Számos gazdaságban ez a két növény jelentős bevételi forrást jelent az éves árbevételen belül, ezért rendkívül fontos, hogy jó minőségben és kis veszteséggel kerüljön sor a betakarításukra. Ehhez pedig korszerű gépek és gondos munkavégzés szükséges. A gépek (kombájnok és adapterek) folyamatos korszerűsítéséről a gyártók gondoskodnak, hisz ez elemi követelmény, hogy a piacon versenyben maradhassanak, a gondos munkavégzés pedig a gazdálkodók alapvető érdeke.
Könnyen kiszámolható, hogy a kukorica és a napraforgó betakarítása során az optimálishoz képest 1,0–1,5%-os többletveszteség 3600–6000 Ft közötti bevételkieséssel járhat hektáronként. Több hektár esetében pedig ez már szép összeget jelenthet.
A kukorica és a napraforgó kombájnos betakarítása során az első és gyakran a legnagyobb veszteségforrást az aratórész, azaz a kukoricacső-törő adapter, ill. a napraforgó betakarító adapter jelenti, amelyeknek az áteresztőképessége egyben meghatározza a kombájnok teljesítményét is. Cikkünkben a kukoricacső-törő és a napraforgó adapterek korszerű konstrukciós megoldásait és fejlesztésüknél érvényesülő trendeket vesszük számba.
Kukoricacső-törő adapterek
A kukoricacső-törő adapterek munkaszélessége – igazodva az arató-cséplő gépek egyre növekvő teljesítményéhez – folyamatosan nő, ma már nem ritkák a normál sortávú 12–14 soros (9–12 m munkaszélességű) változatok sem, amelyek a 600 LE feletti motorteljesítményű arató-cséplő gépek leterheléséhez szükségesek. A sortávolságuk is sokat változott. Az Európában elterjedt 70/75/76,2 cm sortávolság mellett a tengerentúlon gyakran lehet találkozni 45/50/60 cm sortávolságú (16–24 soros) adapterekkel is. Az adapter munkaszélességének (méretének és tömegének) növekedése a gyártókat a tömegük csökkentésére kényszerítette, amelynek a kombájnok terhelhetősége (megengedett tengelynyomása) is egyre inkább határt szab. Ezért egyre rövidebb kialakításban, több alumíniumból és műanyagból készült szerkezeti elemet, burkolatokat és egyszerűsített hajtásláncokat tartalmaznak az új fejlesztésű kukorica betakarító adapterek.
A növekvő munkaszélességek és a gyorsabb munka, ill. szállítási helyzetbe történő gyors átállás előtérbe helyezte, a hidraulikusan összecsukható (kis szállítási szélességgel közlekedni képes) változatokat. Univerzális kapcsolókereteket alakítanak ki az alvázon, amelyek segítségével az adapter több kombájn ferdefelhordójához is könnyen felcsatlakoztatható. Az áteresztőképesség növelése és a veszteségek csökkentése érdekében új, a növényállomány paramétereihez automatikusan alkalmazkodni képes csőtörő szerkezetek jelentek meg.
Új kialakítású és elhelyezésű szárzúzó berendezések kerültek a csőtörőkre, amelyek jobb aprítást végeznek és a kukoricaszár rendrakására is alkalmasak. Sorvezetők és soron tartó automatikák, automatikus talajkopírozó és szintező rendszerek (Autocontrol) és automatikus kormányberendezések könnyítik a kombájnvezetők munkáját. A kukoricacső-törő adapterek hajtásában általánosak még a mechanikus hajtások, de kísérleti jelleggel már hidraulikus és elektromos (hibrid) hajtásokkal is lehet találkozni, amely a jövőt vetíti előre.
GERINGHOFF FREEDOM
A kukoricacső-törő adapterek fejlesztésében mérföldkő, hogy elsősorban az USA-ban megjelentek a sorfüggetlen betakarító adapterek is, amelyekkel nemcsak a sorok irányában, hanem arra merőlegesen, vagy éppen átlósan is lehet aratni a kukoricát (Geringhoff, Mainero), ezekkel a kukoricatábla geometriai méreteihez igazodva a leghatékonyabb munkavégzést lehet megvalósítani. Ezek először levágják a kukoricanövényt, majd áthúzzák azt a törőhengerek között, amelyek leválasztják a csöveket és az egybeépített szárzúzó tárcsáikkal és/vagy szárzúzóikkal felaprítják a kukorica szárát, amely terített állapotba kerül a talajra.
