A mögöttünk lévő eddigi téli időjárás rendkívül enyhe volt (januárban országos melegrekordok dőltek meg) és a cikk írásának pillanatában (febr. 18. – 2 hét van vissza a naptári télből) elmondhatjuk, hogy bármelyik meteorológiai hosszabb távú előrejelzést tekintjük, további enyhe periódusokat prognosztizálnak. Az esetleg bekövetkező tél végi erősebb lehűlés a vázolt hosszú időn át tartó enyhe tél hatásait nem befolyásolja lényegesen. Növényvédelmi szemszögből tekintve mindegyik szakterületen komoly kihívásokra lehet számítani, ugyanis ez az enyhe téli periódus minden károsító szervezet (kórokozók, kártevők, gyomfajok) biológiai életciklusára kedvező hatást gyakorolt, minden lehetőséget biztosítva a tavaszi időszakban történő erőteljesebb felszaporodásukhoz. Jelen publikáció elsődleges célja, hogy felhívja a figyelmet főként az őszi vetésű kultúrák (kalászosok, őszi káposztarepce) esetében azokra a kórokozó szervezetekre, amelyek az évjárat további alakulásának függvényében tavasszal komoly veszélyt jelenthetnek a szántóföldi területeken.

Kalászos gabonák esetében az őszi búza és árpa állományokat szemlézve már december közepén tapasztalni lehetett levélfoltosságot előidéző kórokozó gombák (Septoria tritici, Drechslera sp.) megjelenését. Ennek veszélye, hogy ezeken a területeken a fertőzéshez szükséges inokulum mennyiség abszolút biztosított és kedvező tavaszi időjárási feltételek mellett a kórokozók erőteljesebb és korai felszaporodására lehet számítani. Ezt bizonyítja a 3 évvel ezelőtti korai szeptóriás levélfoltosság megjelenése az őszi búza állományokban. Az azt megelőző 2 enyhe téli periódus kedvezett a kórokozó erőteljesebb felszaporodásának és már március második felére jelentős levélveszteséget okozott az egyes őszi búza állományokban (1. ábra).

1. ábra: a Septoria tritici korai fertőzése következtében erőteljesen leszáradt levélzet március végén Fotó: Varga, Zs. 2015. 03. 27.)

Hasonlóan korai veszélyforrás az őszi árpa állományokban a különböző levélfoltosságok (Drechslera spp., Rhynchosporium secalis) fokozott megjelenése. Kedvező élettani feltételek mellett már februárban tapasztalni lehet a tünetek a megjelenését és laboratóriumi vizsgálatokkal igazolható a kórokozó erőteljes élet- és fertőzőképessége (2. ábra).

2. ábra: a Drechslera teres okozta levélfoltosság őszi árpán (balra) és a kórokozó intenzív sporulációja a levél felületén (jobbra-40x) februárban (Fotó: Varga, Zs. 2016. 02. 25.)

Mindezeken túl vegyük figyelembe a 2014-ben az egész országot érintő sárgarozsda (Puccinia striiformis) járványt, amely körülményei kísértetiesen hasonlítanak a jelenlegi viszonyokhoz. A sárgarozsda korai fertőzéséhez már az őszi időjárás is rendkívül kedvezett (10–12 °C, csapadékos viszonyok). A kórokozó fertőző anyagának jelentősebb csökkenéséhez tartósan –10 °C alatti téli hőmérsékletre lett volna szükség, de ennek hiányában a területeken visszamaradt fertőzött növényi részek kedvező telelési feltételei adottak voltak, így főként az érzékeny fajták esetében szintén a kedvező időjárási feltételek alakulásával számítani kell a betegség korai megjelenésére (3. ábra).

3. ábra: a sárgarozsda erős fertőzése érzékeny búzafajtán (Fotó: Varga, Zs. 2014. 04. 11.)

Nem utolsósorban a jelenlegi körülményeket ismerve az ellenállósággal nem rendelkező fajták esetében a kalászosoknál a lisztharmat (Blumeria graminis) fellépésére is számítani lehet (ld. elmúlt években főként a tritikálé állományokban tapasztalt súlyos lisztharmat fertőzések).

Az őszi káposztarepce termesztéstechnológiai intenzitását ismerve még fokozottabb figyelmet érdemel. Ahhoz, hogy a repce esetében elérjük a megfelelő nyereségszintet a jelenlegi felvásárlási árak minden esetben a 4 t/ha közeli eredmény elérésére sarkallják a termelőket. Ezt az eredményt az előttünk álló tavaszi időszak növényvédelmi munkái jelentősen meghatározzák. Ne felejtsük el a sárgatálak időben történő kihelyezését, majd a fogási eredmények tükrében a rovarölő szeres kezelések azonnali megkezdését a betelepülő repceszár-ormányosok, repcefénybogár populációk ellen. Utóbbi károsító faj esetében vegyük figyelembe a hazánkban is bizonyított fokozott mértékű piretroid rezisztencia jelenlétét (megfelelő nem piretroid típusú szer választása).

