Ilyen volt például a talaj fizikai féleségének terepi és laborvizsgálata, a talaj kémiai ismereteinek elsajátítása, a talaj alapvető táp­anyag-gazdálkodási befolyásoló tényezőinek vizsgálata, vagy a talajok mintavételezési módszertanai (sima 5 hektáros mintázás, zóna alapú precíziós mintázás). A talajegyetem második évadának az a célja, hogy az első részekben szerzett elméleti ismereteket összefüggésekben vizsgálva, több esettanulmányon keresztül gyakorlati példákon keresztül mutassa majd be.

Talajvédelmi tervek készítése a gyakorlatban

A mezőgazdasági területekre sokféle anyagot helyezhetünk ki. Ezeket jobb esetben azért tesszük, mert valamilyen termésnövelő hatást, vagy egyéb pozitív irányú fizikai vagy kémiai változást szeretnénk elérni a talajban vagy a talaj életében. A termésnövelő anyagokat több csoportba sorolhatjuk. Vannak olyan termékek (termésnövelő anyagok), amiket csak úgy lehet Magyarországon forgalomba hozni, hogy ha az igen szigorú 36/2006. (V. 18.) FVM rendelet alapján a forgalmazó külön engedélyt szerez be a forgalmazásra. Másik esetben vannak olyan termékek, amelyek európai uniós jogszabályoknak megfelelően hozhatóak forgalomba (2003/2003 EK.). Ezeknek a termékeknek az egyik legnagyobb közös jellemzőjük, hogy egy meghatározott és stabil gyártási háttérrel készülnek, így a termékek beltartalmi paraméterei állandónak tekinthetőek.

Végső soron vannak olyan anyagok, amelyeknek a beltartalmi értékei folyamatosan változhatnak, itt nem lehet például stabil hatóanyag-tartalomról beszélni. Ilyen kategóriába tartozik többek között a hígtrágya, szennyvíziszap, biogázüzemből kikerülő melléktermék is. Ezeknek a termékeknek a kihelyezéséhez éppen ezért mindig külön engedélyeztetési folyamatot kell általában a Talajvédelmi Hatóságnál lefolytatni. Az engedélyeztetési eljárásoknak a célja, hogy megismerjük azokat a talajtani paramétereket, amiket az első évadban is végigtaglaltunk, valamint, hogy megvizsgáljuk a kijuttatandó anyagok legfontosabb tulajdonságait is. A talajt és a kijuttatandó anyagot egymással összevetve számításokon és/vagy laborelemzéseken keresztül tudjuk meghatározni, hogy az adott termék egyáltalán kijuttatható-e a talajra anélkül, hogy azt bármi módon károsítaná, vagy ha kijuttatható, akkor az maximum milyen mennyiségben/dózisban lehetséges.

Hígtrágya mezőgazdasági területen történő felhasználásához megalapozó talajvédelmi terv

Ha a termelő mezőgazdasági területen hígtrágyát szeretne felhasználni, akkor az bejelentésköteles tevékenység, melyet a megyei Talajvédelmi Hatóságnál, talajvédelmi tervre alapozottan kell lefolytatnia. Az engedélykiadás célja, hogy egy szakértőn keresztül megismerhessük a termelő talajainak állapotát, valamint a legfőbb kockázati tényezőket a növénytermesztése kapcsán. Mivel a hígtrágya beltartalmi értékei folyamatosan változnak, ezért természetesen szükséges megismerni az anyag legfontosabb minőségi paramétereit is. A kihelyezés szempontjából két nagy csoportba sorolhatjuk a szükséges vizsgálati irányokat. Az egyik esetben az adott területen korábban még nem volt hígtrágya-kijuttatás (ekkor teljesen új és részletesebb vizsgálatok kellenek), másik esetben pedig korábban már engedély alapján történt hígtrágya-kijuttatás a vizsgálandó területen (ellenőrző vizsgálatok kellenek).

