A fehérpenész rothadás (Sclerotinia sclerotiorum) gombája egy polifág kórokozó, több száz gazdanövénye van. Három nagy szántóföldi kultúránkat is „kedveli”: a repcét, a napraforgót és a szóját. A gombabetegség kitartóképletei, a szkleróciumok, 10–20 éven át is ugrásra készen várják a tápnövényüket. Ott, ahol szűk a vetésforgó, óriásivá nő kórokozónyomás a földben, és egy nedvesebb évjáratban a fehérpenészes szár tőrothadás a repcetermés 40–50%-át is elviheti. Zárt állományokban – ha a fertőzéshez szükséges ideális körülmények fennállnak –, akkor a gomba mindig jelen van 5–10%-os mértékben.

Győződjön meg róla a saját szemével!

Aratás után a tarlón maradt repceszárat nyissa szét. Néhány próbálkozás után meg fogja találni benne a szállítószövetet behálózó fehér micéliumszövedéket és a fekete szkleróciumokat is. Ezeket fogja betárcsázni, és kockáztatni vele a következő években a termést. Totális megoldás sajnos nem létezik a fehérpenész-problémára, reális célként csak a kórokozók számának minimalizálását tűzheti ki célul – de ezt meg is kell tennie.

Természetes szövetséges

A talajban élő Coniothyrium minitans hiperparazita gomba a szkleróciumokkal táplálkozik. Ennek spóráit és micéliumait tartalmazza a Contans nevű biológiai készítmény (de a biológia termésnövelőként törzskönyvezett Öko-ni is). A képen egy szklerócium látható, amelyikkel a Coniothyrium végzett. A felületén az apró dudorok már a hiperparazita gomba spórái. A természetes gombaölő anyagot magágykészítéskor érdemes bedolgozni a talajba, vagy preemergensen is kipermetezhető, ha belátható időn belül esőre számítunk – mert a gombának be kell jutnia a talajba. Rendszeres használata mellett jelentősen csökkenthető a talaj szkleróciumtartalma.