A napraforgó tányérjának pozíciója a virágzástól az érésig általában változik. Vannak hibridek, amelyeknél kisebb, más esetekben jelentős ez a változás. Az érés előre haladtával a tányér alatti szárrész elkezd görbülni. Ennek a görbületnek a mértéke egyben meghatározza a tányér pozícióját is, amelyet jellemezhetünk százalékos értékkel, vagy így egyszerűen: felálló, félig lecsüngő és lehajló, vagy más szóval bókoló. Ez a tulajdonság kis mértékben függ a környezeti körülményektől, döntően viszont a hibridre jellemző tulajdonság.
„Görbület nélküli” napraforgó nincs a köztermesztésben, legfeljebb a napraforgó peronoszpóra primer fertőzése esetén találkozunk ilyen megjelenéssel. Ritkán előfordulhat hasonló tányérállás és tányér alatti szár megvastagodás nagy mennyiségű bemosó csapadék hatására néhány preemergens gyomirtó szer esetében, amit a peronoszpóra fertőzés tüneteivel nem illik összetéveszteni (1. ábra).
(forrás: Skoric, Seiler, Liu, Jan, Miller, Charlet: Sunflower Genetics and Breeding 2012)
Milyen szempontok alapján mondhatjuk, hogy egy adott napraforgó hibrid tányérállása jó, vagy nem jó? Ahhoz, hogy ezt megválaszoljuk, a teljesség igénye nélkül mindjárt további kérdések vetődnek fel:
- Milyen klimatikus viszonyok között történik a napraforgótermesztés?
- Milyen a termesztéstechnológia (vetésidő, tápanyag-utánpótlás, tőszám, növényvédelem hidastraktorral, vagy anélkül stb.)?
- Éréskori kártevők jelenléte jellemző-e?
Ami a klímát illeti, más tányérállást preferálnak a mediterrán régiókban, ahol a hőség, a napsütés nagyon intenzív a virágzás időszakában. Itt a lecsüngő tányérállás a kívánatos, mert az intenzív napsugárzás egy felálló, vagy félig lecsüngő tányérállású napraforgón komoly mértékű égést tud okozni. Ennek következménye jelentős terméscsökkenés, hiszen az égett virágok helyén nem, vagy csak részben fejlődnek ki a kaszatok. Kontinentális klímán, így Magyarországon is, a napégés kisebb probléma, bár az egyre gyakoribb szélsőségesen meleg nyarak miatt érdemes óvatosnak lenni. A tányérállás és a tányért veszélyeztető kórokozók közötti összefüggést is érdemes körüljárni. Sokszor halljuk, hogy nem jó a bókoló tányérállás, mert megáll benne a víz és elindul a fehérpenészes tányérrothadás. Ez két szempontból sem feltétlenül igaz. Egyfelől, számtalan bókoló hibrid tányérjaiban nem áll meg a víz, mert a tányérok széle nem felhajló, tehát a víz le tud folyni róluk. Másfelől, a szklerotinia nem azért fertőzi meg a napraforgót, mert megáll a tányérban a víz, hanem azért, mert érzékeny a fajta, és/vagy virágzáskor olyanok voltak a körülmények, hogy el tudott indulni a fertőzés (kiszóródott aszkospórák, napokig párás, cseppfolyós mikroklíma a virágok körül stb.), bár kétségtelen, a tányérban megálló víz nem ideális. Az sem ideális, amikor olyan mértékben hajlik meg a szár, hogy a levelek között, a lombozat felső harmadában szinte eltűnnek a tányérok és így a párás mikroklíma kialakulásának lehetősége megnő. Fontos azonban megjegyezni, hogy a szklerotiniás fertőzés mértéke sokkal inkább a hibrid betegség ellenállóságától függ, mintsem a tányérállásától!
A termesztéstechnológia elemeit vizsgálva kétségtelenül az egyik legizgalmasabb téma a növényvédelem. A hidastraktorok szántóföldi növényvédelembe való belépésével nemcsak a napraforgó magassága, hanem annak habitusa is fontos szemponttá vált. Nem elhanyagolható az a termésveszteség, amelyet egy lehajló szárú, a sorok közé jelentősen belógó tányérú napraforgóban okoz a permetezőgép. Ebből a szempontból egy egyenesebb, vagy gyengén lehajló szárú, félig lecsüngő tányérállású napraforgó jobb választás.
A napraforgó amikor elérte a fiziológiai érettség stádiumát, onnan kezdve a lehető leghamarabb be kell takarítani, mert többek között a madarak károsítása jelentős termésveszteséget tud okozni. Itt a tányérállás nem elhanyagolható szempont. Bár a madarak nagyon leleményesek, a legnagyobb mértékű károsítást mindig a felálló tányérú, majd a félig lecsüngő, míg a legkisebb károsítást a bókoló tányérú hibridek esetében tapasztaltuk.
