Az EU teljes költségvetésén belül a KAP hányada 66%-ot tett ki az 1980-as évek elején, 37,8%-ot 2014–2020 között, míg a jelenlegi tervezet szerint 28,5%-ra csökken 2020 után. Ma a közvetlen kifizetések a KAP 70%-át emésztik fel. Az EU-28-ban 2015-ben a termelők 81%-ára jutott a közvetlen kifizetések 20%-a. A gazdák döntő hányada kis összegű kifizetéseket, míg egy szűk csoport nagy összegű támogatást élvez. 2015-ben a gazdák 75%-a évi 5000 eurónál kisebb összeget kapott, ezen belül a gazdák egynegyede évi 500 eurónál is kevesebb támogatást vett fel. Mintegy 16 ezer gazdaság – a támogatásban részesült gazdaságok 0,2%-a – 150 000 eurónál magasabb kifizetésben részesült. A kedvezményezett gazdaságok jövedelmének 46%-át tette ki a közvetlen kifizetés. A húsmarhatartók, gabona-, olajnövény- és fehérjenövény termelők élvezik a támogatások nagy részét, míg a sertés- és baromfiágazat, valamint kertészet jóval kisebb részét. A kifizetések gazdaságok közötti egyenlőtlenségét nagymértékben a birtokméret (hektárszám) befolyásolja, de szerepet játszanak a közvetlen kifizetésekre vonatkozó speciális tagországi előírások is. Ha uniós szinten egységes hektáronkénti kifizetést vezetnének be, akkor sem csökkenne a támogatások gazdaságok közötti egyenlőtlensége, mert a gazdaságok 86%-a kapná a kifizetések 20%-át.

A jelenlegi tervezet szerint a termeléstől független és termeléshez kötött támogatás maximuma gazdaságonként évi 60 ezer euró, valamint a 60–100 ezer euró közötti sávban a degresszív elvonás után fennmaradó összeg. A 60 000 euró támogatás Magyarországon ma mintegy 260 hektáros birtoknak felel meg, miközben a zöldítés feltételrendszerét a teljes területalapú támogatásra kiterjesztik. Ugyanakkor a mezőgazdasági tevékenységekhez kapcsolódó munkabéreket, valamint azok adó- és járulékait – a munkáltatónál jelentkező terheket is – le kell vonni a kalkulált kifizetésekből. Ha a kedvezményezett számára a jogosult uniós közvetlen agrártámogatások összege és a munkabérek, valamint azok adó- és járulékai közötti különbség pozitív előjelű és meghaladja a 60 ezer eurót, úgy a 60–75 ezer euró közötti sávban legalább 25%-kal, 75–90 ezer euró közötti sávban legalább 50%-kal, 90–100 ezer euró közötti sávban legalább 75%-kal csökken a támogatás, míg a 100 ezer euró feletti összeget teljes egészében elvonják. Így a támogatási felső határ az adott gazdaság számára a 60 ezer euró felett a 60–100 ezer euró közötti tartományban további legfeljebb 21,25 ezer euró támogatás. Említést érdemel, hogy a tervezet a degresszív elvonás tekintetében – a 60 és 100 ezer euró közötti tartományban – a tagállamoknak szabad mozgásteret kínál. Ez azt jelenti, hogy tagállami hatáskörben a támogatások 60 ezer euró feletti hányada akár teljes egészében is elvonható. A tagországi szinten elvont közvetlen támogatás vidékfejlesztési célokra átcsoportosítható vagy a kis- és közepes gazdaságok kiegészítő jövedelemtámogatására (redisztribúcióra) fordítható. Jelenleg a 150 ezer euró feletti kifizetésekre vonatkozó 5%-os kötelező támogatáscsökkentés (degresszivitás) mellett a munkabér, valamint azok adó- és járulékainak levonása csak opció a tagállamok számára, de nem kötelező (lásd Magyarország példája).

