Az ok, a magasabb fehérjetartalmú búzát a – jelenlegi árviszonyok mellett – receptúrákat optimalizáló programok jobban preferálják, mint a 6,5–7% fehérjetartalmú kukoricát. A „takarmánybúza” minőségi kategória eltűnőben van. A 11% (1000 gramm száraz anyagban) alatti fehérjetartalmú búzát a takarmánykeverő üzemek nem keresik. Az alacsony beltartalmú terményt szinte csak az eta­nolt gyártó üzemeknek lehet eladni. A piacon árfelhajtó hatást fejt ki az ország egyes régióiban, hogy a takarmányos cégek is „versenybe szállnak” az euró-, vagy malmi minőségű búzákért. A gazdáknak a fajtaválasztásnál érdemes gondolni erre! Miután a megnövekedett mennyiséget felvásárolják a keverők, a másik gond a nagy fehérjeszórás. Belátható, a keveréktakarmányok fehérjetartalmát garantálni kell a vásárlók felé, amennyiben a felvásárolt búza fehérjetartalma 9,0–15% között ingadozik, nagyon nehéz homogén készterméket készíteni. A vásárlásnál törekednek a 12% körüli fehérjetartalomra, és minél nagyobb mennyiséget beszerezni, azonos beltartalmi paraméterekkel. Kedvező lehet viszont az eladók számára, a gyengébb sütőipari értékek ez esetben nem árbefolyásoló tényezők. A 2017-es év tapasztalata alapján az alacsony hektolitersúly a takarmányokban energiahiányt, keményítőhiányt eredményez, így bizonyos érték alatt visszautasításra kerülhetnek az ilyen tételek.

A kukorica kiszorulását a receptúrákból elsősorban a magas árhoz tartozó alacsony fehérjetartalom indokolja. Az aminosav garnitúráját a szintetikus aminosavakkal lehet pótolni. A hazai etanolgyárak által magasan tartott kukoricaárakat az állattenyésztők már nem tudják megfizetni. 46–48 Ft/kg áru kukoricát, 6,0–7,5% nyersfehérje-tartalom mellett már „nem szeretik” a receptúrák. A búzához képest magasabb energiáját pótolni lehet a jelenleg viszonylag alacsony áru növényi olajokkal.

Egyre több növénytermesztő érdeklődik a szemes cirok takarmányozási célú felhasználásáról. A kukorica részben vagy egészben kiváltható cirokkal, valamennyi állatfajban. Gyengébb minőségű talajokon is vethető, a száraz időszakokat sokkal jobban tolerálja (afrikai eredetű, viaszos levelű növény), mint a kukorica. Egyes vélemények szerint a vadkárnak is kevésbé kitett, alacsonyabb költséggel előállítható a kukoricánál, bár növényvédelme – főleg a gyomirtása egyes területeken – komoly szakmai kihívás. Jó fajtaválasztással és technológiával fehérjetartalma 10% körül is lehet, némileg alacsonyabb keményítőtartalommal, mint a kukoricáé. A Fusarium gombákkal szemben – a szakirodalom szerint – kevésbé fogékony, így a toxinfertőzés kockázata kisebb. Fontos, hogy alacsony tannintartalmú fajtákat válasszanak, és elég nagy volumeneket tudjanak felajánlani, amivel már érdemes a receptúrákat átalakítani. Amennyiben az értékesítési ára a mindenkori kukorica ára alatt marad kb. 5%-kal, jó alternatíva a takarmányt gyártók számára.

A tritikáléból meglehetősen kevés felajánlás érkezik, takarmányozási értéke jó, ára alapján az egyre drágább búza részben kiváltható lenne vele. A kis mennyiségekkel (néhány száz tonna) a keverők nem tudnak foglalkozni. Ennél a növénynél, akár vetés előtt érdemes az értékesítésre előszerződést kötni, és biztos piac esetén termeszteni. 2017-ben a legnagyobb áremelkedést az árpa piacán tapasztalhattuk. Takarmányozási felhasználása nem nőtt, exportpiacokon talált vevőre a termés nagy része, s mivel „eltűnt” az országból, ez jelentős árfelhajtó hatást gyakorolt. 50 Ft/kg körüli áron takarmányozási felhasználása már kérdéses, ki fogják formulázni a keveréktakarmányokból, amennyiben ezen az árszinten marad.

