A Dombóvár melletti Birkamajorban lévő Agrár-Béta Kft. központjában nagy mennyiségű waxy kukoricát termesztenek. Ezért a típusért sokkal többet adnak, mint a hagyományosért, hektáronként 50–120 ezer a többletbevétel. A kérdés, hogy a termelő megfelel-e a néha 8-900 angol kérdésből álló minőségellenőrzési előírásoknak, és be tudja-e tartani a végfelhasználó által rögzített feltételeket. Ha ugyanis megbukik, nem kap papírt a minősítésről, ekkor és csak normál kukoricaként tudja eladni a sokkal nagyobb termesztési költségű terményt – mondja Molnár István, a cégcsoport vezetője.

Állatok nélkül gazdálkodnak

Érdekes volt, hogy a gazdaság bejárásakor nem láttunk jószágokat. Ezért megkérdeztük, miért nem tartanak állatot, amire Molnár István így válaszolt:

– Túl közel vagyunk a városhoz, ez már akkor is gond volt, amikor még az Alkotmány TSZ működött. A város terjeszkedésével Dombóvár ráépült a sertéstelepre, és a szag miatt folyamatosan támadták az állattartást. Ráadásul a gunarasi gyógyvizes fürdőbe látogató vendégeket is zavarná a trágyaszag. Így mi maradunk a növénytermesztésnél és a bioenergiánál, a régi sertéstelep helyére napelemfarmot létesítettünk.

A vállalatcsoport 82 főnek ad állandó munkát, de a kukorica idénymunkánál, a címerezésnél plusz 100–120 embert foglalkoztat. A waxy kukoricát Dombóvárról főleg Ausztriába, Olaszországba és Németországba exportálják, ahol magas minőségű keményítőt készítenek belőle. A kukoricának kifogástalan tisztaságúnak kell lennie, mivel az abból készült keményítőt a gyógyászatban és bébitápszernek használják majd fel. A gazdaságban 2002-ben 1000 tonnát termeltek, idén pedig 52 ezer tonna lesz belőle. A cégcsoport vetőmag előállításával is foglalkozik.

Ami viszont ennél is fontosabb, hogy kialakították a Bioenergia Farmjukat. Ez egy összetett, mezőgazdaságra alapuló, megújuló energiaforrásokat egymáshoz kapcsoló rendszer, amelynek része egy biogáz üzem, egy bioetanol gyár és egy faaprítékkal működő hőközpont is. A cél, hogy a környékbeli vállalkozásokkal együttműködve minél hatékonyabban használják fel az egyes üzemek melléktermékeit. A biogáz üzem évente 70–75 ezer tonna szerves hulladékot, főleg mezőgazdasági melléktermékeket alakít át villamos energiává, de erre a célra befogadják a város zöldhulladékát is, ráadásul ingyen.

A valódi fenntarthatóságra alapozó és megújuló energiával működő rendszert Molnár István és családja fogja össze. A gazdálkodó itt született a város melletti egyik tanyán, és a sorsa már 5 éves korában megpecsételődött; hamarabb tudta, mi a vetőmag, minthogy iskolába járt volna. Az Alkotmány szövetkezetben aztán igazgatóhelyettesi posztig jutott. A TSZ végelszámolását követően 31 földtulajdonos társával alapították meg az Agrár-Béta Kft.-t. Eleinte főként a térségre jellemző cukorrépa termesztésére álltak rá, de a cukorrendtartás megváltoztatásával váltani kellett. Ezért létesítettek 2006-ban biogáz- és bioetanol üzemet.

A kiépített rendszer nem szorul fosszilis energiahordozó felhasználására; a Bioenergia Farmra nem is vezették be a földgázt. A telep egy 1,7 MWh-s biogáz üzemből, egy 5,2 millió liter kapacitású bioetanol gyárból és egy faaprítékkal működő hőközpontból áll. Ezt nem lehet kicsiben csinálni: a biogáz üzem például 1,4 milliárd forintos beruházásból valósulhatott meg.

