolsó hónapjaiban a szakmai állandó bizottságnak újra döntenie kell az engedély megújításáról.

Hazánkban a glifozát hatóanyagú készítmények mind gazdasági, mind közegészségügyi szempontból fontos szerepet töltenek be. A felhasználásra gyakorlatilag a vegetációs idő teljes hosszában szükség lehet valamely területen, az engedélyokiratokban meghatározott módon.

Magyarországon a szántóföldi gyomflórában és az ültetvényekben kiemelkedő szerepet játszanak az évelő gyomnövények és a közegészségügyi szempontból is veszélyes parlagfű. Széles gyomirtó hatásának köszönhetően a glifozát bármely szántóföldi gyomnövény ellen hatékonyan felhasználható. Gazdasági szempontból kiemelt jelentőségű az évelő fajok elleni hatás, mivel ezek egyes kultúrákban nem vagy csak nehezen irthatók, illetve az állománykezelésként felhasználható egyéb készítmények fitotoxikusak lehetnek. Ráadásul az egyik legveszélyesebbnek tartott fenyérciroknak megjelent az egyes kukorica gyomirtó szerekkel szemben rezisztens biotípusa is, amely ellen a glifozát hatékonyan felhasználható.

Közegészségügyi szempontból fontos a glifozát parlagfű elleni hatékonysága. A parlagfű mint pollenforrás a kalászosok aratása után megmaradó több mint egymillió hektáros tarlófelület túlnyomó részén megtalálható. A gyomnövény mélyre hatoló gyökérzete miatt a tarlóhántás nem képes elpusztítani, ezért elengedhetetlen a glifozát alkalmazása, amely a teljes növényre hat, így újrahajtás, pollenképződés nem fordulhat elő a kijuttatást követően. 

Az egész világon, így Magyarországon is komoly probléma az őshonos vegetációt kiszorító özönnövények (pl. selyemkóró, bálványfa) terjedése, amelyek ellen a glifozát fontos szerepet játszik permetezés vagy más célzott kezelésre megfelelő kijuttatás-technológia alkalmazásával (kenés, injektálás stb.).

Mindent összevetve a glifozát hatóanyag az élet számos területén játszik helyettesíthetetlen szerepet, ezért fontos lenne, hogy az újraengedélyeztetés európai rendszerében szakmai szempontok alapján történjen a döntéshozatal és a hatóanyag megkapja a jogosan járó, 15 évre szóló uniós engedélyt.

Bonyolódik a helyzet repcében is

Az őszi káposztarepce esetében ez érdekes technológiai változásokat hozhat a növényvédelem területén. Az őszi káposztarepce, bár nem a legnagyobb területen termelt növényünk, de jövedelmezőségi szempontból jelentős szerepe van, ezért is fontos a biztonságos termelése. A hatóanyagok esetleges kitiltásai a repce gyomirtási technológiáit nem érintik érzékenyen, megfelelő számú gyomirtó szer marad a piacon.

A gombaölő szeres technológiáknál már érdekes változások lehetnek, hiszen a két legnagyobb mértékben használt repce gombaölő szer hatóanyag, a tebukonazol és a boszkalid is áldozatul eshet a kitiltásoknak. Természetesen marad még elegendő gombaölő szer repcében, tehát a helyzet nem kezelhetetlen.

A rovarölő szerek tekintetében néhány piretroid hatóanyag kerül veszélybe, de ezek közül annyi van a piacon, hogy helyettesítésük megoldható. A tiakloprid esetleges kitiltása már más kérdés, hiszen a virágzásban történő permetezések kivitelezésére így is kevés hatóanyag áll rendelkezésre.

Érdekes helyzet áll elő a repce deszikkálásának kérdésében. A glifozát hatóanyagot előre láthatóan nem engedélyezik a jövőben deszikkálásra. Ha a diquat hatóanyag is veszélybe kerül, gyakorlatilag csak egy hatóanyag marad az állományszárítás elvégzésére, ami az állományszárítás visszaszorulásához és így a termesztéstechnológia megváltozásához vezethet.

A helyzet komoly, de nem kétségbeejtő. Az meg sem fordul a fejemben, hogy ezeket a folyamatokat vissza lehet fordítani. Így a növényvédelem területén még inkább szükség lesz a képzett szakemberekre, akik segíteni tudnak az új technológiák kialakításában. A mezőgazdaság minden szereplőjének el kell fogadnia, hogy a növényvédelem egy speciális szaktudást igényel, ami az élelmiszerbiztonság szigorodásával egyre összetettebbé és nehezebbé válik. A kémiai védekezésekre a növényvédelemben szükség van, de mivel a világ afelé halad, hogy a kémiai védekezések száma csökkenjen, így jól képzett mérnököknek kell meghatároznia, hogy mikor, hogyan és mivel szükséges beavatkozni a termés megóvása érdekében. Ez a beavatkozás nem egyszerűen és rutinszerűen elvégzett permetezést jelent, hanem egy összetett technológiát, amiben szerepel a művelésmód, a vetésváltás, az agrotechnika, a rezisztencia, az előrejelzés, a biológiai védelem és természetesen a kémiai védekezés is.

