A precíziós növénytermesztés első lépése a területek (táblák) részletes megismerése, feltérképezése. Sokszor olyan mért eredményeket kapunk, amely még a több generáció óta ugyanazon a területen dolgozó partnereinket is meglepi. Amikor kimegyünk a határba megnézni a precíziós ‘váltásra' kiszemelt táblát, gyakran elhangzik...az egy homogén tábla...ott meg a széle jobb szokott lenni, a közepe megfogja a traktort, a felső részt meg felesleges művelni olyan gyenge.

Pontosan ezeket a különbségeket kell feltérképeznünk, megértenünk, és megtalálni a limitáló tényezőt az adott táblarészen.

Mit jelent az, hogy egy tábla ‘homogén'? Kell-e félnünk egy heterogén területtől? Mennyit számít a talaj heterogenitása helyspecifikus (precíziós) növénytermesztésben? Hosszasan sorolhatnánk a hasonló és gyakori kérdéseket, amelyeket szinte naponta tesznek fel partnereink.

Amikor a Máriás ‘97 Kft. fiatalabbik tulajdonosával, Máriás Károllyal leültem beszélgetni, azt kértem tőle, hogy valami jó heterogén területtel kezdjük, mert ellentétben a termelőkkel, mi szeretjük azokat! Láttam azt a kis mosolyt az arcán, aztán rábökött egy 50 hektáros területre Kismarja mellett. Heterogén, savanyú és kukorica olyan volt rajta, mintha ‘sávok' lettek volna a területen – mondta. Az Agro AIM ‘Field Expert' programján belül – amiben már együtt gondolkodunk –: differenciált (táblán belüli) talajjavítás, differenciált tápanyag- és tőszám-beállítás. Sajnos hozamtérkép nem áll rendelkezésre, így csak a biomassza térképek alapján tudjuk a terület tulajdonságait, potenciálját visszamenőleg megnézni.

Az első dolgunk, hogy a táblát fel kell osztanunk művelési zónákra (azonos, vagy közel azonos tulajdonságokkal rendelkező táblarészek, amelyeket innentől kezdve egységesen fogunk kezelni). Lehetne vitatkozni, hogy 3, 5 vagy esetleg 1 hektáros legyen-e egy művelési zóna. Jelenleg a rendszerünkön (Field Expert) belül a 3 hektáros lehatárolást használjuk. Van olyan eset, amikor egy terület heterogenitása miatt kisebb művelési zónákat is ki kell alakítanunk, ez terület, táblaméret, és természetesen pénztárcafüggő is. A következő – igen sok vitát kiváltó – kérdés, hogy mi alapján végezzem a lehatárolásokat. Számtalan lehetőség áll rendelkezésre, mégis a szakemberek között a legtöbb vitát kiváltó témák egyike a lehatárolás. A ‘Field Expert' program keretein belül jelenleg bármely már ismert módszert be tudjuk vetni (NDVI, EC scanner- VERIS, EM38, ARP) attól függően, hogy mi a partner célja, mire is van igazából szüksége.

Kitartó próbálkozások folynak a talaj vezetőképességének mérésével (a fenti ábrán az egyes módszerek összehasonlítása azonos táblán), majd a mért adatokból a fizikai féleség megállapításával. A fizikai féleségből (homok, vályog, agyag talaj, illetve ennek kombinációi) sokféle következtetést lehet levonni. A fizikai féleség egyértelműen meghatározza a talaj víz- és táp­anyag-szolgáltató képességét....bizonyos szinten, pontossággal és feltételek mellett. Érdemes belegondolni, hogy egy tényezőre alapozva meghatározhatom-e a művelési zónákat? A vezetőképesség akár napszakonként (pára, csapadék, besugárzás), de akár egy fasor árnyékoló hatása miatt is változhat. A fejlettebb szkennerek már több tényezőt vizsgálnak (pH, EC, OM-, szervesanyag-tartalom), ilyen az amerikai VERIS is, amelynek megbízhatósága sokkal jobb, mint a szimpla EC talajszkennernek. A hozamtérkép szintén szolgálhatna alapul, de sajnos nem áll több év rendelkezésre (5–8 év), valamint az adatok megbízhatósága néha megkérdőjelezhető (kalibráció, vadkár, jégkár stb.). A leghatékonyabban ma a többéves műholdfelvételek NDVI (normalizált vegetációs index) alapján tudunk lehatárolni. Több évet, idősorosan vizsgálva állapítjuk meg a táblán belüli homogén zónákat, a növények által potenciálisan kinevelt zöldtömeg egyfajta jelzője az adott táblarész eltartóképességének. A vegetációs index a növény reakcióját mutatja az adott táblarészen, amely tulajdonképpen az összes ráható tényezőt együttesen fejez ki. A lehatárolt művelési zónákat a későbbiekben többéves, megbízható hozamtérkép alapján lehet finomítani, átszerkeszteni.

