A bioetanol szerepe a hazai gazdaságban, mezőgazdaságban, továbbá a fenntarthatóságban. Hol tartunk ma európai viszonylatban?
A magyar gazdaságban markáns szerepet tölt be a bioetanol ipar. Közvetlenül és közvetve több mint 4000 embernek ad munkát, és fontos stabilizáló szerepet tölt be a mezőgazdaságban. A hazánkban működő két etanolüzem, a Hungrana illetve a Pannonia Ethanol gyárai éves szinten mintegy kétmillió tonna kukoricát dolgoznak fel, amelyből közel 900 millió liter etanol és több mint félmillió tonna DDGS, CGF és glutén takarmánytermék készül. A hazánkban gyártott etanol a világ közel 30 országában talál vevőre. Az etanolipar teljes tevékenysége hozzájárul Magyarország mezőgazdasági potenciáljának kiaknázásához.
A hazánkban zajló bioetanol-gyártás mind gazdasági, mind környezeti szempontból fenntartható módon zajlik. A Magyarországon működő etanol előállítás szervesen kapcsolódik a mezőgazdasági közösségekhez helyi szinten, fontos pontokon erősítve ezáltal a magyar agráriumot, a családi gazdaságokat. Fontos kiemelni, hogy hazánkban megtermelt alapanyag hazai feldolgozásáról van szó, így a nagymértékű hozzáadott érték előállítás mind határainkon belül történik.
Mindkét nagy hazai gyártó fontos innovációs tevékenységet folytat, nagy volumenű beruházásokat hajt végre, hosszú távon kiszámítható partnere a magyar gazdáknak, a mezőgazdaság egészének.
A magyar bioetanol ipar technológiai színvonala világszintű, a hazánkban működő üzemek Európa legmodernebb és legnagyobb kapacitású gyárai közé tartoznak.
A magyarországi etanolipar erőssége abban rejlik, hogy két, kurrens terméket is előállít. Az egyik a csúcsminőségű állati takarmány, mint a GFG, glutén és a DDGS, amelyre itthon és a külpiacokon is komoly igény mutatkozik. A másik fő termék pedig a tisztán égő, megújuló energiaforrásokból előállított bioetanol.
Az etanol üzemanyag alkalmazása a közlekedési szektorban mintegy 70 százalékkal csökkenti az üvegházhatású gázok kibocsátásának mértékét. Az Európai Unió elkötelezett a megújuló üzemanyagok mellett, így a bioetanol mellett is. A bioetanol szerepe a jelen és a jövő közlekedésében rendkívül jelentős: 2020-ig az európai direktíva kötelezővé teszi a bioetanol bekeverését a benzinbe – az EU azt a célt tűzte ki, hogy 2020-ra a 10 térfogat %-ot érje el a benzinbe és gázolajba kevert növényi eredetű komponensek aránya. Ez az arány energiaszázalékra vetítve 7%-ot jelent. Jelenleg ez az arány az EU-ban 5 százalék körül mozog, de 2020-ra fontos célkitűzés a 7%-ra emelése.
A fentiek jól mutatják a magyarországi etanolipar, és a hozzá kapcsolódó széles beszállítói, termelői hálózat fejlődő jövőjét, piacainak, és a piac volumenének tervezhető bővülését.
A bioetanol alkalmazása a közlekedésben azt jelenti, hogy 70 százalékkal kevesebb üvegházhatású gáz kerül a légkörbe, mintha ugyanilyen mennyiségű energiát fosszilis üzemanyagokból kéne előállítani. Ez a jelenleg elérhető leghatékonyabb technológia a kibocsátás érdemi csökkentésére úgy, hogy közben a lakosság érdekei a közlekedési szektorban ne csorbuljanak.
