Hogyan mérhető a földminőség?
Az aranykorona-érték mennyire jól méri a szántóföldek termőképességét?
A földminőség milyen mértékben befolyásolja a szántóföldek piaci árát? Mekkorák a regionális különbségek?
Az aranykoronában mért földminőség milyen mértékben befolyásolja a szántóterületek bérleti díjait?
Milyen tendenciákról lehet beszélni a szántóföldárak és a földbérleti díjak változását tekintve?

Mi a különbség a talajminőség és a földminőség között? Mennyire jó az aranykorona-érték a szántóföldek termőképességének mérésére?

A földminőségi értékszám a talajminőséget mérő fizikai, biológiai és kémiai tulajdonságokon kívül a domborzati és éghajlati viszonyokat is számba veszi, ezeket együttesen ökológiai tényezőknek nevezzük. A természeti adottságok mezőgazdasági célú minősítése a termőhely termelési potenciáljának meghatározását jelenti. A termelési potenciál mérésének alapját a terméshozamok képezik. Ezeknek a módszereknek az alkalmazását nagymértékben nehezíti, hogy a különböző termesztési műveletek és a termelés színvonala (pl. talajművelés, tápanyag-utánpótlás, elővetemény, gyomirtás) módosító hatásával is számolni kell.

A hozadékalapú kataszteri (aranykoronás) földértékelés eredetileg egy komplex – az ökológiai és a közgazdasági tényezők együttes figyelembevételén alapuló – földértékelési eljárás volt. A rendszer lényegét az adta meg, hogy a föld minősége és termőképessége mellett figyelembe vette a mezőgazdasági termelés akkori közgazdasági tényezőit (a termelés költségeit, az előállított termék értékét), éppen ezért vált másfél évszázad után elavulttá.

Mivel az aranykorona-érték elveszítette komplex jellegét, semmiképpen nem tekinthető közgazdasági értékszámnak, földminőségi mutatóként pedig számos hiányossággal rendelkezik. Ennek ellenére – az általánosan elfogadott egyéb földminőségi értékszám hiányában – még mindig használják a termőföldek árai és bérleti díjai meghatározásakor.

A kérdés komplexitásának érzékeltetése céljából a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai alapján elkészítettük a tízéves időszak átlagos búzahozama és a szántóföldek aranykorona-értéke közötti összefüggést bemutató diagramot (1. ábra).

Nem lehet egyértelmű pozitív irányú összefüggést kimutatni a vizsgált értékek között. Nógrád, Veszprém, Heves, Fejér, Tolna, Hajdú-Bihar, Komárom-Esztergom megyék esetében tükrözi legjobban vissza a szántóföldek termőképességét az aranykorona-érték a búzaágazat esetén. Baranya, Somogy, Zala és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyék szántóföldjeinek aranykoronában mért minősége legnagyobb mértékben alulértékelt, míg Békés és Csongrád megye szántóterületeinek minősége felülértékelt a búzahozam alapján.

Annak ellenére, hogy az elmúlt tíz év átlagában számolt hektáronkénti búzahozam Szabolcs-Szatmár-Bereg megye esetében (4,5 t/ha) megegyezik a Dél-Alföld régióhoz tartozó Békés és Csongrád megyék átlagos hozamadataival, a hektáronkénti átlagos aranykorona-értékben közel kétszeres eltérés állapítható meg a Békés megyei szántók javára. A Csongrád megyei szántók átlagos minősége több mint tíz aranykoronával magasabb a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyeikéhez képest.

Vajon mi lehet ennek az oka?

A fenti megállapítások arra engednek következtetni, hogy az aranykorona-értékek nem mindig összehasonlíthatók országos viszonylatban, torz képet adhatnak a szántóterületek termőképességéről. Az aranykorona rendszer hiányosságainak kiküszöbölésére és új, tudományosan megalapozott földértékelési rendszer kidolgozására több próbálkozás indult. Stefanovits, Máté és Fórizsné szerzői kollektíva 1972-ben publikált egy gyakorlati alkalmazásra alkalmas 100 pontos földértékelési rendszert, amely bizonyos közgazdasági elemekkel kiegészítve az aranykorona rendszert válthatta volna fel. 2010-es években pedig a D-e-Meter nevet kapott új, modern – online térinformatikai modellezési lehetőséggel támogatott – földminősítő és informatikai rendszer került kifejlesztésre, kilenc intézményt (az akkori Veszprémi Egyetem vezetésével) összefogó kutatási és fejlesztési konzorcium által.