A kismarjai lehatárolást is NDVI adatsor alapján végeztük (bal oldali képen a lehatárolt terület). Már a lehatárolás során lehetett látni, hogy a terület heterogenitása igen nagy, így indokolt volt a 3 hektáros művelési zóna területet csökkenteni. Az 50 hektáros területen 21 db zónát alakítottunk ki (átlag 2,3 ha). A mintavételi útvonalakat a lehatárolási térképen már bejelöltük. Ezen az útvonalon ment végig az automata mintaszedő autó, amely 3 hektáronként 25 részmintát szedett, majd a részmintákból képzett mintát egy akkreditált talajlaboratóriumba vittük, ahol bővített talajvizsgálatot kértünk.

A minták elemzésénél az első és egyértelmű, hogy a vizsgált 50 hektáros terület heterogenitása meghaladja a várakozásokat. Végigelemezve az egyes adatsorokat (pH, kötöttség, szervesanyag-tartalom, P, K, Mg, Na) hatalmas szórásokat és eltéréseket látunk a táblán belül.

A pH fontos számunkra, mert táblán belüli differenciált talajjavítást szeretnénk végezni kalcium-karbonát tartalmú, granulált talajjavító anyaggal. Az azonnali hatás mellett a karbonátnak van egy tartamhatása is, amely igen hasznos lehet a vegetáció folyamán, különösen a lazább, homokosabb részeken, ahol a kalciumlemosódás is gyorsabb. A legalacsonyabb pH-t a tábla jobb oldalán mértük (szinte teljes hosszában – a zöld rész a térképen), a legmagasabb pH-t pedig a bal felső sarkában, a tábla legmagasabb részeiben (kék rész a térképen). A legmagasabb pH (KCl) a táblán 6,01, míg a legalacsonyabb 3,87 volt, ami azt jelenti, hogy erősen savanyú, savanyú, és gyengén savanyú zónáink is vannak. Mivel differenciáltan fogjuk javítani az egyes táblarészeket, ezért azokra a helyekre, ahol magasabb a pH kevesebb talajjavító anyagot szórunk ki, míg a többi részre emeljük a dózist. Amennyiben a táblát ‘telibe' szórnánk (táblaátlag pH alapján), úgy az 50 ha-ra vetítve 6 tonnával több javító anyagot szórnánk ki (költsége 64 500 Ft/t + kiszállítás + kiszórás), és a magasabb pH-jú helyekre egy túlzott feltöltést adnánk. Csak a javító anyag már önmagában hektáronként 7740 Ft megtakarítást jelent (már visszajött a precíziós lehatárolás, mintázás és labor költsége az első műveletnél!)

A tábla teljes területére jellemző, hogy a talaj kémhatása alacsony, illetve egyes részeken a nátrium és magnézium mennyisége olyan magas, hogy az adott művelési zónát ‘szikesnek' kell minősíteni.

Fontos megnéznünk a talaj kötöttségét. Az Arany-féle kötöttségi szám alapján besorolható a fizikai talajféleség. A szórás itt is erős: az 50 hektáros területen találunk homokos-vályog, vályog, és agyagos-vályog talajt is. A kötöttség fontos lesz a tápanyag-gazdálkodási terv készítésénél is, hiszen az egyik fontos tényezője a talajtípus besorolásának, amely alapján a hatóanyagok mennyiségét meghatározzuk.

Vízmozgásra jellemző hidromorf bélyeg

Természetesen nem elégedtünk meg a laboratóriumi talajvizsgálatokkal. A vizsgálatok adatai alapján kiválasztott három ponton talajfúróval megnéztük az adott művelési zónára jellemző talajszelvényt 1,2 méter mélységig. Fontos megemlíteni, hogy minden fúrásnál – különböző mélységben – talajvíz, illetve talajvíz mozgásra jellemző hidromorf bélyegeket találtunk.
Ez azt jelenti, hogy a talajvíz folyamatosan mozog a felszínhez közel (30–80 cm mélységben), ami nem csoda, hiszen a táblát 2 oldalról csatorna veszi körül, illetve a térképen is kirajzolódik, hogy valamikor a terület egy időszakos vízfolyás része volt.

