Dr. Orosz Szilvia
(Állattenyésztési Teljesítményvizsgáló Kft., Gödöllő)
Dr. Tóth Tamás
(Kaposvári Egyetem, Kaposvár)
Az extrahált repcedara és a melegen, nagy nyomáson préselt repcepogácsa
Az olaj kinyerése általában két lépésben történik: préseléssel, majd ezt követően oldószeres kinyeréssel. Az így előállított extrahált repcedara kiváló fehérjeforrás (nyersfehérje-tartalom: kb. 370-380 g/kg sza.) a tejelő szarvasmarha számára. Abban az esetben, amikor csak fizikai kezelést alkalmazunk (préselés, sajtolás), a visszamaradó melléktermék az un. repcepogácsa (vagy repcepréselvény). Ebben az esetben jelentős maradványolaj tartalommal kell számolni. A préselés történhet alacsonyabb és magasabb hőfokon (100 °C felett). A technológiai lépések jelentős hatással vannak a végtermék tulajdonságaira és táplálóértékére. A préselés előtt alkalmazott vízhozzáadás például segíti a hőleadást (az elpárolgó víz hőt von el), így a fehérjéket roncsoló Maillard reakció kockázata és mértéke kisebb lesz (a túl magas hőmérséklet denaturálhatja a fehérjéket, növelve az emészthetetlen hányadot). Ami még ettől is fontosabb, hogy a képződő vízgőz a poláris glükozinolátok egy részét eltávolítja a rendszerből, tehát csökkenti a káros anyagok mennyiségét a pogácsában. Harmadrészt, a rostot gyakorlatilag 'megfőzi' a forró vízgőz, ami javítja a rost emészthetőségét (a melegen préselt repcepogácsa nyersrost emészthetősége 62%, az NDF emészthetősége pedig 65% volt ürüben, NAIK Herceghalom, 2015). A melegen, nagy nyomással préselt repcepogácsa rostjainak emészthetősége több mint kétszerese a repcedara (27%), vagy napraforgódara emészthetőségének (37%, közepes minőség esetében), jelentős előnyhöz juttatva a melegen préselt repcepogácsával takarmányozót. További technológiai újítás, amikor a repcemagot a préselés előtt roppantják, így javítva az olajkinyerés és a feltárás hatásfokát, következésképpen a végtermék emészthetőségét. Az egylépcsős préseléssel szemben a korszerű kétlépcsős préseléssel hatékonyabb az olajkinyerés (előpréselés 90 °C-on, majd végpréselés 100°C felett 300 bar nyomás mellett). Így a melegen és nagy nyomás mellett történő préselés esetében az alapanyag legalább1-2 órát tartózkodik 100 °C fok feletti hőmérsékleten, ami meghatározó a pogácsa emészthetősége, a zsírok és a fehérjék bendővédettsége, valamint a végtermék szárazanyag-tartalma szempontjából. A melegen préselt repce szárazanyag-tartalma elérheti a 97%-ot!
A 'hidegen' préselt repce (repcepogácsa) nyerszsír-tartalma megközelítően 130-160 g/kg sza, míg napjainkban a magas hőmérsékleten, nagy nyomással préselt repcepogácsa esetében 90-140 g/kg sza. a nyerszsír-tartalom (NAIK, Herceghalom, 2015). Az olajtartalom jelentős mértékben növeli a repcepogácsa táplálóértékét: átlagosan 7,9-8,1 MJ/ kg sza. NEl, míg a melegen préselt RepProt Energy 8,60 MJ/kg sza. NEl (a NAIK Herceghalom, 2015 mérése szerint). A melegen préselt repcepogácsa energiatartalma tehát közel 8%-kal nagyobb is lehet, mint az extrahált szójadaráé és több, mint 30%-kal meghaladhatja a repcedaráét.
