A magyar gazdaságot a válság előtt a régió egyik legsebezhetőbb gazdaságává tette a folyó fizetési mérleg magas, a GDP 10%-át közelítő hiánya és az annak következtében gyorsan emelkedő külső eladósodottság. A csúcsponton a magyar gazdaság külső adóssága a GDP 115%-át érte el, ami mintegy kétszeresen meghaladta a régió országaira jellemző szintet. Így nem véletlen, hogy amikor a folyó fizetési mérleg többlete a költségvetési hiány lefaragásával és a magánszektor megtakarításainak emelkedésével egyre nagyobb többletbe fordult, a külső adósság GDP-hez mért szintje pedig gyorsan – évi 8–10 százalékponttal – csökkenő pályára állt, a magyar gazdaság külső megítélése gyorsan javult. 2016-ban, amikor az alacsony olaj- és nyersanyagárak is mérsékelték az importszámlákat, a magyar gazdaság folyó fizetési mérlegének többlete közel 7 milliárd euróval, a GDP 6%-án tetőzött és komoly felértékelődési nyomást gyakorolt a forint árfolyamára, amit a versenyképesség érdekében a jegybank meg kívánt akadályozni, így újra és újra csökkenteni kényszerült a forintkamatokon.

2017-re azonban változni kezdtek a külső egyensúlyt meghatározó tényezők. A nyersanyagárak emelkedésnek indultak. Lendületet vett a fogyasztás bővülése – köszönhetően a mindenkori mélypontra csökkenő munkanélküliségnek és a kétszámjegyű bérnövekedésnek. Emellett közel egy évtized után növekedésnek indultak a magánszektor beruházásai is. Egyre több ágazatban – nemcsak a lakás- és irodapiacon – a rendelkezésre álló munkaerő szűkössége miatt csak új beruházásokkal tudják tartani a vállalatok a lépést a kereslettel. Ezen tényezők következtében pedig az import bővülése immár meghaladja az exportét, és a külső többlet csökkeni kezdett. 2017-ben az előző évihez képest a felére csökkent a folyó fizetési mérleg többlete, ám a jelenlegi 2–3%-os mérték továbbra is magasnak számít mind historikus, mind régiós összevetésben. Ha pedig figyelembe vesszük azt, hogy a többlet mellett számottevő mértékű, évi 3–4 milliárd euró összegű forrás érkezik Magyarországra az Európai Uniótól, valamint számíthatunk évi mintegy 2 milliárd euró összegű működőtőke-beáramlásra is, akkor azt mondhatjuk, hogy a magyar gazdaság külső eladósodottsága akár a GDP 3–4%-nak megfelelő deficit mellett sem nőne. Mivel a külső egyensúly többletének jelenlegi szintje pedig bőségesen elég ahhoz, hogy a külső adósság tovább csökkenjen a jelenlegi, immár régiós összevetésben teljesen normálisnak tekinthető szintről. A külső adósság ugyanis 2017 végén már csak a GDP 58,9%-át érte el, ami alig több mint a korábbi csúcsérték fele.

A cikk szerzője: Tardos Gergely