Már a repce dús lombozata is árulkodik hatalmas nitrogénigényéről, de ha ehhez hozzátesszük, hogy a magja is 24% körüli mennyiségben tartalmaz fehérjét és mintegy 45%-ban olajat, akkor érthetővé válik az éhsége. 1 tonna szemtermés előállítására 50–60 kg nitrogént használ fel ez a növény, de kénből is 12–16 kilogrammra van szüksége.

Melyik a kritikus életszakasz?

Természetesen nagyon fontos, hogy mennyire erős gyökérzettel megy a télbe a repce, de tápanyagfelvétel szempontjából a legintenzívebb fejlődési fázisnak a repce májusi megnyúlása, de különösen a bimbózástól a virágzásig tartó időszak tekinthető. Ilyenkor igényli a legnagyobb mennyiségben a nitrogént és az egyéb tápelemeket (foszfort, ként, bórt, kalciumot, magnéziumot stb.). A télből kijövő repcének azonnal szüksége van tápanyagra a regenerálódáshoz és az intenzív növekedés beindításához, ezért az első fejtrágyát február végén ki kell juttatni számára.

Technológiakockázatot jelent azonban a túl hamar kiadott, nagy mennyiségű nitrogén, hiszen ha idejekorán megindítjuk a repcét, és az idő visszahűl (lásd az idei februárt), erősen károsodhat a növény. Ugyanakkor a nitrogénhiányos állapotok már ekkor is negatívan hatnak a terméskilátásokra. A legjobb megoldás ilyenkor a célzott folyékony nitrogén-fejtrágyázás, amivel a növényünk akut nitrogénéhségét csillapítjuk, de nem kockáztatjuk az eseteleges elfagyást.

A második adagot célszerű áprilisban kiadni, így a májusi esőkkel bemosódó műtrágya éppen a bimbózás idején szolgálja majd ki nagy mennyiségű makroelemmel a növényt. Ezt az életszakaszt komolyan kell venni: ekkor dől el, hogy a virágkezdeményekből valóban magtermés lesz-e, és ennek milyen lesz a minősége. Mivel hektáronként 5–6 kilogramm nitrogént a levélen keresztül is felvesz a repce, ezért érdemes kihasználni ezt a lehetőséget, és a bóros levéltrágyához ezt a fontos tápelemet is hozzátenni. A folyékony fejtrágya inszekticides kezelésekkel is jól kombinálható. Az sem mellékes szempont, hogy ilyenkor már a hagyományos röpítőtárcsás géppel nem túl hatékony egy jól zárt állományban nitrogént szórni.

Óvatosan a végén!

A tavaszi időjárás jellemzően száraz Magyarországon, ezért csak szilárd nitrogén fejtrágyázásra alapozni kockázatos. Érdemes a nitrogénadag egy részét folyékony formában biztosítani. Nem mellékes az sem, hogy a folyékony fejtrágya nitrogénje egy héten belül hasznosul, vagyis
a nitrogénfelvétel időpontja szabályozhatóvá válik.

Miért fontos ez? Mert ha a májusi esők mégiscsak késnek, és a nagy adagú nitrogén felvétele a virágzásba nyúlik, akkor az a növény megdőlését és az érés elhúzódását hozza magával. Júniusban már nem szabad nitrogénnel „tömni” a repcét! Egy gyorsan felszívódó lombtrágyával viszont „kézben tudjuk tartani” a nitrogén-felhasználás ütemét.

Inkább jó, mint sok legyen!

Mint mondtuk, a virágzás idején már jóval kisebb a repce nitrogénigénye, csak annyit kér belőle, amennyi a magképzéshez szükséges lesz. Ez az utolsó lépcsőfok már a kiadott nitrogén formáját illetően sem a mennyiségről, hanem a minőségről szól.

Lássuk, milyen kémiai formában tudunk gondolkodni. Az ammónium-nitrát a júniusi forróságban perzselhet, még a viaszos repcelevélre sem a legjobb megoldás. A karbamid ellenben biztonságosan használható, egy része viszont átalakul illékony ammóniává – hacsak nem karbamid-formaldehid formában van jelen az oldatban. Tartósságát és a hasznosulás hatásfokát tekintve ez utóbbi nitrogénforma a kívánatos. A formaldehides kötésből a virágzás ideje alatt lassacskán tárul fel a nitrogén.

Egy jó lombtrágyában további olyan elemeket is találunk, amelyek a fotoszintézist, a fehérjeépítést, illetve a júniusi hőséggel szembeni tűrőképességet fokozzák. Az aminosavas készítmények előnye, hogy kész „építőkockákat” tartalmaznak a komplex fehérjék elkészítéséhez. Ebben az életszakaszban már nem a repce testépítését, hanem az olajat, fehérjét, szénhidrátot szintetizáló enzimek gyártását fogja segíteni a pluszban bevitt aminosav. Azaz tulajdonképpen az enzimek előállításának „költségét” csökkentjük, így a mag tápanyaggal való feltöltése könnyebbé válik a növény számára.

A cikk szerzője: Gönczi Krisztina