A kórokozók esetében két fontos betegséget kell mindenekelőtt kiemelnünk: a fómás levélfoltosságot és szárrákot (Phoma lingam) és a fehérpenészes rothadást (Sclerotinia sclerotiorum). Ezen két kórokozó elleni sikeres növényvédelmi technológiák jelentős mértékben meghatározzák a termesztés sikerét. Helyzeti előny, hogy a repceter­mesztők szinte kivétel nélkül elvégzik ősszel a regulátor és egyben gombaölő szeres kezeléseket. Ezzel a technológiai elemmel jelentősen csökkenthető az ősszel megjelenő fómás levélfoltosság fertőzés mértéke. A nyugat-dunántúli régióban (főként az utóbbi években) fokozott problémát jelent a repcevetésekben megjelenő vadkáposzta (Brassica rapa var. campestris). Az elmúlt enyhe tél megfelelő körülményeket biztosított ennek a gyomnövénynek ahhoz, hogy gyakorlatilag folyamatosan virágozzon. Növényvédelmi szemszögből ezt a gyomnövényt kiemelt fontosságúvá teszi az a tény, hogy az őszi káposztarepcével közös növénycsaládba (Brassicaceae) tartozik. Ez egyrészt rendkívül megnehezíti az ellene történő hatékony gyomirtást, másrészt a repcét fertőző kórokozó gombák többségének szintén beletartozik a gazdanövény körébe. 2017 decemberében a vadkáposztával fertőzött repceterületeken a vadkáposzta növények erős fómafertőzését lehetett tapasztalni (4. ábra). A tünetek teljesen hasonlóak a repce esetében tapasztaltakhoz, veszélye az induló tavasz esetén válik jelentőssé, amikor a kórokozó gombának lehetősége lesz a repcenövények további fertőzésére.

4. ábra: vadkáposzta levélzetén kialakult erős fómafertőzés decemberben (Fotó: Varga, Zs. 2017. 12. 20.)

Tavasszal a kórokozó szaporítóképletei megfertőzik a repcenövények levélzetét, súlyos esetben a fertőzés a szárközépre húzódik (sebzéseken keresztüli fertőzés) (5. ábra) és a fehérpenészes rothadáshoz hasonlóan teljesen elpusztítja a szár bélszövetét, bekövetkezik a koraérés és a termésmennyiség-csökkenés.

5. ábra: Phoma lingam erős szárközépi fertőzése őszi káposztarepcében (Fotó: Varga, Zs. 2016. 05. 19.)

Ne felejtsük el, hogy egy csapadékos tavasz és nem megfelelő növényvédelmi technológia esetén a fehérpenészes rothadás szintén jelentősen megtizedelheti a repcetermést. A sűrű repce-gabona vetésváltás az elmúlt években a talajok jelentős szklerócium fertőzését okozta. Az áttelelő szkleróciumoknak az elmúlt téli periódus abszolút kedvezett, így tavasszal megfelelő körülmények között termőképleteket (apotécium) fejlesztenek és milliószám lövik ki a fertőzőképes aszkospórákat. A spórák szintén sebzéseken keresztül fertőzik a repceszárat (6. ábra) és már a korábban bemutatott biológiai következményként ezek a repcenövények idő előtt elpusztulnak és termést nem érlelnek.

6. ábra: a Sclerotinia sclerotiorum erős szárközépi fertőzése őszi káposztarepcében (Fotó: Varga, Zs. 2013. 06. 12.)

Összegzés, következtetés

A mögöttünk lévő csapadékos ősz és a rendkívül enyhe téli időjárás az őszi vetésű növénykultúráink esetében az előzőekben ismertetett növényvédelmi problémák fokozott mértékű veszélyeire figyelmeztet bennünket;

• az erős és tartós fagyok hiányában a termőterületek talajainak felső rétege sem tudott megfelelően átfagyni. Ennek jelentősége főként a forgatás nélküli talajművelési rendszerek esetében van, ugyanis itt a talajfelszínen, vagy a talaj felső rétegében maradt szár- és növényi maradványok további fertőzési kiindulása az egyes kórokozó szervezeteknek (lsd. gabonafuzáriózis);
• a növényvédelem minden területén jelentős kihívásokra számíthatunk, ezért időjárástól függetlenül ne hagyatkozzunk a megszokásokra, hanem kísérjük fokozatos figyelemmel az állományainkat;
• a fertőzések kialakulását előzzük meg növényvédelmi beavatkozásokkal (itt törekedjünk az adott problémára megfelelő hatékonyságot nyújtó hatóanyag kiválasztására) és tartsuk állandó növényvédő szer hatás alatt a növényállományokat, hogy optimális feltételek esetén se következzen be egy adott betegség járványszerű fellépése;
• biztosítsuk az állományok optimális táp­anyagellátását és megfelelő kondíciós állapotát (lombtrágyák, kondicionálók szerepe) ezzel csökkenteni tudjuk a fertőzések okozta stresszhatásokat;
• folyamatosan kövessük nyomon az időjárás-előrejelzést, ezt figyelembe véve, ne megkésve, hanem megelőző jelleggel és hatékony permetezéstechnikával permetezzük ki a hatóanyagokat a területre;
• nem tettünk említést a kapás kultúrákat (kukorica, napraforgó) fenyegető veszélyekről, de ebben az esetben is mindenképp érvényesek az aktuális növényvédelmi problémák (pl. talajlakó és egyéb kártevő szervezetek megfelelő telelése fokozottabb veszélyt hordoz magában; napraforgó betegségeinek évjáratfüggő, eltérő intenzitással történő fellépése) váratlanszerű megjelenésének lehetősége. Ezekben az esetekben is törekedjünk a problémák megelőzésére és véletlenül se hagyjuk ki a biztonságot jelentő növényvédelmi technológiai elemeket (pl. talajfertőtlenítés, gombaölő szeres védekezések).

A cikk szerzője: Dr. Varga Zsolt