Elmondta: az államtitkárság legfontosabb feladatának általánosságban azt tartja, hogy az irányítása alá tartozó minisztériumi szervezet munkáját a fenntarthatóság szempontrendszere alapján végezze. A konkrét feladatokat tekintve pedig kiemelt terület az osztatlan közös tulajdonforma arányának csökkentése és az ország fával borított területének növelése.

Agro Napló (A.N.): Van-e prioritási sorrend a legfontosabb elvégzendő feladatok között?

Zambó Péter (Z.P.): Minden területnek megvan a maga kiemelt feladata. Az osztatlan közös tulajdonforma arányának csökkentése és a fásítási program azonban jelentős hatással van az egyéb ágazatokra is, ezért kerülnek a prioritási sorrend elejére.

A.N.: Mekkora jelenleg az állami földvagyon területe és hozzávetőleges értéke?

Z.P.: Az állami földvagyon területe a múlt év végén mintegy 1,7 millió hektárt tett ki, amelynek nyilvántartási értéke meghaladta a 400 milliárd forintot. Az állami tulajdonban álló földek 64 százaléka erdő, 12,5 százaléka legelő, 11,2 százaléka szántó, 7,4 százaléka művelésből kivett, 2,9 százaléka rét, az 1 százaléka nádas, a többi pedig gyümölcsös, szőlő, kert, halastó és erdőn kívüli egyéb fásított terület.

A.N.: Az állam miként hasznosítja a kezelésében lévő területeket (műveli, bérbe adja, ugaroltatja)?

Z.P.: Az állami földvagyon kezelése, hasznosítása egységes elvek mentén történik. A Nemzeti Földalap felett a Magyar Állam nevében a tulajdonosi jogokat és kötelezettségeket az agrárpolitikáért felelős miniszter jelenleg a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet (NFA) útján gyakorolja. A szervezet a földvagyont a Nemzeti Földalapról szóló törvényben rögzített rendelkezésekkel összhangban értékesítéssel, birtok-összevonási célú földcserével, nyilvános pályázat útján történő haszonbérbeadással, a termőföld-hasznosítási kötelezettségnek eleget téve, legfeljebb egy gazdasági évre terjedő időszakra megbízási szerződéssel, valamint vagyonkezelésbe adással hasznosítja.

A.N.: Évente átlagosan mekkora terület kerül a magyar államhoz?

Z.P.: A magyar állam képviseletében eljárva az NFA, illetőleg meghatározott körben a nemzeti park igazgatóságok is, minden évben az aktuális költségvetési törvényben rögzített összeget fordíthatják földvásárlásra. Ezen, törvényben meghatározott és rendelkezésre bocsátott keretösszeg felhasználása az állam stratégiai céljai és szempontjai figyelembe vételével történik és így minden évben több ezer hektár új földterület kerül az állami földvagyon portfólióba.

A.N.: Van-e arra adat, hogy mekkora jövedelmet termel évente az állami földvagyon Magyarországon?

Z.P.: Az NFA az állami földvagyont érintő hasznosítási tevékenysége során bevételt termel, ami minden esetben a központi költségvetésbe folyik be. Pontos mértéke a nemzeti földalappal kapcsolatos bevételek és kiadások különbözetéből határozható meg. Ez évenként változó nagyságú és minden évben az adott év központi költségvetéséről szóló törvény végrehajtásáról szóló törvényben követhető nyomon.

A.N.: Milyen stratégia alapján hasznosítják az állami földeket, és mi ennek a lényege?

Z.P.: A Nemzeti Földalappal való gazdálkodás során az NFA a kormány döntéseiben foglaltak alapján, az NFA törvényben meghatározott rendelkezésekkel összhangban, az ott rögzített földbirtok-politikai irányelvek keretei között jár el. Ilyen, a hasznosítás során figyelembe veendő irányelvnek tekinthető – mások mellett – például: a földhasználók helyzetének stabilizálása, fejlődésük elősegítése; a családi gazdaságok kialakítása és megerősítése; a környezetbarát, a fenntartható gazdálkodást szolgáló termelés földhasznosítás oldaláról történő támogatása; a mezőgazdasági rendeltetésű földterületek művelésben tartásának elősegítése. Emellett ilyen irányelv: a mezőgazdasági termelés összehangolása a természetvédelem, a környezetvédelem, a talajvédelem, a területfejlesztés, a vízgazdálkodás (különösen árterek kialakítása), a vonalas infrastrukturális létesítmények szempontjaival; a racionális földtulajdonosi és bérleti rendszer kialakulásának elősegítése. Továbbá ide tartozik még: az állattenyésztő telepek működéséhez szükséges föld biztosítása; a gazdálkodás jellegének megfelelő, versenyképes birtokméretek kialakításának elősegítése; minőségi földcserék lebonyolításának megalapozása; szociális földprogram és közfoglalkoztatási program támogatása; pályakezdő agrárvállalkozók és mezőgazdasági vagy erdészeti szakirányú végzettséggel rendelkezők támogatása.

