Csapó József és Lukács József

Az elmúlt negyedszázadban milyen alapvető változásokon ment keresztül a növényfajta-kísérleti rendszer?

L. J.: 1997-től első ízben törvény szabályozza Magyarországon a növényfajták állami elismerését, amely során mind az állami elismeréshez, mind pedig a szabadalmi oltalom megadásához szükséges vizsgálatokat a hivatal végzi. Jelenleg Magyarországon a növényfajták állami elismerését a 2003. évi LII. törvény „A növényfajták állami elismeréséről, a szaporítóanyagok előállításáról és forgalomba hozataláról”; valamint annak végrehajtásáról szóló 40/2004. (IV. 7.) FVM rendelet szabályozza. A fajtának a nemzeti listára való felkerülése és az onnan való törlése, bizonyos nemzeti sajátosságot is megtartva, az EU tagországok jogi gyakorlatával összhangban történik. Az unióhoz történő csatlakozás szükségessé tette az alkalmazott vizsgálati módszertan racionalizálását, ezért 2007-ben lépett hatályba az új Vizsgálati módszertan, amelyet állandó változtatásokkal, frissítésekkel a mai napig alkalmazunk.

Megemlítene néhány fontosabb szántóföldi növényfaj gazdasági értékvizsgálatában történt változást?

Cs. J.: 2008 márciusában az amerikai kukoricabogárral szemben ellenálló, nem GMO hibridek ellenállósági vizsgálatát vezette be az MgSzH, 2010-ben megkezdtük a szuperkorai kukoricafajták teljesítményvizsgálatát, 2016-ban bevezetésre került az igen késői és szuperkésői silókukorica éréscsoport. A 2012-ben kiadásra került új Búza Szabvány, amelyben már az újabb reológiai vizsgálatok követelményei is szerepelnek, a változásokat követte a fajtakísérleti módszertan. 2013-tól a szabvány követelményeivel párhuzamosan választhatóvá vált az alveográfos, vagy extenzográfos eredmények figyelembevétele alapján történő állami elismerés.

A korábban nem jelentősnek számító betegségek gazdaságilag meghatározó tényezővé váltak, így a gazdasági szempontból meghatározó betegségek körét, ezzel a regisztráció elutasítására okot adó szabályrendszert is pontosítani kellett.

2012-től a Rhizoctonia solani és a Macrophomina phaseolina rezisztenciák esetén, az SzD 5%-os határon belül, a hektáronkénti kinyerhető cukortermés-eltérés is figyelembe vehető a cukorrépa-elismerés szempontjából, ezzel is segítjük a rezisztenciára történő nemesítést.

Érdekes az árpák helyzetének alakulása az elmúlt 25 évben.

Cs. J.: Valóban, míg a tavaszi árpák regisztrált fajtaszáma a Nemzeti Fajtajegyzéken 37-tel csökkent, addig az őszi árpák száma 24-gyel nőtt. Ennek valószínűsíthetően egyik oka, hogy a takarmány célú hasznosítás mellett a nagyobb termésbiztonság (amihez a klímaváltozás következtében fellépő enyhébb telek is hozzájárulnak) és magasabb termés miatt, a söripar is vásárol jó küllemű és megfelelő beltartalmi tulajdonságokkal rendelkező kétsoros őszi árpa tételeket.

A „zöldítési rendelet” szabályozó és támogatási rendszer 2015. évi bevezetése átrendezte a vetőmag- és fajtapiac egy részét. A lucerna vetésterülete például közel megduplázódott és az eddig minimális jelentőségű fajok (olajretek) vetőmag-előállítása a hibrid kukorica nagyságrendjének megfelelő méretre ugrott.

A kender hazai nemesítése a szár rövidítésével lehetővé tette a kombájnnal aratható fajták előállítását. Ennek inkább olajos magja az érték, mivel a szár rövidítésével a kórótermés is csökken. Az első gépi betakarításra alkalmas fajta 2013-ban kapott állami elismerést, ami ráadásul korábbi érésidejű bármelyik hazai fajtánál.

Stratégiai együttműködések segítik a gazdák információhoz jutását.

L. J.: 2007-ben kukoricából, míg 2008-ban őszi búzából is, a Gabonatermesztők Országos Szövetsége és a Vetőmag Szövetség és Terméktanács koordinálásával elindult a minősített fajták kisparcellás kísérleti rendszere, mely a mai napig hasznos információval látja el a gazdatársadalmat.