Például egy 1200 hektáros gazdaság területalapú támogatása évi 280 ezer euró (az egyszerűség kedvéért 70 ezer Ft/ha támogatással és 300 forint/euró árfolyammal kalkulálva). Ebből 180 ezer euró a „capping”-ből származó vesztesége (az egyszerűség kedvéért legyen 100 ezer euró a maximális támogatás degresszió nélkül). Amennyiben az 1200 hektáros gazdaság 180 ezer euró bruttó munkabért fizet (munkabér és járulékok), akkor a 280 ezer euró támogatásra teljes egészében jogosult. Pontosabban a 60 ezer euró felett a 60–100 ezer euró közötti tartományban az adott gazdaság legfeljebb 21,25 ezer euró támogatást kaphat a degresszió figyelembe vételével (degresszív elvonással a tagországok ennél kisebb összeget is megállapíthatnak vagy akár 100%-ban is elvonhatják ezt a támogatást). A 180 ezer euró felett tehát még 21,25 ezer euró (összesen 201,25 ezer euró) bruttó munkabér kifizetése a feltétele a 280 ezer euró támogatás lehívásának.

2015-ben az EU-28-ban a hektáronkénti átlagos támogatás 256 euró volt. A kalkuláció kedvéért az átlagos kifizetés hektáronként legyen 250 euró. Így a 60 ezer euró támogatási határ 240 hektár birtokméretnél lép életbe. De a támogatási felső határ kiszámítása előtt a támogatásokból le kell vonni a bruttó munkabért (munkáltatói terheket is). Tételezzük fel, hogy a bruttó munkabér hektáronként 250 euró. A kalkuláció alapja évi 30 ezer euró bruttó munkabér, a munkaintenzitás pedig 120 ha/munkaerőegység. Ha az évi 60 ezer euró támogatásból levonjuk a 240 hektárra jutó évi bruttó munkabért (2 x 30 ezer euró), akkor az eredmény nulla, azaz a támogatási felső határ alkalmazása értelmetlen, sőt a bruttó munkabér levonása nélkül is jár a 60 ezer euró támogatás. Ha a hektáronkénti bruttó munkabér alacsonyabb a hektáronkénti közvetlen kifizetésnél, akkor hatályba léphet a támogatás felső határa a hektáronkénti kifizetés és bruttó munkabér különbözetének függvényében. Ellenkező esetben viszont a támogatás felső határának többszöröse lehet a kifizetés a figyelembe vehető bruttó munkabér függvényében. A 2015. évi FADN (Mezőgazdasági Számviteli Információs Hálózat) adatbázis szerint a tagországok döntő hányadában az évi átlagos bruttó munkabér meghaladta a hektáronkénti 250 eurót, azaz a támogatási felső határ nem lépne életbe. Ez alól kivételt jelent négy tagország, mert Bulgáriában, Romániában és Litvániában a legnagyobb farmoknál a bruttó munkabér hektáronként 95–119 euró között változott. Észtországban a legnagyobb gazdaságok bruttó munkabére meghaladta a hektáronkénti 250 eurót, de a gazdaságok átlagában hektáronként 226 eurót tett ki. Magyarországon a bruttó munkabér hektáronként 392 euró volt a legnagyobb gazdaságok esetében és 303 euró az összes gazdaság átlagában, vagyis jóval magasabb a hektáronkénti kifizetéseknél (munkaintenzitás mintegy 31 ha/munkaerőegység mindkét kategóriában). Az EU átlagában egyébként a bruttó munkabér hektáronként 609 eurót tett ki a legnagyobb gazdaságok esetében és 720 eurót az összes gazdaság átlagában. Az FADN definíciója szerint a legnagyobb gazdaság kategória 0,5 millió euró standard termelési értéknek (STÉ) felel meg. Ez nálunk hozzávetőleg 700 hektár kukoricaterületnek, vagy 250 tejhasznú tehénnek felel meg. A kevés munkaerőt foglalkoztató legnagyobb gazdaságok kifizetését igenis befolyásolhatja a támogatások felső határa. Számos szakértő szerint a jogosult támogatások kiszámításánál a fizetett és nem fizetett bruttó munkabér kötelező levonása nem tűnik hatékony eszköznek, de a bruttó munkabér opcionális figyelembe vétele (tagországi hatáskörben) hatékony eszközt jelentene. Mások azt javasolják, hogy a kalkulációnál maximalizálják a munkaerőegységenként figyelembe vehető bruttó munkabért.

