A pillangósok, mint a lucerna és a herefélék egyre gyakoribbak és mint ilyen fehérjeforrások termelése folyamatosan növekszik és bátran mondhatjuk, eléggé gyors ütemben zajlik. Ezen fehérjenövények termelésével a gazdaságok értékes forintokat takaríthatnak meg a vásárolt fehérjekomponensekkel szemben. Mindezek mellett a termelésük, nem elhanyagolható tényként, értékes nitrogént hagy a talajban az utána következő növénykultúrák számára.

Tény, hogy a szarvasmarha-ágazatban a szójabab éveken keresztül nagyon fontos komponensként volt jelen a takarmányadagokban. Azonban be kell látnunk, a szója ma komoly vetélytársakkal néz szembe ezen a piacon az új nemesítési iránnyal létrehozott lucerna és herefélék (hogy úgy mondjam) színpadra lépésével. Állítom ezt annál is inkább, hogy a szarvasmarha anatómiai és emésztésélettani sajátosságához, fogalmazzunk egyszerűen, sokkal közelebb áll, mint a szójabab.

A lucerna és a herefélék a világ minden táján sikeresen termeszthetőek. A nemesítők célkitűzéseinek megfelelően, ezen fehérjenövények minden szinten képesek adott klimatikus és talajviszonyokhoz megfelelően adaptálódni, ami azt jelenti, hogy a legszélesebb körben elterjeszthető takarmánynövények. A szarvasmarha és kérődző haszonállataink tömegtakarmány-ellátásának legegyszerűbb módja tehát a fű, füves-pillangós keverékek. Vagyis a lucerna és a herefélék megfelelő arányú keveréke a különböző fűfélékkel.

Hogyan is érdemes keverékeket választani?

Herefélék

A fehér vagy vöröshere kiválasztása a keverékekben a termelési körülményektől függ. Mindkettő kimagasló tulajdonságokkal rendelkezik, ami a takarmányozási értékeit illeti. Emellett jól keverhetők a legtöbb fűfélével. Mindkét hereféle nagyon magas emésztési együtthatókkal rendelkezik, magas hozamot biztosít, valamint garantálja a kimagasló fehérjetartalmat éveken keresztül.

Döntsünk a fehérhere mellett abban az esetben, ha a kimagasló perzisztenciát keressük, elsősorban legelő füvekben. Kisebb levelei és erős bokrosodása miatt elsőrendűen bírja a taposást, ami a legeltető gazdálkodás szempontjából elengedhetetlen.

Az intenzívebb füves keverékekben, kaszáló keverékekben a vöröshere aránya domináljon, ugyanis agresszívebb növekedésű fajta, kevésbé elágazó szárú ún. egyenes növekedésű fajtáról beszélünk. Gyökérzete mélyebbre hatol, mint a fehérhere esetében, így a szárazabb területek keverékeinek a vöröshere a megfelelő komponense.

Lucerna

Az önellátó fehérjegazdálkodás megteremtésének alappillére. Megbízható és hatékony, ami évről évre jobban teljesít. A Vital-Feed Kft. és a DLF közös takarmányozási koncepciójában központi szerepet játszik ez a takarmánynövény. Ezt mindenképpen betudhatjuk annak eredményeképpen, hogy a DLF nemesítői az elmúlt években a legnagyobb hangsúlyt erre a témára fektették. A legtöbb lucernafajta átlagosan 18–20% fehérjét tartalmaz. Gyakorlatilag a lucerna segítségével a megfelelő szakmaisággal előkészített fűkeverékekkel megoldható a telep fehérjeellátása.

A lucerna és a fű átgondolt keverékei, melyet a Vital-Feed Kft. kínál, kiegyensúlyozottabb és optimális fehérje–energia arányt biztosít a tömegtakarmányokban. A lucerna és fű keveréke, bizonyított tény, hogy négyszer magasabb hozamot biztosít, mint komponensekként. Erre tökéletes példák állnak rendelkezésre már Magyarországon is a többéves nagyüzemi tapasztalatok alapján. A lucernás keverékek nagyon könnyen betakaríthatók és tartósításuk rendkívül egyszerű.

A DLF nemesítő szakemberei folyamatosan azon dolgoznak, hogy olyan „pillangós fehérjét” tegyenek az Önök asztalára, melyek kimagasló emészthető beltartalommal, és betegségekkel szembeni ellenállósággal, magas perzisztenciával rendelkeznek.

Valamint célkitűzésünk, hogy egyre szélesítsük fajon belüli fajták kínálatát, hogy minden talajtípusra és klimatikus viszonyok között, mindenki megtalálja a Vital-Feed pillangós keverékek palettáján a számára megfelelőt. Így megteremtve olyan fajtákat például lucerna terén, melyek méltán lettek pár év leforgása alatt Magyarország legkedveltebb, legsikeresebb és legmagasabb takarmányozási értékeket mutató fajtái.

A cikk szerzője: Szabó Béla