A.N.: A vadászat területén melyek azok a feladatok, amelyeket a legsürgősebben meg kell oldani?

Z.P.: A vadászati törvény 2015-ben, és végrehajtási rendeletének 2017-ben történt módosítása nagyrészt rendezte azokat a problémás vagy túlhaladott helyzeteket, amelyek az elmúlt évek, évtizedek gyakorlati tapasztalatai alapján felszínre kerültek. A vadgazdálkodási ágazat két időszerű problémája a vadgazdálkodás és a mező- valamint erdőgazdálkodás közötti összhang megteremtése, továbbá a városokban megtelepedő vadállomány helyzetének kezelése. Előbbi kérdéskörben megnyugtató megoldást jelent majd a hamarosan elkészülő vadkárbecslési protokoll, amelynek mentén az érintett felek egyezményesen tudják rendezni a felmerülő vitás kérdéseiket. Mindemellett komoly feladatot jelentenek még az „Egy a természettel” Vadászati Világkiállítás 2021-es megrendezésének előkészületei.

A.N.: Melyek a magyar vadgazdálkodás alapelvei?

Z.P.: A vadgazdálkodás legfontosabb alapelve az ökoszisztémában való gondolkodás, a biológiai sokféleség, a kivételes genetikai örökség megőrzése. A vadállomány megújuló természeti erőforrás, amivel bölcsen és gondosan kell gazdálkodni, nem megfeledkezve a kapcsolódó ágazatok, az erdő- és mezőgazdálkodás, valamint a természetvédelem érdekeiről és feladatairól. Mindezeken túlmenően a vadászat etikai és kulturális vonatkozásai ugyancsak megőrzendő  magyar nemzeti kincsek.

A.N.: Mennyi bevételt hoz évente átlagosan a vadászturizmus az országnak?

Z.P.: A vadgazdálkodási ágazat legnagyobb húzóerővel bíró bevételi forrása maga a bérvadászat és a hozzá kapcsolódó különböző szolgáltatásokból származó bevétel. A vadgazdálkodás azonban gyakorlatilag önfenn­tartó ágazata az országnak, ami azt jelenti, hogy a bevételeket magának kell kitermelnie és a kiadásokat ebből kell finanszíroznia. A mérleg szerinti eredmény évek óta stabilan pozitív.

A.N.: Mekkora hazánkban a vadhústermelés átlagosan évente?

Z.P.: A Magyarországon keletkező vadhús mennyisége évente körülbelül 10–12 ezer tonna. A vadhúsnak egyre nagyobb része hasznosul közvetlenül a belföldi piacon. A magyarországi nagyvadállományban és a vadhúsban jelentős tartalékok vannak. A lakosság ma már egyre több helyen tud vadhúst vásárolni, akár az élelmiszerboltokban, akár közvetlenül a vadászatra jogosultaktól, illetve számos városban vannak kifejezetten erdei termékek árusítására specializálódott, Erdei delikátesz üzletek is. A lőtt vadból származó bevétel a teljes ágazati bevételnek mintegy negyedét adja.

A.N.: A vadásztársaságok a jogi szabályozásnak megfelelően működnek-e?

Z.P.: A vadásztársaságok jellemzően egyesületi formában működnek, így azok belső életébe, szervezeti felépítésébe a szakminisztériumnak nincs és nem is lehet beleszólása. A vadásztársaságok – mint speciális célra létrehozott egyesületek – alapvetően a tagok részére biztosítanak vadászati lehetőséget. Ugyanakkor az ágazati jogszabályok egyben a magyar vadállománnyal végzett magas szakmai előírásokon nyugvó fenntartható gazdálkodási kötelezettséggel is bírnak, ami komoly felelősséget is ró e társaságokra, illetve valamennyi vadászatra jogosultra. A szakmai szempontoknak való megfelelést elsősorban a hivatásos vadászok biztosítják, a vadászati hatóság felügyelete mellett, a tájegységi fővadászok segítségével.