A hazai etanolgyártásunk jelene és jövője
Kevéssé ismert ma Magyarországon az a tény, hogy hazánk az európai etanolgyártás fellegvárának számít, a Pannonia Ethanol dunaföldvári üzemével ma a legnagyobb etanolgyártó az EU-ban. A piac ezzel nem zárul be, foglalkozik még etanol előállítással a Hungrana, bár az ő esetükben eltér a technológia, így a termékeik is mások.
Az etanolgyártás napjainkban szorosan kapcsolódik az élelmiszeriparhoz. A magyarországi etanolüzemek a gyártáskor kukoricát dolgoznak fel, az etanol fenntartható üzemanyagként kerül a piacra, de hasznosítja a kozmetikai és a gyógyszeripar is. A folyamat eredményeként az etanol mellett számos más termék is létrejön, a legfontosabb társtermék a magas fehérjetartalmú takarmány, de készülnek élelmiszeripari alapanyagok is, így különböző típusú cukrok és keményítők, ez alapvetően a gyártási technológiák függvénye.
A magyar biomasszára alapuló gazdaság hatalmas sikereket hozott, melyek alapja, hogy a kukoricatermelés Magyarországon kiemelkedően jó feltételekkel rendelkezik, és a belső piacon egységes feltételek mellett értékesíthetőek a termékek. Az iparág mára évente összesen 2-3 millió tonna kukoricát dolgoz fel itthon, magyar munkaerő alkalmazásával ahelyett, hogy ez a mennyiség feldolgozatlanul kerülne exportálásra. Az EU megújuló energiákra vonatkozó irányelvének alapjaira épülő magyar bioetanol ipar képes az egységes piacon versenyképesen működni, és helytállni a megújuló energiák egyre élénkülő versenyében. Képes továbbá arra, hogy a Magyarországon megtermelt GM-mentes kukoricát feldolgozva a határainkon belül hozzáadott értéket teremtsen, ezzel támogatva a családi gazdálkodókat is.
A hazai piac bővülése pedig azt jelenti, hogy a gazdálkodók számára egyre jobban stabilizálja a keresletet, ezzel növeli a mezőgazdasági beruházásokat, így lényegesen hatékonyabbá és fenntarthatóbbá válik a kukoricatermelés Magyarországon. A feldolgozóipar és a hozzáadott érték megtermelésének fellendülése ezzel tovább fokozódik.
Az iparág hosszú távon várhatóan abba az irányba mozdul majd el, hogy minél fenntarthatóbban és színesebben tudja hasznosítani ezeket a termékeket a biztonságos, modern, fenntartható és egészséges élelmiszer-előállításhoz úgy, hogy a takarmányozás mellett az emberi fogyasztásra is fókuszál. Európa ugyanis egyrészt fehérjeimportra szorul, másrészt hosszabb távon az emberi táplálkozásban is egyre nagyobb mértékben kell kiváltani a rendkívül energiaigényes állati fehérjéket növényi alapanyagokkal.
Egyelőre azonban az etanolipar a közlekedésben tud nagyobb szerepet vállalni a klímaváltozás elleni küzdelemben, hiszen az etanol alkalmazásával átlagosan 70 százalékkal csökkenthető az üvegházhatású gázok kibocsátása a fosszilis üzemanyagokhoz képest. Európában 2009-ben fogadták el a Megújuló Energia Irányelvet (Renewable Energy Directive – RED), ami támogatta a bioüzemanyagok alkalmazását. A szabályozás azóta nagyot fordult, jelenleg óriási a kiszámíthatatlanság, ami európai szinten a befektetők részéről erős megtorpanást eredményezett. Mindennek a hátterében pedig nem racionális viták állnak, hanem hogy az Európai Bizottság ideológiai érvek alapján 2030-ig teljesen ki akarja vezetni a piacról a takarmánykukorica alapú bioüzemanyagokat. Ugyanakkor független és friss tudományos kutatások igazolják, hogy az etanol elleni érvek nem állják meg a helyüket, az európai piacon igenis van létjogosultsága a fenntartható bioüzemanyagoknak.