A melegen préselt repcepogácsa amellett, hogy jelentős mennyiségű (részben védett) zsírt tartalmaz, kiváló fehérje- és metioninforrás is egyben. A melegen préselt repcepogácsa szárazanyagban mért fehérjetartalma kisebb, mint az extrahált repcedaráé (melegen préselt pogácsa: 337 g/kg sza. és repcedara: 378 g/kg sza.). Tekintettel azonban a melegen préselt pogácsa alacsonyabb víztartalmára (3% nedvesség mellett 97% sza.), a termék eredeti anyagában mérhető fehérjetartalma hasonló az extrahált repcedaráéhoz (melegen préselt pogácsa: 327 g/kg és repcedara: 346 g/kg)!
táblázat Olajipari alapanyagok és melléktermékek energia- és táplálóanyag-tartalma (Várhegyi és Várhegyiné, 2003)
A táplálóanyag-tartalom értékeit szárazanyagra vonatkoztatva közöljük, mely értékek megközelítően 10%-kal nagyobbak, mint a légszáraz állapotra vonatkozó adatok (1. táblázat)!
A melegen préselt repce, az extrahált repcedara és az extrahált szójadara összehasonlítása
A préselt repcepogácsa kiválóan beilleszthető a tejhasznú tehenek napi takarmányadagjába. Az extrahált szójadara egységnyi mennyiségének helyettesítésekor megközelítően 40%-kal több melegen préselt repcepogácsát vagy +30% repcedarát kell a TMR-hez adni (eredeti anyagban számítva) ugyanazon nyersfehérje-koncentráció eléréséhez. Az extrahált szójadaráról köztudott, hogy lizinben gazdag (2. táblázat) az extrahált napraforgóhoz és az extrahált repcedarához képest. Az azonban kevéssé ismert, hogy az extrahált repcedara fehérjéje arányaiban több metionint, cisztint és treonint tartalmaz, mint a szójadara fehérjéje. Természetesen az aminosavak abszolút mennyisége kisebb a repcepogácsában, hiszen nyersfehérje-tartalma kevesebb, mint az extrahált szójadaráé. Amennyiben azonban 1 egység extrahált szójadarát 1,4 egység repcepogácsával helyettesítünk, úgy utóbbi esetben metioninban, cisztinben és treoninban gazdagabb keveréket kapunk. A hazai termékről (ReProt Energy) pedig fontos megjegyezni, hogy 100%-ban GMO-mentes, ami szintén fontos szempont a szója helyettesítésekor.
2. táblázat Egyes olajipari melléktermékek aminosav-összetétele (Schmidt, 2003)
A tejelő tehén bendőjében felépített mikrobafehérjére vonatkoztatva a limitáló sor az alábbi: metionin, lizin, treonin. Az elsősorban kukoricára és szójadarára alapozott takarmányozás esetében a bevitt nyersfehérje a tejtermelést limitáló aminosavak közül metioninban szegény, ezért ennek pótlása szükséges. A kiegészítés védett metioninnal vagy védett metionint tartalmazó készítménnyel történhet. A metioninhiány szerepet játszik a zsírmobilizációs betegségek kialakulásában. Metioninhiány esetében a takarmányfehérje kisebb hatékonysággal épül be a mikrobafehérjékbe, ezért a szervezetben és a tejben is nőhet a karbamidkoncentráció. A magasabb karbamidkoncentráció lehetséges következményei: romló szaporodási teljesítmény, gyakoribbá válik a korai embrióelhalás (Brydl és mtsai, 2006). Mindazonáltal a tejelő tehén esetében nem csupán a limitáló aminosavak mennyisége, hanem azok egymáshoz viszonyított aránya is nagy jelentőséggel bír. Az optimális lizin:metionin arányt 3:1. A lizin és a metionin aránya a repce esetében a kívánatoshoz nagyon közeli 2,7:1, ugyanakkor a szójában ez az arány rendkívül tág, 4,4:1, a napraforgóban pedig szűk, 1,5:1. A hidegen és melegen préselt repce nagyobb metionintartalma kedvező hatású lehet, mivel a metionin egy része védett a bendőbeli lebomlástól. A repce és az extrahált repcedara nyersfehérje-tartalmának kb. 70%-a lebomlik a bendőben, míg a magas hőmérsékleten, nagy nyomáson préselt repcepogácsa esetében ez az érték átlagosan 58%-nak bizonyult (3. táblázat), ebből következően a repcepogácsa védett fehérjetartalma megközelítően 42%. A TMR védett fehérje hányada tehát növelhető a magas hőmérsékleten, nagy nyomáson készült repcepréselvény etetésével.