MAINERO MDD-100
Asoros kukorica betakarító adaptereket egyre kisebb (18–20 fokos) szögállással (talajjal bezárt szöggel), laposabb kivitelben készítik, hogy a megdőlt kukoricanövényeket is képesek legyenek felszedni és a törőszerkezetre juttatni. Ezt az újabb vázkonstrukciók és az egyre kisebb méretű hajtóművek, ill. új hajtáskonstrukciók teszik lehetővé.
Az egyik legalacsonyabb építésű kukoricacső-törő adapterek a Dominoni, az Olimac és az Optigép adapterei. A sorelválasztó kúpok kialakításával arra törekednek, hogy a kukoricaszárak könnyen és akadálymentesen csússzanak be a csőtörő hengerek közé, ezért főleg műanyagból készítik azokat, vagy a fémből készülteket speciális polimer festéssel látják el. A soronként elhelyezett kettős behúzó füles láncokat ma már kopásálló acélból készítik, és automata láncfeszítővel szerelik fel, így kevesebb gondozást igényelnek. Ezáltal a használati (csere) idejük jelentősen meghosszabbítható.
Hosszabb csőtörő hengereket építenek be a biztonságosabb csőleválasztáshoz (Geringhoff, Olimac, Optigép stb.). Több gyártó is külön-külön cserélhető kivitelben állítja elő a csőtörő hengerek orrészén található behúzó csigákat és a hengerek bordázatát (Oros, Optigép, Geringhoff stb.). Ebben az esetben kopás esetén nem szükséges a teljes törőhengert lecserélni. A sorválasztók és a törőszerkezetek kialakításánál fő szempont, hogy a letört csövekkel együtt minél kevesebb levél és szárrész kerüljön a kombájnba, mert feleslegesen terheli a cséplőszerkezetet és rontja a szemteljesítményt. Ezért több gyártó is háromról négyre növelte a törőhengerek bordaszámát és állíthatóvá tették a bordákat, ill. a bordákat kopásálló wolframkarbid acélból készítik, így sokáig megmarad az élességük (Geringhoff, Olimac stb.).
A levelek eltávolításához egyedüli megoldást alkalmaz a Cressoni, amely az adapterre szerelt radiálventilátor levegőjével folyamatosan tisztítja a csőtörő szerkezetet (Air Flow). Az adaptereknél a csőleválasztás a törőhengerek és a törőlécek együttes munkája révén jön létre.
A törőlécek közötti távolságot mindig a kukoricanövény szárvastagságához kell beállítani. Ez a legtöbb adapteren a kombájn vezetőfülkéjéből hidraulikus távműködtetéssel történik, míg az Olimac a Drago GT adaptereinél automatikusan valósítja meg a szárvastagságnak megfelelően a törőlécek közötti távolság szabályozását.
A törőlécek is nagy szilárdságú, kopásálló acélból készülnek. A letört csövek a gyűjtőcsiga vályújába kerülnek, amelyeket az adaptereken nagy átmérőjű (Ø50–60 cm), többnyire állítható fordulatszámú, ill. magasságú gyűjtőcsigák szállítanak a kombájn ferdefelhordójára.
A csőtörő adapterek emelt hátsó fallal készülnek, hogy a felpattanó kukoricacsöveket felfogják. Oldalt emelt passzív, vagy aktív hajtott csigás rendválasztókat alkalmaznak az adaptereken, a csövek felfogásához és a biztonságos fogásvételekhez, ill. a szárak tereléséhez. Szinte valamennyi kukoricacső-törő adapter gyártó szárzúzós kivitelben is gyártja az adaptereket.
