Az adatgyűjtést egy eddig ismeretlen táblán sokféle módszerrel el lehet végezni, azt azonban szem előtt kell tartani, hogy a mintázásnak, majd az abból készült szaktanácsnak olyan értéke van, ami a gazdálkodás sikerességét alapozza meg. A gazdálkodó döntése nem könnyű, és bár „elengedtük a döntéshozók kezét”, a szaktanácsra attól még a gazdálkodónak szüksége van! Az alábbi cikkben azt mutatjuk be – természetesen nem a szaktanács elkészítésének teljes komplexitásában –, hogy milyen adatforrásokra támaszkodhat az a gazda, aki a precíziós gazdálkodás útjára lép.

A mintavételezési stratégia sokféleképpen alakulhat, annak függvényében, hogy a terület mely tulajdonságaira vagyunk kíváncsiak, illetve milyen korábbi tapasztalatok, mérési eredmények (talajminta, növényállomány-felmérés, távérzékeléssel gyűjtött adatok) állnak rendelkezésre, mik azok a tényezők, amik a szaktanácsot befolyásolják, illetve milyen differenciálásra (automata kormányzás, helyspecifikus tápanyag-kijuttatás stb.) alkalmas eszközök érhetők el a gazdálkodó számára.

A talajtulajdonságok felvételezése minden esetben indokolt egy precíziós szemléletű gazdaság esetén. A talajtulajdonságok elkülönítése alapulhat választott mintavételi stratégia szerint kézzel gyűjtött minták laboratóriumi elemzésén, ebben az esetben azonban előfordulhat, hogy a mintavételezési stratégiát helytelenül választjuk meg előzetes ismeretek hiányában, így a kisebb, bár a heterogenitást nagyban befolyásoló foltok mintavétele el is maradhat.

A talajtulajdonságok vizsgálatára ma már számos eszköz áll rendelkezésre, közülük olyanok is, amelyek nagy pontossággal gyűjtik a talaj, esetlegesen több rétegének adatait is. Idén egy számunkra ismeretlen táblán, a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ, Mezőgazdasági Gépesítési Intézetének tulajdonában lévő Veris-3100-as eszközzel (fotó) – elsősorban kutatási célból – feltérképeztük a terület fajlagos elektromos vezetőképességét, majd a mérési eredményeket térképen jelenítettük meg (1. ábra).

A mérés következtetéseként elmondható, hogy a fajlagos elektromos vezetőképesség feltérképezése eltérő foltokat rajzolt ki a táblán belül, ami hozzásegíti a kutatókat a terület mintavételi pontjainak helyes megválasztásához. A fajlagos elektromos vezetőképesség térkép alapján elkülöníthetők a táblán belüli talajzónák, azonban hogy a talaj melyik tulajdonsága határozza meg az elektromos vezetőképességben megmutatkozó különbséget, azt meg kell vizsgálni. A Veris-3100 mérőműszer a fizikai talajféleség vagy textúra meghatározására (pl.: homok, vályog, agyag stb.) alkalmas, hiszen a mechanikai összetétel az elektromos vezetőképességre jelentős befolyással bír. A műszer mérési eredményeit továbbá a talaj kémiai összetételének (oldható sók aránya, ionok, pH stb.) különbségei is befolyásolják, ezért a hosszú távú következtetések levonása előtt mindenképpen érdemes az eredménytérképet a laboratóriumi talajvizsgálat eredményeinek függvényében is megvizsgálni. A mérések alapján elkészíthető egy olyan térkép, ami a fajlagos elektromos vezetőképesség különbségeinek figyelembevételével különböző zónákra osztja a területet (2. ábra).

A fajlagos elektromos vezetőképesség térképe precíz információt szolgáltat a talajtulajdonságok eltérő alakulásáról, illetve a táblán elhelyezkedő talajfoltok pontos határvonalairól (amennyiben a mintavétel sűrűsége megfelelően volt megválasztva), azonban a változtatható tápanyag-kijuttatás, valamint a differenciált tőszámok (változó csíraszám) meghatározása szakmailag helytelen lenne kizárólag ezen adatok ismeretében.