A préselt repce nyersrost-tartalma megközelítően kétszerese az extrahált szójadara nyersrosttartalmának. Ez az oka annak, hogy a nagyobb nyerszsírtartalom ellenére, a hidegen préselt repcepogácsa energiatartalma (NEl) mindössze 2%-kal haladja meg az extrahált szójadaráét. A melegen préselt repcepogácsa azonban már közel 8%-kal haladja meg a szójadara energiatartalmát. Miért lehet kisebb egy nagyobb zsírtartalmú termék energiája, mint a szójadaráé? A nagyobb nyersrosttartalom ugyanis csökkenti a táplálóanyagok hozzáférhetőségét a bélcsatornában és ezt az energiaszámításkor figyelembe kell venni. Hozzá kell azonban tenni, hogy míg a szójadara rostjának emészthetősége 77%, addig a melegen és nagy nyomáson préselt repcepogácsáé is meg haladja a 60%-ot, a napjainkban alkalmazott korszerű technológia által. A tejelő szarvasmarha esetében pedig a nagyobb emészthetőrost-tartalom, annak ellenére, hogy nem strukturális rostról van szó, kedvező hatású.
A préselt repce nyerszsír-tartalma megközelítően tízszerese az extrahált darának (1. és 3. táblázat). A nyerszsír egy része védett formában található meg a növényi sejt belsejében. A bendővédett zsír mennyisége azonban függ a repce fajtájától, a feldolgozás/zsírkinyerés során alkalmazott kezelésektől, hőhatásoktól. Ezért a védett zsír mennyiségének meghatározására in vivo, esetleg in situ módszerrel történő mérés ad egzakt eredményt. A Nyugat-magyarországi Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Karán (Mosonmagyaróvár) egy hazai kutatócsoport vizsgálta a magas hőmérsékleten, nagynyomással préselt repcepogácsa bendőbeli védettségét. A kísérletben 3 db, 520-550 kg testsúlyú holstein-fríz tinóval vizsgálták in situ a fehérjék és a zsírok bendőbeli lebonthatóságát. Az eredmények a 3. táblázatban láthatóak. A 4 különböző minta átlagosan 170 g/kg sza. nyerszsír-tartalmának védettsége 43%-nak bizonyult a magas hőfokon történő préselés hatására. A napraforgó-préselvény zsírtartalma ehhez képest mindössze 20%-os védettségű.
3. táblázat Melegen préselt repcepogácsa energia- és táplálóanyag-tartalma
A zsírok bendőbeli védettsége azért fontos, mert a bendőben uralkodó hőmérsékleten a nem védett zsírok folyékony halmazállapotba kerülnek és filmszerűen bevonják a takarmányrészecskék felületét, ezáltal csökkentik a bakteriális fermentáció mértékét. Ennek hatására átalakul a bendő mikroflorája: nő a propionsavat termelő baktériumok mennyisége, csökken az ecetsavat és metánt termelő baktériumok száma. A propionsav arányának növekedése a bendőfolyadékban növeli a vérplazma inzulinkoncentrációját, ami negatív hatással van a tejtermelésre is. Az energiakiegészítés céljából, de nem körültekintően etetett zsírok, vagy nem megfelelő védettségű készítmények éppen ezért csökkentik az ecetsav koncentrációját a bendőfolyadékban, ezért etetésük energiahiányt és tejzsír-csökkenést okoz. A bendővédett zsírok az ellést követően azonban javítják a tehén energiaellátottságát, mérséklik a ketózis veszélyét, gyorsítják a méhinvolúciót, rövidebb időtartamra korlátozódik a tehenek testsúly-csökkenése, a testsúlycsökkenés mérséklődése révén az eredményes termékenyítés időben előrehozható, így csökken a két ellés között eltelt napok száma. A takarmányadag energiatartalma 5-10%-kal növelhető anélkül, hogy a strukturális hatékonyságot biztosító szálastakarmányok mennyiségét csökkentenénk. A védett zsírok megfelelő mennyiségben és formában való etetésekor szálastakarmányokkal növelhető a TMR rostkoncentrációja (csökkentve ezzel az acidózis kockázatát). A takarmány alapanyagok természetes zsírtartalma TMR takarmány-szárazanyagra számítva általában 2,5-3,0%-ot teszik ki, ezt egészítjük ki maximum 5-6% sza értékre a fogadó és a nagytejű csoportokban védettzsír-készítményekkel. Egyes szakirodalmi források szerint az ideális arány:
- 0,4 kg/nap/tehén az alapkomponensek természetes zsírtartalma
- + 0,4 kg/nap/tehén préselvényekkel, vagy full fat magvakkal bevitt zsír és
- + 0,4 kg/nap/tehén védett zsír kiegészítés.