A.N.: Hogyan lehet összebékíteni a mezőgazdasági termeléssel foglalkozók, a gazdák érdekeit a vadászokéval?

Z.P.: A korábban is említett vadkárbecslési protokoll jelentős előrelépést jelent majd ezen a területen.

A.N.: A horgászok vízkezelői jogának előtérbe helyezése beváltotta-e a hozzá fűzött reményeket?

Z.P.: A halgazdálkodási ágazatban bekövetkezett változtatások az eddigi tapasztalatok és visszajelzések alapján sikeresek, a horgászszervezetek a jogszabályban előírt halgazdálkodási feladatokat megfelelő szinten ellátják.

A.N.: Hányan horgásznak évente átlagosan a magyar élővizekben?

Z.P.: A 2013-as új ágazati törvényben, és annak végrehajtási rendeletében életbe lépett szabályozás óta a nyilvántartott horgászlétszám több mint 150 ezer fős bővüléssel mára már meghaladja az 500 ezret. A félmilliós horgásztársadalom többsége minden évben horgászik a nagy természetes vizek (élővizek) valamelyikén is. Sok horgász szinte kizárólag ezeket a vizeket részesíti előnyben és jelentős azoknak a száma is, akik az ország több nagy természetes vizét is látogatják rendszeresen.

A.N.: Mekkora az átlagos éves horgászjegy-árbevétel?

Z.P.: A horgászathoz okvetlenül szükséges állami okmányok, az állami horgászjegy és a fogási napló tekintetében elmondható, hogy a mintegy 500 ezer nyilvántartott horgász révén ez mintegy egymilliárd forintos éves árbevételt jelent. Az állami horgászjegy díja 2000 forint, az állami horgász fogási napló díja pedig 200 forint, ami 2013 óta változatlan.

Fontos megjegyezni, hogy ez év január 1-jétől e díjak teljes egészében a Magyar Országos Horgász Szövetség (MOHOSZ) bevételét képezik. A MOHOSZ ezt a forrást az ágazati törvénybe, valamint az agrártárca és a MOHOSZ közötti közfeladat-ellátási szerződésbe foglalt tételek teljesítésére fordítja. Így a MOHOSZ közvetlenül a horgászok javára, a horgászturizmus fejlesztésébe forgatja vissza e bevételi forrást.

A.N.: A magyar halászat kap-e támogatást tevékenységéhez, ha igen, ez mekkora összeg?

Z.P.: Magyarországon 2016. január 1. óta nincs lehetőség kereskedelmi célú halászati engedély kiadására, ezért a természetes vizeken ez a fajta tevékenység a gyakorlatban nem is támogatható. Az ágazati törvény ugyanakkor lehetővé teszi az ökológiai célú, szelektív halászat, valamint a bemutatási célú halászati tevékenység engedélyezését. Utóbbi alapvetően bevételtermelő tevékenység, ezért állami támogatásra nem szorul. Az ökológiai célú, szelektív halászat (aminek fő célja a nem őshonos, inváziós halfajok visszaszorítása) elvégzése indokolt esetben a halgazdálkodásra jogosultak alapfeladata, de ezt közfeladat-ellátás keretében 2019-től a MOHOSZ koordinálja és támogathatja az állami horgászjegy és fogási napló díjbevétele révén biztosított forrás terhére.

A nyilvántartott halgazdálkodási vízterületek halászatától függetlenül, a haltermelési létesítmények (például halastavak) üzemeltetése kapcsán elmondható, hogy a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó Magyar Halgazdálkodási Operatív Program (MAHOP 2014–2020) az Európai Tengerügyi és Halászati Alap (ETHA) forrásaiból összesen 38,1 millió euróval – több, mint 11 milliárd forinttal –támogatja a magyar halgazdálkodás fejlesztését (ez a magyar nemzeti hozzájárulással együtt több mint 50 millió eurót, azaz több mint 15 milliárd forintot jelent az ágazat számára). Ezeket a forrásokat elsősorban az akvakultúra, a halfeldolgozás és marketing fejlesztésére, a halfogyasztás promóciójára, élőhelyfejlesztésre, illetve a halászati ellenőrzés és halászati adatgyűjtés javítására lehet fordítani.

A.N.: Az állami erdőgazdálkodás mekkora kiadást jelent évente a magyar államnak?