Jellemzően a csőtörő szerkezet alá soronként, középső vagy hátsó pozícióban helyezik el a két- vagy három (Capello) szárzúzó késsel felszerelt, függőleges tengelyű horizontális szárzúzókat. Ezekkel a kukorica betakarításával egy menetben a szár is összezúzható és szétteríthető, vagy rendre terelhető (Geringhoff). Egyedüli megoldást kínál az Olimac a Drago GT adapterén azáltal, hogy soronként eltoltan két db kétkéses, 3200 f/min fordulatszámú, szabad vágású szárzúzót épít be, amellyel sokkal finomabb és egyenletesebb szárzúzás valósítható meg. Ugyanezzel a céllal fejlesztette ki a Geringhoff a 15 db száraprító tárcsával felszerelt kombinált Geringhoff törőhengerét (Rota Disc, Cressoni Cross Cut), amely a szár áthúzásával egyidejűleg aprítja fel a kukoricaszárat. A csőtörő szerkezet alatt még egy horizontális szárzúzó is dolgozik (Geringhoff Horizon Star II), amely továbbaprítja a kukoricaszárat és alacsonyra vágja a tarlót. A korszerű adaptereken, változtatható fordulatszámú fölhajtóművek és soronkénti kettős szöghajtóművek találhatók, a szárzúzó berendezés ki- és bekapcsolási lehetőségével. Számos beépített biztonsági kapcsoló védi a csőtörő- és szárzúzó berendezéseket a deformációktól, ill. a törésektől. A munkaszélességek növekedésével, a nagyobb adapterekkel kétoldali behajtást és osztott hajtásláncokat alkalmaznak.
A magasra növő kukoricaszárak rendezettebb terelésére felső szárterelőket fejlesztett ki a Geringhoff (ICF – Integrated Crop Flow, Crop Sweeper), a Kemper (Cornstar 208) és a Mainero (Elite), ezekkel rendezettebb formában kerül a kukoricanövény a csőtörő szerkezetre és növeli annak áteresztőképességét. Ezek a soronként elhelyezett vízszintes és függőleges tengelyű, hajtott műanyag terelő csillagok tették lehetővé a sorfüggetlen kukoricacső-törők alkalmazását is.
Napraforgó betakarító adapterek
A napraforgó betakarítására megfelelő átszerelő készletek alkalmazásával a gabonakombájnok gabonavágóasztala vagy kukoricacső-törő adaptere is alkalmassá tehető. Ezek azonban nagyobb (2-3 szoros) veszteséggel dolgozva takarítják be a napraforgót a speciális adapterekhez képest. Szinte valamennyi kukoricacső-törő adapter gyártó kínál ilyen napraforgó átalakító készletet is az adapteréhez, amely a kisebb gazdaságok részére választható megoldás.
A profi gazdálkodók, amelyek nagyobb területen és nagyobb hozamok mellett termelik a napraforgót kis veszteséggel dolgozó speciális soros-, vagy sorfüggetlen napraforgó adaptereket alkalmaznak a kombájnjaikon a betakarítás során. Ezekkel már napjainkban 1,5–2,0%-os veszteség mellett takarítható be a deszikkált napraforgó. A speciális napraforgó betakarító adaptereknél is megfigyelhető a betakarítható sorok számának, ill. a munkaszélesség növekedése. Egyre több gyártó kínál 70/75/76,2/80 cm-es sortávra 12–16 soros, ill. 45/50 cm-es sortávra 18–24 soros adaptert (ez utóbbiak az USA-ban terjedtek el). Növekedett az adapterek áteresztőképessége is, nagyobb sebességű betakarításra alkalmasak és csökkentek a veszteségek.
Egyre több napraforgó betakarító adapter készül szárzúzóval is. Egyszerűbb hajtásokat, a lánchajtások helyett hajtóműves és kardántengelyes hajtásokat alkalmaznak. Univerzális kapcsolókeretekkel rendelkeznek, így a legtöbb gabonakombájnhoz csatlakoztathatók.
A gyártók kínálatában az egyszerűbb felépítésű sorfüggetlen napraforgó betakarító adapterek szerepelnek nagyobb számban (Claas, Capello, Dominoni, Fantini, Franco Fabril, Nardi, Zaffrani, Zürn stb.). Ezek asztalai, sűrű elrendezésű 23–38 cm közötti szélességű, 1,3–1,8 m hosszban előrenyúló 5–8 cm széles szárvezető résekkel felszerelt, csónakszerű kialakítású szárterelőkkel és azok végében az alattuk lévő síkban dolgozó alternáló ujjas–váltott pengés kaszaszerkezettel készülnek. A szárterelők peremes kialakításúak, így a kipergett szemeket is összegyűjtik és az adagolócsiga vályújába juttatják. Szárterelők által bevezetett napraforgószárakról a kasza által levágott tányérokat egy felső burkolattal ellátott, állítható magasságú és fordulatszámú lapátos dob vagy motolla juttatja a mögötte elhelyezkedő gyűjtőcsigára, amely azokat a kombájn ferdefelhordójára adagolja.
