Támogatók:

Tőszámkísérletek a Szigetközben

 

Dr. habil. Milics Gábor

A modern gazdálkodók számára ma már egyértelmű, hogy a munkájuk szerves része lesz az adatalapú döntéshozatal. Még ha valaki nem is helyspecifikusan – precíziósan – gazdálkodik, az adatokra akkor is szüksége van. A rendelkezésre álló adatgyűjtő eszközök birtokában, illetve a kíváncsiságtól hajtva mindenki be tud állítani kísérleteket magának, hogy megtalálja a megoldást a saját területén a legjobb technológia és a leghatékonyabb input anyag használatával a legjobb hozam elérésére – mondta Dr. habil. Milics Gábor, PhD, a Magyarországi Precíziós Gazdálkodási Egyesület elnöke.

Sokat segít persze, ha valakit egy diplomadolgozat megírása késztet az adatgyűjtésre, de hiszek abban, hogy a következő cikkben megismert példák nemcsak a dolgozat megírásának kényszeréből adódnak, hanem a fiatalos hozzáállás, a technológia folyamatos nyomon követése és az egyetemen megszerzett ismeretek egészséges ötvözete, nem elfeledve az idősebb korosztály bölcsességét. A fiatal gazdálkodó pár kísérletei, majd az eredmények ismertetése figyelemre méltó, hiszen azok alapján a környék gazdálkodóinak is érdemes elgondolkodniuk a hatékonyságnövelés, illetve a technológiaváltás lehetőségén, még akkor is, ha ezt az adottságok miatt nem precíziósan, pusztán észszerűen és okszerűen csinálják – fogalmazott a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Növénytermesztési-tudományok Intézetének tanszékvezető egyetemi docense.

Győr-Moson-Sopron megyében, Mosonmagyaróvártól keletre, Kimle és Mecsér határában gazdálkodik közel 700 hektáron Megyimóri Gábor és családja. A szántóföldi növénytermesztést őszi búza, őszi káposztarepce, tavaszi árpa, napraforgó, kukorica és facélia teszi teljessé, az őszi vetések a területek közel ⅔-át teszik ki. Az alacsonyabb termőréteggel rendelkező táblákon nem szántanak, kultivátorral, vagy mélylazítóval dolgozzák meg a talajt, a kötöttebb földeken viszont forgatásos művelést alkalmaznak. A Széchenyi István Egyetem mosonmagyaróvári Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Karán Drónirányító és -adatelemző szakirányú továbbképzési szakot végzett, jelenleg növényorvosnak tanuló fiatalemberrel beszélgettünk a repcében végzett kísérletekről.

Repce és kukorica tőszámokkal kísérletezett a szigetközi agrárpár

„Az őszi káposztarepce fajták termésének mérése különböző sortávolságok alkalmazásával” című szakdolgozatában leírta, hogy nagyon sok múlik a jól megválasztott vetőgépen és beállításon. Továbbá fontos a jól megválasztott sortáv, mert ezzel is költséghatékonyabban lehet dolgozni. Egyáltalán nem mindegy, hogy a hagyományoshoz képest a fele vetőmagmennyiséggel is el tudja vetni a tervezett területét, és közel ugyanazt a termésátlagot éri el. Ehhez kardinális kérdés a jól megválasztott hibrid, mert nem mindegyiket lehet beilleszteni a széles sortávú vetéstechnikába.

