A Fed és az EKB 2018 első felében monetáris politikájának szigorítását tűzte zászlajára, azonban az év második felében a nemzetközi szervezetek egyre-másra rontották az idei, globális növekedési kilátásra vonatkozó várakozásaikat többek között a nem csillapodó kereskedelmi háború okozta károk és a továbbra is terítéken lévő Brexit „katasztrófa” miatt. A Fed tavaly összesen 4 alkalommal, 25-25 bázisponttal emelte az irányadó kamatot, ami így a 2,25–2,5%-os sávig emelkedett. Ez a szint már alig marad el az általuk semlegesnek vélttől (2,8%). Az EKB ezalatt úgy döntött, hogy a 2015 óta szüntelenül nyitva tartott pénzcsapokat 2018 végén elzárják és idén, az év második felében elkezdődhet a kamatemelési ciklus. Esetükben azonban a nagyságrendjét tekintve több mint 2000 milliárd eurónyi többletlikviditás rendszerből való kihalászása szóba sem került. Ehhez képest hoztak változást a decemberi kamatdöntő ülések, amikor Jerome Powell, a Fed elnöke azt mondta, a beérkező adatok határozzák majd meg további döntéseiket és nincs kőbe vésve a korábban meghatározott kamatpálya, ami alapján idén még legalább két emeléssel számoltak. Míg Mario Draghi, az EKB elnöke decemberi sajtótájékoztatóján úgy fogalmazott, hogy a gazdaság növekedési kockázatai többnyire kiegyensúlyozottak, de beismerte azt is, hogy negatív irányba kezdtek tolódni.

A Bloomberg decemberi felmérése már akkor azt mutatta, hogy az elemzők többsége arra számít, az EKB márciusban bejelentheti az új, harmadik TLTRO programot (célzott, hosszú távú finanszírozási hitel), mivel a korábban meghirdetett program 2020-ban lejár, ami miatt az újrafinanszírozásról a bankoknak már idén gondoskodnia kell. Ugyanezen felmérés azonban nem vetette el az idei kamatemelés lehetőségét. Az EKB márciusi kamatdöntő ülése így valamelyest papírforma szerint alakult, ahol a Kormányzótanács változatlanul hagyta az irányadó hitel (0%), valamint betéti (–0,4%) kamatot és bejelentette a harmadik TLTRO programot, ami szeptemberben kezdődik, 2021 márciusáig tart, és amelynek keretein belül negyedévente helyeznek ki kétéves lejáratú hiteleket.

A Kormányzótanács emellett azt ígérte, hogy az irányadó kamaton idén nem változtatnak majd, hiszen az infláció továbbra is tartósan elmarad a kívánt, 2%-os szinttől. Továbbá, ahogyan az várható volt a márciusi ülést követő sajtótájékoztatón, Mario Draghi megerősítette a visszafogott növekedési kilátásokkal kapcsolatos várakozásokat és elmondta, az idei 1,6%-os növekedési előrejelzést 1,1%-ra vágták. Ez sem volt meglepetés, hiszen az év első két hónapjára vonatkozó, addig beérkező makroadatok megerősítették, hogy a növekedés üteme továbbra is visszafogott maradt az eurózónában, kiváltképp a gyenge külső kereslet miatt botladozó feldolgozóipari kibocsátásának köszönhetően.

A Fed januári kamatdöntő ülésének jegyzőkönyvéből kiderült, hogy a döntéshozók aggódnak a növekedést övező kockázatok emelkedése miatt és megosztottak a jövőbeli kamatpályát illetően. Egy részük akkor azt gondolta, hogy csak abban az esetben kellene kamatot emelni, ha az infláció meghaladja saját várakozásaikat, míg mások ennél szigorúbbak voltak és akkor is emeltek volna, ha a lefelé mutató kockázatok nem realizálódnak idén az céltól elmaradó fogyasztói árnyomás mellett. A növekvő kockázatok miatt a jegybank kilátásba helyezte a mérleg további csökkentésének megállítását és a lejáró jelzálogkötvények állampapírba fektetését. A Fed által szem előtt tartott fogyasztói árnyomás, ami februárban 2,5 éves mélypontjára esett (+1,5%) és a szintén fókuszban lévő munkaerőpiaci adatok (a nem mezőgazdasági álláshelyek számának visszafogott növekedése) felerősítették az irányváltáshoz kapcsolódó várakozásokat.

A fentiek tükrében nem hozott meglepetést a Fed márciusi ülése, ahol a 2019-re várt további két kamatemelés már csak minimális eséllyel szerepel a Fed döntéshozóinak várakozását mutató előrejelzésből és bejelentették, hogy a válság alatt, a gazdaság fellendítése érdekében felduzzasztott mérleg leépítését (a korábban felpumpált likviditás visszaszívását) szeptemberben jó eséllyel leállítják.

Hazai vonatkozásban elsősorban az EKB monetáris politikája az, ami iránymutató, ám ezzel együtt is arra számíthatunk, hogy idén szigorodni fog a hazai monetáris politika, hiszen a kiemelt figyelmet kapó adószűrt maginfláció januárban elérte, míg februárban meghaladta a 3%-ot.

Emellett azonban az EKB újabb lazítása és a forint elmúlt időszakban látott euróval szembeni erősödése – ami önmagában is szigorításként értékelhető – elképzelhető, hogy elegendő okot szolgáltat a monetáris politika normalizációjának elodázására.

A cikk szerzője: Váradi Beáta