Hiszen annak olykor kedvezőtlen hatásai a következtetések levonását, a valóban hatásos válaszlehetőségek gyors megfogalmazását és mérlegelését, majd pedig szakszerű beavatkozást, a problémák kezelését is megkívánják. Minden termelési ciklus tartogat kihívásokat – így a 2018. őszi, szélsőségesen száraz vetési és vegetációs időszak is, melynek nyomán hazánk számos régiójában az őszi kalászosokban és kiemelten az őszi búzában kedvezőtlen csírázási feltételek, elhúzódó kelés és gyengén fejlődő állományok alakultak ki, valamint a kitett területeken olykor fokozottá vált a vírusvektor-jelenlét a tél beállta előtt. Véleményünk szerint az ezekre a nehézségekre adható technológiai szintű válaszok megvitatása és az ezzel járó figyelemfelkeltés is segítheti a kora tavasszal elvégzendő munkafolyamatok magabiztos és hatékony megszervezését.

Helyzetértékelés és következtetések

Tapasztalataink szerint a betelelő állományok mustrája – amely hibridbúza esetében nem maradhat el – minden esetben jó támpontot szolgáltat a szakszerű tavaszi beavatkozásokhoz. Helyesen jár el az a termelő, aki ezt a szemlét évről évre nem mulasztja el, és a valós helyzetről szerzett tapasztalatai alapján tervezi meg, hogy az őszi búzában tavasszal milyen teendők elvégzésére van szükség és milyen sorrendben. A Vetőmag Szövetség és Szakmaközi Szervezet (VSZT) által összefogott és a meghatározó kultúrák – így az őszi búza – esetében évek óta hivatalosan is közzétett, ún. betelelés előtti állapotminősítés eredményei is segítséget és megfelelő országos, regionális és megyei szintű összehasonlítási alapot szolgáltatnak mindehhez.

A közölt statisztikai adatok alapján fel kell hívni a figyelmet arra (1. ábra), hogy az ország valamennyi nagyobb termelési régiójában a jó minősítésű területek részaránya 2018. év végén jelentősen elmaradt a 2017. évi betelelés előtti állapottól, amely sokkal kedvezőbb megítélést kapott. A vetett területeken az őszi időszakban járva elsősorban hazánk alföldi régiójában találkozhattunk a hosszú csapadékszegény időszak miatt a száraz magágyban vontatottan csírázó és egyenetlenül kelő, majd lassan fejlődő állományokkal. Számos példa nyomán egyértelműen kijelenthető, hogy 2018 őszén a vetésidő és a kelés között nagyon hosszú idő telt el. A megkésett vagy kései kelések miatt pedig a hazai őszibúza-vetésterület jelentős hányadán olykor nagy hátrányba kerültek a hibridbúza-termesztők is, mert a kedvezőtlen körülmények jelentős nehézségeket okoztak a búzahibridek nagy egyedi produkcióját előtérbe helyező technológia megvalósításában. Nem vitás, hogy a fiatal növények fejlődését sok helyen a kialakult vízhiány jelentősen hátráltatta, sőt ezeken a területeken néha még megkésve – többlépcsős kelést követően – sem realizálódhatott a kívánt állományszintű tőszám, nem ment végbe az őszi harmonikus fejlődés, sőt előfordulhatott, hogy a hibridbúza esetében az elvártnál gyengébben alakult a termésképzés szempontjából kiemelt szerepű bokrosodás őszi szakasza.

Mindezek alapján levonhatjuk azt a következtetést, hogy bizony van mit tennünk az előttünk álló tél végi és a tavaszi időszak kezdetén őszibúza-állományaink elmaradt fejlődésének felgyorsítása érdekében, továbbá a búzahibridek potenciáljának kifejezésre juttatásáért. Célunk minden, a továbbiakban javasolt – gazdaság- és táblaszintű mérlegelést követően végrehajtott – kora tavaszi technológiai beavatkozással az, hogy az elérhető termésszint és termésbiztonság tekintetében az idei évjáratban is a lehető legtöbbet hozzuk ki állományainkból.

Építsünk az előnyös tulajdonságokra: termelés biztos alapokon

A száraz őszi időszakban – a hibridbúza-állományokban a hagyományos fajtákhoz viszonyítva genetikai alapon is – erősebben fejlődik a növények gyökérzete, amely a kisebb föld feletti vegetatív tömeg ellenére is képes lehet kellő nagyságú gyökértömeg kialakítására (1. kép). Hiszen a száraz, jelentősebb csapadék-utánpótlás nélküli talajban a fiatal növény a genetikai adottságokon túl is arra kényszerül, hogy gyökerei minél mélyebben elhelyezkedő, nedvesebb talajrétegbe hatoljanak és nagyobb tömegű közeget szőjenek át, így jutva vízhez és tápanyaghoz. Ez a nagyobb gyökértömeg a gyorsan melegedő és élettanilag aktivizálódó, egészséges talajokban a tavasszal meginduló vegetáció kezdetén elegendő felületet biztosít majd a kijuttatott tavaszi első fejtrágyaadagok gyors hasznosulásához, sőt jelentős a szerepe az állomány klímaérzékenységének csökkentésében is.