Magyarország pedig egy sikertörténettel a birtokában élharcosa lehetne az etanolipar további felemelkedésének, amivel támogatnánk a mezőgazdaság fellendülését a hazai gazdálkodók és vidék megerősítésével, illetve lökést tudnánk adni a feldolgozóiparnak is úgy, hogy közben példaértékű szerepet vállalunk a klímaváltozás elleni küzdelemben.
Mi az álláspont az európai bioenergiával kapcsolatban?
Üdvözültük az Európai Tanács törekvését az átdolgozott Megújuló Irányelv (RED II) javaslatában a közlekedés szénmentesítésére. Mindazonáltal úgy véljük, hogy a javaslatnak azon része, amely szerint a terményekből származó bioüzemanyag részarányát 2030-ra 7%-ról 3,8%-ra kellene csökkenteni nemkívánatos eredményre vezet. Ez az intézkedés egy olyan technológiának a megsemmisítését kockáztatja, amely átlagosan 60%-os üvegháztartást okozó gázkibocsátás (ÜHG) megtakarítást biztosít, és amely rövid- és középtávon az egyetlen reális lehetősége a közlekedésszektor szénmentesítésének. A javasolt változtatások továbbá egy olyan szektornak okoznának kárt, amely vidéki térségekben égetően szükséges álláslehetőséget és jövedelmet biztosít a mezőgazdasági termelők számára.
A közvetett Megváltozott Földhasználat (kMF) és különösen az erdőirtás, illetve az érintetlen föld élelmiszer és olaj termesztésére történő használatával kapcsolatos aggodalmak az európai bioüzemanyag visszaszorításán kívül egyéb intézkedésekkel hatékonyabban is kezelhetőek.
Ambiciózusabb célok kitűzésére van szükség, ha az unió el akarja érni a széncsökkentéssel kapcsolatos céljait. Az uniónak ambiciózus ÜHG-csökkentési céljai vannak: 2030-ra 40%, 2050-re 80%. A közlekedésszektornak – amely az ÜHG nagyjából 25%-át bocsátja ki – 2030-ra 20%-kal kellene kibocsátásait csökkentenie annak érdekében, hogy a teljes célkitűzés elérhető legyen. Ehhez az összes olyan rendelkezésre álló szénszegény lehetőséggel maximálisan élni kell, amely alapján a 15%-os teljes keverési cél reálisnak mutatkozik. A konvencionális bioüzemanyagok – a nagyméretű szénmentesítésre lehetőséget adó egyetlen rendelkezésre álló technológia – visszaszorításával e cél elérése lehetetlenné válna. Bár támogatjuk a fejlesztett bioüzemanyagok népszerűsítését, ezek még nincsenek azon a technológiai fejlettségi szinten, hogy döntően hozzájáruljanak a közlekedés szénmentesítéséhez. Sőt, a fejlesztett bioüzemanyagokhoz szükséges beruházások csak egy egészséges, hagyományos bioüzemanyag-ipar alapján realizálódhatnak.
Ne helyettesítsenek működő megoldásokat ismeretlen következményekkel járó, kiforratlan technológiákkal. A fentiek mellett a közlekedés teljes villamosításához több mint 50 évre és legalább 1 trillió euró összegű beruházásra lesz szükség. Franciaország teljes szántóföld-állományának megfelelő méretű területen kellene szélmalmokat üzemeltetni és Hollandia egész területének megfelelő felületet kellene napelemekkel lefedni ahhoz, hogy azok egyenként a közlekedés energiaigényének 50%-át kielégítsék.
A bioüzemanyag-ipar a legátfogóbban elemzett és legátláthatóbb iparágak egyike, biodiverzitásra és fenntarthatóságra vonatkozó szigorú szabályokkal. Az átlag ÜHG-csökkentés 2010-től 2016-ra 40%-ról többnyire 60%-ra növekedett, mind a biodízel és bioetanol tanúsított életciklusaival összefüggésben.