Egyes források napi 1000 g/tehén, más források 1200-1400 g/tehén adagban maximalizálják az összzsír-bevitelt. Amennyiben nagyobb zsírtartalmú és ismert védettségű melegen préselt repcedarát etetünk, úgy a vásárolt védett zsírt tartalmazó készítmények aránya csökkenthető az adagban. Ezzel mérsékelhető az adag költsége. Ne felejtsük el a védett zsírok arányának növelésével a védett fehérje arányát is növelni!
A nem védett telítetlen zsírsavak egy része telítődik a bendőben, elveszítve kimagasló biológiai értékét. A repcében a legmagasabb (9%) az omega-3 zsírsavak aránya (a szójában 8%, a napraforgóban 1%), ezért a melegen préselt repce védett zsírtartalma kedvezőbb élettani hatást is jelent (embrió-beágyazódás, gyulladáscsökkentő hatás). Természetesen a gyakorlatban ezek a hatások nem minden esetben tapasztalhatóak, mivel mérhetően csak akkor jelentkezne az eredmény, ha a préselvényt nagy mennyiségben etetnénk az állománnyal.
A felsoroltak alapján megállapítható, hogy az extrahált szójadarának extrahált repcedarával vagy melegen préselt repcepogácsával történő teljes mértékű kiváltása nem javasolt. Mindazonáltal, ha a szójadarának csak egy részét helyettesítjük repcepréselvénnyel, és a helyettesítést körültekintően végezzük el (többek között nyersfehérje- és aminosav alapon számolva), úgy a melegen préselt repcepogácsa számos kedvező hatása érvényesülhet a termelésben (védett zsír hányad, védett fehérje hányad, metionin-, cisztin- és treonin arány, energiatartalom). Amennyiben az extrahált szójadarát teljes mértékben kiváltjuk a megfelelő mennyiségű repcepréselvénnyel, úgy aminosav (elsősorban lizin) kiegészítésről kell gondoskodni.
A magas hőmérsékleten, nagy nyomással sajtolt repcepogácsa és a napraforgó-pogácsa összehasonlítása
Az extrahált napraforgó az extrahált szójához és az extrahált repcéhez képest lizinben rendkívül szegény. A fehérje lizin aránya 3,29%, míg a szójadara esetében ez 6,09% az extrahált repcedara esetében pedig 5,39% (2. táblázat). A napraforgó-préselvény telítetlen zsírsavakban gazdag olajtartalma gyorsan átalakul a bendőben, védettsége kicsi (kb. 20%). A napraforgó-préselvény és a magas hőmérsékleten, nagy nyomással sajtolt repce olajtartalma hasonló (napraforgó pogácsa: 18% sza., a melegen préselt repcepogácsa: 13% sza.). A melegen sajtolt repcepogácsa azonban mindössze 12,7% nyersrostot tartalmazott a mérési eredmények szerint, míg a napraforgó pogácsa nyersrost-tartalma 20% sza. volt (kevés héjjal!). Hozzá kell tenni, hogy a napraforgó- és hidegen préselt repcepogácsa nyersrost-emészthetősége egyaránt kedvezőtlen, mindössze 28-30%, míg a melegen és nagy nyomáson préselt repcepogácsáé 62%. Viszonyításképpen: a szójadara látszólagos rostemészthetősége 77%. Összességében megállapítható, hogy a melegen és nagy nyomáson préselt repcepogácsának a napraforgó-préselvényhez képest kedvezőbb az emészthetősége (kisebb rosttartalma és a technológia specialitásai miatt). Többek között erre vezethető vissza, hogy a repcepogácsa energiatartalma 8,60 MJ/kg sza, míg a napraforgó pogácsáé 7,46 MJ/kg sza. hasonló zsírtartalom mellett.