Ma 15 tagországban a 150 ezer euró feletti kifizetések kötelező 5%-os csökkentését alkalmazzák. 9 tagország vezette be a támogatások felső határát 150–600 ezer euró közötti sávban. Továbbá 9 tagország engedélyezi a bruttó munkabér levonását a támogatások felső határának kalkulációjánál. Az EU-28 átlagában a közvetlen kifizetések (zöldítési támogatás nélkül) 0,44%-át teszi ki a degresszivitás és támogatások felső határának megállapítása a jelenlegi pénzügyi időszakban. Magyarország nem engedélyezte a bruttó munkabér levonását a kifizethető támogatások kiszámításánál, így a közvetlen támogatás (zöldítési támogatás nélkül) 6,61%-át érinti a degresszivitás és támogatási felső határ bevezetése.

A jelenlegi tervezet a sok munkaerőt foglalkoztató nagygazdaságok számára kedvező, mert a közvetlen támogatási jogosultságok meghatározásánál még az 1200, illetve 1800 hektár határ is túlléphető, amennyiben a bruttó munkabér kompenzálja a közvetlen támogatások összegét. Ugyanakkor a tisztán szántóföldi gazdaságok további darabolódása várható és még több 300–400 hektár nagyságú gazdaság alakul ki a KAP várható reformja következményeként. Ennek ellenére hosszabb távon az intenzifikáció és a mérethatékonyság kerül előtérbe a termelésben, a közvetlen támogatások szerepe pedig csökken a precíziós mezőgazdaság térhódításával és a digitalizáció bevezetésével.

Egy fontos körülményt már az elején tisztáznunk kell. A Közös Agrárpolitika 2020 utáni időszakra vonatkozó jogszabályi keretei még jelenleg is egyeztetések tárgyát képezik, ezért csak annak a lehetséges hatásairól lehet véleményt formálni, ami az aktuálisan elérhető rendelettervezetben szerepel.

A „capping” bevezetésének célja a viszonylag nagyobbnak számító üzemek számára kifizetett támogatások korlátozása. Alkalmazásának potenciális hatásait ugyanakkor egyelőre csak bizonytalan alapokon, feltételezésekkel élve lehet vizsgálni, hiszen nagyon sok múlik majd a részletszabályokon, hogy ténylegesen milyen esetekben és milyen mértékben kerül majd sor a támogatások elvonására.

A jelenlegi tervek szerint kérdéses még például, hogy a közvetlen támogatások mely körére alkalmaznák a „capping”-et. A mostani, azaz a 2014–2020-as uniós költségvetési ciklusban önkéntesnek számító, és jelentős hatással egyedül Magyarországon bíró „capping” ugyanis kizárólag az alaptámogatásra vonatkozik. A következő, azaz a 2021–2027-es uniós költségvetési ciklusban kötelező érvénnyel bevezetni szándékozott „capping” azonban már a közvetlen támogatások teljes körét érintené, ide értve a termeléshez kötött támogatásokat is, amely véleményem szerint számos problémát idézne elő. Az egységes támogatási korlát alkalmazása a termeléshez között támogatásokra ugyanis – tekintettel annak célzottságára és sajátos funkciójára – jelentős torzulást okozna. Amennyiben felső korlátot szabnánk a nyújtható támogatások összegének, akkor értelmét vesztené az érzékeny ágazatokra vonatkozó eddigi, arányosságon alapuló és termelésre ösztönző termeléshez kötött támogatási rendszer. Hiszen annak logikája éppen az, hogy aki többet termel, több támogatást is kapjon, mivel nagyobb mértékben járul hozzá az adott ágazat megerősítéséhez. Emellett, az uniós szinten meghatározott, a mostani tervezetben szereplő támogatási összeghatár (60 ezer eurótól „degresszió”, 100 ezer eurótól „capping”) meglehetősen alacsonynak számít. Amennyiben az értékeken nem változtatnak, a támogatáselvonás által jelenleg nem érintett közepes, jellemzően családi gazdaságok is érintettjei lehetnek az intézkedésnek.