A nagyparcellás kísérletet Mecsér külterületén, öntés csernozjom talajon állították be. A területről 12 talajvizsgálati mintát vettek le. A kísérlet a terület középső részén került kijelölésre. Egy parcella mérete 5,8 hektár nagyságú volt, a pontos mérést ölező használatával végezték el. A terület előveteménye őszi búza volt, mely rengeteg szármaradványt hagyott maga után. Az időjárás megelőzően egész nyáron száraz volt. Augusztus 5-én 150 kg/ha DAP alapműtrágyát szórtak ki. A talajművelés – miután lekerült az őszi búza – 5–10 centiméteres mélységben végzett tarlóhántással kezdődött. Ezt követően a rengeteg szalma miatt még egyszer át kellett járniuk nehéztárcsával 15 centiméteres munkamélységben a területet. Az alapművelést egy kultivátorral végezték 25 centiméteres mélységben. További talajmunka a területen nem történt.
3 hibridet vetettek el, 12,5 (tehát gabona) és 75 centiméter sortávolságra 2019. 08. 31-én. A sűrűbb tőszám vetése egy gravitációs elven működő Väderstad Rapid 4 méter munkaszéleségű gabonavetőgéppel történt meg. A 75 centiméteres sortávolságú vetést egy pneumatikus rendszerű Kverneland Optima HD 6 kocsis szemenkénti vetőgéppel végezték el. Itt a meghajtó kerék forgásával állították be a távolságot a magvak között, ezáltal a tőszámot. Ez a vetőtárcsa a vetőtáskában forog. A tárcsákon apró furatok vannak, melyekhez levegő segítségével szívja oda a magot a gép. Ez egy körkörös forgásban van, mikor elér egy bizonyos pontot, megszűnik a vákuum és a mag a gravitáció hatására esik bele a vetőágyba.

A 12,5 centiméter sortávolság esetében 450 ezer szem/ha, a 75 centiméteres sortávolság esetében 220 ezer szem/ha magmennyiséget alkalmaztunk. A vetés mélységét 1,5–2 centiméterre állítottuk. Mindegyik hibrid repcevetőmagot 12,5 centiméterre, valamint 75 centiméterre is vetettünk – mondta ifjabb Megyimóri Gábor. Április 20-án a széles sortávval vetett repcében sorközkultivátorozást végeztünk el. A kísérleteket folyamatosan egy DJI Phantom 4 Pro V 2.0. drónnal felvételeztük a levegőből. Több képet készítettünk, melyek GPS-koordinátákkal rendelkeznek. Ezeket egy térinformatikai szoftver (ArcMap 10.8) segítségével vittük fel a rendszerbe. Ennek a programnak a segítségével összeraktuk a képeket és egy térképre exportáltuk. Majd ugyanezzel a programmal a betakarítógép hozamadatait szintén ráhelyeztük a térképre. Ez azért volt fontos, hogy a hozamadatokat precízen, pontosan ki tudjuk elemezni, nem mellesleg rendkívül látványos. Ezekhez a rendszerekhez egy hozzáértő gépkezelő nagyon fontos, mivel nagyon sok olyan adatot lehet begyűjteni a rossz beállítással, amit jó pár órába telik kijavítani. A kísérleti parcellákat egy 7,6 méter széles vágóasztalú John Deere S670i betakarítógéppel arattuk le. A vágóasztal kiegészítői a függőlegesen vágó repcekasza, valamint az elején lévő toldat voltak. A függőleges kasza azért volt fontos, hogy a vágóasztal szélén függőlegesen elvágja az összeborult repcét, így nem húzta össze a vágóasztal a széleken. A vágóasztaltoldat azt a célt szolgálta, hogy azok a becők, amiket felnyitott a motolla, illetve a terménybeszállító csiga, ne a földre potyogjanak, hanem a vágóasztalba essenek bele. Így kisebb volt a betakarítási veszteség. A betakarítógép egyrotoros cséplőrendszerrel rendelkezik. A gépen hozammérő berendezés és egy GPS-vevő antenna található. Így a begyűjtött adatokat elmenti a memóriájában, amiket később egy adathordozóra töltöttünk át, majd felvittük az AgLeader SMS programba, ahol elkészítettük belőle a hozamtérképet – mondta Gábor.

A vetést követően a kelés a 75 centiméterre vetett kísérletekben egységesen jó, robbanásszerű volt. A 12,5 centiméterre vetett kísérletekre az volt jellemző, hogy egyenetlen volt a kelés: valahol már 2 valódi levéllel rendelkezett a kis repcenövény, valahol viszont még csak akkor csírázott. A vetést követően többször volt jelentősebb csapadék a területen, ezzel a kelés feltételei jónak bizonyultak. A szalmakupacokba vetett magok hátránnyal indultak a 12,5 centiméteres vetésnél, mert a vetőgép a magokat a tetejére vetette, míg a 75 centiméteres sortávolságnál a vetőmélység mindig pontos volt. Mivel a gabonavetőgép tömörítő kerekei nagyon megnyomták a föld tetejét és erre még nagyobb mennyiségű csapadék esett, így a talaj felső rétege enyhén cserepesedett lett. A szemenkénti vetőgépnél a rengeteg szalma a sorközben nem engedte a talaj felső rétegét kiszáradni, így ott nem volt megfigyelhető a cserepesedett talajszerkezet. Így sokkal jobbak voltak a kelési eredmények szemrevételezés alapján, illetve a kezdeti fejlődés is eredményesebb volt.

