A takarmányipari cégek a pecsenyecsirkéknek gyártott takarmánykeverékekben az aminosav-ellátás optimalizálására szintetikus aminosavakat (pl. L-lizin-HCl, DL-metionin, L-treonin, L-triptofán) használnak. Számos kutatási eredmény arra hívja fel a figyelmet, hogy a brojlercsirkék kukorica-szójadara alapú késztakarmányában – a lizin, a metionin és a treonin után – a valin lehet a negyedik limitáló aminosav, így kellő számú pozitív kísérleti eredmény esetén az L-valin folyamatos használata prognosztizálható.
A baromfihús-termelést az elmúlt évtizedekben gyors fejlődés jellemezte. Az OECD és a FAO előrejelzése szerint a világ baromfihús-termelése 2019-ben elérheti a 123 millió, 2023-ra pedig meghaladhatja a 134 millió tonnát (OECD-FAO Agricultural Outlook, 2013–2023). A legnagyobb baromfihús-termelők az USA, Kína, az EU és Brazília, amely országok a világtermelés kb. kétharmadát állítják elő. Az EU-28 2014-ben kb. 10 millió tonna csirkehúst termelt, miközben az összes baromfihústermelés (csirke, pulyka, kacsa, egyéb) 13 millió tonna volt. A legnagyobb előállítók az EU-ban: Lengyelország, Egyesült Királyság, Németország, Spanyolország és Olaszország. A baromfihús-termelés növekvő költségekkel küzd a szigorodó állatjóléti és állategészségügyi előírások miatt egész Európában (Szénási, 2017).
A főbb takarmánykomponensek – különösen a fehérje- (pl. szójadara) és energiaforrások (pl. kukoricadara, zsír- és olajforrások) – folyamatos drágulásával egyidejűleg a szakemberek figyelme az úgynevezett „least-cost” (= legkisebb költség) takarmány-összeállítás felé fordult. Ennek része az aminosavak optimális mennyiségének és egymáshoz viszonyított arányának beállítása, amelynek révén fehérjecsökkentés érhető el, miközben mérsékelni lehet a környezet nitrogénterhelését is. A legújabb külföldi szakirodalmi adatok alapján a brojlercsirkék esetében a valin tekinthető a negyedik limitáló aminosavnak. Ugyanakkor szükségesnek látszik több etetési kísérlet beállítása, amelyek eredményei hozzájárulnának a nagy teljesítményre képes brojlercsirkék valinszükségletének pontosításához, és ezáltal lehetővé válhatna a genetikailag elérhető növekedési erély minél kedvezőbb kihasználása is.
A valinkiegészítés tapasztalatai a felnevelés különböző szakaszaiban
A brojlercsirke-takarmányok valinkiegészítésével kapcsolatban már több évtizedes tapasztalattal rendelkezünk, pl. Farran és mtsai (1990) által. Az említett szerzők megállapították, hogy a valinkiegészítés növekvő részaránya pozitív hatással van a Ross×Arbor Acres kakasok élősúlyára és takarmányértékesítésére a felnevelés első 3 hetében (indító szakasz). Ebben az életkorban a korábbi kísérletekben valinhiány esetén toll- és lábdeformációt tapasztaltak, illetve alacsonyabb csont hamu- és kalciumtartalmat mértek (Farran és mtsai, 1992). Az ezt követően publikált anyagokban pedig már arra hívták fel a figyelmet, hogy a kukorica-szójadara alapú, állati eredetű mellékterméket nem tartalmazó takarmányok etetése esetén a valin lehet a negyedik limitáló aminosav. Az állati eredetű melléktermékek használatakor viszont az izoleucin lehet a negyedik limitáló aminosav a valinnal együtt, ám ebben az esetben fontos megemlíteni, hogy ez csak olyan országokban fordulhat elő, ahol az állati eredetű melléktermékek használata megengedett, mint például jelenleg az USA-ban.