Elmondható ugyanakkor, hogy ha a „capping” alkalmazására munkabér-kompenzációval együtt kerül sor, azaz üzemenként emelhető lesz majd a figyelembe vett támogatáskorlát a foglalkoztatotti létszám alapján (meghatározott munkabér-egyenérték révén kalkulált összeggel), akkor a „capping” által jelenleg érintett cégek helyzete a következő támogatási időszakban éppen, hogy javulhat. A szóban forgó, 1200 hektár feletti üzemekben ugyanis zömmel állattartást is folytatnak, ami munkaintenzív, ezért ezeknek a gazdaságoknak – az üzemméretük mellett – az alkalmazotti létszámuk is magas. Ennek alapján a munkabér-kompenzáció összege, amellyel tehát várhatóan módosítható lesz a támogatáskorlát, jelentős mértékben növelheti az említett gazdaságok számára megítélhető közvetlen támogatások nagyságát.

A fentieket figyelembe véve azt javaslom mindenkinek, hogy használja majd a NAK új támogatás kalkulátorát, annak érdekében, hogy ellenőrizze, számára mit jelenthet a következő uniós ciklusban bevezetni tervezett „capping” és „degresszió”. A kalkulátor a véglegesnek tekinthető rendeletjavaslat megjelenését követően lesz elérhető a NAK honlapján.

Zárásképp megemlíteném, egyben felhívnám rá a figyelmet, hogy nem is feltétlen a „capping”-nek lesz komoly hatása a jövőbeni támogatási szintekre, hanem annak, ha Magyarországon olyan szakpolitikai döntés születik, amely révén bevezetésre kerül a redisztribúció. Ennek lényege, hogy a „degresszió” és „capping” révén elvont, illetve akár más – első pilléres – forrásból átcsoportosított összegeket a méretileg egyelőre nem definiált kis- és közepes gazdaságok között osztanák szét, aminek eredményeképp bizonyos mérethatárig növekedne az egy hektárra jutó támogatás összege. Véleményem szerint ez sokkal nagyobb változást okozhat majd a támogatásigénylési struktúrában, így a támogatási szintekben is. Ugyanakkor a redisztribúciónak lehetnek hátrányos hatásai is. Ahogy korábban a „capping” bevezetésekor megfigyelhető volt a gazdaságok szétírása, egy ilyen eszköz alkalmazásával a gazdaságok valószínűleg tovább darabolódnának. Ez komoly adminisztratív terheket róna mind a gazdákra, mind az államigazgatásra.

A Bizottság javaslata több irányban is hat. A közvetlen kifizetések korlátozása (capping) nem új eleme a Közös Agrárpolitikának (KAP). Hazánkban már a jelenlegi uniós költségvetési periódusban (2014–2020) is, ha a SAPS-támogatás összege (egyéb közvetlen támogatások nélkül) egy évre vetítve meghaladja a 150 ezer eurót, úgy az e feletti rész 5 százaléka elvonásra kerül. Amennyiben a SAPS-támogatás összege egy évre vetítve meghaladja a 176 ezer eurót, úgy a 176 ezer euró feletti rész 100 százalékát vonják el. Ráadásul Magyarország a mezőgazdasági tevékenységekhez kapcsolódó munkabéreket és a foglalkoztatást terhelő adókat és járulékokat nem veszi figyelembe, holott erre lehetősége lett volna. A nevezett összeghatárok 1037 és 1200 hektár SAPS-jogosult földterülethez rendelhetők. A capping mintegy 500 gazdaságot érintett volna, ha azok nem reagálnak „aprózódással”, területeik szétírásával. (Az 1200 hektár feletti gazdaságok területi aránya 2013. évi 20 százalékról 12 százalékra csökkent.) A magyarországi szabályozás szigorát mutatja, hogy a tagállamok által hivatalosan benyújtott becslések összesítése alapján a 28 tagállam összességében évi kb. 112 millió euró elvonásával lehetett számolni, amiből hazánk 69 millió eurót tett ki (62%).

A 2021–2027 közötti KAP kialakításáról szóló európai bizottsági javaslat(!) is tartalmazza a capping alkalmazásának kötelezettségét és a kiegészítő átalánytámogatás (redistributive payment) fizetésének lehetőségét. A megadott keretek alapjaiban átrendezhetik (és át is rendezik) a támogatási struktúrát és nagy a felelőssége a kormányzatnak a gazdaságilag és politikailag is racionális döntés meghozatalában.