A Tagállamoknak inkább a bioüzemanyagokra vonatkozó keverési arányaikat kellene növelniük, és gondoskodniuk arról, hogy csak az olyan bioüzemanyagok kerülnek felhasználásra, amelyek legalább 60%-os ÜHG-csökkentést érnek el. Az európaiak előnyben részesítik ezt a megközelítést, 69%-uk támogatja a bioüzemanyagok használatát.
A Glencore szabályozáspolitikai javaslatai
• Egy általános 15%-os (terményekből származó, illetve fejlesztett) bioüzemanyag cél kijelölése tükrözné a legreálisabb lehetőséget az uniós szénmentesítési célok elérésére, feltéve, hogy a bioüzemanyagok legalább 60%-os ÜHG-megtakarításhoz járulnak hozzá a fosszilis üzemanyagokhoz képest.
• Hazai nyersanyag használata a bioüzemanyaghoz; Európában a parlagon hagyott föld egyedül 12%-kal képes hozzájárulni a terményi alapú keveréshez. Egy 7%-os terménylimit tekinthető minimálisnak.
• Kizárólag a legmagasabb fenntarthatósági kritériumnak megfelelő bioüzemanyagok használata; mindemellett a pálmaolaj importjának csökkentése és az erdőirtás egyéb okainak kezelése.
• A repceolaj egyéb előnyeinek figyelembevétele, ideértve a vidékfejlesztést és takarmányforrást.
Mi a hazai etanolgyártás jövőképe, mire számíthatunk 2020 után? A magyar feldolgozók dilemmái
A hazai etanolgyártás rövidtávú, mindössze 2020-ig tartó jövőképpel rendelkezik. Ennek oka egy európai uniós direktíva – a Megújuló Energia Direktíva –, ami arról rendelkezik, hogy hány százalék bioetanolt lehet keverni egy-egy liter benzinbe.
Az uniós előírás szerint 2020-ig a közlekedési energiában 10 százalék részarányt kell elérni a megújuló energiákkal. Hogy milyen fajta energia legyen ez, azt az EU nem kötötte meg, a lényeg, hogy megújuló legyen. Ebbe tehát beleszámít a hibrid autó, az elektromos vonat, a bioüzemanyag és ezenfelül még sok minden.
Nem szabad elfelejtenünk, hogy rendelkezésünkre áll és nagy mennyiségben elérhető az etanol és a biodízel. Fontosak ezek, hiszen az elektromos autókon kívül – amelyekből még kevés található az utakon – a közlekedésben más, alternatív energiaforrás nem érhető el. Ellentétben a bioüzemanyaggal, amely területen az elmúlt hét–tíz évben rengeteg nagy beruházásnak lehettünk tanúi. Nem csak Európában, de Magyarországon is sok gyár épült, amelyek nagy mennyiséget tudnak termelni.
2020-ig még három évünk van. Jelenleg a terveknek megfelelő ütemben haladunk, évről évre növekszik az etanol benzinbe való keverésének aránya. Ez jelenleg Magyarországon 4,9 százalék, az uniós átlag 5-6 százalékos. 2019-re el kell érnünk a 6 százalék feletti értéket, 2020-ig pedig a 10 százalékot. Ez törvényi, jogszabályozási háttér. Mindemellett természetesen rengeteg kritériumnak kell megfelelni, például, hogy milyen alapanyagot lehet, és milyet nem lehet használni. Csökkenteni kell mindemellett az üvegházhatás kibocsátást, illetve certifikálni kell minden alapanyagot, amelyet felhasználunk a készítés során. Bioüzemanyagot ugyanis nem lehet bármilyen anyagból készíteni.
A 2020 utáni időszakot illetően teljes a bizonytalanság. Tudni kell azt is, hogy a bioüzemanyagok ellen sajnos erős lobbit folytatnak. Olyan indokokkal, amelyek nem valósak, ezáltal nem lehet alátámasztani statisztikákkal, tényekkel, adatokkal. Ezért vagyunk optimisták, bízunk benne, hogy a kötelező bekeverés 2020 után is fennmarad, az unió pedig úgy dönt, 2030-ig is az eddigi politikát folytatja.