A gabonavetőgéppel vetett sűrűsoros vetésnél látható volt egyenetlenség. A széles sortávolságra vetett repce homogénebb állományt alkotott. A növények kissé felnyurgultak, mert egymáshoz közelebb helyezkedtek el, így nagyobb növénymagasságot értek el, mint a gabona sortávú vetés. Megfigyelésünk szerint a 12,5 centiméteres sortávra vetett repcének kedvezőbb volt a gyomelnyomó képessége a 75 centiméteres vetéshez képest. Októberben az idő extrém száraz volt, ezért a repcenövények jellemzően kis vegetatív tömeget fejlesztettek. A gyökérnyakuk az átlagosnál jóval kisebb és vékonyabb volt. A gyökérnyak vastagsága az optimálishoz képest megközelítőleg csak a fele volt a hagyományosénak. A 2019-2020-as évi tél száraz volt, majd az április, május extrém száraz volt. Ezek a körülmények nagyon kedvezőtlen hatással voltak a repce számára. A virágzás is száraz időben történt, aminek elején több alkalommal volt 0 °C alatti a napi minimum hőmérséklet, ami hatására a repce levelén fagyás tünetei mutatkoztak (fehéredés a levélen, főhajtás lehajlás). A fagy hatása a virágkötésnél is érezhető volt.

Tavasszal a repceállomány jellemzően alacsony volt, kis vegetatív tömeget képzett a száraz körülmények hatására. A különböző vetésmódok közül nem volt megfigyelhető a különbség a fejlődésmenetben. A 75 centiméteres vetés kissé később virágzott. Ennek oka az lehet, hogy kevesebb a növény, több helye van a növekedésre, így később fordul át generatív fázisba – vélekedett Gábor. A fővirágzásban már egységesek voltak a különböző sortávra vetett növények, nem lehetett különbséget látni a 75 centiméter és 12 centiméter sortávú állományok között, egyöntetű virágzás történt. Az érésdinamikában különbség nem volt, és egységes becőképzés volt jellemző.

A betakarítás 2020. július 18-án történt meg a kísérleti parcellákon, melyeknek területe egyenként 5,8 hektáros volt. A kísérletet parcellánként aratták le. Az A kísérletben kapott két hozamdiagram között 2,7 százalék a különbség a 12,5 centiméteres vetés javára, ami elhanyagolható. Elhanyagolható a különbség a B kísérletben kapott hozamdiagramok alapján, hiszen a két parcella között csak 2,1 százalék a differencia a gabonavetőgéppel vetett javára. A C kísérlet parcellái közül a szemenkénti vetőgéppel vetett vetés teljesített jobban. A 75 centiméteres sortávú parcella 7,6 százalékkal tudott többet, ez ugyancsak elhanyagolható. Az eredmények alapján kimondható, hogy 52 százaléknál kevesebb tőszámmal is ugyanazt az eredményt lehet elérni.

A kísérlet eredménye alapján kimondható, hogy a 75 centiméterre vetett kísérletnél 52 százalékkal kevesebb volt a felhasznált vetőmag. Az átlagok között számottevő hozamkülönbségek nem voltak. A két vetési mód között a legjelentősebb különbséget a kivetett tőszám adta. A területteljesítményt megvizsgálva elmondható, hogy a szemenkénti vetőgép esetében a maximum 11 km/h-ás munkasebesség érhető el, míg a gabonavetőgép alkalmazásakor nagyobb területteljesítményt lehet biztosítani. A talajelőkészítésben a sok szármaradvány nehézséget okozott, mivel nem lett beszántva a szalma, így azt összehúzta a kultivátor. 