CLAAS SUNSPEED
Ezek előnye a kevés számú mozgó alkatrész és meghibásodási lehetőség, könnyen hozzáférhető szerkezeti elemek, kisebb szerkezeti tömeg, kedvező áteresztőképesség, kisebb hajtási energiaigény, ill. kevésbé érzékenyek az egyenetlenebb és a gyomosabb állományokra.
A keresettebb típusok közé tartoznak a Claas Sunspeed, a Geringhoff SunLite, a Dominoni Free Sun, a Fantini GP, a Capello Helianthus, a Nardi Sunstrom, a Zaffrani és a Zürn Solero adapterek, amelyek között nagy számban találhatók olasz gyártók.
CAPELLO HELIANTHUS
A legnagyobb teljesítménnyel, a legkisebb veszteség mellett a sorterelő orrokkal és behúzó láncokkal rendelkező, soros napraforgó adapterekkel végezhető a napraforgó kombájnos betakarítása. Ezek fix, vagy változtatható szélesebb (60/70/75/76,2/80 cm-es), ill. keskenyebb (45/50/55/60 cm-es) sortávolságra készülnek különböző munkaszélességekkel. Felépítésük hasonló a kukoricacső-törő adapterekéhez.
Fém vagy műanyag szárterelő kúpokkal és soronként egy, vagy két önfeszítős behúzó füles láncokkal (ritkábban hullámosított gumihevederekkel) rendelkeznek, amelyek a kúpközök végébe dolgozó forgótárcsás, vagy csillagkéses vágószerkezethez vezetik a napraforgószálakat. Ez utóbbiak vágják le a tányérokat és azokat a gyűjtőcsigára juttatják. A szárterelő kúpok meghosszabbításában gyűjtőtálcák, gyűjtővályúk találhatók, amelyek felfogják a kipergett szemeket és tányértörmelékeket, majd azokat a csiga vályújába továbbítják. Egyes gyártók a gyűjtőtálcák rezgetésével gyorsítják a szemek továbbítását (Optigép NAS, PSM; Oros SUN) míg mások a gyűjtővályúba szállítócsigát, ill. szalagot (Rostselmash), vagy láncos szállítót építenek be (Geringhoff).
A soros napraforgó betakarító adaptereknek a hajtása és a hajtáselosztása hasonlóan történik, mint a kukoricacsőtörőknél, azonban itt is megfigyelhető az autóipari minőségű, könnyített kivitelű fogaskerekes hajtóművek és kardánhajtások terjedése. A soros napraforgó vágóasztalokat két oldalt magasított sorválasztós oldalfalakkal, hátul magasított hálós hátfallal szerelik a levágáskor kipattanó (kirepülő) tányérok felfogására.
A soros és sorfüggetlen napraforgó adaptereket is kínálják a gyártók szárzúzóval felszerelt kivitelben. Ezeknél – eltérően a kukoricacső-törőkhöz képest – a horizontális szárzúzó szerkezetek magassága a vágóasztal magasságától függetlenül állítható, mivel a vágóasztalt a tányérok magasságának közelébe magasan kell járatni, a szárat pedig alacsony tarlóra kell zúzni. Ezért a szárzúzók külön kereten kapnak helyet, hidrosztatikusan működtethetők és vágási magasságuk változtatható.
A keresettebb soros napraforgó adapterek közé tartoznak az Optigép NAS, NAS CS, NAS Z és PSM típusai, az Oros SUN+CHOP; a Fantini G3/GH3; a Geringhoff Sun Star és Sun Star Horizon; a Dominoni Top Sun, a Botosun, Ziegel Z-Sun Champion.
Dr. Hajdú JózsefA cikk szerzője: Dr. Hajdú József