A D-e-Meter rendszer fizikai földértékelési blokkja működésének alapját a klasszifikációs eljárás adja: a digitalizált nagy méretarányú (1:10000) genetikai üzemi talajtérképek adatai alapján elkülönítésre kerülnek a hasonló tulajdonságkombinációval rendelkező talajfoltok csoportjai, majd ezek a csoportok esetében az Agrokémiai Irányítási és Információs Rendszer (AIIR) adatbázis adatai alapján átlagos terméshozamok kerülnek megállapításra. Az átlaghozamok 100 pontos skálára történő vetítésével lehet meghatározni a kiinduló pontértékeket, amelyeknek korrekciója után a D-e-Meter pontban kifejezett földminőséget adja ki a rendszer. A D-e-Meter pont tehát egy korrigált hozamindexnek tekinthető.

A földminőség milyen mértékben befolyásolja a szántóföldek piaci árát? Mekkorák a regionális különbségek?

Megvizsgálva a szántóföld 2017. évi megyei átlagárát az aranykoronában mért földminőség kapcsolatában, egyértelmű pozitív irányú összefüggés figyelhető meg: a magasabb átlagos aranykorona-értékkel rendelkező megyékben a szántóföldek hektáronkénti átlagárai is általában magasabbak (2. ábra). Hajdú-Bihar megyében az országos átlaghoz közeli aranykorona-érték mellett a szántóföldek hektáronkénti közel 1,8 millió forintos átlagára volt a legmagasabb 2017-ben. Az átlagos aranykorona-érték ebben az esetben nem jól tükrözi vissza a szántóföldek termőképességét, elrejti a megyén belüli különbségeket a földminőségben. Közismert, hogy például löszháton, Debrecen, Hajdúszoboszló, Hajdúböszörmény és Ebes környékén találhatók a magas minőségű termőhelyek. E termőhelyek magas minőségét a talajok jó termőképességén túl a kedvező időjárási viszonyok is meghatározzák, ezen ökológiai tényezők együttese jobb minőségű és nagyobb mennyiségű termést eredményez. Tolna és Békés megyékben található szántóföldek átlagára hasonló a Hajdú-Bihar megyei szántókéhoz, de míg a Tolna és Békés megyei szántóterületek aranykoronában mért átlagos minősége a legmagasabb Magyarországon, addig a Hajdú-Bihar megyei szántók minősége átlagosnak mondható.

A szántóföldek minőségében és árában jelentős regionális különbségek mutathatók ki (2. ábra). Egyedül az Észak-Magyarország régió megyéi kerültek ugyanabba a negyedbe az országos átlagok alapján. Itt mind a szántóföldek minősége, mind pedig a hektáronkénti átlagáruk alacsonyabb az országos átlaghoz képest. Az észak-magyarországi szántók alulértékeltek az aranykoronában kifejezett egyébként is alacsonyabb minőségükhöz képest. A Nyugat-Dunántúl régió két megyéje, Jász-Nagykun-Szolnok és Hajdú-Bihar megye között a szántóföldek hasonló átlagos minősége mellett hektáronként közel 700 ezer forintos különbség állapítható meg az átlagos árban, a Hajdú-Bihar megyei szántók javára. A régió harmadik megyéje, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye az aranykorona-érték alapján a leggyengébb minőségű szántóföldekkel rendelkezik, a hektáronkénti átlagár itt viszont közel 300 ezer forinttal meghaladja a földminőséggel arányos értéket (a megyét jelölő pont és a kék egyenes közötti távolság). A hasonló minőségű Nógrád megyei szántóföldek átlagárához képest a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei szántók közel 500 ezer forinttal többe kerülnek hektáronként. Ez utóbbi esetben ki kell emelni, hogy az aranykoronában kifejezett átlagos minőség jelentősen alulértékelt volt az elmúlt tíz év átlagában számolt hektáronkénti búzahozam alapján.