Hozzáteszem, ez a szabályozás rendkívül komplex téma. Nem csak energetikai, hanem mezőgazdasági és klímapolitikai kérdés is egyben, hiszen minden csepp etanollal üvegházhatású gázkibocsátást takarítunk meg a benzin által kibocsátotthoz képest.
Európában jelenleg körülbelül ötmillió tonna kukoricából és ugyanennyi búzából készül etanol. A biodízelhez ennél jóval nagyobb mennyiségre van szükség, nagyjából 15–18 millió tonna olajos magra.
Magyarországon etanolt csak és kizárólag kukoricából készítenek. A munkát két nagy gyártó végzi, a Pannónia Ethanol és a Hungrana Kft. E vállalkozások mezőgazdasági alapanyagot dolgoznak fel, ezzel stabil piacot teremtve a gazdáknak, termelőknek. Ugyanakkor társtermék is „születik” a gyártás során, a takarmány. Hiszen a kukoricaszemek esetében csak a keményítőből készítünk alkoholt, minden egyéb rész – a fehérje, a rost, az egyéb ásványi anyagok, zsírok – takarmányként felhasználhatók. Ezzel a terménnyel nem utolsósorban az import szóját váltjuk ki, minél több ilyen mellékterméket takarmányként használunk fel Magyarországon, annál kevesebb import szóját kell behozni az országba. Többek között ezért is tartom nagyon fontosnak, hogy ezek a gyárak minél tovább működjenek itthon.
Itt kiemelném, hogy hazánk legnagyobb kukoricafeldolgozó vállalataként, a Hungrana Kft. kizárólag magyar gazdáktól, magyar termelésű, kiváló minőségű, GMO-mentes kukoricát vásárol.
A nyugat-európai példához hasonlóan természetesen van létjogosultsága a búzából készült etanolnak is, hiszen az ország nagy mennyiségű búzát termeszt. Ugyanakkor úgy gondolom, kukoricából célszerűbb etanolt készíteni, hiszen jobbak a mutatói, arról már nem is beszélve, milyen értékes a melléktermék. A Hungrana Kft. által termelt takarmánytermékeknek a nagyobbik része – körülbelül a kétharmada – Magyarországon kerül a takarmányiparba és mindössze egyharmadát exportáljuk.
A magyar etanolgyártók az elmúlt tíz évben hozzávetőlegesen 430–450 millió eurót fektettek be, amely csak részben térült meg. Mindemellett azonban továbbra is szeretnénk fejleszteni – de mindaddig, amíg a szabályozási környezet bizonytalan, ezek a fejlesztések nem valósulhatnak meg.
Az Európai Unió az elmúlt kilenc évben már harmadszor módosította ezt a beruházási területet. Ez – véleményem szerint – egyáltalán nem okoz biztonságérzetet a beruházóknak. Tapasztalatom szerint, ha a piac stabil, ha a technológia adott, Magyarország remek hely lehet a bioetanol előállítására. Fontos, hogy mi, gyártók jelen legyünk, hiszen nélkülünk feldolgozatlanul exportálnánk ezt az értékes anyagot. Ezért olyan fontos a szabályozási környezet stabilitása.
A bioetanol-gyártás melléktermékeinek, mint alternatív fehérje-forrásoknak felhasználása a takarmányozásban
A bioetanol-gyártás során legnagyobb mennyiségben (300 kg/t feldolgozott kukorica) a DDGS (szeszipari száraz gabonamag az oldható anyagokkal) keletkezik, mint takarmányozási célra felhasználható alternatív fehérjeforrás. A DDGS átlagos kiváltási egyenértéke szójadara esetében 0,40–0,45, míg a gabonamagvakkal összevetve 0,49–0,69. A DDGS-t hízóbikák, lovak, sertések, sőt újabban a baromfi (brojlercsirke, tojótyúk, pulyka) takarmányozásában egyaránt sikeresen alkalmazzák.