2014-ben a Nemzeti Agrárgazdasági Kamarával Hivatalunk szerződést kötött, melynek keretében gazdaságilag jelentős szántóföldi növényfajból közös bemutatók megrendezésére került sor a NÉBIH Fajtakísérleti Hálózatának keretén belül. Ennek célja, hogy objektív-független fajtabemutatót tartsunk a termelők részére, segítve ezzel a gazdák helyes fajtaválasztását. A múlt héten zárult az idei fajtabemutató sorozat, mely immár 4 éve sikert könyvelhet el. A bemutatók egy kapcsot képezhetnek a fajtakísérleti rendszer eredményei és a gazdák információs igényei között.

Jelenleg szigorúbb-e ez a rendszer, mint bármely hasonló európai intézményé, ha igen miben?

L. J.: DUS-ban harmonizált, más EU tagállam által is használt CPVO metodika alapján végezzük a vizsgálatokat, akárcsak a többi akkreditált ország, így a nem akkreditáltakhoz képest vagyunk szigorúbbak.

Kelet-Közép-Európában kiemelt jelentőséggel bír a magyar fajtakísérletezés, az egyik legszakmaibb rendszer épült ki Magyarországon. A régiót meghatározó klimatikus és földrajzi viszonyok között értékeljük a fajtajelöltek gazdasági értékét, kórtani tulajdonságait.

Van-e változtatási szándékuk a jelenlegi fajtakísérleti rendszert illetően?

L. J.: A rendszer alapvetően nem változik, de igyekszünk alkalmazkodni az új nemesítési irányzatokhoz és a gazdálkodók igényeihez, pl. az éréscsoportok újragondolására, vagy a jobb kórtani paraméterrel rendelkező hibridek elismerésére.

A DUS kukorica területén a cseh–szlovák–magyar körkísérlet egyik lehetséges következménye lehet a CPVO kukorica metodika pontosítása bizonyos tulajdonságoknál, valamint a közös adatbázis megkérdőjelezhető hasznossággal.

A fajtakísérleti rendszer lehetőségeinek (személyi, tárgyi, kísérleti állomások) bővítése a gazdák részére is fontos lenne, mivel csak így válhatunk képessé pl. az ajánlati fajtalista készítésére.

Milyen változás figyelhető meg a fajtajelöltek számának alakulásában kultúránként? Melyek voltak korábban és melyek ma a legnépszerűbb kultúrák?

Cs. J.: A Nemzeti Fajtajegyzék számainak tekintetében 1992-hez képest bizonyos fajok esetében visszaesés tapasztalható, ilyen például a burgonya, rizs, takarmányborsó vagy a takarmányrépa, míg 2016-ban az addig is vezető kukorica továbbra is jelentős fajtaszám-növekedést könyvelhet el, valamint egyértelműen nőtt az őszi káposztarepce, a cukorrépa és a mák regisztrált fajtaszáma is.

Két fő gabonanövényünk, a kukorica és őszi búza bejelentéseit ha összevetjük, azt tapasztaljuk, hogy 1997-ben és 2003-ban volt két olyan csúcsa a kukoricának, ahol az egyik évben meghaladta, a másikban megközelítette az évi 160 db-os bejelentésszámot. Sajnos mára ez éppen hogy meghaladja ennek az értéknek a felét, igaz a kukorica még így is vezető faj a bejelentési fajtaszám terén.

Az őszi búza bejelentések száma az EU-csatlakozásig növekedett és 2004-ben 80 bejelentéssel elérte a csúcsát, majd az elmúlt 10 évben körülbelül 50 bejelentésszám nagyságon stagnál.

A két fő olajos növényünk bejelentése látványos változáson ment át, a kezdetben egyértelműen vezető napraforgó 2007-ben átadta vezető szerepét a repcének, még 2009-ben elért egy 50 feletti bejelentést, azóta sajnos csökken, ellenben a repce 2007 óta szárnyra kapott és az évi 70 fajtás bejelentésszámot ostromolja.

Jelentőssé kezd válni a kender nem pszihoaktív kannabinnoidok iránti igény, mely nem kisebb betegségek gyógyításában lehet áttörő szerepű, mint egyes daganatos betegségek, vagy az epilepszia. Sajnos a jótékony hatású CBD (canabidiol) tartalom pozitív korrelációban van a tiltott THC (tetrahidrocannabinol) tartalommal, így nagy kihívás a nemesítésnek azon fajták megtalálása, melyek ezt a korrelációt képesek megtörni és ez új kihívásokat eredményez a fajtavizsgálatok terén is.