A javaslat szerint a közvetlen támogatások maximuma üzemenként 100 ezer eurónál van, 60 ezer eurótól pedig degresszivitást kell alkalmazni! Nagyon fontos, hogy kötelező lesz(!) a bérköltségek és közterheik figyelembe vétele, mellyel a 100 ezer euró támogatásmaximum túlléphető. A közvetlen kifizetések kalkulált teljes összegéből ezért először le kell vonni a bérek és közterhek összegét, majd a fennmaradó támogatásokra kell alkalmazni a degresszivitást és a támogatásmaximalizálást.

A bérköltségeket és azok közterheit azonban az unió tervezete szerint nem a tényleges kifizetések alapján kell kalkulálni, hanem azt a tagállami szokásos munkabérek és a gazdaság által bevallott tényleges élőmunkaegység szorzataként kell megállapítani. Ez azt jelenti, hogy hazánk az alacsonyabb munkabérek okán hátrányban van a gazdagabb országokkal szemben. Ugyanakkor ezekben az országokban a munkaerő produktivitása is magasabb, ami termékre vetítve alacsonyabb élőmunka-ráfordítást tesz lehetővé.

A javaslat hatásai Magyarországon eltérő irányúak:

• A közvetlen agrártámogatások gazdaságonkénti felső határáról szóló javaslattal kapcsolatos számítások eredményei alapján a támogatások lépcsőzetes elvonása Magyarországon 1500–2000 gazdaságot érintene, három-négyszer annyit, mint a 2014-ben bevezetett. Ez azt is jelenti, hogy az új rendszer „lejjebb nyomja” azt a területi határt, ami felett életbe lép a degresszivitás, illetve a capping. Így akár egy 300 hektáros gazdaságot is érinthet a támogatás elvonása.
• A támogatásmaximum mérséklődése és a kötelező bér- és közteher-kompenzáció újrafogalmazhatja a jogi és ökonómiai üzemkategóriákkal kapcsolatos gazdasági gondolkodást is. Lehetnek gazdaságok – talán nem is kevesen – amelyek a jelenlegi költségvetési ciklusban szétírták gazdaságaikat a támogatásoptimalizálás érdekében, az új rendszerben pedig abban lennének érdekeltek, hogy ismét összevonják azokat. Ebben azonban többségüket megakadályozhatja a földforgalmi törvényben szereplő birtokmaximum.
• Néhány nagy területen gazdálkodó és kézimunka-intenzív termelési szerkezettel rendelkező, a 2014-es capping döntéskor jelentős támogatást veszítő, területeit szét nem írt gazdaság kimondottan jól járhat az új rendszerrel, jelentősen növekedhetnek a támogatásai.

A redistributive payment bevezetésének lehetősége már 2014-ben is felmerült, de a Kormány – helyesen – nem élt ezzel a lehetőséggel. Ennek a fizetési módnak a lényege, hogy a gazdaságok az első 30–50 (döntés kérdése) hektárjukra akár dupla annyi támogatást is kaphatnak, mind az a felettiekre. Ennek következtében a kis területméretű gazdaságok extra támogatáshoz juthatnak a nagyobbak rovására.

A kiegészítő átalánytámogatásnak társadalmi, különösen pedig gazdasági hatásai megítélésem szerint többségében negatívak. Bevezetése csupán az egészen kisméretű, jobbára részmunkaidős gazdaságokra hatna kedvezően (becsülhetően 100 hektár körül lenne az inflexiós pont a részletszabályoktól függően). Tehát az agrárpolitika által preferált 100–500 hektáros gazdaságok is vesztesei lennének a redisztributive payment alkalmazásának. Azt is látni kell, hogy a kisebb gazdaságok jobbára felélik a nekik juttatott többlettámogatást, sokkal kisebb arányban jut belőlük korszerűsítésekre, fejlesztésekre, mint a közepes, vagy nagyobb gazdaságokban. Így a redisztributív támogatás bevezetése nem szolgálná a fejlesztést, az innovációt, így a Kormány által kiemelten hangsúlyozott hatékonyságjavulás ellen hatna.