Előtérben a bokrosodás, valamint a termésképzés alapjainak fejlődése

A zömében közepesen vagy gyengén fejlődött állományok esetében további fontos vezérelv, hogy most aztán valóban nem hagyhatjuk éhezni őszi búzánkat a műtrágyázás késlekedése miatt! Javaslatunk az első fejtrágya-kijuttatással kapcsolatban az, hogy a tervezett beavatkozás minél korábban (február közepe, február vége) – a növények fokozott igényét kiszolgáló módon – és nagyobb dózisban, nagy hatóanyag-tartalmú, lehetőleg a repce trágyázásában is használatos korszerű, granulált NS-műtrágya-formulációval valósuljon meg. Ugyanakkor tartsuk be a tápanyag-gazdálkodással kapcsolatos jogszabályokat, közben ne tévesszük szem elől a termelési környezet változásait, és vegyük figyelembe a növények regenerálódásának ütemét. Az időben kijuttatott, komplex hatóanyag-tartalmú, korai tápanyag „csomaggal” a bokrosodási folyamatok és a fehérjeszintézis a növényekben jelentősen megtámogatható! Különösen alkalmas ez a szemléletű fejtrágyázási gyakorlat a hibridbúzák egyedi produkciójának növelésére, mivel ezeknek kiváló a kora tavaszi tápanyag-hasznosító képességük, aminek következtében megfelelő körülmények között kiugróan jól bokrosodnak.

A bokrosodási folyamatok minden lehetséges és szakszerűen bevethető eszközzel történő elősegítésére nagy szükség van! Ezért fontos megemlíteni, hogy tapasztalataink szerint érdemes lehet a terület adottságainak megfelelően bokrosító hengerezést végezni vagy akár az elmúlt ősz agronómiai hatásainak tükrében kiemelt szerepű, a gyomviszonyokat is szabályozni képes gyomfésűt alkalmazni. Fontoljuk meg ezek használatát! A csapadékosabb térségeken a gabonatáblákban a nagy hőingadozás következtében jellemző lehet a felfagyás, melynek nyomán túlságosan fellazulhat a felső gyökérzóna körül a talaj, és megszakadnak a gyökerek, gyengítve a talaj–gyökér kapcsolatot. Ennek kezelésére a talajállapottól és a növény fenológiai állapotától függően kiválóan alkalmas lehet a jól időzített hengerezés.

Folytatva a kora tavaszi növénytáplálás menetét, a tavaszi tápanyagellátás során a megcélzott termésprodukció elérése szempontjából további fontos tényező lehet az, ha a tavaszra tervezett N-tartalmú második fejtrágyaadagot (granulált nitrogén vagy folyékony UAN-oldat) az első fejtrágyához képest kevesebb idő elteltével, a bokrosodás végi – szárba indulás eleji időszakban (március közepe, március vége) már kijuttatjuk. Ezzel a friss és könnyen elérhető tápanyaggal jelentősen segítjük majd a kalászdifferenciálódás folyamatát: a kalászorsó hosszának és a termékeny kalászpadkák számának zavartalan kialakulását a fejlődő növényekben. Javasoljuk, hogy már az ebben a fenológiai állapotban (bokrosodás vége, szárba indulás kezdete) nagyon aktív fotoszintézis megtámogatása érdekében – az idei évben vélhetően különösen felértékelődő tavaszi növényvédelmi beavatkozásokkal (tavaszi gyomirtás, tavaszi első gombaölő, tavaszi rovarölő szeres beavatkozás stb.) egy menetben – érdemes a fotoszintézis aktivitását fokozó keserűsó (magnézium-szulfát), egyéb komplex hatóanyag-tartalmú lombtrágyák (N, Cu, Mg, Fe) vagy akár biológiailag aktív aminosav-készítmények (úgynevezett stimulátorok, biológiai növénytápláló anyagok) kijuttatásával is tervezni.

A növényvédelmi beavatkozások tavaszi tervezésénél a termelők fokozott figyelmébe ajánljuk a vírusvektorok áttelelő alakjaival szembeni korai és célzott fellépést, hiszen tapasztalataink szerint a 2018. őszi időszak bővelkedett levéltetűben és kabócában. Ezek a gabonavírusokat is terjeszteni képes kártevők ősszel számos esetben vélhetően az elmaradt védekezés miatt fertőzhették az állományokat és az egyszikű évelő gyomflórát is, ezzel lehetőséget biztosítva arra, hogy a vírus később tovább fertőzhessen. A tavaszi rovarölő szeres kezelés a vírusvektorokat gyéríti ugyan, ám mondhatjuk úgy, hogy ez a beavatkozás ekkor már csupán a jövőbe vetett hitünket tükrözi, hiszen ugyan kevesebb lesz a fertőzött kártevő, de az ősszel kialakult fertőzések tavaszi kezelésekkel már nem gyógyíthatóak.

Következetesen és kellő szakmaisággal

A felsorolt irányadó agronómiai és agrotechnikai megoldások számos lehetőséget biztosítanak a hibridbúza nagy terméspotenciáljának eléréséhez. Sőt, javaslataink az aktuális helyzetet is figyelembe véve az őszi búza fejlődésének szempontjából kedvezőtlen időjárású térségekben és táblákon a tavaszi regenerálódás, a kondíció és a terméskilátások következetes javítására, továbbá a károsítóknak jobban ellenálló, egészséges állományok kialakítására is alkalmas elemeket tartalmaznak (lásd táblázat). Hogy mindezeket végezetül gazdaságszinten milyen színvonalon, dózisban és időzítéssel valósítja meg a termelő, azt szakmai alapon, kellően céltudatosan és önállóan kell eldöntenie, majd beillesztenie az alkalmazott technológiába.

Amennyiben szeretne ingyenesen és rendszeresen friss szakmai információkat kapni hasonló témakörben, regisztráljon itt!