Talajvédelmi tervek készítése a gyakorlatban, ültetvénytelepítés

Ha egy ültetvényt szeretnénk telepíteni akkor sok mindenre oda kell figyelnünk. Fontos, hogy a terület talaja elsődlegesen is alkalmas legyen a telepítéshez és megfelelő alanyt válasszunk. Ha kiválasztottuk a telepítendő növényt, akkor szükséges végignézni, hogy milyen limitáló tényezők alakulhatnak ki a talajban, amely az ültetvényünk későbbi sikerességét kérdőjelezheti meg. Erre segítséget nyújthat nekünk a talajvédelmi tervek készítéséről szóló 90/2008. FVM Rendelet 2. sz. melléklet 2.3. pontjában leírt részletek. Ha jogszabály másként nem rendelkezik, 1500 m2-nél nagyobb szőlő- és gyümölcs, valamint 500 m2-nél nagyobb bogyós gyümölcsű ültetvény telepítése esetén talajvédelmi terv készítése szükséges, melynek a következő szakmai tartalommal kell rendelkeznie. Talajfoltonként, de legalább 5 hektáros területegységenként 1 db 150 cm-es ásott talajszelvény feltárása, genetikai szintenként vagy rétegenként mintavétel, talajvíz viszonyok megállapítása. A talaj tápanyag-ellátottságának megállapításához 5 hektáronként, de parcellánként legalább 1 db átlagmintát kell venni szőlő- és gyümölcsültetvényeknél a 0–30 és 30–60 cm-es rétegből, bogyósoknál a 0–20 és 20–40 cm-es talajrétegből. A pontos szaktanács, terv alapját képező megbízható laboratóriumi talajvizsgálati eredmények elengedhetetlen feltétele a szakszerű talajmintavétel. A talaj tápanyagvizsgálatát – ha jogszabály vagy egyéb hatósági határozat ettől eltérően nem rendelkezik – legalább 5 évente el kell végezni, kivéve a gyepterületeket, ahol a talajvizsgálatok maximum 10 éves időtartamra vonatkozóan alkalmazhatóak. A mintavétel célja az adott területre jellemző átlagminta begyűjtése, mely a talajtulajdonságok és a tápanyagtartalom meghatározására alkalmas. Egy átlagminta legfeljebb 5 hektárnyi területet jellemezhet. Amennyiben a tábla területe meghaladja az 5 hektárt, lehetőleg homogén 5 hektáros mintavételi egységekre kell bontani. A mintavételi területeket 1:10 000 méretarányú topográfiai térkép alapján kell kijelölni, ennek hiányában használhatók a MePAR egyedi fizikai blokktérképeinek másolatai is. Ezen a térképlapon kell rögzíteni a mintavétel helyszíneit és a minták azonosító jelét. A térképnek tartalmaznia kell a táblák határait, a táblák jeleit és a táblák területét is. Az átlagmintát talajtani szempontból homogén területről, azonos rétegből és egységes módszerrel kell megvenni az alábbiak szerint: szántóföldi kultúráknál a művelt (0–30 cm-es) rétegből, rét-legelő kultúránál a 2–20 cm mélységből (a 0–2 cm-es gyepréteget eltávolítva) állókultúráknál a részmintákat gyümölcsültetvényeknél a 0–30, 30–60 cm, bogyósoknál 0–20, 20–40 cm, szőlőültetvényeknél 0–30, 30–60 cm mélységből kell megvenni. A mintázandó területről részmintákat a mintavételre kijelölt terület átlója mentén vagy cikcakk vonalban ajánlatos venni. Egy mintavételi vonal mentén legalább 20, vagy rét-legelő esetén 30 ponton kell azonos tömegű talajmintát venni. A részmintákat alaposan össze kell keverni és ebből az összekevert mintából kell kb. 1 kg tömegű átlagmintát képezni. Tilos talajmintát venni: szántóföldi kultúra esetén a tábla szélén 20 m-es sávban, a forgókban, szalmakazlak helyén, műtrágya, talajjavító anyag, szerves trágya depóniák helyén, valamint állatok delelő helyén. A mintavétel optimális időpontja a termés betakarítása után, de még trágyázás előtt van, ha a talaj művelhető (nem túl nedves, nem túl száraz) állapotú. Mintavételre alkalmas időpont még: az ősszel alapműtrágyázott területekről a következő évben, de a trágyázástól számított legalább 100 nap eltelte után, a tavasszal műtrágyázott területekről a betakarítás után, de legalább az utolsó trágyázás után 100 nappal, szervestrágyázást követő 6 hónap elteltével. A talajmintavétel eszközei: mintavétel végezhető kézi (fúrók, rétegfúrók) vagy gépi mintavevő eszközökkel. Az átlagmintát ajánlatos kb. 1 kg talaj befogadására alkalmas vízhatlan tasakban gyűjteni, melynek mérete lehetővé teszi, hogy saját anyagával kerüljön lezárásra. A mintákat mintaazonosító jeggyel kell ellátni, mely tartalmazza a gazdálkodó nevét, a vizsgálat célját, a mintavétel helyét, a tábla jelét, a minta azonosító jelét és a mintavétel mélységét. Helyszíni talajmintavétel szabályai: talajfoltonként, de legalább 5 hektáros területegységenként 1 db 150 cm-es ásott talajszelvény feltárása, genetikai szintenként vagy rétegenként mintavétel, talajvíz viszonyok megállapítása.