A repce kelése és kezdeti fejlődése a szemenkénti vetőgép használatakor egyenletesebb volt, mint a gabonavetőgép esetében – mondta Gábor. Megfigyeléseink szerint a kísérleti körülmények között, nagy mennyiségű gabona szármaradvány meglétével, a külön vetőkocsiból álló szemenkénti mélységtartása jobb volt, mint a gabonavetőgépé. Mindemellett a szemenkénti vetőgép cserepesedésre hajlamos, jó minőségű talajfelszint biztosított a repce számára, aminek eredményeképpen a repce kelése és kezdeti fejlődése egyenletesebb volt, mint a gabonavetőgéppel vetett területeken.

A folyamatos megfigyeléseink alapján kimondható, hogy a széles sortávra vetett növény mindig kicsit erősebb volt a 12,5 centiméteres vetéshez képest. A széles sortávval vetett repcénél lehetőség adódott a sorközművelés alkalmazása, mely munkafolyamat talajra és növényre gyakorolt pozitív hatása bizonyított, mindemellett a gyomirtás hatékonyságát is növeli. A 75 centiméteres sortávú repce termesztéstechnológiájában a mechanikai gyomirtás lehetőségének is lehet jelentősége. Megfigyelésünk szerint a gabonasortávú termesztés számottevően jobb gyomelnyomó képességet biztosít a repce számára. A széles sortávban termesztett repce a talaj teljes takarását csak virágzás előtt biztosította. A későbbiekben a repce talajtakarása teljes volt, tehát a 75 centiméterre vetett repce hasonlóan a gabonasortávra vetetthez, képes a teljes területet takarni. Aratáskor mindegyik vetést könnyen be lehetett takarítani, amihez fontos volt olyan betakarító asztallal rendelkezni, melyen van oldalkasza és repcetoldat. Ezen kiegészítők nélkül jelentős lehet a betakarítási veszteség. Összeségében elmondható, hogy a 75 és 12,5 centiméter sortávval vetett repce azonos/közel azonos termést képes produkálni. A két technológia között a felhasznált vetőmagmennyiségben jelentős különbség mutatkozott, a csökkentett vetőmagnorma pedig nem okozott terméskiesést – fogalmazott Gábor.

Kukorica tőszámkísérletet végzett Gábor menyasszonya, Domonkos Virág, aki szintén Mosonmagyaróváron végzett, jelenleg növényorvosi szakon tanul és 2015 óta kapcsolódik aktívan a mezőgazdasági szakmához.

Párban a szakmában is

A fiatal hölgy a „Kukorica terméselemzések különböző tőszámbeállítások mellett” című szakdolgozatában arra volt kíváncsi, hogyan reagál a kukorica a sorközök sűrítésére, illetve az ikersoros vetésre. Vizsgálta a vízleadó képességet, illetve a talajban lévő tápanyagfelvételt és azt, hogy konkurensei lesznek-e a növények egymásnak. Foglalkoztatta még az a kérdés is, hogy a cső súlyára, átmérőjére és hosszára kihatással vannak-e a különféle tőszámok.

A helyszíne egy ugyancsak öntés csernozjom talajon található 10,8 hektáros tábla volt, melyből a kísérlet területe 0,92 hektár, amiről 2019 nyarán búza lett betakarítva, ezután egy tárcsával munkálták el a tarlót. Ezt követően facéliát vetettek oda október végén. Az enyhe tél miatt nem fagyott el a facélia, így meg tudott erősödni. Ezért volt szükség a növény beforgatása előtt április 6-án glifozáttal való kezelésre (4 l/ha). Április 16-án 46 százalékos karbamid műtrágyát juttattak ki, ezt követte egy 15 centiméter mély kultivátorozás. 