Táplálóanyag tartalmát az etanolfermentációhoz felhasznált gabona mellett a feldolgozási technológia is befolyásolja. Nyersfehérje tartalma a kukoricaszemhez viszonyítva a fermentáció során nő, annak biológiai értéke azonban sertés és baromfi esetében közepes, mert lizinben és triptofánban szegény.
A DDGS alkalmazásának előnyei mellett annak lehetséges hátrányaival is számolni kell. A termék táplálóanyag-tartalma az egyes üzemekből származó, illetve az azonos üzemből származó egyes gyártási tételek között is eltérő, amelyet a receptúra-készítés során feltétlenül figyelembe kell venni.
A DDGS javasolt mennyisége hízóbikáknak a napi adag szárazanyag-tartalmára számítva maximum 20%. Lovak számára eltérő mennyiségeket javasolnak (3–15%), amely az életkortól és a hasznosítási típustól is függ. Brojlercsirkék takarmányába maximum 18% keverhető, tojótyúkoknál pedig a termelési paramétereket még 15-16% bekeverési arány mellett sem rontotta. A pulykahizlalás során mennyisége akár 25%-ra is növelhető, de csak aminosav-kiegészítés mellett. A sertés takarmányozásában a felhasználható mennyiség meghatározása során figyelembe kell venni a DDGS relatív kukorica (120–125) és extrahált szójadara (45–55) értékét, amelynek alapján a különböző korcsoportok számára 5–25% mennyiségben adagolható. A hizlalás hatékonysága viszont még jelentős mennyiségű (közel 50%) szójadara DDGS-el történő kiváltása mellett is fenntartható, sőt akár növelhető.
A bioetanol-gyártás másik fontos mellékterméke a CGF (kukorica glutén takarmány), amelyet nedves és szárított formában egyaránt alkalmaznak a szarvasmarha, sertés és baromfi takarmányozásában. A hazai takarmányozási gyakorlatban főképp a szárított formát használják. A CGF csak a kukoricaszem fehérje és rost alkotóit tartalmazza, ezért fehérjetartalma jelentősen meghaladja ugyan a kukoricaszemét, de annak biológiai értéke közepes, ugyanis lizinben és triptofánban hiányos. Nagy tejtermelésű tehenek takarmányozása során, különösen a laktáció első fázisában, azt is tekintetbe kell venni, hogy fehérjetartalmának by-pass hányada kisebb, mint a kukoricaszemé.
Alkalmazása során, a DDGS-hez hasonlóan, tekintetbe kell venni, hogy az egyes gyártási tételek táplálóanyag-tartalma eltérhet, amit a receptúra-készítés során feltétlenül tekintetbe kell venni.
Tejelő teheneknek és hízómarháknak a napi adag szárazanyag-tartalmára számítva 25–30%-ban javasolják. Malacok és növendéksertések takarmányába 5–10%, kocák takarmányába pedig 5–20% mennyiségben keverhető. A sertéstakarmányok összeállítása során figyelembe vehető, hogy relatív kukorica értéke 110–130, míg relatív extrahált szójadara értéke 45–55. Brojlercsirkék takarmányába 2–10%, tojótyúkok takarmányába pedig 5–10% mennyiségben keverhető.
A fentiek alapján egyértelmű, hogy DDGS és a CGF alkalmazásával jelentős mennyiségű import fehérjehordozó, valamint kukorica váltható ki, de csak abban az esetben, ha tekintetbe veszik a mennyiségi korlátokat. A receptúra-készítés során pedig nem kerülhető el az egyes gyártási tételek táplálóanyag-tartalmának pontos ismerete, mivel csak így biztosítható az egyenletes táplálóanyag-ellátás.
A cikk szerzője: Agro Napló
