Botanikai jellemzők

A len származási helye Kisázsia, a Kaukázus és a Földközi-tenger területére tehető. Őse valószínűleg az egynyári len volt. Az olajlen a zárt tokú lenek csoportjába tartozik. A len termesztésben használt változatai a nagymagvú olajlen, a kismagvú, finomrostú rostlen és a közönséges magvú len.

Takarónövényként az olajlen terjedt el, amely a melegebb tájak növénye. Alacsonyabb, bokrosabb, mint a rostlen, magva hosszúkás, lapos, kisméretű. Felhasználják étkezési célokra, használja a festék-, lakk-, nyomda- és a gyógyszeripar is. Sok telítetlen zsírsavat tartalmaz (olajsav, linolsav, linolénsav), az ipari felhasználás után visszamaradó olajpogácsa pedig értékes takarmány.

Termesztése a világ szinte minden területén elterjedt. A legtöbb olajlent Amerikában (USA, Kanada, Argentína) termesztik. Vetésterülete 9–10 millió hektár, terméshozama pedig 0,5–1,5 tonna/hektár között változik a termőterület függvényében.

Magyarországon az olajlen vetésterülete 7–9 ezer hektár körül mozog. Termesztése hazánkban az Alföldön, a Duna-Tisza közén, a Jászságban, a Dél-Dunántúlon és a Duna melletti területeken jellemző.

Egyszerű főgyökere van, amelyen nagyszámú oldalgyökér-elágazódás található. Gyökere a rostlen gyökerénél erőteljesebb, jobban elágazódik és mélyebbre hatol le, szárazságtűrése jobb. Hajtásrendszere elágazódó típusú, több virágot és termést hoz, mint a rostlen. Szára alacsonyabb és vastagabb is (40–60 cm magas). Levelei rövid, felálló típusúak. Virágzata sátorozó bogvirágzat, virágai nagyobbak a rostlen virágainál, önbeporzók. A toktermés is nagyobb a rostlenhez képest. A termésben 8–10 fényes barna mag található, ezermagtömege 8–9 gramm.

Takarónövényként érdemes előtérbe helyezni a magyar klimatikus viszonyok miatt. Csírázása a legkevesebb nedvességtől is gyorsan elindul, így nyár közepén is az elsők közt fog megjelenni a keverék többi összetevője közül. Ugyan kevés biomasszát termel (legfeljebb 2–3 t/ha száraz anyag), de nagyon jó talajstrukturáló és kevés nitrogénnel is beéri. Érdemesebb az olajnak termesztett fajtákat, változatokat használni, mint a textilváltozatokat, ugyanis ez utóbbiak vetőmagja sokkal drágább és hengerezéssel történő terminálás esetén nem mehetünk biztosra.

Technológia

Az olajlen vetése főnövényként korán elvégezhető, akár 4 °C-os talajhőmérsékletnél, ami március közepét jelenti. Klasszikus sortávolsága a 12 cm-es gabonasortáv, a vetés mélysége 1–3 cm a talaj kötöttségétől függően. Takarónövényként akár egy tavaszi talajjavító keverék része is lehet, de a lekerülő repce vagy gabona után, egy júliusi vagy augusztusi mix részeként is használható. Tenyészideje 90–110 nap, ám az első virágok már 50 nap után megjelenhetnek. A virágzás 2–4 hétig is eltarthat, és bár önbeporzó, kék/lila virágait mégis szívesen keresik fel a beporzó rovarok.

Érzéketlen a meztelencsigákra, de érzékeny a földibolhákra (ezért a repceültetvényekben növénycsapdaként használják a földibolhák ellen). Támasztónövényként szolgálhat a pillangósoknak és állva marad megsemmisítés után (így gyorsabban felmelegszik a felszín a vetéshez). Ugyan sok levele van, ám azok kisebb méretűek, ennek köszönhetően a párologtatás mértéke is alacsony, azaz a len viszonylag gazdaságosan bánik a talaj vízkészletével. Mivel csak egy fő hajtása van, átengedi a napfényt, így a kisebb méretű komponenseket sem nyomja el.

Hátránya lehet a kis tömegű és erősen befásodó biomassza. A rostossá vált szára nagyon erős, és a textilváltozatok újrahajtásának az aprítása szinte lehetetlen, de ez a veszély nem túl jelentős, ha társítva van más fajokkal.

Hazai tapasztalatok

Gyenge takaróképessége ellenére, a kezdeti gyors fejlődésének köszönhetően, jó gyomelnyomóként és támasztónövényként is használható pillangós keverékekben, így jó „helyettese” lehet a gabonaféléknek (pl. homoki zab) az ilyen keverékekben.

Terminálása egyedüli növényként problémás lehet, de keverékben nem szokott gondot okozni. A vegetáció, ha jól fejlett, elfagy a hazai telek során.

Kis arányban is elegendő lehet egy takarónövény mixben, így keverékünk sokszínűségét olcsón felturbózhatjuk. A len a keresztesvirágúakkal és szudánifűvel szemben teljesen más szerepet tud betölteni egy nyári keverékben a finom, nagy térfogatot átszövő, sűrű gyökértömegével.

A takarónövényzet középső szintjét adja, így az egyik olyan faj, amelyikről nem érdemes lemondani, mert olcsósága lehetővé teszi az olyan drága fajták arányának csökkentését, mint a facélia vagy a nagy szemű fajok, nem beszélve alkalmasságáról a száraz körülmények között történő vetésre. Ráadásul a len kis kék virágaival hosszan virágzik, amellyel ősszel szép kék tónust ad a takarónövényzetnek, odavonzva a hasznos szervezeteket. Lóbabbal, takarmányborsóval, bükkönyfélékkel, de akár facéliával és talajművelő retekkel is jól kombinálható.

A cikk szerzője: Molnár Tamás