Elővetemények a megelőző években: 

• facélia 
• búza 
• repce 
• búza 
• napraforgó 

Vetés előtt a talaj megfelelően el volt munkálva a kukorica számára. A felszínen a facélia elszáradt szármaradványai voltak láthatóak néhány helyen, de nem vált tőle egyenetlenné a talaj. Szerkezete aprómorzsás, porhanyós volt. Öntözés nincs a területen. A kísérletben használt vetőmag egy FAO 340-es érési idejű szemes hasznosítású hibrid kukorica volt, melynek ezermagtömege 414 gramm. Átlagos a növénymagasság, és a csövek elhelyezkedési magassága is. Virág szerint egy csövön jellemzően 14–16 sor van és ideális az április eleji vetés ezen vetőmag számára. A vetőmag egy I. generációs hibrid, melynek fémzárolási ideje 2019 januárja, termelője Magyarország. A vetés napja 2020. április 18-a volt. A legalacsonyabb hőmérséklet 10 °C, a legmagasabb 24 °C volt ezen a napon. Összesen 6 darab mezoparcellát állítottak be.

Mindegyik parcella 300 méter hosszú, valamint 4,5 méter széles, a vetés mélysége 6 centiméter – mondta Domonkos Virág. A 2 darab 45 centiméter sortávú parcella vetését az SPC vetőgéppel, a 75 centiméteres és az ikersoros vetéseket pedig a Kverneland vetőgéppel oldottuk meg. Azért volt szükség kétféle vetőgépre, hogy mind a 6 parcella egy napon, és lehetőleg ugyanazon napszakban legyen vetve. A kocsik összehúzása a Kverneland vetőgépen egy egész napos munka, így a vetést nem lehetett volna egy napra besűríteni. Ennek a munkaszélessége 1,8 méter. Ezzel az ikersoros vetést úgy valósítottuk meg, hogy 45 ezerre beállítottuk a hektáronkénti tőszámot, elvetettünk egy sort, majd mellé vetettünk 22 centiméterrel eltolva egy másik sort – fogalmazott.

Csapadékmentes volt a tél. Az április és a május teljesen száraz volt, az első számottevő eső május végén esett. Ezt követően jó volt a csapadék eloszlása és mennyisége. A szeptember és az október csapadékos volt, ezért lassú volt a kukorica érése, és magas maradt a szemnedvesség.

A kukoricafejlődés felvételezése szemrevételezéssel történt. A kísérletről ugyancsak a DJI Phantom 4 Pro v2.0 drón használatával készítettek felvételeket. A drón minden képhez GPS-koordinátát rendel, így azt később fel tudták használni a térinformatikai rendszer segítségével, hogy ábrákat tudjanak készíteni a szemléltetéshez. A betakarítás előtti felvételezés október 19-én történt kézi mintavételezéssel.

A 300 méter hosszú parcellákat Virág felosztotta 3 részre, így 50 méteren, 150 méteren, és 250 méteren vett mintát. Ezt a mintavételezést mind a 6 parcellában megismételte, így összesen 18 vizsgálandó adathalmaza keletkezett. A mért paraméterek a következők voltak: tőszám, csövek hossza, csövek súlya és a csövek körmérete. Minden eredményből átlagot számolt. 

A betakarítás időpontja november 5-e volt. A kísérletet egy 6 soros kukoricaadapterrel takarították be mindegyik parcellában. A hozamadatot a parcella mért súlyából és a parcella méretéből számolták ki. Ezekből mértek még nedvességtartalmat, maghőfokot és hektolitersúlyt. Ezenfelül a kombájn hozammérőjének adata, valamint a ténylegesen mért hozamadatok kerültek összevetésre. A hozammérő adatait az AgLeader SMS térinformatikai programmal szemléltették. A kísérletről a betakarítás előtt közvetlenül készítettek a DJI drón segítségével felülnézeti képeket. Ez egy tervezett repüléssel történt a Pix4Dcapture nevű alkalmazás segítségével, amelyet egy iOS operációs rendszerű telefonnal vezéreltek. Az alkalmazásban kijelölte a feltérképezni kívánt területet, és a repülést programozottan hajtotta végre. A betakarítás napján közel 450 felülnézeti kép készült. A képek feldolgozása az ArcMap 10.8 szoftverrel történt. A felvételeket egy képpé konvertálta a program – foglalta össze a szakember.

A kísérleti terület vetés után 10 napig nem kapott csapadékot – kelésig csupán 5 milliméter esett. A kukorica május 4-én kezdett el kelni, mind a 6 parcella egyenletesen. A parcellák növényei között méretbeli különbség nem volt.