A vizsgált ingatlan a Szolnoki ártér kistájban helyezkedik el. A kistáj jellegzetessége, hogy Szolnoktól Ny-ra a lösszel fedett hordalék-kúpsíkság enyhén hullámos, a központi részen pedig gyakoriak a rossz lefolyású elzárt medencék. A kistáj domborzati képét és morfológiai formáit a futásirányát sokat változtató Tisza és a Zagyva határozta meg. A felszínt elhagyott folyómedrek, morotvák rendkívül gazdag hálózata borítja. Az uralkodó talajtípusok É-on löszön, D-en pedig öntésanyagon képződött, agyag és agyagos vályog mechanikai összetételű réti (22%) és öntés réti talajok (41%). Szénsavas meszet általában nem tartalmaznak, földminőségük a nagyobb humusztartalmú réti talajok esetében a 45–70 (int.) közötti, míg az öntés réti talajoké egységesen 40–50 (int.) között változik. A telepítéssel érintett ingatlan Nagykörű külterületi részén, a Holt-Tisza közvetlen közelében helyezkedik el. A tervezett területen a talajviszonyok és a humuszos szint vastagságának megállapításához 1 darab talajszelvényt ástunk, melyet szintenként megvizsgáltunk és megmintáztunk. Továbbá a talaj tápanyagtartalmának meghatározása érdekében talajfúró segítségével 0–20, illetve 20–40 cm-es rétegekből vettünk átlagmintákat. Az átlagmintát a mintavételi szabályoknak megfelelően több részmintából állítottuk össze.

A vizsgált talajszelvény, az Öntés Réti Talajok a réti talajok közé volt sorolható. E típusban mind a réti folyamat, mind a talajok öntésjellegének nyomai fellelhetők. A réti talajokra jellemző humuszképződés, valamint az öntésterületek hordalékanyagának rétegzettsége és kialakulatlansága egymás mellett jelenik meg. A szelvények humuszos szintje jól kivehető, általában 30–40 cm vastag és 2-3% szerves anyagot tartalmaz, tehát elmarad a többi réti talajtípusétól. Ugyanúgy kevésbé kialakult az öntés réti talajok szerkezete is, legtöbbször csak gyengén szemcsés. Hiányoznak az erőteljes dinamikát mutató, nagyméretű (2-3 mm-nél nagyobb) vasborsók és mészgöbecsek is. A talajképző kőzetül szolgáló öntés rétegzett, ezért a talajszelvényben csak apró rozsdafoltok, mészerek fordulnak elő. Kémhatásukat és savanyúsági viszonyaikat elsősorban az öntés jellege szabja meg, éppúgy, mint a kicserélhető kationok eloszlását és az agyagtartalom változását. Területük az ártér magasabban fekvő részeire terjed ki, amely az állandó vagy az időszakos vízborítástól mentesülve lehetőséget ad a folyamatos talajképződésre.

A megtelepedő állandó növénytakaró alatt elsősorban a humuszosodás indul meg, mégpedig olyan feltételek mellett, amelyek a réti talajok képződését meghatározzák. Vízgazdálkodásuk általában kedvező, és ha a talajvíz nincs túl közel a felszínhez, a tavaszi túl nedves időszak sem tart sokáig. A nyári időszakot a talajvíz a növények számára hasznosan befolyásolja. Tápanyag-ellátottságuk kedvező, de a kisebb szervesanyag-tartalom és a talajok lassú tavaszi felmelegedése következtében a nitrogénfeltáródás, valamint nitrogénszolgáltató képességük gyenge. Agyagosabb változatokon káliummegkötés léphet fel.

A vizsgált terület jellemző talaja alapján a terület a III. termőhelyi kategóriába tartozik. Ide tartoznak azok a talajok, amelyeknek nehéz a mechanikai összetétele, a szervetlen és szerves kolloidok mennyisége pedig sok. Ez az alapvető tulajdonság határozza meg a kedvezőtlen vízgazdálkodást, főleg az erős víztározó képességet és a tápanyagok kis mozgékonyságát. Az elérhető termésszint általában magas, a termésbiztonság kiszámíthatóbb, a biztonságosan termeszthető növények száma magas.

