Ezen belül is Németország volt a sereghajtó, ahol egyértelmű a növekedés lassulása, miközben a déli állomok és a kelet-közép-európai régió országai többnyire csak keveset veszítettek lendületükből. Bár a várakozásoknál jobban teljesített a hazai gazdaság, de a lassulás jelei itt is egyértelműek. A globális növekedési kilátások romlása miatt a világ vezető jegybankjai tovább csökkenthetik a kamatokat és itthon is tartósan a jelenlegi szinten maradhatnak a hozamok.

Az Egyesült Államok gazdaságának növekedési üteme 2019-ben jó eséllyel lassulni fog 2018-hoz képest (+2,9%), mivel a kereskedelmi háború okozta károk és a globális konjunktúra lassulása mellett Trump elnök adócsökkentési programjának növekedést ösztönző hatásai is elhalványulnak. Az első negyedéves 3,1%-os évesített növekedési ütem a második negyedévben 2,1%-ra mérséklődött. Európában is közzétették a második negyedéves növekedési adatokat, amelyek többnyire alátámasztják a főként a kereskedelmi háború miatt lassuló konjunktúrával kapcsolatos aggodalmakat. Az elsősorban Kína és az Egyesült Államok között feszülő kereskedelmi konfliktusban egyre-másra újabb frontok nyílnak és a felek egymásra licitálva jelentenek be újabb és újabb vámokat, amelyek miatt a világ országainak többségében erősen lelassult, vagy akár vissza is esett a kivitel bővülése és lassult a növekedés. A legnagyobb csapást az eurózóna növekedésére a recesszió felé tántorgó német gazdaság mérte. Az EU legnagyobb gazdasága negyedéves összevetésben zsugorodott, míg éves bázison is csupán 0,4%-os bővülést mutatott. A déli állomok között a részben a populista politika térnyerésének köszönhetően egyre nagyobb egyensúlytalansággal küszködő Olaszország teljesített a leggyengébben, aminek GDP-je éves és a negyedéves összevetésben is egy helyben toporog. A kelet-közép-európai régió országai között Szlovákia lógott ki lefelé, ami szemmel láthatóan megsínylette a nagy kereskedelmi partner, Németország gyengélkedését, ahogyan arra a havi konjunktúraadatok (ipar, építőipar, kiskereskedelmi forgalom) második negyedéves alakulása alapján számítani lehetett. Ezalatt az Egyesült Királyságot is utolérte a Brexit körüli huzavona hatása, ami negyedéves összevetésben recessziót hozott a szigetországba.

A hazai GDP 4,9%-kal bővült éves bázison a második negyedévben, az előző negyedévi 5,3% után. A szezonálisan és munkanaphatástól tisztított index 5,1%-os növekedést mutat a második negyedévben, az első negyedéves 5,2%-ot követően. Az előző negyedévvel összevetve, a szezonális hatásoktól megtisztított növekedés évesítve 4,5% körüli bővüléssel konzisztens. Bár az adat jobb lett, mint a 4,7%-os piaci várakozás, de egyértelműen megindult a gazdaság lassulása, amit részben a kedvezőtlen külső környezet, részben a csúcspontot már elért EU-s forrásból megvalósított beruházások miatt csökkenő építőipari hozzájárulás magyaráz. A jelenlegi tendenciákat látva az év második felében további lassulásra számíthatunk.

A világ vezető jegybankjai sem dughatják homokba a fejüket a globális növekedési kilátások felett gyülekező viharfelhők láttán és a monetáris politikai döntéshozók is lépéskényszerbe kerülnek. Ezzel össz­hangban a Fed csökkentette az irányadó kamatot júliusi ülésén, ám az ülés jegyzőkönyvéből kiderült, hogy a döntéshozók nem egy újabb kamatcsökkentési ciklus kezdetének, csupán egy ciklusközepi kiigazításnak szánták a 25 bázispontos kamatvágást. Véleményük szerint erre azért volt szükség, hogy elkerüljék a túl alacsony inflációt és kompenzálják a kereskedelmi háború okozta befektetői bizonytalanságot. A jegyzőkönyvből kiderül: a jegybankárok nem voltak egységesek a döntésben. Így nagy kérdőjelek maradtak a jövővel kapcsolatban, hiszen a piaci szereplők további három-négy 25 bázispontos csökkentéssel számolnak tavaszig. Donald Trump eközben folyamatosan nyomást próbál gyakorolni a Fed döntéshozóira a közösségi médiában közzétett nyilatkozatain keresztül, amelyekben a sokkal alacsonyabb kamatok szükségességét hangsúlyozza a gazdaság támogatása érdekében és a kamatpolitika mellett személyesen bírálja a Fed elnökét, Jerome Powellt is. Az EKB háza táján egyelőre csak verbálisan lazítottak a monetáris kondíciókon, amikor Mario Draghi ígéretet tett arra, hogy mindent megtesznek, ami módjukban áll az inflációs cél elérése és stabilizálása érdekében (az inflációs cél 2%, az elmúlt 3 hónap (máj.–júl.) átlagos fogyasztói árindexe 1,1% volt), ám egyelőre konkrét lépés nem történt. A várakozások szerint szeptemberben sor kerülhet az első kamatcsökkentésre, amit a piac szerint az év végéig további lépés(ek) követhet(nek) és várhatóan újraindul a pénzpumpa is. Az még kérdéses, hogy az eurózóna központi bankja kivárja-e a komolyabb bejelentésekkel az új kormányzó beiktatását, mivel a regnáló vezető, Mario Draghi kinevezése október 31-én lejár. A globális lassulás nem csupán a makrogazdasági mutatókat és a tőzsdéket rángatta, de óriási zuhanást hozott a nemzetközi hozamokban is: az amerikai 10 éves hozam 1,5%-ra, a német –0,7%-ig süllyedt.

Legutóbb, júniusi ülésén hozott jelképes szigorításnak tekinthető döntést az MNB Monetáris Tanácsa. Azóta sem a monetáris kondíciók, sem a közlemény üzenete nem változott érdemben, ami nem okozott meglepetést, hiszen az MNB korábban kijelentette, hogy „adatvezérelt” módban van és három havonta, az inflációs jelentések publikálásával egyszerre hoznak a monetáris kondíciók érdemi változtatásával kapcsolatos döntéseket. Az elmúlt 2 hónapban 3,4%-ra (június), majd 3,3%-ra (július) eső infláció, a globális konjunktúra lassulása, a második negyedévben kevéssel ugyan, de lassuló hazai konjunktúra és a gazdaságpolitika egyéb szereplői által tett egyensúlyjavító lépéseknek köszönhetően arra számítunk, hogy a jelenlegi, rendkívül laza monetáris kondíciók akár 2020 végéig is velünk maradhatnak.

A cikk szerzője: Váradi Beáta