Hígtrágya-kijuttatás szempontjából új területek vizsgálata (esettanulmány)

A vizsgált területrész az ország délnyugati részén található. Mivel a tábla 66 ha nagyságú volt, ezért a jogszabályi előírásoknak is megfelelően 2 db ásott szelvényből vizsgáltuk meg a talajok fizikai és kémiai tulajdonságait. A szelvények kijelölésénél a területről 8 évre visszamenőleg biomassza-eloszlási térképet is készítettünk (mint ahogy azt a precíziós mintavételezéseknél is tenni szoktuk), mivel kíváncsiak voltunk arra, hogy ahol minden évben erősebb vagy gyengébb a vegetáció, az miért lehet. Persze ez egy igen komplex dolog, hiszen a növénytermesztést számtalan tényező befolyásolja, de a talaj, talajvíz mélysége, minősége, esetleges vízfolyások, tavak közelsége szintén kedvezően hathat a termések eredményére. A jellemző szelvényekből már a terepen sok tapasztalatot lehet gyűjteni. Meg tudjuk állapítani az egyes szintek vagy rétegek fizikai féleségét (lásd korábbi számokban a terepi meghatározás módszertana), meg tudjuk nézni a talajok szerkezetét (szintén korábbi számokban már kitértünk rá), meg tudjuk vizsgálni a talajvizek mélységét és ha az 5 méteren belül van, akkor mintát is veszünk belőle (szintén jogszabályi előírás is), hogy megvizsgáljuk az egyes paraméterek mennyiségeit. A talajszelvényből vett mintákon túl 5 hektáros egységekben gondolkodva a talajfelszín 0–30 cm-es rétegéből is mintákat kell venni. Ha biztosra szeretnénk menni, akkor legcélszerűbb, ha géppel (általában terepjáróra szerelt automata GPS alapú mintavevő) vetetjük meg ezeket a mintákat. Mi is ezt szoktuk használni. A módszer nagy előnye, hogy a mintavételi útvonalak előre meghatározhatóak és 5 év múlva, ha egy ellenőrző vizsgálatot szeretnénk megcsinálni, akkor ugyanazon az útvonalon tudunk végigmenni, így az eredmények egymással még jobban összehasonlíthatók lesznek. Jelen esetünkben a tábla 2 km-re esik egy folyótól, így ennek a bélyegeit felfedeztük az első szelvényen is, valamint vízmozgásra utaló nyomok is tarkították a talajszelvényt (vöröses vaskiválások 1. ábra).

Ahogy azt az 1. fotón is lehet látni, a talaj típusa valahol a nyers öntés és humuszos öntéstalaj határán helyezkedik el. Mivel a laborvizsgálatok alapján a humusztartalom 1% alatt volt, úgy döntöttünk, hogy a talajszelvényt nyers öntéstalaj típusnak írjuk le. A felszíni humuszos szint 40 cm mély volt. A talaj fizikai félesége homok volt, helyszíni vizsgálatok alapján sósavval megcseppentve nem tapasztaltunk pezsgést, viszont erős vas- és mangánkiválások voltak (vörös és fekete színeződések a rétegben), amely időszakos víztelítettségre enged következtetni. A talaj fizikai félesége finom homok volt, a humuszos szint sokkal durvábban „sercegett” az ujjunk alatt. A talaj szerkezetét tekintve szemcsés volt, amely a diónál sokkal kisebb szerkezeti elem (lásd korábbi számok), élesebb oldalakkal.

Sokan nem is gondolnák, de a talaj szerkezetét nagyon könnyen tönkre lehet tenni. Elsősorban a nem megfelelő talajművelés és talajművelési eszközök használatával, valamint a nedves talajon járással és nem megfelelően beállított gumiabroncsnyomással tudjuk legegyszerűbben a kedvezőtlen szerkezeti elemeket kialakítani. Egyes német tanulmányok kimutatták, hogy a kedvezőtlen szerkezeti elemek kialakulása és ezzel együtt egy közepes vagy erős talajtömörödés mellett akár 35%-os terméskiesést is tapasztalhatunk. Ezek viszont sok esetben akár némi odafigyeléssel kiküszöbölhetőek lehetnének. Egy ilyen megoldás lehet a megfelelő művelőeszköz és annak helyes mélységének megválasztása. Más esetben pedig a megfelelő guminyomás is sokat segíthetne a talajtömörödés elkerülésében. Egy alacsonyabb guminyomás esetén a talajt érő terhelés is sokkal jobban eloszlik, kevésbé alakul ki tömör réteg és a gumiabroncs által hagyott nyomok is sokkal kisebbek lehetnek. Manapság akár a traktorból is lehet szabályozni a keréknyomást, így közúton magasabb, míg a szántóföldön egy gombnyomással alacsonyabb guminyomással közlekedhetünk.                                                                                                                             

Visszatérve a talajunkhoz, a C1 réteg alatt a következő alapkőzettel találkozhattunk, amit szintén a korábbi folyóvíz szállított ide. A legnagyobb különbség az volt a felette lévő alapkőzethez képest, hogy itt a talaj fizikai félesége homokos vályog volt. A kettő fizikai féleség között vízgazdálkodási szempontból is lényeges különbség van. A talajszelvény részletes leírását az 1-es táblázat tartalmazza.