Az ún. fakultatív fajok fajtatermesztésének számait összevetve, a fajták száma nem növekedett az elmúlt 25 évben, azonban fajok tekintetében jelentős változás következett be a bejelentések terén. Míg 1992-ben 3 növényfaj, a dohány, a komló és a köles jelentősebb fajtaszámmal bírt a Nemzeti Fajtajegyzéken mint napjainkban, addig 2016-ra a fajok száma megduplázódott, 14-ről 28-ra nőtt! Köztük olyan fajokkal, amelyeknek a reformkonyhában van jelentős szerepük, mint a batáta, az indián rizs, vagy a lágy szárú energianövények kategóriájába tartozó Miscantus, Szilfíum, Virginiai mályva. Ezek vizsgálata, a kis fajtaszám ellenére is, nagy kihívást jelent a hivatalnak.

A 2015-ben megjelent zöldítési rendelet milyen hatással van a fajtabejelentések számának alakulására?

Cs. J.: A zöldítési rendelet, amely a támogatás igénybevételét szabályozza, nagy áttörést jelent most is és a jövőben is a fajtabejelentések számának alakulásában. Várható növekedését eredményezi a nitrogénmegkötő és másodvetésben vethető növényfajok fajtái esetében. Olyan fajok fajtái kerültek bejelentésre, melyek az utóbbi időben sajnos feledés számba mentek, ilyenek a szegletes lednek, a csicseri borsó, a len vagy a szöszös bükköny, de a tradicionálisan nagyobb felületen termesztett fajok is felfutó ágba kerültek, mint pl. a lucerna, szója, cirok.

A főbb, legnagyobb területet elfoglaló szántóföldi növényeknél milyen szembetűnő változások követhetők nyomon a fajtakísérletek tükrében az elmúlt 5 évben?

Cs. J.: Általában szélsőséges időjárásnak ellenálló (hőség, vízhiány, fagy), jó szárszilárdságú és szárazságtűrő kukoricákat próbálnak előállítani a nemesítők. Az utóbbi években tapasztalt időjárási szélsőségek miatt a rövid érésidejű kukoricának megnőtt a jelentősége elsősorban a megkésett vetések esetén (pl. belvíz miatt), vagy területhasznosításban, másodvetésű növényként (pl. borsó után), ezért bevezetésre került a szuperkorai éréscsoport. Majd 2016-ban bevezetésre került az igen késői és szuperkésői silókukorica éréscsoport (FAO 600-), melyek létrehozását nemesítői igények indokolták. Kukorica rezisztencianemesítés eredményei a cikloxidim rezisztencia (DUO) és a helminthosporium rezisztencia.

Napraforgó esetében a herbicidtoleráns hibridek jelentősége az elmúlt 5 évben fokozottan növekedett az Imi-Sun, CLHA Plus és az SU szegmensben. A magas olajsavtartalmú hibridekre és a kórtani tulajdonságok megállapítására kiemelt figyelmet fordítunk. Olajtartalom esetén 45%-nál magasabb szintet kell a jelöltnek elérni. A HO napraforgókkal szemben támasztott minőségi követelményeknél a feldolgozóipari igények az irányadóak (85% olajsavtartalom feletti érték). Hibrideknél a kórtani tényezők vizsgálata szükséges, a napraforgó peronoszpóra hazai rasszaira (100, 700, 730, 710, 330) meglévő rezisztencia esetén lehet csak regisztrálni a fajtajelöltet.

Búzában a főként délről (melegebb éghajlatról) érkező egyes kórokozók okoznak nagy károkat, mint újonnan megjelenő betegségek. Mivel a fajtakísérleteink gazdasági értékvizsgálataiban a vegyszeres védekezés kórokozók ellen nem engedélyezett, ezáltal sarkalljuk a nemesítőket a minél eredményesebb rezisztencianemesítésre. Búza esetében kiemelnénk a fuzárium, illetve a 2013-ban jelentős mértékben megnőtt sárgarozsda új rasszaival szembeni ellenállóság vizsgálatát.

A farinográfos vizsgálat szabványkövetelményeinek való megfelelés kötelező, az alveo, ill. extenzográfos eredmény egyelőre tájékoztató jellegű adat, mely vizsgálatokat a Pannon Búza Program hívta életre, illetve ezáltal a terményátvételénél megfeleltetjük a hazai búzát az EU-ban végzett vizsgálatoknak is.

Ma az őszi káposztarepce-termesztés új kihívásainak megfelelve a nemesítés iránya a hagyományos hibridek mellett a kisebb szártömegű, könnyebben betakarítható féltörpe (SD) típusok, a clearfield technológiával termeszthető IMI hibridek, illetve a kiválóbb beltartalmi paraméterekkel rendelkező magas olajsavas (HOLL) hibridek felé fordult, ezek bejelentésszáma és állami elismerése egyre nagyobb mértékű.

A cikk szerzője: Gáspár Andrea