A május 25-i felvételezéskor már jól látszottak a sorok, a növények kezdeti fejlődésében nem volt eltérés. A 75 centiméteres és az ikersoros parcellákba be tudtak menni sorközművelő kultivátorral, viszont a 45 centiméteres sortávolsághoz nem volt megfelelő eszközük, így az nem lett megkapálva. A kezdeti fejlődése egységesen lassú, 6 leveles állapotában lelassult a fejlődésben június első felében. A talaj nem cserepesedett ki, pedig száraz volt a megelőző időszak. 

Június 14-től kapott jelentősebb csapadékot. 107,5 milliméter esett 2 hét alatt július elejéig. Ekkor ugrásszerűen megindult a növény fejlődése. A 10–12 leveles állapotot június legvégére érte el. Júliusban a növekedése szépen, ütemesen haladt. 

A címerhányás augusztus első hetében kezdődött. A csapadék mennyisége ebben az időszakban nem haladta meg a 20 millimétert, pedig ekkor nagy szüksége lenne rá a növénynek. Az augusztus 15-i felvételezésen látható, hogy a 45 centiméteres tőszámmal vetett kukorica világosabb színű a többinél. Ez a sűrűbb állományban az egységre jutó kevesebb tápanyagmennyiséggel magyarázható. A növények méretbeli különbséget nem mutattak. 

A virágzásában sem figyelt meg különbséget a szakember. A napraforgó árvakelés kezelése után további gyomosodási probléma nem volt egyik parcellában sem a tenyészidő alatt. Az októberi csapadékos időjárás megnehezítette a szemek kiszáradását, így magas víztartalom mellett történt a betakarítás. A szemnedvesség-tartalom 27-28 százalék között stagnált, így arra a döntésre jutottak, hogy megkezdik a betakarítást, de előtte október 19-én elvégezték a kézi mintavételezést.

A II. parcellán, amelyen 45 centiméter sortávval és 90 ezres tőszámmal lett beállítva, az átlagnál 27,2 százalékkal kevesebb a csövek tömege, 18,8 százalékkal rövidebbek a csövek, 6,3 százalékkal kisebb a csövek körmérete. Azt is megfigyelte, hogy mindhárom vizsgált értékből az V. parcella (ikersor/75 ezer) esetében voltak a legnagyobb értékek, bár ez nem tért el annyira a többitől, mint a II. parcellán. 15,5 százalékkal tért el az átlagtól a cső tömege, 8 százalékkal a csövek hossza, 4 százalékkal a csövek körmérete. Az eredmények alapján megfigyelhető, hogy a nagyobb tőszám miatt intraspecifikus kompetítió volt, emiatt kisebbek lettek a csövek. Gyengébben teljesített a kézi mintavételezés alapján az I. (45/75 ezer) parcella is. Az adatok gyűjtése során is szemmel látható volt a különbség az egyes parcellák között: míg az I. és II. csövei elég rövidek, visszamaradott fejlődésűek voltak, a többi 4 esetben ez nem volt elmondható. A 75/75 ezer tőszámos beállítás hozta a második legjobb eredményt a csövek mért tulajdonságai alapján. Ez az általánosan használt beállítás, a legtöbben jellemzően ezt (vagy ehhez közeli tőszámbeállítást) alkalmazzák.

Az adapter az ikersoros parcellákat kiválóan tudta betakarítani. A szárat nem nyomta félre, a csövek mind a vágóasztalra estek. A gép munkasebessége a maximum volt, 10,5 km/h-val tudott haladni. Az adapteren található szárzúzók rendkívül jól összeaprították a szármaradványokat, szép munkát végeztek – vélekedett Virág. A 45 centiméteres sortávú kísérletet szintén ugyanezzel az adapterrel takarították be. Az adapter a kukorica szárát oldalirányba megdöntötte, de ez nem okozott problémát, szépen be lehetett takarítani. A sebességet csökkenteni kellett, mert a gép így szedte be a kukorica szárát megfelelően.

A munkasebesség itt 3–5 km/h között volt. A csöveket mind leszedte és a vágóasztalra továbbította. A szárzúzó munkáján nem volt észrevehető különbség, pedig jelentős mennyiségű szármaradvány volt a területen. 

