A Fekete-tenger az új Mexikói-öböl

Az orosz növénytermesztők az ezredfordulón még „mindössze” 34,5 millió tonna búzát takarítottak be (ábra), ami nagyjából megfelelt az 1995–1999 közötti ötéves időszaki átlagtermelésnek. A kereskedők a terményből a 2000/2001. gazdasági évben (július–június) 0,7 millió tonnát értékesítettek a világpiacon, amivel alig több mint fél százalékos részesedést hasítottak ki.

Ehhez képest az Orosz Statisztikai Hivatal, a Rosstat becslése szerint Oroszország 2017. évi búzatermelése elérte a 85,8 millió tonnát, és a piacelemzők várakozásai szerint a folyó, 2017/2018. gazdasági évben összesen 38,5 millió tonna búzát szállít ki más országokba, amivel a kenyérgabona nemzetközi forgalmából egyötödnyi részt képvisel majd. Ez az exportmennyiség történelmi csúcs lehet: soha a világ egyetlen országából nem hajóztak még ki ennyit a terményből. Az orosz kikötőket 2017. július és 2018. március között már mintegy 30 millió tonna búza hagyta el, ennek több mint 90 százalékát a Fekete-tengeren rakodták be. A kivitel lendülete előreláthatóan a szezon hátralévő hónapjaiban sem hagy alább, hiszen március 1-jén még 38,3 millió tonna búza volt készleten.

Az orosz búza versenyképességéhez nagyban hozzájárul a közel-keleti és észak-afrikai piac könnyű elérhetősége. A kivitel mintegy háromnegyedét e térség importőrei veszik fel, az élen Egyiptommal, Törökországgal és Iránnal. Másik fontos tényező a kőolaj világpiaci árának tartósan alacsony szintje, ami miatt a rubel évek óta gyengélkedik, így az oroszországi exportőrök folyamatosan alá tudnak kínálni a nemzetközi piacokon amerikai dollárban denominált áraknak. Ez már Ázsiában is vonzóvá tette az orosz búzát, amely így eljut a távoli Indonéziába, Egyiptom mögött jelenleg a világ második legnagyobb búzaimportőr országába is. Persze az orosz áru az ázsiai piacon nehezebben állja a versenyt az észak-amerikai vagy az ausztrál búzával szemben, nem csak a távolság, de a minőség tekintetében is. Hosszabb távon inkább az Európai Unió és Ukrajna búzaexportőreinek okoz fejtörést, akik hagyományosan szintén a Közel-Keletre és Észak-Afrikába szállítanak.  

Folyamatos fejlesztések, javuló hatékonyság

Oroszország gazdaságának élénkítését, így az agrárszektor befektetéseit is elsősorban az energiahordozókból rendelkezésre álló hatalmas tartalékok segítették az elmúlt másfél évtizedben. A külföldi tőke beáramlása, a modernebb és hatékonyabb mezőgazdasági gépek és termelési technológiák elterjedése kiemelt szerepet játszott a búzatermelés növekedésében. Nemcsak a növény vetésterülete, hanem a jellemzően 2 tonna alatti hektárhozamok is emelkedni kezdtek (az országos átlaghozam tavaly már 3,12 tonna volt).

A szállítási és tárolási infrastruktúra, valamint a fekete-tengeri kikötők modernizációja, kapacitásainak bővítése állami programok keretében immár 2007 óta folyamatosan zajlik, a világ vezető terménykereskedő cégcsoportjai pedig nagyban hozzájárulnak a logisztikai fejlesztésekhez, amelyek még korántsem zárultak le.

Oroszországban a búzatermelés költsége hektárra vetítve nem magas: az egyik vezető búzatermelő és -exportáló térség, a Krasznodari határterület tipikus búzatermelő gazdaságának adatai (AgriBenchmark Cash Crop Network) alapján a vetőmagköltség átszámítva 6,5 ezer forint (kb. harmada a magyarországi átlagnak), a műtrágyaköltség 28 ezer forint (valamivel több mint fele a magyarországi átlagnak), a növényvédőszer-költség 21 ezer forint (a magyarországi átlagot közelítő nagyságrend) volt 2016-ban, amihez 6,26 tonna hektárhozam és tonnánként 35,5 ezer forint felvásárlási ár párosult.