A következő lépésként megvizsgáltuk a talajszelvény egyes genetikai szintjeinek laborvizsgálati eredményeit és megnéztük, hogy a telepíteni kívánt állókultúra esetén nincsenek-e kizáró tényezők. A feltárt szelvény alapján a termőréteg vastagsága megfelelő, meghaladja a jogszabályban rögzített 80 cm-t. A vizsgálatok szerint a humuszos szint kémhatása savanyú, így a kémiai talajjavítást meg kell oldani! Némely területrészen a pH-érték egy kicsivel 5,5 alatt van. A szénsavas mésztartalom mindegyik vizsgált területrészen nulla. Így ez is alátámasztja a talajjavítás szükségességét. Az elvégzett vizsgálatok szerint az összes sótartalom értéke a feltárt szelvényekben sehol nem haladja meg a 0,15% értéket, de gyenge sótartalom mindenhol jelen van. A talajok fizikai féleségének meghatározására irányuló Arany-féle kötöttségi értékek a helyszíni vizsgálatokat jól alátámasztották. Mindezek alapján a nehéz agyag és agyag textúra a jellemző. Összefoglalva megállapítható volt, hogy a területen tervezett telepítés kapcsán a talaj pH-tartalma savanyú, feltalajban szikességre utaló sók jelennek meg, CaCO3-tartalom pedig nem volt kimutatható. A fentiek szerint talajjavítást kell megoldani, hogy a talaj pH-szintje növekedjen. A telepítés kapcsán ez jelenti az elsődlegesen megoldandó problémát a talajszelvény vizsgálata alapján.

A talajszelvényből vett mintákon túl, mint ahogy azt fent is említettem, 0–20 és 20–40 cm-es rétegekből is vettünk átlag talajmintákat bővített vizsgálat (talaj táp­anyagtartalom vizsgálata) céljából. Az átlagmintákból az alábbi eredményeket elemeztük ki (2. táblázat).

A vizsgált terület foszforellátottsága gyenge, káliumellátottsága jó. A talaj kémhatása savanyú, így mészhiányos is. A talaj humusztartalma a termőhelynek megfelelően gyenge. A talajban a mintavétel időpontjában jelen lévő nitrát és nitrit tartalma a talajnak közepes volt. Mikroeleme tekintetében mangán, réz, kén, magnézium esetén túlzott, cinktartalma pedig jól ellátott volt.

A fentiek értelmében a tápanyaghiány megoldására összesen hektáronként 418 kg/ha foszfor hatóanyagra van szükség. Mivel a talaj káliumellátottsága jó volt, így a telepítés előtt külön káliumfeltöltés nem volt szükséges.

A talaj savanyú kémhatása és mészhiánya miatt, a területen a telepítés előtt mésztrágyázásra volt szükség, hiszen a telepítendő kultúra mészkedvelő volt, valamint a tápanyagok feltáródásában is szerettünk volna segíteni. Mivel a termelőnek csak normál műtrágyaszórója volt, ezért egy 700 kg/ha mennyiségű granulált 90% CaCO3-tartalmú talajjavító terméket ajánlottunk.

A fentieken túl célszerű lenne a területen szerves trágyát is kijuttatni a telepítés előtt. Ez nagyban hozzá tudna járulni a talajok jó szerkezetéhez (főleg ilyen kötött területrészek esetén), valamint tápanyagot is képes biztosítani. Az 59/2008 (IV. 28.) FVM rendeletben található irányszámok értelmében 1 tonna szarvasmarha istállótrágya 6 kg nitrogént és 2 kg foszfort tartalmaz. Ennek megfelelően, ha a 170 kg/ha nitrogén kijuttatási limitet vesszük alapul (igaz a terület nem nitrátérzékeny), akkor 28 tonna istállótrágya, kb. 56 kg foszfor hatóanyagot is jelent.

A talajért elkötelezett támogatói kör:

A TALAJEGYETEM korábbi részei:

• I. rész: TALAJFIZIKA I.
• II. rész: TALAJFIZIKA II.
• III. rész: TALAJFIZIKA III.
• IV. rész: Műtrágyák és kémiai talajtényezők hatása (savanyodás, tápelemek megkötődése, felvehetősége)
• V. rész: A talajerő-gazdálkodás tudományos és gyakorlati főbb összefüggései
• VI. rész: TALAJBIOLÓGIA I. – A talajélet felismerése, avagy mikor van szükség beavatkozásra?
• VII. rész: TALAJBIOLÓGIA II. – A talajélet napi, szezonális és évjárati ritmusa. A talaj egészsége, regenerálása. Mit tehetünk alacsony vagy rossz talajerő értékeknél?
• VIII. rész: Talajképző tényezők és folyamatok Magyarországon
• IX. rész: A Kárpát-medence talajtípusai
• X. rész: A diagnosztikus szemléletű talajosztályozás és gyakorlati jelentősége
• XI. rész: A táblán belüli művelésizóna-lehatárolás módszerei
• XII. rész: Talajvizsgálatok jelentősége a talajok tápelemszolgáltató képességének megítélésében és a talajvizsgálati eredmények értelmezése – I. rész
• XIII. rész: Talajvizsgálatok jelentősége a talajok tápelemszolgáltató képességének megítélésében és a talajvizsgálati eredmények értelmezése – II. rész
• XIV. rész: Talajvédelmi tervek a gyakorlatban (mezőgazdasági esettanulmányok)

A cikk szerzője: Bucsi Tamás