A leggyengébb eredményt súlyban a II. parcella hozta 1080 kilo­grammal és 6,7 t/ha termésátlaggal. Betakarításkor a nedvességtartalma még mindig 28,3 százalék maradt. A kézzel történő felvételezéskor a legjobb eredményt az V. parcella hozta, de a hozam­adatok alapján a VI. beállítás szerepel az első helyen.

Betakarításig a 75 ezer tőszámú ikersoros kukoricának (V.) a párás, csapadékos időjárás ellenére 25,8 százalékra le tudott menni a nedvességtartalma, amely a legjobbnak számít a 6 közül. A leg­általánosabb tőszám- és sorközbeállítás a gazdálkodók körében a 75 ezer szem 75 centiméter (III.) a második legrosszabb eredményt hozta a kísérlet termésátlagát illetően: 7,3 t/ha. Az I. (45/75 ezer), a IV. (75/90 ezer) és az V. (ikersor/75 ezer) parcella közel azonos termésátlagokat és nedvességtartalmakat produkált. Az ikersoros vetések mindkét esetben jól szerepeltek. Az átlagosnál kicsit alacsonyabb (62,5 kg/Hl) volt a hektolitersúlya a 75/90 ezer beállításnak. A legmagasabb a VI. parcelláé volt (66,9 kg/Hl).

A kísérlet következtetései

A 45 centiméteres sortávú vetésre használt SPC vetőgépünk nem volt megfelelő a gyakorlatban, mert alacsony a területteljesítménye – számolt be a gyakorlati tapasztalatairól Domonkos Virág.

Vetéstechnikai szempontból ahhoz, hogy a 45 centiméteres sortávnál ugyanazt a szélességet elérjük, mint a 6 soros 75 centiméterre beállított vetőgép, minimum 10 vetőkocsi kellene a vetőgépre, így lenne területteljesítmény-azonos a jelenleg alkalmazott kukorica-termesztéstechnológiával. Ahogy mi végeztük az ikersoros vetést, azt a gyakorlatban nagyon körülményes lenne kivitelezni. A gép csak lassan tud haladni, ha ezt a módszert alkalmazzuk. A gyakorlatban ezt egy speciálisan erre a célra kialakított vetőgéppel lehetne megoldani, amelyre van is lehetőség. Ez a normál szemenkénti vetőgépnél drágább, de mivel ez a kísérlet hozta a legjobb eredményeket, ezért elgondolkodtató a beruházás.

Azt a következtetést lehet levonni, hogy ez a fajta ilyen agronómiai körülmények között nem hálálja meg, ha túlságosan be van sűrítve az állománya. Továbbá azt is figyelembe kell venni, hogy a 45 centiméteres 90 ezer tőszámú kukorica a vizet nagyon nehezen adta le – ez a szárítási költségeket is megemeli mindamellett, hogy a termésátlag sem volt jó a területről. Valószínűleg a megrekedt vízleadás is a sűrű állománynak volt köszönhető. 2 hét alatt szinte nem is adott le vizet. A többi parcella vízleadásával az adott időjárási körülmények között nem volt kiemelkedő probléma.

Az V. parcella (iker/75 ezer) adta le a legjobban a nedvességet, az ikersoros és a 75 centiméteres sortávú parcellák betakarításánál zavartalanul, normál sebességgel haladt a munka. A 6 soros kukoricaadapter megfelelő minőségben takarította be a terményt és fontos, hogy az ikersoros kukoricabetakarítás nem igényel beruházást. A 45 centiméter sortávolságú parcellákban a 6 soros adapter csak korlátok között volt képes betakarítani a terményt, ezen technológiához a sorfüggetlen adapter alkalmazása nem nélkülözhető. A kukoricahibridek ajánlott vetési tőszáma általánosságban 69–75 ezer közé esik a magyarországi termesztési viszonyok között. A kísérlet eredményei alapján a 75 ezer tő/ha tőszám alkalmazásánál a 75 centiméterre vetett kukorica termését mind a 45 centiméteres technológia, mind az ikersoros technológia felülmúlta. A különbség jelentős, 900 kg/ha és 1000 kg/ha voltak. A 75 centiméteres sortáv esetében 75 ezer tő/ha-nál 17,8 centiméterre helyezkednek el egymástól a kukoricatövek. A 45 centiméter sortávolságnál 75 ezer tő/ha esetében egy növény térállása 45 x 29,5 centiméter. Az ikersoros termesztéstechnológiánál két sorban helyezkedik el annyi kukorica, mint a konvencionális technológiánál egy sorban. Tehát a kísérlet eredményei alapján arra lehet következtetni, hogy a kukorica számára az egyenkénti térállás optimalizálása termésnövelő hatással bírhat – mondta Virág.