Enyhébb piacszabályozás, szerény támogatások

Oroszország 2010-ben a belföldi gabonapiac stabilizálása érdekében átmenetileg tilalmat rendelt el a búza kivitelére, amivel nagyban hozzájárult az „Arab tavasz” kirobbanásához. Ilyen drasztikus piacszabályozási eszközhöz azóta nem nyúlt az orosz kormány, viszont hasonló indokkal 2015. július 1-től adóval sújtotta a búzaexportot. Ennek mértékét kezdetben többször megváltoztatta, majd 2015. október 1-től a termény tonnára számított vámértékének 50 százaléka mínusz 6500 rubel, de legkevesebb 10 rubel (kb. 45 forint) szinten állapította meg. Az adót a 2016. és 2017. évi rekordtermések miatt 2016. szeptember 23. és 2018. július 1. között nullára csökkentette, azonban tekintettel az idén is kedvező terméskilátásokra és a szezon végi átmenő készletek várható nagyságára, előreláthatóan 2018. július 1. után sem bünteti majd a búzaexportot.

A piacoktól távol elhelyezkedő térségekből összesen 3,18 millió tonna búza, árpa és kukorica elszállítására 3 milliárd rubel (kb. 13 milliárd forint) költségvetési forrást különített el, amelyet – kvótákhoz kötötten – 2018. június 30-ig lehet felhasználni. Noha elvileg lehetőség van a búza intervenciós felajánlására, a 2017/2018. gazdasági évben intervenciós felvásárlás nem történt. A búza intervenciós ára jelenleg tonnánként 7,6–12,5 ezer rubel (kb. 31–51 ezer forint), minőségi osztálytól függően, de a következő gazdasági évben ennél várhatóan alacsonyabb lesz.

Oroszországban a mezőgazdasági termelők támogatásai lényegesen szerényebbek, mint például Magyarországon. Az orosz kormány tavaly 55,3 milliárd rubel (kb. 250 milliárd forint) ágazatspecifikus és regionális mezőgazdasági fejlesztési támogatási keretből 11,3 milliárd rubel (kb. 51 milliárd forint) támogatást tervezett a gabona- és zöldségfélék termelői számára. Öntözésre és a talaj állapotának javítására – külön forrásból – szintén 11,3 milliárd rubel támogatás kifizetésével számolt. Mindezen felül 58,8 milliárd rubelt (kb. 265 milliárd forint) különített el mezőgazdasági beruházási hitelekre, 21,3 milliárd rubelt (kb. 96 milliárd forint) a mezőgazdasági termelők kamattámogatására, valamint 11,5 milliárd rubelt a kiemelt fejlesztéseknél felmerült beruházások utólagos térítésére. Összevetésként: Magyarország európai uniós közvetlen agrártámogatásainak összege megközelíti a 400 milliárd forintot, a támogatásra jogosult mezőgazdasági terület pedig 5 millió hektár. Oroszországban a búza területe túllépi a 27 millió hektárt, de például a napraforgó területe is meghaladja a 7 millió hektárt.

Máshol is jelentős a növekedési potenciál

Ha már napraforgó – piacelemzők a közeljövőben elsősorban nem a gabonafélék, hanem inkább az olajmagvak termelésének gyors ütemű növekedését vetítik előre Oroszországban. Várakozásaik szerint az olajnövények területe a 2017. évi mintegy 12 millió hektárról 2024-ig 19 millió hektárra bővülhet, a betakarított termés mennyisége pedig elérheti a 35 millió tonnát, szemben a tavaly megtermelt 16,5 millió tonnával. Az orosz növénytermesztők közül sokaknak az olajnövények hektárhozamai tekintetében is van még hová fejlődni, többek között a jobb minőségű vetőmagvak használatával. Oroszországban a napraforgó hektárhozamának átlaga csupán 1,47 tonna, a szójáé 1,41 tonna, míg a repcéé 1,58 tonna volt 2017-ben.