Az átalánytámogatás ellen szóló társadalmi szempontok sem elhanyagolhatóak. Bár a mezőgazdasági összes munkaráfordítás mintegy kétharmadát a 100 hektár alatti gazdaságok adják, a bérfizetéssel járó foglalkoztatás esetében fordított az arány, a 100 hektár feletti gazdaságok alkalmazzák a fizetett munkaráfordítás mintegy kétharmadát, sőt az állandó alkalmazottak négyötöde is itt található. A 100 hektár alatti gazdaságokban a munkaráfordítási többletet a gazdaságban munkát végző családtagok nagy száma adja, akik nem fizetett munkaerőként vesznek részt a gazdálkodásban. Ez azt jelenti, hogy a 100 hektár alatti gazdaságok esetében a munkát végzőkön kívül már nem érinti nagy számban más családtagokat a kedvezőbb vagy kedvezőtlenebb támogatási hatás. Ezzel szemben a 100 hektár feletti gazdaságok alkalmazottaihoz kötődik az ágazatban közvetlenül munkát nem végző családtagok többsége.

Mindezek alapján megállapítható, hogy a gazdasági érdek mellett a nagyobb társadalmi érdek is a támogatások 100 hektár feletti gazdaságokba való koncentrálásához kapcsolódóan jelentkezik.

Elutasítjuk az Európai Bizottság idézett javaslatát, hiszen azzal nemcsak komoly hátrányba kerülnénk a nyugat-európai versenytársakkal szemben, hanem bevezetése rendkívül negatívan érintené a hazai családi vállalkozások, kis- és közepes gazdaságok működését is.

A bizottsági javaslat alapján a közvetlen támogatások gazdaságonként nyújtható összegét 100 ezer euróban maximálnák, de már a 60 ezer euró (nagyságrendileg 19 millió forint) felett járó támogatási összeg jelentős elvonására is sor kerülne, sőt 75 és 90 ezer eurós szint felett a csökkentés már az alsó határ két-háromszorosára nőne.

A magyar gazdák számára hátrányos lenne az a szabály, hogy a támogatás így elvont összegét gazdaságonként korrigálnák az üzem foglalkoztatásra gyakorolt hatásával. A tervezet alapján a közvetlen támogatás teljes összegéből először le kellene vonni a munkabér-költségeket, valamint a vállalkozás jövedelméből részesülő személyek által kapott összeget, és csak az így megmaradó támogatásra vonatkozna a capping.

A probléma ott van, hogy ezeket a levonásokat nem a valós kifizetések alapján kell majd számítani, hanem az adott tagállamban irányadó munkabérek alapján. Senkiben ne legyen kétség, hogy mit jelentene ez a kifizetett támogatásokban a magyar földműves és a holland farmer bérkülönbségei okán.   

 A javaslat azonban itt továbbmegy: a bérköltségek mellett a munkabér adóterheivel is csökkenthetővé válnának a pénzügyi elvonások. Ezek alapján egyértelmű, hogy a hazai agrárium részmunkaidős foglalkoztatást alkalmazó modellje mellett a magasabb nyugat-európai bérek magasabb adóvonzatai is jelentős hátrányt jelentenének számunkra.

Fontos vonása a tervezetnek, hogy a 100 ezer eurós támogatási plafont bármilyen mértékig meghaladhatják azok a jellemzően nagyvállalkozások, amelyek ehhez megfelelő mennyiségű munkaerőegységgel és megfizetett adóval rendelkeznek, így az elsősorban a kis- és közepes, családi gazdaságokra építő magyar agrárpolitika egy uniós döntéssel, központilag felülírhatóvá válna.

A capping bevezetése már a '90-es évektől napirenden volt az Európai Unióban, viszont a korábbiakkal ellentétben ennek bevezetése ezúttal kötelezővé válna a tagállamok számára. A gond az, hogy egy olyan szisztéma kerülne ezzel elfogadásra, amely a fentiek alapján nyíltan diszkriminatív különbséget tesz az eltérő foglalkoztatási sajátosságokkal és eltérő jövedelmi viszonyokkal rendelkező régi és új tagállamok között, és mélyen érintené az eddig kiemelt körnek tekintett kis- és közepes gazdaságok, családi vállalkozások életét.