A vizsgált talajszelvény alatt fúrásokat mélyítettünk egészen 5 méterig, hogy meghatározzuk a vízzáró rétegeket és megnézzük, hogy milyen mélyen elérhető a talajvíz. A talajvíz 3,5 méteren jött be, így megmintáztuk a talajvizet is.
A fentiek alapján a talajszelvényt többrétegű nyers karbonátmentes öntéstalajnak neveztük el. Jogszabályi előírásoknak megfelelően a talajszelvény 0–30, 30–60, 60–90 cm-es rétegeit külön megmintáztuk és a talajmintákat laborba küldtük. Alapvető célja a talajszelvények laborvizsgálatának a talaj részletes fizikai paramétereinek a meghatározása, valamint az is, hogy az alapvető kémiai tulajdonságait is megismerhessük. Ezek pontosabban a talaj homok, vályog és agyag részletes kielemzését (lásd korábbi számok), valamint a kémiai tulajdonságok részletesebb kielemzését (pH, CaCO3, összes sótartalom, kicserélhető kationok vizsgálata, humusztartalom, NO3-NO2-N tartalom) foglalja magában. A talajszelvény legfelsőbb szintjének kémhatása semleges. Összes sótartalma kimutathatósági határérték alatt volt. Ez számunkra kedvező, hiszen a cél a hígtrágya-kijuttatás lesz, amivel a sótartalmat növelni fogjuk.

A talaj CaCO3-, azaz mész- (más néven kalcium-) tartalma kevés, kimutathatósági határérték környékén van. A talaj humusztartalma a felső szintben 1% alatti volt, a pillanatnyilag elérhető nitrogén (NO3-NO2-N) pedig szintén igen kevés volt. A C1-es réteg kémhatása gyengén lúgos, sótartalma szintén kedvező, kalciumtartalom nagyon alacsony, humusztartalom kimutathatósági határérték alatti, míg a pillanatnyilag felvehető nitrogén szintén kimutathatósági határérték alatt volt. A 2. öntésanyagból származó C2 alapkőzet a C1-es alapkőzet fontosabb kémiai paramétereivel egyezik meg. A talaj 3 rétegéből vett minták másik nagy vizsgálati köre a részletes mechanikai elemzést célozták meg. A felső 2 rétegben a homok fizikai féleségnek megfelelően főleg a gravitációs pórusok jelennek meg, e mellett igen magas a talajok relatívlevegő-tartalma is (58–61%). Ez számunkra azt fogja jelenteni, hogy a felső 2 réteg víz (jelen esetünkben hígtrágya) befogadóképessége lényegesen magasabb. A 3. réteg mivel némileg kötöttebb volt, mint a felette lévő 2 réteg, a részletes mechanikai elemzések is más paramétereket hoztak ki. Ennek megfelelően a gravitációs pórustér aránya lecsökkent 7%-ra, a relatív levegő aránya pedig 19%-ra a felette lévő réteg 60%-ról. Ezek a tulajdonságok azért fontosak számunkra, mert ezek is segítenek nekünk majd eldönteni, hogy hektáronként hány köbméter hígtrágyát juttathatunk ki úgy, hogy a talaj képes legyen azt befogadni és belvizes/tócsás részek ne alakuljanak ki.

A második talajszelvény a tábla sokkal nagyobb részét jellemezte (kb. 50 ha területnagyságot). Ennek a részletes talajtani paramétereire nem térnék ki, csak azt szeretném bemutatni, hogy a talajtakaró mennyire változatos lehet egy táblán belül. Tekintettel arra, hogy a tábla egy folyó öntésterületén helyezkedik el, a több és másféle öntésanyagból adódóan különböző talajok is alakultak ki. Az első talajszelvény egy többrétegű alapkőzettel rendelkező nyers öntéstalaj volt, melynek a legfontosabb jellemzője a homok fizikai féleség volt, amely jelentősen befolyásolta a talaj vízgazdálkodását és a benne megtalálható pórusok méreteit is. A táblán belül vizsgált második szelvény fizikai félesége vályog, termőrétege sokkal mélyebb volt, a humuszos A-szint alatt találkozhattunk egy átmeneti B-szinttel és az alatt szintén többrétegű alapkőzettel találkozhattunk. Ennek megfelelően a talaj vízkapacitási és póruseloszlási értékei is ennek megfelelően változtak. A talaj típusa öntéscsernozjom volt.