Az optimális tányérállásról további érveket felsorakoztatni nincs sok értelme, a szakirodalom sem részletezi jobban a témát. Ami a hazai napraforgó-termesztési körülményeket illeti, a fentieket figyelembe véve én a 135–180°-ban álló tányérra szavazok. Nemesítőink is ezeket a típusokat részesítik előnyben, nem véletlenül.
Dr. Szűcs PéterA napraforgó tányérállásának közvetett hatása lehet a termés mennyiségére és minőségére. A tányér állásától függően a különböző környezeti hatások (pl.: a nap perzselő hatása), kár- és kórokozó szervezetek, változó mértékben károsíthatják a napraforgó tányérjának szövetét és a kaszatokat.
A napraforgó szára, éréskor a tányér súlya alatt különböző mértékben meghajlik. Ez döntően fajtajelleg, így a környezeti hatások nem befolyásolják nagy mértékben. A szár görbülésének mértéke szerint a napraforgó szára egyenes, meredeken görbült, gyengén hajló, közepesen hajló, erősen hajló, igen erősen hajló és letört lehet.
A szár felső részének meghajlása jelentősen befolyásolja a napraforgó tányérjának állását. Egyenes szár esetén a napraforó tányérja felfelé néz. Ez a tányérállás rendkívül kedvezőtlen és a gyakorlatban termesztett hibridekre nem is jellemző. Meredeken görbült szár esetén a tányér függőlegesen áll, így alakul ki az úgynevezett szemafor állású tányér. Gyengén hajló szár esetén félig bókoló tányérról beszélünk, mely a legkedvezőbb tányérállás agronómiai szempontból. A fennmaradó esetekben a szár görbülése bókoló tányérállást eredményez, különbség csak a tányér elhelyezkedésében van. Minél erősebb a szár hajlása, annál alacsonybbra helyeződik a tányér.
A köztermesztésben lévő hibridek körében leggyakoribb a félig bókoló (1. fotó) és a bókoló (2. fotó) tányérállás.
1. fotó: félig bókoló tányérállás 2. fotó: bókoló tányérállásA különböző tányérállások más és más módon befolyásolhatják a napraforgó-termesztés eredményességét.
Szemafor állás esetén a napégés és a madárkár veszélye fokozott. Az érés során a madarak (mezei veréb, házi veréb, balkáni gerle, gerle, örvös galamb, galamb, kenderike) a kaszatok kicsipegetésével és kipergetésével okozhatnak terméscsökkenést. A madarak elsősorban a meredeken görbült szárú, szemafor tányérállású hibrideket károsítják. Minél erőteljesebb a tányérok bókolása, a madarak okozta terméskiesés annál kisebb mértékű.
A teljesen bókoló napraforgótányér fonákján a víz összegyűlhet (3. fotó), így nyújtva ideális környezetet a tányért károsító baktérium és gomba okozta megbetegedéseknek.
3. fotó: a bókoló tányér fonákján összegyűlt csapadékvízA napraforgó betegségei közül számos, közvetlenül a tányér károsításával csökkentheti a termés mennyiségét és minőségét. Az alább felsorolt kórokozók a tányér fertőzésével okozhatnak kisebb-nagyobb, a hibridek fogékonyságától függő, terméskiesést.
Baktériumos megbetegedések: Erwinia carotovora
Gombás megbetegedések: Rhizopus arrhizus, Diaporthe helianthi, Sclerotinia sclerotiorum, Botrytis cinerea, Alternaria helianthi és Alternaria helianthinficiens
A Magyarországon legelterjedtebb gombabetegségek közül a fehérpenészes szártő-, tő- és tányérrothadásnak (4. fotó) a hűvös időjárás kedvez. A mérsékelten meleg a diaportés szár- és tányérkorhadás, a szürkepenészes tányérrothadás és az alternáriás levél-, szár- és tányérfoltosság kialakulását könnyíti meg.
4. fotó: Szklerotínia következtében teljesen megsemmisült napraforgótányér (fotók: Dr. Szűcs Péter)A tányérbetegségek okozta károk megelőzése, enyhítése érdekében többszöri gombaölő szeres kezelés és gyors hatású állományszárító készítmények alkalmazása javasolt.
Cégünk mindkét esetre kiemelkedő hatású készítményekkel áll a termelők szolgálatára.
Dr. Piukovics László: Corteva™ AgriscienceDr. Szűcs Péter: Syngenta Kft.
-an összeállítás-