Egy nevelő-befejező szakaszban (21–42 napos életkor között) végzett korai vizsgálatban kukorica-szójadara alapú takarmányozás és 16%, illetve 20% nyersfehérje-tartalom mellett 0,1 és 0,2% valinkiegészítést alkalmaztak (Mendonca és mtsai, 1989). Megállapították, hogy az előbb említett valinkiegészítéseknek nem volt szignifikáns hatása a brojlerek teljesítményére, de a 0,2% valinkiegészítés növelte a brojlercsirkék abdominális zsírjának mennyiségét. Egy másik vizsgálatban (Berres és mtsai, 2010) 21–35 életnap között alkalmazott növekvő valin- és izoleucin-kiegészítés szintén nem volt szignifikáns hatással a brojlercsirkék vizsgált naturális termelési mutatóira (pl. takarmányfelvétel, élősúly, takarmányértékesítés). A legújabb vizsgálati eredmények azt jelzik, hogy a fehérjecsökkentés mellett végzett ileálisan emészthető aminosav alapon formulázott valinkiegészítés mellett javul a takarmányértékesítés és a hizlalási végsúly is, 21–42 napos életkor között (Duarte és mtsai, 2014). Ugyanebben az életkorban ROSS brojlercsirkék esetében a valinkiegészítés statisztikailag igazolható módon javította a pecsenyecsirkék súlygyarapodását (Corzo és mtsai, 2007).
A rendelkezésre álló irodalmi források alapján megállapítható, hogy az indító fázisban (0–21 nap) a brojlercsirkék összes valinszükséglete 0,55–1,00%, a nevelő fázisban (22–42 nap) 0,72–0,85% közötti. Az indító szakaszban meghatározott összes valinértékek nagyon tág intervallumok között szórnak, ami a nevelő fázisban lényegesen szűkebb. Az e témában hozzáférhető kísérleti eredmények többsége szerint a valinkiegészítés nincs szignifikáns hatással a súlygyarapodásra és a takarmányértékesítésre. Ezzel ellentétben a publikációk egy része a valinkiegészítés hatására javuló súlygyarapodást és kedvezőbb takarmányértékesítést prognosztizál.
Az irodalmi forrásokban csak kevés adat áll rendelkezésre az emészthető valinszükségletre vonatkozóan 0–21 napos kor között. 22–42 napos kor között a feldolgozott irodalmi adatok szerint a javasolt emészthető valinszükségleti érték 0,74–0,90% közötti, amely igen tág intervallumnak tekinthető.
A valinellátás a gyakorlatban
A szintetikus aminosavgyártók (pl. Evonik, 2018) és a világ vezető brojlertenyésztő vállalatai (pl. Aviagen, 2014; Cobb-Vantress, 2018) a gyakorlat számára saját (némely esetben nem tudományos folyóiratokban publikált) vizsgálati adatokon nyugvó ajánlásokat is megfogalmaznak az ileálisan emészthető aminosavak keveréktakarmányokban javasolt szintjére, továbbá az emészthető valin/lizin arányra vonatkozóan. Számszerűsített javaslataikat a táblázatban közöljük.
A táblázat adataiból látható, hogy a vizsgált genotípusok (ROSS-308, COBB-500) és egy vezető aminosavgyártó (EVONIK) ajánlása szerint az emészthető valin javasolt értéke az első 10 életnapban kb. 0,89–1,01%; 11–24 nap között kb. 0,85–0,87%, majd a nevelés harmadik és negyedik szakaszában (kb. 25–42. életnap között) 0,73–0,78%. Az emészthető valin/lizin arány pedig a hizlalás teljes szakaszában kb. 73–80% közötti. A magyarországi alapanyagbázisra alapozott publikált eredmények a fent említett genotípusok esetében sajnos nem állnak rendelkezésre, így erre vonatkozóan célszerű lenne vizsgálatokat végezni.
Összefoglalás, javaslat
A jelenlegi, elsősorban kukorica-szójadara alapú takarmánybázis mellett a brojlercsirkék takarmányozásában a treonin után a negyedik limitáló aminosav a valin lehet. A hozzáférhető irodalmi forrásokban közzétett kísérletek eredményei azonban nagyon ellentmondásosak, ezért a valinra vonatkozó szükségleti értékeket a hazai takarmánybázishoz igazodó receptúrák alkalmazása mellett pontosítani szükséges.
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁSA publikáció elkészítését az EFOP-3.6.3-VEKOP-16-2017-00008 és az EFOP-3.6.3-VEKOP-16-2017-00005 számú projektek támogatták. A projektek az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósultak meg. Gyurcsó Gábor1, Prof. Dr. Tossenberger János2, Dr. Tóth Tamás2
1Széchenyi István Egyetem, Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar
2Kaposvári Egyetem, Agrár- és Környezettudományi Kar
A cikk szerzője: Dr. Tossenberger János