A magyar gazdák szempontjából fontos az a körülmény, hogy a közvetlen kifizetések korlátozása és az ahhoz kapcsolódó kedvezmények érvényesítése jelentősen növelné az eddig is embert próbáló adminisztratív terheket – a támogatás mértékének egyidejű csökkenésével. Ez a magyar gazdák versenyhátrányát nemzetközi összehasonlításban tovább növelné.

A Bizottság javaslata egyébként intézményi szinten is komoly vitákat generált az unióban. Az Agrárminiszterek Tanácsában, de különösen az Európai Parlamentben a többség tiltakozik a capping és degresszivitás Bizottság által javasolt bevezetésével szemben, mivel az EP-képviselők is érzékelték a közepes, családi gazdaságok negatív érintettségét.

Az EP jelentéstevője ezért csak alsó határra tett javaslatot: ezek szerint a tagállamok olyan elvonási határértéket szabhatnának meg, amilyet akarnak, de ezt a határt 100 ezer eurónál lejjebb nem húzhatják meg. Komoly vitákat vetít előre, hogy a jelentéstevő a módosításait a redisztribúciós támogatás (első hektárok utáni többlettámogatás) kötelező bevezetésével kompenzálná.

A tervek szerint az EP Agrárbizottságában legkorábban február végén szavaznak majd a jelentésről, de a közelgő európai parlamenti választások miatt elképzelhető, hogy a szavazás még tovább csúszik.

Meggyőződésünk, hogy a jelenlegi Európai Bizottság, a jelenlegi Európai Parlament a következő időszakra vonatkozó uniós költségvetést már nem fogadja el, így bízunk abban is, hogy a Bizottság javaslata sem kerül a mostani formájában alkalmazásra. Tehát új alapokra van szükség: az európai parlamenti választásokat követően egy új Bizottság, újragondolva terjessze be az új költségvetést, amelyet már az új összetételű Európai Parlament vitat majd meg.

A közvetlen támogatások összegének – meghatározott feltételek mentén történő – csökkentése (vagyis a capping) a magyar támogatási rendszernek már most is része. A gazdasági racionalitást és az érintett gazdálkodók alkalmazkodási képességét figyelmen kívül hagyva a magyar kormány nemzeti döntéssel az EU egészében a legrosszabb feltételű és legmagasabb mértékű támogatáselvonási szabályokat vezetett be. E mögött csak látszólag volt politikai megfontolás, alapvetően az motiválta, hogy a Kormány a capping keretében elvonni tervezett összegekkel gondolta pótolni a jelentősen visszavágott – az unión belüli legalacsonyabb szintre csökkentett – hazai társfinanszírozás miatt kieső vidékfejlesztési forrásokat. Ez csak részben sikerült, mivel az érintett gazdaságok mintegy fele – aki tudott – alkalmazkodott a megváltozott feltételekhez és így jóval kisebb összeget sikerült elvonni az előzetesen kalkulálthoz képest. (Gyakorlatilag arra kényszerítették az 1200 hektár feletti területet művelő gazdaságokat, hogy a támogatásokhoz optimalizálják az üzemméretüket és így egy sor bürokratikus és adminisztratív pluszterhet vegyenek a nyakukba. Könnyű belátni, ez nem a hatékonyságot és versenyképességet fokozza.)

A MOSZ nem ért egyet a capping alkalmazásával, ugyanakkor az Európai Bizottság új javaslata – amennyiben nem változnak a jelenleg megismert feltételek – bizonyos szempontból pozitív elmozdulást jelez. Annak ellenére, hogy jelentősen csökkenti az alkalmazás alsó határát (150.000 euróról 60.000 euróra), kötelezően előírja a munkabérek és a foglalkoztatáshoz kapcsolódó adók és járulékok figyelembe vételét, ami hatalmas előrelépés lenne a jelenlegi magyar szabályokhoz képest a legális árutermelő vállalkozások számára. Végre elismerésre kerülne a vidéki foglalkoztatásban – sokszor erőn felül – betöltött szerepük.

Ne feledjük, hogy a jelenlegi elképzelések szerint az összes közvetlen támogatásra vonatkozna a capping (vagyis nem csak az alaptámogatásra, mint most, hanem kiterjedne a zöldítésre és a termeléshez kötött támogatásra is), ami azzal jár, hogy már egy 250–300 hektáron gazdálkodó termelő is érintett lehet a támogatás elvonásban.