A magasabb aranykorona-értékkel rendelkező szántóföldek átlagosan többe kerülnek hektáronként (1. táblázat). A legjobb (30 AK/ha felett) és a leggyengébb (17 AK/ha alatt) minőségű szántóföldek átlagárai között országos szinten több mint kétszeres a különbség! A legnagyobb mértékű eltérés az Észak-Alföld régióban tapasztalható, ahol a legjobb minőségű szántók átlagára közel háromszorosa a leggyengébb minőségűekének. A Nyugat-Dunántúl régióban a legkisebb a különbség a legjobb és a leggyengébb minőségi kategória között: a 30 aranykorona-értéknél jobb minőségű szántók ebben a régióban átlagosan 45,6%-kal többe kerültek hektáronként a gyengébb, 17 aranykorona alatti minőségi kategóriába tartozó szántóföldekhez képest.

A gyakorlatban a szántóföldek piaci árainak megállapításakor még mindig az aranykorona-értéket veszik alapul, amit bizonyít, hogy a szántóföldek átlagos ára és az aranykoronában kifejezett földminőség között jól látható pozitív irányú kapcsolat. Az eltérés okai többek között a szántó fekvése, mérete, hasznosítása, tulajdoni viszonyok átláthatósága.

Az aranykoronában mért földminőség és a szántóterületek bérleti díja közötti összefüggés

A szántóföldek bérleti díjai vonatkozásában a piaci földárak esetén tapasztalt különbségekhez képest még nagyobb mértékű az eltérés az aranykorona-értékkel arányos (kék egyenes a 3. ábrán) bérleti díj és a 2017. évi valós megyei átlag között. Az egy aranykoronára vetített bérleti díj nagysága Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar megyékben volt a legmagasabb. Magasabb volt a bérleti díj a Dél-Dunántúli régióban és Bács-Kiskun megyében, míg legolcsóbban az Észak-Magyarország régióban, továbbá Veszprém, Jász-Nagykun-Szolnok és Pest megyékben lehetett földet bérelni.

Az egy aranykoronára vetített átlagos bérleti díj Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében volt a legmagasabb 2017-ben, 4,6 ezer Ft/AK/ha, míg a Pest megyéhez tartozó legalacsonyabb átlag 1,9 ezer Ft/AK/ha volt, a különbség 2,4-szeres! Ez mutatja, hogy míg az aranykoronában mért földminőség alkalmas lehet az egyes szántóterületek közötti termőképességbeli különbségek jelzésére az azonos becslőjáráshoz tartozó földrészletek esetén, addig országos összehasonlításokra nem ad lehetőséget.

Milyen tendenciákról lehet beszélni a szántóföldárak és a földbérleti díjak változását tekintve?

A megyei átlagárakban 2,4-szeres volt a különbség 2017-ben. A legmagasabb Hajdú-Bihar megyei ár 1771 ezer forint/ha, míg a legalacsonyabb Nógrád megye értéke, 735 ezer forint/ha (4. ábra).

Jelentős volt az eltérés a szántóföldek átlagárának változásában is. Országosan 3,76% volt a növekedés az előző évhez képest. 10%-ot meghaladó ütemben növekedtek a megyei átlagárak Fejér (+10,57%), Hajdú-Bihar (+13,07%) és Békés (+20,52%) megyékben. A megyei átlag­árak alakulásának vizsgálata nem teszi lehetővé az árváltozásokat okozó tényezők számszerűsítését, hiszen a megyéken belül is jelentősek lehetnek az árkülönbségek és az árváltozások is eltérők lehetnek a föld minőségétől és egyéb tényezőktől függően.

A szántóföldek átlagára Magyarországon évente átlagosan 13,48%-kal, míg az átlagos bérleti díj 9,18%-kal emelkedett 2009 és 2017 között. (5. ábra).

A szántóföldek bérleti díjának alakulása elsősorban a szántóföldi növénytermesztés jövedelmezőségével (beleértve a földalapú támogatásokat) hozható összefüggésbe. A szántóföldek árának bérleti díjhoz képesti gyorsabb ütemű növekedése arra enged következtetni, hogy nemcsak a mezőgazdasági tevékenység jövedelmezősége (beleértve a földalapú támogatások hatását), hanem a mezőgazdasághoz szorosan nem kapcsolódó egyéb tényezők hatása is megjelenik benne. Például a pénzügyi befektetők is megjelentek a termőföldpiacon.