Z.P.: Az állami erdészeti társaságok részvénytársasági formában gazdálkodnak, ebből következően bevételeikből fedezik ráfordításaikat. Az erdőgazdaságok számos társadalmi jelentőségű feladat ellátása (például a természetjáró infrastruktúra fenntartása, természetvédelmi feladatok) mellett is eredményesen gazdálkodnak, vagyis befizetnek a költségvetésbe.

A.N.: Mekkora területű a magyar állami erdővagyon, és ez hány százalékát teszi ki az ország erdőborításának?

Z.P.: Az állami erdészeti társaságok összesen 1,092 millió hektáron gazdálkodnak, az ország erdeinek mintegy 56 százalékát kezelik. A 22 állami erdészeti társaság összesített értékesítési árbevétele az elmúlt években növekvő tendenciát mutat, a cégcsoport 2017-ben az értékesítésből származó nettó árbevétele 98,1 milliárd forintot tett ki.

Az erdőtelepítések – vagyis amikor korábban mezőgazdasági művelésű területen létesítenek erdőt – jellemzően magántulajdonban lévő területeken valósulnak meg, ugyanis az állami erdőgazdaságok már eleve erdőterületeket, nem pedig betelepíthető szántókat és legelőket kezelnek. A meglévő erdők megfiatalításával – szakszóval felújításával – kapcsolatban azonban a társaságok évente átlagosan 14 ezer hektár területen végeznek erdősítést. Ennek keretében csak idén tavasszal mintegy 22 millió facsemetét ültetnek el.

A társaságok fakitermelési tevékenységüket az erdőtervi előírások maximális betartása mellett végzik, amelynek alapja a fenntarthatóság, vagyis a kitermelt fa mennyisége az adott területre vetítve mindig kevesebb az évente növekvő faanyag mennyiségénél. A 2017-ben kitermelt faanyag mennyisége nettó 3,876 millió köbméter volt. Az erdőtörvény rendelkezései szerint az erdőgazdálkodás során a hasznosított erdők helyén minden esetben gondoskodni kell az új erdő neveléséről.

A.N.: Az erdőgazdálkodásban milyen feladatokat kell a legsürgősebben megoldani?

Z.P.: A legfontosabb feladat az ország fával borított területeinek növelése. Nemcsak erdők telepítése, hanem útfásítások, mezővédő fásítások, önkormányzati és intézményi fásítások megvalósítása a cél. Ehhez szükséges az erdészeti szaporítóanyag-termelés támogatása, a minőségi csemeték nélkül ugyanis nem lehet jó eredményeket elérni. A fával borított területek növelése mérsékli a klímaváltozás negatív hatásait, növeli az ország szénmegkötési potenciálját, javítja a környezeti állapotot, emellett megújuló nyersanyagot szolgáltat és hosszú távú gazdasági befektetést jelent a vidéki gazdálkodók számára.

Az erdők mellett elkötelezett szakember

Zambó Péter egyenes pályaívű, az erdők mellett elkötelezett szakember. Eddigi életében ugyanis az erdőhöz és az erdőgazdálkodáshoz fűződő szoros kapcsolata mindig meghatározó volt.

Az Agrárminisztériumban nemrégiben a Földügyekért felelős államtitkárság élére kinevezett Zambó Péter Észak-Magyarországon, Balassagyarmaton született 1958-ban. Ott is érettségizett 1976-ban. Ezt követően az Erdészeti és Faipari Egyetemre került Sopronba, ahol okleveles erdőmérnökként kapott diplomát 1982-ben. Ugyanitt szerezte meg a vállalatgazdálkodási szakmérnöki oklevelét 2002-ben.

Ez év márciusáig 1982-től egyetlen munkahelye volt: a Pilisi Parkerdő Zrt. Itt műszaki vezető volt a szentendrei erdészetnél, majd főmérnök a zrt.-nél. A Pilisi Parkerdő Zrt. vezérigazgatójának 2000-ben nevezték ki, és ezt a beosztást töltötte be államtitkári kinevezéséig.

Társadalmi tevékenysége is az erdőhöz kötődik. Az Országos Erdészeti Egyesületnek 1978 óta tagja, és 2010 óta elnöke, Az Országos Erdő Tanács elnöki tisztét Zambó Péter 2013–2015 között töltötte be. Az államtitkár nős, három gyermek édesapja.

A cikk szerzője: Agro Napló