Három ponton végzett fúrás eredménye igazolja a kapott talajvizsgálati eredményeket. Az első fúrást a laza, homokos alsó részen végeztük. Ezen a részen a legalacsonyabb a pH, a talaj szerkezetessége gyenge, a szántott rész alatt egy igen laza, homokos réteg következik, majd 80 cm alatt egy tömörödött, szerkezetileg homokos réteg található. Talajvíz jelenléte, illetve mozgása megfigyelhető (rozsdabarna foltok). Nátrium és magnézium só felhalmozódása csak az alsó rétegben jelentős, a talajvíz mozgásával folyamatosan mozognak az oldott sók is. Szerves anyagban a teljes szelvény igen gyenge.

A második pontot (bal oldali kép) úgy jelöltük ki, hogy az a tábla egy ‘átlagos' pontján legyen, ahol a talaj kémhatása pH 5 körüli, az NDVI átlagos értéket mutatott. A talajvíz mozgására utaló jelek itt hamarabb (60 cm mélységben) megjelennek. Ez azért fontos, mert száraz periódusban a gyökerek elérik ezt a réteget, illetve a kapillárisok a nedvességet felvezetik. A szántott réteg alatt egy kötöttebb, vályogos-homok réteg jelenik meg, amely igen tömörödött. Szerves anyagban mindkét réteg gazdagabb, mint az első ponton vett minta.

A harmadik pontot (jobb oldali) az egyik legjobb NDVI-értékkel rendelkező pontból vettük. Már a felső, szántott réteg kötöttsége is nagyobb, majd a középső és alsó réteg is egy tömörödött egységet mutat. Szerves anyagban a rétegek gazdagabbak, a képen jól látszik a talaj szerkezete.

A szerves anyag (laboreredmény megnevezésben: humusz%) szintén a tápanyag-gazdálkodási terv esetében a talajtípus fontos meghatározója. A legmagasabb szervesanyag-értéket az 1-es és az 5-ös zónában kaptuk.

A jelenlegi tervezés elsősorban talajjavításra (meszezésre) fókuszált. A következő lépésben a differenciált tápanyag-utánpótlás következik. A művelési zónákban a kálium és foszfor mennyisége jelentős szórást mutat, ezért indokolt a differenciált kijuttatás. Hogy mit nyerhetünk egy heterogén területen a differenciált kijuttatással, azt egy másik Field Expert által szaktanácsolt helyen mutatom be.

Amennyiben tábla szinten juttatom ki a tápanyagot – egységes dózist kap minden művelési zóna –, függetlenül attól, hogy jelenleg milyen az ellátottsági szintje. Amikor táblán belül differenciáltan adunk ki tápanyagot – figyelembe véve az egyes művelési zónák feltöltöttségi szintjét – jelentős megtakarítást érhetünk el. Fontos, hogy az utóbbi esetben minden egyes táblarész feltöltöttsége a betervezett hozam (t/ha) igényeinek megfelel, alul- és túltöltés nincs a táblán belül. Az ábrán látható esetben a differenciált tápanyag-kijutattás hatására 11 789 Ft/ha megtakarítás érhető el táblaszinten (ebben az esetben a kijuttatott tápanyag féleséget nem, csak a művelési zónába kijuttatott mennyiséget változtattuk).

Milyen részletességgel érdemes elemeznünk egy-egy táblát? Egy ilyen vizsgálatot egyszer legalább érdemes elvégezni (szelvényeket is megvizsgálni), felmérni a táblák helyzetét, lehetőségét, mivel az első lépéseken (differenciált talajjavítás és tápanyag-gazdálkodás) már jelentős megtakarítást érhetünk el. Fontos, hogy ezekre a tapasztalatokra épül a differenciált tőszám, később a differenciált gyomirtás is. A környezet terhelése csökken, feleslegesen nem adunk ki tápanyagot, tudatossá válik gazdálkodásunk és a mért adatok segítségével csökkenthető a termelési kockázat, döntéseinket nagyobb biztonsággal hozhatjuk meg.

A cikk szerzője: Szabó Szilárd