A szójabab iránti kereslet folyamatosan emelkedik a magyar piacon. A GMO-mentes szójabab ára is folyamatosan emelkedik a régióban. A hagyományos profat (olaj + fehérje egy paraméterben) értékmérő szám helyett azonban, mind a kereskedők, mind a végfelhasználók egyre inkább a fehérjetartalmat árazzák. Az extrahálás után a szójabab fehérjetartalma – technológiától függően – 10–12%-kal emelkedik meg, s minden feldolgozónak a 45% körüli fehérjetartalom elérése a cél. Látható, ezt csak minimum 32–33% fehérjetartalmú szójababbal érhető el. A fajtaválasztásnál ezen kívül az érésidőre is érdemes figyelni, mivel a GMO-mentes szójatermesztő rendszerek egy része tiltja az aratás előtti deszikkálást. 2018-ban a zöldítésből való kikerülése okán kérdéses a vetésterület nagysága, de a szójatermesztők szerint ez a növény „önmagában” is nyereségesen termeszthető.

A magyar terménypiac nagy hiányossága a jól működő hazai vagy régiós terménytőzsde. A tárolókapacitásokkal csak korlátozottan rendelkező takarmánykeverők, így a határidős kötéseiket is a raktárakkal rendelkező gazdákkal vagy a kereskedő cégekkel bonyolítják. A tárolási díjak szintén jó bevételi forrást jelenthetnek, akik ebbe hajlandóak invesztálni. A szakszerű tárolás, a termény állagának megőrzése a szigorú minőségi előírások miatt is felértékelődik. A legtöbb takarmányt előállító üzem a kapuban ellenőrzi a belépő termény minőségét. A nem szerződés szerinti minőséget mutató tételeket visszafordítják! Cégenként változik a visszautasítási paraméterek száma és értéke, de általában a magas nedvességtartalom, az élő kártevők jelenléte, a dohos-penészes szag, a nem jellemző szín és állag visszautasítást eredményez. A szakszerű betakarítással, tisztítással, a tárolás alatti odafigyeléssel elkerülhetőek ezek a viták. A toxintartalomra már a termesztés alatt érdemes odafigyelni. Egyes takarmánygyártók szigorúbb toxin határértékeket kérnek, mint a malmok és az exportőrök. A beléptető minőség ellenőrzésnél egyre gyakoribb a gyors toxinvizsgáló készülékek használata, amik egyre megbízhatóbb eredményeket produkálnak. A DON- és az Aflatoxin-ellenőrzés szinte rutinprotokollá vált, évjáratkockázat esetén a Zearalenon és Fumanisinek szintén bekerülhetnek a vizsgálati sorba. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy már a vetés előtti talajműveléssel, rezisztens fajták termesztésével, hatékony vetésváltással (pl. Fuzarium gombák iránt fogékony növényeket ne vessünk egymás után), a megfelelő növényvédelemmel és az aratás idejének helyes megválasztásával el kell kerülni a termények magas toxintartalmát. Minden növénytermesztő gazda felelőssége olyan termény előállítása, ami sem az állati, sem az emberi szervezetre nem jelent veszélyt.  Sok esetben a termények a takarmányiparokon keresztül lépnek be azokba a termékpályákba, amelyeknek a nyomonkövethetőségére a szigorú minőségbiztosítási rendszerek „ügyelnek”. A termelőktől is elvárják a megfelelő dokumentumok kiállítását, az előállított termények szántóföldig történő visszakövethetőségét.

A cikk szerzője: Dr. Gergácz Zoltán