A Megyimóri család gazdaságában Virág és Gábor a jövőben sem zárkóznak el az új megközelítésben történő termesztéstechnológiák vizsgálatától, amit a szakirányú végzettségük és a gyakorlati tapasztalataik is motiválnak. A géppark fejlesztése érdekében egy John Deere 7310R típusú 310 lóerős, teljesen felszerelt traktort szereztek be, amiben minden rendszer adott hozzá, hogy a munkagépekkel együtt tudják használni a digitális technológiákat. A következő lépések egyike a hiperspektrális felvételezésre képes NDVI kamera beszerzése, amellyel a növények állapotát lehet majd nézni és a vegetációt vizsgálni. Gábor elmondta, hogy a tapasztalatok alapján azt látja, hogy érdemes belevágni a digitalizációba, mert költséghatékony. Először nagyon sok energiát, anyagi ráfordítást és munkát igényel a rendszerek kialakítása, de ha egyszer ez megvan, megkönnyíti a gazdálkodás menetét. Ahova nem kell plusz input anyagot kijuttatni, már spórolásként jelentkezik -– fogalmazott a kezdeti lépések hasznosságáról.

A Megyimóri család úgy gazdálkodik, hogy a fiatalember 2 lánytestvére közül az egyik mezőgazdasági szakiskolát, technikumot végez és gondolkodik a szakirányú továbbtanuláson, a másik lány pedig már aktívan besegít a gazdaság körüli feladatokban, traktorozik, sok idénymunkát végez. Ezekben nagyon ügyes, dupla pótkocsikkal megy, mindent rá lehet bízni. Szereti és jól is végzi a munkáját. A szakmai szálak az idősebb Gábor kezében összpontosulnak, vele mindig átbeszélik az irányokat és ő hozza meg a döntéseket. Az anyuka és nagymama a papírmunkákat végzi, így válik tejlessé a családi gazdálkodás.

Ezekkel a témákkal érkezünk a következő részben

A sorozatunk következő részében a szezon időszerű feladataihoz igazodva az okszerű talajművelés és a talajélet fontossága lesz a fókuszban.

Az összeállítást az AGRO NAPLÓ felkérésére Csurja Zsolt óvári precíziós mezőgazdasági szakmérnök készítette.

Sorozatunkban korábban:

• Ezért kincs az agráradat – 1. rész: Adatgyűjtés és adatvagyon
• Ezért kincs az agráradat – 2. rész: Növényvédelem és kijuttatástechnológia
• Ezért kincs az agráradat – 3. rész: Középpontban a vetés: technológiai javaslatok a legpontosabb kijuttatáshoz
• Ezért kincs az agráradat – 4. rész: Gyomirtás és növényvédelem okszerűen
• Ezért kincs az agráradat – 5. rész: Távérzékelés, növénymonitoring, drónok
• Ezért kincs az agráradat – 6. rész: A távérzékelésben egy kicsit mindenki úttörő lehet
• Ezért kincs az agráradat – 7. rész: A hozammérés és a betakarítás adatgyűjtése
• Ezért kincs az agráradat – 8. rész: Forgatással és forgatás nélkül is cél a vízmegőrzés
• Ezért kincs az agráradat – 9. rész: Hozammérés és adatalapú gazdálkodás támogatja a jó kukorica- és napraforgótermést
• Ezért kincs az agráradat – 10. rész: A helyspecifikus gazdálkodás alapja: hallgatni kell a talajokra
  
• Ezért kincs az agráradat – 11. rész: Költséget és időt kímél az agráradatok felhasználása

A cikk szerzője: Csurja Zsolt