Botanikai jellemzők

Gyorsan csírázó, erőteljes növekedésű, egynyári pillangós, amely nagy mennyiségű nitrogén megkötésére képes. A pillangós köztesnövények között az alexandriai here a legkevésbé hidegtűrő, tavaszra elfagy, biztosítva ezzel a megfelelő környezetet a következő kultúrnövény számára. Akár 3–6 tonna száraz anyagot is előállíthatunk hektáronként a termesztésével. Takarmányozás tekintetében a fehérjetartalma a lucernáéhoz hasonló. Pozitív tulajdonságai révén nemesített fajtái is vannak. Elsősorban két különböző fajtát érdemes megemlíteni: az egyszer vágható fajta erőteljesebben és magasabbra nő, viszont az újrasarjadása vontatott, míg a többször vágható alacsonyabbra nő, de 2–4 alkalommal kaszálható. Kedveli az enyhén savanyú és lúgos agyagtalajokat, a homoktalajok kivételével bárhol megterem. A szikes-enyhén szikes körülményeket jobban viseli, mint a lucerna és a réti here. Az alacsony foszfor- és bórtartalom korlátozhatja a növény fejlődését, így nézzük át a kipróbálása előtt a talajvizsgálati eredményeinket, vagy ha már alkalmaztuk, indikátorként is megfigyelhetjük, milyen a talajaink tápanyag-ellátottsága.

16 °C körüli hőmérsékleten 60 nap alatt kifejlődik, nitrogénkötése ekkor a leghatékonyabb. Ha hagyjuk növekedni, 120–140 kg/ha nitrogén megkötésére képes, illetve kimagaslóan gátolja a nitrátkimosódást az egyéb pillangós takarónövényekhez képest. Gyomelnyomó képességét szintén hasznosíthatjuk.

Maximális gyökerezési mélysége 15–20 cm, ez az elsődleges korlátozó tényező, amely akadályozza a száraz fekvésű, főleg homoktalajokon történő termesztését. Esetleges legeltetése is kockázatos a sekély gyökerezés miatt, mert az állatok kitaposhatják.

Technológia

Tisztán vagy egyszikűekkel keverve, 1–3 cm mélységbe tavasszal és ősszel, áprilistól augusztusig egyaránt vethető. Augusztusi kedvező időjárás esetén gyorsan növekszik, nagy zöldtömeget hoz, majd hideg tél esetén elfagy, tehát rendkívül ideális takarónövény.

Az alexandriai here gyors csírázása és téli kifagyása védőhatást nyújt a lucernának, így érdemes kihasználni a szinergista hatást a két növény együttes vetésével, mert ezáltal jobb minőségű lesz a takarmány és több lesz a szárazanyag-kihozatal.

Szálastakarmánynak vagy szilázsnak zabbal párosítva 50–100%-kal növelhető a fehérjetartalom és a szárazanyag-tartalom, így nem csak a talajra gyakorolt pozitív hatását érdemes kiemelni. Magyarországon szokatlan megoldás az állatállományunk szántóföldön való legeltetése, pedig így építhetjük a talajaink humusztartalmát a leginkább és így lehet gyorsan megtérülő a takarónövények használata. Erre a módszerre kiváló növényi alkotó az alexandriai here, mert a lucernával ellentétben nem okoz frissen se puffadást.

Monokultúrában 9–16 kg/ha vetőmagmennyiséget alkalmazzunk gabonavetőgéppel történő vetés esetén, és 16–22 kg/ha vetőmagot használjunk szórva vetésnél. Amennyiben őszi takarónövényként vetjük, a tél folyamán –7 °C-os hőmérsékletnél kifagy. Ellenkező esetben tavasszal inkább fizikai úton, sekély tárcsázással termináljuk, mert a glifozáttal való kezelés kevésbé sikeres a növény levelén lévő finom szőrök miatt.

Hazai tapasztalatok

Az őszi kalászosok és a repce betakarítása után a tarlóba történő azonnali vetésre a legjobb választás a pillangósok közül, így, ha két őszi kultúra között takarni akarjuk a talajunkat és a nitrogénkötést is ki akarjuk használni, akkor remek opció lehet az alexandriai here. Nyári mixekben párosíthatjuk silócirokkal, szudánifűvel, indiai kölessel, tehénborsóval, de jó „társa” lehet a pohánka is. Egy ilyen keverékkel 45–50 nap alatt akár térdig érő borítást érhetünk el, azonban figyeljünk a here mellett használt komponensek esetleges maghozására, különösen a pohánka és a köles esetén legyünk szemfülesek a vetés utáni 45. naptól.

Az augusztus közepe után (egészen szeptember elejéig elvetett) őszi-téli takaróknak is kiváló alkotóeleme lehet az alexandriai here. Tapasztalataink szerint a homoki zabbal, facéliával, valamint tavaszi bükkönnyel keverve nem csupán a talajtakarás lesz kiváló, hanem a szerves nitrogén szintjére is pozitív hatással van egy ilyen mix.

Ha területünkön nem jelent problémát a zöldítésben a repcekártevők (repcebolha és repcedarázs álhernyó) kártétele, akkor az etióp mustárral és talajművelő retekkel alkotott hármasa nagyszerű aprómag-keverék lehet, amelynek alacsony magnormával (10 kg/ha) történő vetése rendkívül gazdaságossá, mégis eredményessé teheti a zöldítésünket.

Akár állattartással foglalkozunk, akár csak a talajainkat szeretnénk javítani, a júliusban vetett nyári mixekben és az augusztus végén vetett kifagyó őszi keverékekben is van helye az alexandriai herének.

A cikk szerzője: Molnár Tamás