Az volt a cél, hogy teljes mértékben megújuló energiaforrásokat használjanak fel. Ráadásul a rendszer egységei egymás melléktermékeit használják alapanyagul. A bioetanol üzemben keletkező szeszmoslék a biogáz üzem egyik fő inputja, cserébe viszont az ott keletkezett hulladékhő jelentős részét a bioetanol gyártásnál tudják hasznosítani. A további szükséges energiát pedig szintén megújuló energiaforrásokból fedezik, egy faapríték kazánnal. Ebben a saját ültetvényükön ter­mesztett fás szárú energianövényekből, energiafűzből, és a környékbeli erdészektől vásárolt vágástéri apadékból állítják elő az energiát.

De mit csinálnak a keletkező hővel?

Ki tudnánk fűteni Dombóvár összes házát, lakását – meséli Molnár István. Korábban vizsgálták a lakossági fűtés lehetőségét, de az üzemet csak a törvényi szabályozás által meghatározott védőtávon kívül lehetett létrehozni. A szállítási távolság miatt magas költséggel és nagy hőveszteséggel kellett számolni, mire a hő eljutna a városig, ezért ez a megoldás gazdaságtalan lett volna.

Mára teljesen kerek a történet: ami a bioenergia parkba bekerül, abból tápanyagban gazdag barna lé kerül a szántóföldekre, bioetanol a feldolgozókhoz és áram jut az országos hálózatba. Semmi egyéb. A hűtővíz hulladékhőjének egy részét pedig visszavezetjük a fermentorokhoz, így sokkal hatékonyabb (mezofil helyett termofil) körülményeket biztosítunk az erjesztéshez. A keletkezett hulladékhő másik részét a szomszédos bioetanol üzemben hasznosítjuk, az ezen felül megmaradó hőmennyiséget pedig a cég orchideakertészetének fűtésére használjuk – mondja a cégvezető.

Magyar orchidea megújuló energiából

Az orchideatermesztés a legújabb, szerelemből született vállalkozás. Ahogy Molnár István mondja, ez az ötödik gyerek: a három kétlábú és a bioenergia után tavaly kezdett bele a virágok nevelésébe. Hollandiából érkeznek a szaporítóanyagok, 36 féle színváltozatuk van, amiből egyszerre 10–12 féle virágzik, így minden évszakra jut a színpompás növényekből. Évente 440 ezer tövet adnak el, ez a hazai orchideapiac 10 százaléka. A jelenleg Magyarországon a legtöbb helyen kapható 3. és 4. osztályú terméket itt nem látni: mind első-, vagy másodosztályú minőségű. Ez a bimbók számában, a tartósságban és a méretben nyilvánul meg, a számítógép vezérelte üvegházban némelyik hibrid 1 méternél is nagyobbra nő. Jelenleg 1600 négyzetméteres az üvegház, de a keletkező hulladékhő nagyobb területet is fel tud fűteni, ezért a tervek szerint hamarosan 2,7 hektárra bővítik majd az orchideakertészetet.

Az agráriumban ma rendszerint nagy gondot okozó generációváltást Molnárék meg tudták oldani családon belül; a 3 gyerek közül a 2 fiú az apjukhoz hasonlóan a gödöllői Szent István Egyetem agrárkarán végzett növényorvos, a lány pedig a cégcsoport marketingjét igazgatja. Az egyetemmel megmaradt a szoros kapcsolat: 2003 óta az intézmény tangazdaságaként is működnek, ennek keretében sok segítséget kaptak a Bioenergia Farm koncepciójuk kidolgozásában a SZIE Biomassza Hasznosítási és Bemutató Központjától. Továbbá közös kutatás-fejlesztési programjuk van a Magyar Tudományos Akadémiával és a Szegedi Tudományegyetemmel. Ezeken kívül a nemesítőházakkal, illetve a gépgyártókkal együttműködve évtől függően 200–400 hektáron folytatnak valamilyen vetőmaggal vagy technológiafejlesztéssel kapcsolatos kísérletet.

A cikk szerzője: Csurja Zsolt