A bükkönyfélék magas fehérjetartalmú pillangósvirágú takarmánynövények. A pillangósvirágúak gyökerein nitrogéngyűjtő gümők helyezkednek el, emiatt kiválóan alkalmas takarónövénynek, valamint takarmányként is adhatjuk állatainknak. Általánosságban elmondható róluk, hogy lelőhelye a szárazabb területek, mint a rétek, kaszálók, de erdőszéleken és bokros területeken is találkozhatunk vele. A vékony, felálló szár többnyire a szomszédos növényekre támaszkodik a kapaszkodást segítő kacsokkal, amik a levelek végén találhatók. Ebből kifolyólag leginkább rozzsal vagy más gabonaféle támasztónövénnyel együtt vetik.

A tavaszi bükköny (Vicia sativa) Európa mediterrán területeiről származó egynyári, pillangós növény. Keveréktakarmányokban egyszikű növényekkel keverten vethető, majd zölden, silózva, vagy szénaként tartósítva etethető. Takarónövényként számos előnyös tulajdonságát kihasználva szintén széles körben alkalmazzák Ázsia trópusi és szubtrópusi vidékein, valamint Európában és az Egyesült Államokban. Nitrogénkötő és gyomelnyomó képességű, fejlődése során 5–7,5 tonna/hektár száraz anyagot hoz létre, a nitrogénkötés mértéke 50–150 kg/ha lehet, ennek hozzávetőleg a felét hasznosíthatja az utána következő növénykultúra.

Botanikai jellemzők

A tavaszi bükköny egyéves növény. Hajtásrendszere bokorszerű, sok elágazással. Szára szögletes, kezdetben felálló, majd elfekvő, 60–140 cm hosszú. Levélzete párosan szárnyalt, 4–8 levélkepárral, amelyek hosszúkásak, vagy széles elliptikusak. A levélkék lemeze mindkét oldalon finoman szőrös. Virágai a levelek hónaljában kettesével, vagy magányosan állnak, 15–30 mm hosszúak. A párta többszínű, a vitorla kék, lilás, vagy fehér. A csónak fehéres, vagy tiszta fehér.

A hüvelyek 4–8 cm hosszúak, 5–8 mm szélesek, 6–10 db magkezdeménnyel. Az érett hüvely színe sárgásbarna, 3–9 maggal. A mag átmérője 3–6 mm, gömbölyű, lapított, vagy enyhén szögletes. A mag színe sárgásbarna, sötétbarna, szürkésbarna, vagy feketén márványozott. Termesztett fajtáinak ezermagtömege 40–80 gramm között változik.

A tavaszi bükköny gyökérzete fejletlenebb, mint a szöszös bükkönyé. Vékony, 90–110 cm mélyre hatoló orsógyökeréből gazdagon elágazó oldalgyökereket fejleszt. A tavaszi bükköny klímaigényének a csapadékosabb, hűvösebb éghajlat felel meg. Vízigénye a vegetáció alatt 300 milliméter körüli. Virágzás és terméskötődés idején (május–június eleje) csapadékot vagy öntözést igényel. Szárazságban elrúgja a virágokat és a hüvelykezdeményeket.

A mag csírázása viszonylag alacsony hőmérsékleten (3–5 °C) megindul. Jól bírja a késő tavaszi lehűléseket. Főként rövidnappalos növény, de átmenetiként is viselkedik. Tenyészideje 14–18 hét. Általában öntermékenyülő, de feltűnő virága és erős nektárillata sok beporzó rovart vonz, ezért előfordulhat idegenbeporzás is. 

Technológia

Főnövényként márciustól májusig, takarónövényként júliustól szeptemberig vethető. Vetése gabonavetőgéppel lehetséges 4–5 centiméter mélyre és 12 centiméteres sortávra, monokultúraként 100–110 kg/ha vetőmagmennyiséggel. Másodvetésű keverékben mennyiségét a többi komponens magnormája, valamint a költségtényezők határozzák meg, leggyakrabban 5–8 kg/ha az aránya egy 3-4 összetevőjű mixben.

Vegyük figyelembe, hogy másodvetésként növekedése lassabb, mint tavaszi vetés esetén. Virágzás idején, a szár fásodásának kezdete előtt érdemes megsemmisítenünk, ugyanis a felvett tápanyagok ilyenkor hasznosulnak a legjobban (a nitrogénkötés mellett több kutatás is remek foszformobilizáló képességet tulajdonít a bükkönyféléknek). A tavaszi bükköny fejlődése a nyár végi–őszi időszakban intenzívebb, mint a szöszös bükkönyé, azonban a keményebb fagyokat ez a faj nem éli túl.

Hazai tapasztalatok

Takarónövényként az őszi kifagyó keverékek kitűnő pillangós alkotója lehet a tavaszi bükköny, mert jól bírja a szélsőségeket. A talajkémhatás tekintetében 4,5-ös és 8,2-es pH-értékek között is termeszthető, azonban legkedvezőbb számára a semleges vagy a gyengén lúgos kémhatás. A megfelelő víz- és levegőgazdálkodású, középkötött vályogtalajokat kedveli, de minden talajtípuson megél. Vízállásos területeken vetése kerülendő. Fejlődési ideje 2-3 hónap, ez idő alatt nagy zöldtömeget hoz létre, nitrogéntartalma 4% körül alakul. A meleg, száraz nyári időszakban vegetál, a hidegtűrése sokkal nagyobb. Vetését ebből következően érdemes a nyár végi–őszi hónapokra időzíteni a biztosabb vízellátás miatt. 

Mindenféleképpen ajánlott támasztónövény használata a keverékben, mert így nagyobb zöldtömeget hozhat a megfelelő körülmények között. Remekül kombinálható tavaszi zabbal vagy homoki zabbal. A tavaszi bükkönyt tartalmazó keverékek további remek alkotóeleme lehet még a facélia, az alexandriai here, az etióp mustár és a talajművelő retek is.

A télálló szöszös bükkönyt (Vicia villosa) – rozzsal párosítva – erősen ajánlott beépíteni a vetésforgóba kukorica monokultúra esetén. A szöszös bükköny a kukorica késő őszi aratása után is vethető, mert nagyon jó hidegtűrő, így lazítunk vele, nem hagyjuk kimosódni a tápanyagokat és közvetlenül a kukorica vetése előtt már köti a légköri nitrogént a szöszös bükköny. E keverék terminálását a rozs szárba szökkenése előtt végezzük hengerezéssel vagy glifozát és 2,4-D kombinációjával.

A cikk szerzője: Molnár Tamás