A repce antinutritív anyagai
A repcemagot (Brassica napus var. Arvensis) az elmúlt évtizedekben csak ritkán etették. Ennek egyik oka jelentős erukasav- és mustárolaj-glikozid tartalma volt. A repce mustárolaj-glikozid tartalma alatt annak glikozinolát- és tiocianát-tartalmát értjük, amelyek az állatok számára csípős ízhatású anyagok és nagyobb mennyiségben mérgező, goitrogén (golyvaképző) hatásúak. Az erukasav pedig ‘halízt' adhat a terméknek. A keresztesvirágúakban nagy mennyiségben előforduló goitrogén anyagok közvetett hatása abban áll, hogy másodlagos jódhiányt okozhatnak. A nemesítési munkával előállított Canola repce (CANadian Oil Low Acid szavakból képzett mozaikszó) azonban kevesebb glikozidot tartalmaz. A 00-ás hibrideknek nemcsak az extrahált darája, hanem a teljes olajtartalmú magja (full fat repce) is felhasználható takarmányozási célokra (erukasav- és mustárolaj-glikozid ‘mentes' repce). Továbbá kinemesítettek már 000 (tripla nullás), tannin (csersav)-szegény repcét is. A ma köztermesztésben lévő repcefajták és hibridek glikozinolát-tartalma általában kevesebb, mint 25-30 mmol/g. Az egyes hibridek és fajták glikozinolát-tartalmában azonban jelentős különbségek adódhatnak. Az Európában elfogadott maximális mennyiség 00-s repce esetében 1992-óta: 25 mmol/g, amelyet nem haladhat meg a növény glikozinolát-tartalma.
A glükozinolátok a repcepogácsában dúsulnak, az olajban alig vannak, azaz a repcepogácsában elérhetné a 40 mmol/g értéket. A meleg préselésnél azonban a víz távozik a rendszerből vízgőz formájában. Ez a poláris tio-vegyületeket részben hidrolizálja, ill. részben magával ragadja. Ezáltal a meleg préselés technológiája csökkenti ezen káros vegyületek jelenlétét.
A melegen préselt repce etethetősége tejelő szarvasmarha állományokban
A repcepréselvény napi adagja 1-2,5 kg/tehén mennyiségben javasolható a termelési szinttől függően. A mért adatok ugyanis azt igazolják, hogy a repcepréselvény nagyobb mennyiségben (naponta és állatonként 2,5-5 kg közötti mennyiségben) etetve csökkenti a bendőfolyadék ecetsav- és összes illózsírsav-tartalmát (Tóth és Orosz, 2009, nem publikált adatok). Ez a napi mennyiség már kedvezőtlen hatással van a nyersrost bendőbeli lebomlására, továbbá a termelt tej mennyiségére és összetételére.
Megállapítható, hogy az alacsony glükozinolát-tartalmú préselt repcepogácsa kiváló takarmánya a tejelő szarvasmarhának. A TMR-be történő beillesztése (mint minden más takarmánykomponensnek) körültekintést igényel (különös tekintettel a TMR nyersfehérje, lizin- és zsírtartalmára), de megfelelő alkalmazásakor költségcsökkentő és termelésnövelő hatású lehet.