Egy mezőgazdasági tábla helyspecifikus kezelése megkívánja a tábla előéletének ismeretét is. Amennyiben korábbi időpontú mérési adatokkal nem is rendelkezünk, a különbségeket jelző adatok mégis elérhetők. A műholdas távérzékeléssel nyert adatok ma már nagy pontossággal állnak rendelkezésre, amelyek alapján további információhoz juthatunk a helyspecifikus gazdálkodás tervezése során. A korábbi gazdálkodási évek lekérhető adatai, mint pl. a vegetációs index térképek (NDVI) (3. ábra), vagy a hamisszínes felvételek (4. ábra) további adatforrásként szolgálhatnak a későbbi vizsgálatokhoz.

A térképek áttekintése a gyakorlott szemnek sok információt szolgáltat, ami azonban még a képelemzéshez nem szokott szemmel is könnyen látható, hogy az egyes adatforrások más és más foltokat rajzolnak ki a táblán. Ezért fontos azt hangsúlyozni, hogy egyetlen adattípusra támaszkodva nem lehet megalapozott döntéseket hozni. A leginkább célravezető, ha a különböző adatcsoportokat komplex egységbe rendezve egyesével, majd együttesen vizsgálva vesszük figyelembe.

Mivel a tőszámszabályzás és a tápanyag-kijuttatás differenciálása a talaj termőképességén (azaz számos befolyásoló tényezőn) múlik, a szaktanácsadás során az összes rendelkezésre álló információ alapján kerül meghatározásra az egyes zónák kijuttatandó tápanyagmennyisége, illetve a tőszámok differenciálása. A tőszámterv alapjául szolgáló térkép (5. ábra) a gazdálkodó rendelkezésére áll, a döntést azonban Ő hozza meg: ezt a technológiát, illetve helyspecifikus megoldást választja, azaz az alaptrágyát és a tőszámot is differenciája, vagy csak a tőszámszabályzást alkalmazza, és később fejtrágyával korrigál, esetleg az alaptrágya kijuttatását végzi helyspecifikusan és a tőszámszabályzást nem valósítja meg arra alkalmas vetőgép hiányában.

Bármelyik megoldás mellett is dönt a gazdálkodó, amennyiben helyspecifikus beavatkozásra kerül sor, a kijuttatási térképek elkészítését egy agrárinformatikai szoftverben érdemes elvégezni. A tervezett szabályozási térképeket a vezérlő monitorra feltöltve a beavatkozások elvégezhetők, azonban ehhez is szükséges olyan agrárinformatikai ismeret, melynek segítségével létrehozott adatbázis formátuma kompatibilis a monitor szoftverével (a monitor tudja kezelni a kapott adatformátumot), különben a munka megkezdése során szembesülhetünk az adatbázis hiányosságával.

A mintagazdaságban különös hangsúlyt fektetnek a vetés során a minőségi munkavégzésre. Az innovatív gazdálkodói hozzáállást jelképezi, hogy a vetéshez már rendelkezésre álló technológiai újításokat szívesen próbálják ki, majd azokat használják, a gazdaságban meghonosítják. Ilyen például a down-force technológia. Az idei évben a gazdálkodó úgy döntött, hogy a tőszámszabályzást vizsgálva egységes alaptrágya-kijuttatást alkalmaz, majd a differenciálást a fejtrágya-kijuttatás során fogja elvégezni. A kijuttatási térképek elkészültek, az eszközök rendelkezésre állnak, azonban a vetéssel az áprilisi hóesés miatt még várni kell.

Dr. Milics Gábor - Dr. Balla István

A tőszámbeállításokat  az Agro Aim Kft. kalkulálta, az erre vonatkozó térképet az AgriDron Kft. szolgáltatta.
A kísérlet helyszíne: a szákszendi Hartmann farm 100 hektáros kukoricatáblája.

A cikk szerzője: Dr. Milics Gábor