Töretlenül fejlődve, a célpiacot folyamatosan fejlesztve közvetítik azóta is a legújabb trendeket. A célpiac, azaz a termelők viszont eleinte árérzékenységre, szokásokra, az új hatóanyagoktól való félelemre hivatkozva, visszafogottan fogadták az újdonságokat.

A világkereskedelem beindulása óta annak nemcsak előnyeit élvezhetjük, hanem negatív, komoly közvetítő szerepét a legkülönfélébb kórokozók és kártevők elterjedésében, amelyek akár emberre is veszélyesek vagy jelentős gazdasági kárt okozhatnak. Az elmúlt 20 évben többször veszélyeztetett, kétszer pedig nálunk is felütötte a fejét a madárinfluenza járvány. A sertésinfluenza, a száj- és körömfájás veszélye is borzolta a kedélyeket. A brojlertartóknak a szalmonella-mentesítés jelentett és még jelent ma is kihívást. A szarvasmarha-tenyésztőknek a kéknyelv betegséggel, a bőrcsomósodáskórral, a mastitissel, prototechával kell megküzdeni. A legújabb fenyegetés pedig az afrikai sertéspestis. A fertőzések közvetítő vektorok útján, legtöbbször emberi gondatlanságból, ivóvízzel, takarmánnyal, levegővel, berendezési tárgyakkal, és közvetlenül a beteg állatok váladékával, ürülékével terjednek. Járvány ott alakulhat ki, ahol elhanyagolják, megszegik a higiéniai szabályokat, vagy egyáltalán nincs kidolgozott higiéniai szabályzat.

Az állattenyésztők érzékenysége a higiénia iránt sajnos általában csak a nagy károkkal fenyegető járványok esetén lángol fel. Szó szerint fellángolásról van szó, hiszen a tényleges veszély elmúltával jelentősen lankad a fegyelem, lazul a szigor.

Az eredményes termelés érdekében fontos lenne azonban a higiénia iránti igény folyamatos fenntartása, hiszen az állattenyésztésben akkor lehet jó eredményeket elérni, ha egészséges állatok, egészséges környezetben, egészségesen fejlődnek, termelnek. A következetesen betartott, végrehajtott komplett higiéniai program nem csak az alkalmanként fellángoló járványok megelőzésében lehet a termelők segítségére, hanem a termelésre károsan ható kórokozók ellen is védelmet nyújt.

A kampányszerű előadások, konferenciák, gyakorlati bemutatók eredményeként kijelenthető, hogy a gazdák hozzáállása jelentősen fejlődött. Mindenhol, szinte minden telepen van valamilyen higiéniai szabályzat vagy járványvédelmi utasítás. Az már más kérdés, hogy ezeket milyen szigorral, következetességgel tartják, tartatják be. A telepi higiéniai programokban az egyik fő pillér, a szervizperiódusban történő takarítás, tisztítás, fertőtlenítés szinte tökéletesen ki van dolgozva. Köszönhetően a higiéniai szemlélet 2 évtizedes folyamatos alakításának, oktatásának, már sokan törekszenek a hatékonyságra. Ennek érdekében már használnak tisztítószert, ráadásul habosítva. Széles spektrumú fertőtlenítőszerrel fertőtlenítenek, ködösítenek, a legtöbben már az itatórendszert is kitakarítják és odafigyelnek az itatott víz minőségére is. Viszont mutatkoznak hiányosságok a telepek zártságában, a személy-, az anyag- és járműforgalomban. Ezek az emberi tényező hiányosságaiból eredő hibák megfelelő felkészítéssel kiküszöbölhetők.

A higiénia iránti érzékenység kialakításának első és legfontosabb lépcsőfoka a kisgyermek számára a család, illetve az óvoda. Mivel ennek a korosztálynak még nincsenek berögződött szokásai, a napi rutinnal tanulják a cselekvési formákat, így a helyes szemlélet, a később elvárt magatartás már ekkor alakítható, kialakítható. A gazdasági élet bármely területéhez hasonlóan, a mezőgazdaságban is zajló generációváltás, a higiénia területén is jelentős javulást eredményezett. A fiatal gazdálkodók nem csak az újabb tartástechnológiák, takarmányok, fajták, de az eredményes termelést szolgáló megelőzés iránt is sokkal fogékonyabbak. Fogékonyságuk köszönhető az oktatásnak, az internet világának, a tömegkommunikációs szokásaik fejlődésének. A rutinból dolgozó, idősebb korosztály berögzült évtizedes szokásaiból eredő hibái többféleképpen javíthatók. Például rendszeres oktatással, ellenőrzéssel, számonkéréssel. Ráadásul, eredményes lehet esetükben a figyelemfelkeltés és a helyes higiéniai magatartásra való felhívás.

Megkérdőjelezhetetlen, hogy a biológiai biztonság, a járványvédelem, az állattenyésztési higiénia kikerülhetetlen legyen. Ahhoz, hogy ez rutinszerűvé váljon, mind a termelőknek, mind a szolgáltatóknak, mind az oktatásnak, mind a hatóságoknak össze kell fogniuk és tenniük kell.

A cikk szerzője: Fábián Imre