El kell kerülni az értelmetlen, kizárólag a támogatások maximális lehívását szolgáló osztódásokat, szétválásokat – akár egyéni, akár családi gazdaságokról, akár jogi személyekről van szó –, így ragaszkodni kell a munkabérek és közterheik figyelembe vételéhez az elvonás alapjának meghatározásakor. Ezt uniós szinten kell kimondani, közösségi érdek a munkahelyekre gyakorolt negatív hatások elkerülése. Az elmúlt időszakban Magyarországon nagy bérnyomás jellemezte (és jellemzi most is) az ágazatot, jelentős béremelésekre került sor, így megítélésünk szerint a ténylegesen kifizetett munkabért és közterheit kell figyelembe venni a csökkentés előtti korrekciónál. A nemzeti vagy regionális szinten megállapított átlagos munkabérek alkalmazását csak az önfoglalkoztatók esetében javasoljuk alkalmazni.

A magyar gazdaságpolitikának ideje lenne szembesülnie azzal, hogy 30, legfeljebb 40.000 árutermelő gazdaság adja a mezőgazdaság bruttó termelési értékének a 90%-át. Egy újabb rossz hazai döntés (amennyiben a Bizottság végül mégis nemzeti kézbe adná a választás lehetőségét) jelentős részüket, épp a legigyekvőbbeket sújtaná és hátráltatná a fejlődésben.

Ne legyünk önmagunk ellenségei, ne ziláljuk szét még jobban azokat a gazdálkodókat, akiktől az ágazat hatékonyságának és versenyképességének javulását várjuk. Nélkülük esély sincs a felzárkózásra.

A mezőgazdaság az Unióból érkező források csaknem 37%-ával gazdálkodik. Ezen források relevanciája megkérdőjelezhetetlen a hazai mezőgazdaság versenyképességének és hatékonyságának növeléséhez. Kiemelt fontosságú, hogy az összegek a jövőben ténylegesen a hatékonyság, versenyképesség és méretgazdaságosság javításának a céljaira kerüljenek felhasználásra, természetesen a klíma- és környezetvédelmi vállalások és kötelezettségek figyelembevételével.

A kötelező „capping”, vagyis a gazdaságonként igényelhető közvetlen támogatás összegének maximalizálása azért jelentős kérdés, mert a hazai agrárszektor jövedelmének több mint fele támogatásokból származik, így a támogatások egy részének kiesése jelentősen érinti a gazdálkodók pénztárcáját. Várhatóan ezen kieső jövedelmek pótlására jelentkező reakciók fogják meghatározni a cappinget követő időszakot.

• A támogatások mérséklődésével a (méret)hatékonyság kérdésköre is óhatatlanul előtérbe kerül, ami banki finanszírozhatóság tekintetében egy pozitív üzenet lehet, mindamellett, hogy ezek az intézkedések akár a termelői bevételek csökkenését is okozhatják a nagyobb üzemméretek tekintetében.
• Ezek az intézkedések sarkallhatják a gazdákat a mélyebb integráció és az összefogás irányába.
• Hatások tekintetében a természetes tisztító hatás és fejlődés is megjelenhet, mivel a kevésbé életképes tevékenységeket és üzemeket feladat elé állítja: hatékonysággal kompenzálni a kieső forintokat.
• A megmaradt összegek átcsoportosítása a 2. Pillérbe a precíziós eszközök, valamint az öntözés fejlesztésének beruházásaira, hogy a jövő termelékenységét is tudjuk biztosítani. A kibocsátás növelése – a klímaváltozás ellenére – és a feldolgozás ösztönzése kiemelt fontosságú hazánk számára, ezért ezen beruházásokból a kis-, közép- és a nagyüzemeknek egyaránt ki kell venniük részüket.
• Végül a teljesség igénye nélkül (és nem utolsósorban) a capping kötelezővé tétele újra elindíthat egyfajta cégcsoportstruktúra- optimalizálási hullámot is, amit véleményünk szerint minden pozitívuma mellett a „családi mezőgazdasági vállalat” létrejötte kapcsán elérhető adókedvezmények is erősíthetnek.