A részletes szelvényelemzések mellett, ahogy fent már említettem, elsősorban tápanyagvizsgálat céljából 5 hektáronként átlagmintákat is vettünk. Ebben az esetben helyszíni vizsgálatokat nem végeztünk, ezek a minták laborba kerültek és bővített vizsgálatokat végeztettünk el rajtuk. Egyesével 14 darab vizsgálatot végeztünk el az összesen 14 db mintán. A táblaminták átlageredményeit a 2. táblázat mutatja be. Ebből azt lehet látni, hogy a tábla kémhatása semleges, kötöttsége (fizikai félesége) vályog, kalcium van a feltalajban (igaz a szelvény pontmintázása alapján az első szelvény eredményei hiányt mutattak), foszfortartalma jó, káliumtartalma közepes, cinktartalma jó, míg a réz túlzott.

Végső soron már csak a kijuttatandó hígtrágya vizsgálata maradt hátra. A hígtrágya-kijuttatás kapcsán nitrátérzékeny területeken nitrogén 170 kg/ha, foszfor 150 kg/ha, kálium pedig 250 kg/ha mennyiségben juttatható ki maximálisan. A hígtrágya beltartalmát figyelembe véve a nitrogén volt a fő limitáló tényező, ami alapján maximálisan 62,5 m3/ha hígtrágyamennyiség juttatható ki évente. Nitrátérzékeny területeken a termesztendő növényektől és a talajok termőhelyi kategóriájától is függ az, hogy maximálisan mennyi nitrogén hatóanyag juttatható ki. Ennek megfelelően a szakértőnek ki kell számolnia a maximálisan kijuttatható hígtrágyamennyiségeket is. Például egy I. termőhelyi kategória esetén (mint jelen esetben is), egy közepes nitrogén­ellátottság mellett, míg napraforgó esetén maximum 100 kg/ha, egy őszi búza és kukorica esetén 170 kg/ha, őszi árpa esetén csak 140 kg/ha nitrogén hatóanyag juttatható ki. Ennek megfelelően kell a hígtrágyadózisokat is átszámolni, amely azt jelenti, hogy napraforgó esetén maximum 36,7 m3/ha, őszi búza és kukorica esetén maximum 62,5 m3/ha, őszi árpa esetén pedig 51,4 m3/ha lehet a maximálisan kijuttatható mennyiség a hasznosulásokat figyelembe nem véve.

A hígtrágya-kijuttatás megalapozása, mint láthattuk, elég összetett feladat. A tervezés elkészítéséhez számos információt nyerhetünk a talajok állapotáról, amely sokban segítheti a termelőket nem csak a hígtrágyamennyiségek megállapításához, hanem egyéb döntések (kijuttatandó kiegészítő műtrágyamennyiségek, talajjavítási dózisok) meghatározásához is. Ha már a vizsgálatokat el kell végezni, akkor a kinyert eredményeket érdemes a későbbi döntéstámogatásokhoz is felhasználni.

A talajért elkötelezett támogatói kör:

A TALAJEGYETEM korábbi részei:

• I. rész: TALAJFIZIKA I.
• II. rész: TALAJFIZIKA II.
• III. rész: TALAJFIZIKA III.
• IV. rész: Műtrágyák és kémiai talajtényezők hatása (savanyodás, tápelemek megkötődése, felvehetősége)
• V. rész: A talajerő-gazdálkodás tudományos és gyakorlati főbb összefüggései
• VI. rész: TALAJBIOLÓGIA I. – A talajélet felismerése, avagy mikor van szükség beavatkozásra?
• VII. rész: TALAJBIOLÓGIA II. – A talajélet napi, szezonális és évjárati ritmusa. A talaj egészsége, regenerálása. Mit tehetünk alacsony vagy rossz talajerő értékeknél?
• VIII. rész: Talajképző tényezők és folyamatok Magyarországon
• IX. rész: A Kárpát-medence talajtípusai
• X. rész: A diagnosztikus szemléletű talajosztályozás és gyakorlati jelentősége
• XI. rész: A táblán belüli művelésizóna-lehatárolás módszerei
• XII. rész: Talajvizsgálatok jelentősége a talajok tápelemszolgáltató képességének megítélésében és a talajvizsgálati eredmények értelmezése – I. rész
• XIII. rész: Talajvizsgálatok jelentősége a talajok tápelemszolgáltató képességének megítélésében és a talajvizsgálati eredmények értelmezése – II. rész

A cikk szerzője: Bucsi Tamás