Összefoglaló gondolatok

A kilencvenes évek elején a termőterület aranykoronában mért minősége és annak ára között gyakorlatilag közel függvényszerű kapcsolat állt fel, hiszen az 1991. évi törvény értelmében a termőföld esetén a kárpótlás mértékét a termőföld kataszteri tiszta jövedelme alapján állapították meg úgy, hogy egy aranykorona ezer forintnak felelt meg, a föld minimális árverési árát 500 forintban állapították meg aranykoronánként. Napjainkra azonban az aranykorona-érték ismeretében kevésbé lehet pontosan jelezni a szántóterület árát.

Annak ellenére, hogy jelenleg is a földárakat és a földbérleti díjakat sokszor egy aranykoronára vetítve szokták meghatározni, az egy aranykorona pénzbeni (például forintban mért) „árfolyama” jelentősen változó. Ez azt jelzi, hogy egyrészt az aranykorona nem mindig jól méri a szántóföldek minőségét, másrészt a földminőségen kívül számottevő más tényező, mint például a terület mérete, fekvése, megközelíthetősége, öntözhetősége stb. befolyásolja az adott szántóterület piaci árat. Az aggregált (például megyei szintre) adatok alapján azonban nem lehetséges a termőhely minőségét alkotó ökológiai tényezők hatásának számszerűsítése a szántóföldek piaci áraira.

A talajért elkötelezett támogatói kör:

A TALAJEGYETEM korábbi részei:

• I. rész: TALAJFIZIKA I.
• II. rész: TALAJFIZIKA II.
• III. rész: TALAJFIZIKA III.
• IV. rész: Műtrágyák és kémiai talajtényezők hatása (savanyodás, tápelemek megkötődése, felvehetősége)
• V. rész: A talajerő-gazdálkodás tudományos és gyakorlati főbb összefüggései
• VI. rész: TALAJBIOLÓGIA I. – A talajélet felismerése, avagy mikor van szükség beavatkozásra?
• VII. rész: TALAJBIOLÓGIA II. – A talajélet napi, szezonális és évjárati ritmusa. A talaj egészsége, regenerálása. Mit tehetünk alacsony vagy rossz talajerő értékeknél?
• VIII. rész: Talajképző tényezők és folyamatok Magyarországon
• IX. rész: A Kárpát-medence talajtípusai
• X. rész: A diagnosztikus szemléletű talajosztályozás és gyakorlati jelentősége
• XI. rész: A táblán belüli művelésizóna-lehatárolás módszerei
• XII. rész: Talajvizsgálatok jelentősége a talajok tápelemszolgáltató képességének megítélésében és a talajvizsgálati eredmények értelmezése – I. rész
• XIII. rész: Talajvizsgálatok jelentősége a talajok tápelemszolgáltató képességének megítélésében és a talajvizsgálati eredmények értelmezése – II. rész
• XIV. rész: Talajvédelmi tervek a gyakorlatban (mezőgazdasági esettanulmányok)
• XV. rész: Talajvédelmi tervek a gyakorlatban (ültetvénytelepítés)
• XVI. rész: Talajművelési rendszerek I. – forgatásos talajművelés
• XVII. rész: Talajművelési rendszerek II. – forgatás nélküli talajművelés
• XVIII. rész: Talajdegradációs folyamatok Magyarországon, talajsavanyodás és szikesedés kialakulása, felismerése, megszüntetése
• XIX. rész: Új trendek a gyakorlati műtrágyázásban
• XX. rész: Heterogenitás távérzékeléssel, szkennerekkel
• XXI. rész: A kalcium, magnézium és kén szerepe a növénytáplálásban és az eredményes utánpótlás módjai
• XXII. rész: A termésnövelő baktériumtrágyák precíziós alkalmazásai
• XXIII. rész: Termőföld- és talajvédelmi szabályozások

A cikk szerzője: Dr. Vinogradov Szergej