A napraforgó gyomirtása aggasztó lesz a tervezett rendelkezések tükrében

Az EU növényvédelmi szabályozási rendszerének alapvető célja, hogy csökkentse a környezetre és egészségre veszélyes kémiai anyagok, szermaradványok, azok metabolitjainak és neokombinánsainak mennyiségét. Ennek értelmében az Európai Unióban évek óta folyamatosan szigorodnak a növényvédőszer-felhasználás szabályai. A korábbi szabályozásban kockázat alapú értékelés szerint a tényleges felhasználásból adódó peszticidterhelés környezeti és emberi egészségre gyakorolt hatását vizsgálták. Az új rendelet bevezetésével a hatóanyagok értékelése az elővigyázatosság elve szerint történik, azaz a növényvédő szer hatóanyagok engedélyezésének, illetve kivonásának az alapja bizonyos kizáró tulajdonságok egyszerű vizsgálata.

Az új szabályozási forma sajnálatosan nem hangolja össze a természet- és egészségvédelem területét a mezőgazdálkodással, egyszerűen csak azt a tényt veszi figyelembe, hogy a természetvédelem rá van utalva a mezőgazdaságra. Ugyanakkor a mezőgazdaság teljesítménye, eredménye és piaci versenyképessége döntően függ a természeti erőforrások minősége mellett a technológiai erőforrások hatékonyságától. Ez azt jelenti véleményem szerint, hogy egyik pillért sem lehet a másik rovására egyoldalúan szabályozni. A két terület egymásra utalt, adminisztratív intézkedésekkel és szabályozással való szétválasztásuk helyett gyakorlati kereteket adó megoldásokra és alkalmazásokra van szükség, melyet a tanulmány kiválóan taglal és összegez.

A legnagyobb problémát én a napraforgó termesztését érintő hatóanyag-korlátozásokban és -kivonásokban látom. Nem tartom reálisnak a gyakorlatban, hogy egyedül betegségekre rezisztens hibridek nemesítésével és használatával, a gombafertőzések indirekt visszaszorításával  (agrotechnika és növényszerkezet) az epidémiák és gradációk kialakulásának veszélye, illetve a gomba kártétel mértéke jelentősen csökkenthető lenne. A gyomirtás területe kifejezetten aggasztó lesz a tervezett rendelkezések tükrében. Az imazamox kivonásával a napraforgóban nagyon nehezen irtható és igen elterjedt parlagfű, valamint más gazdasági kárt okozó kétszikű gyomok ellen kétféle módon lehetne védekezni:

• posztemergensen tribenuron-metil hatóanyaggal,
• illetve mechanikailag, sorköz-kultivátorozással.

Tudjuk jól, hogy a gyomirtó szer hatóanyagok egyoldalú használata rezisztens gyom-biotípusok kialakulásához vezethet, illetve a kultivátorozás a vegyszeres gyomirtási technológiának csak kiegészítéseként jöhet szóba. Ha az imazamox elvesztésével egyetemben több preemergens hatóanyag egyidejű kivonása is megtörténik, akkor a napraforgó-termesztés jövője teljesen ellehetetlenül. A kezdeti stádiumban kimondottan rossz gyomelnyomó képességgel rendelkező napraforgóban kiemelkedően fontos preemergens alapkezelésnek nincsen alternatívája.

Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy bár az alkalmazandó növényvédelem eszköztára széles, ugyanakkor az indirekt és megelőző módszerek hatékonyságukban nem elégségesek, a megfelelő hatékonyságú kémiai védekezések megtartása elengedhetetlen. Természetesen arra kell törekedni, hogy a peszticidek felhasználása célzottan, a kártétel gazdasági küszöbértékének elérése esetén, előrejelzés alapján történjen meg a jövőben. Ez persze sokkal nagyobb szakértelmet, hozzáértést, gondosságot igényel, szemben egy receptszerű technológia végrehajtásával. Én úgy gondolom, hogy ehhez egy tudásintenzív gazdálkodás és nem egy adminisztratív intenzív szabályozás szükséges, hogy mind a felelős környzet- és egészségvédelem, mind a mezőgazdaság élelmiszer termelésének hatékonysága fenntartható legyen.

-an összeállítás-

A cikk szerzője: Agro Napló